Sokakat zavarnak a politikai viták, amik időnként kialakulnak az SF blogokban is. (Különösen, amikor a személyeskedés határát súroló vagy azt átlépő kommentekig is el-elfajulnak a szóváltások, de szerencsére ez errefelé ritkább.)
A blog egyfajta személyes napló, így mindenkinek joga van azt írni bele, amit csak akar. Én sem szeretném, ha valaki beleszólna. Jó lenne, ha teljesen meg tudnám állni, h ne olvassam el az ilyen bejegyzéseket és komment csattogtatásokat, de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Hozzá mindenesetre már régen nem szólok. Egy ideig bele-bele olvasok abba h mi történik, bár nem kísérem végig figyelemmel a dolgokat. A befejezés általában az a pont, amikor az emberek belefáradnak a véleményük ismételgetésébe és megunják a témát, vagy eszükbe jut h okos enged…
Néha arra gondolok ilyenkor, amit Antal Józsi írt a sci-fi írók mindentudóként pózolásáról.
Nem tudom, ez mennyire tendencia az írásokban, de ilyenkor néha valóban úgy tűnik, h ha valaki ír, tehát van valami köze legalább az irodalomhoz és ahhoz a szakmához amiből az irodalom helyett megél, úgy érzi, hogy mindjárt szakértőként szólalhat meg bármilyen témában, (legyen az nyelvészet, gazdaság, nemzetközi kapcsolatok, honvédelem, bűnüldözés vagy akármi más).
Ráadásnak itt van egy másik dolog is, ami gyakran úgy tűnik h egy magyar betegség. Nevezetesen az, hogy mindenkit, aki velünk valamiben nem ért egyet, valamilyen megtévesztett, ostoba tömeg részének kell tekinteni és ezt ki is kell mutatni. Ezután meg szidni kell azt a csoportot, amihez tartozónak a megszólalót a másik egyet nem értése által sértett ember véli. Innentől pedig már nem kell egyénnek tekinteni, csakis az én pártom ellenségének a támogatója lehet, (függetlenül attól h a valóság esetleg micsoda), hiszen mást gondol mint én, és rávilágít h esetleg butaságot is írhattam. ![]()
Naív dolog lenne azt mondani h legalább az íróemberek példát mutathatnának toleranciából, a küldetéstudatot úgyis inkább az irodalomtörténet meg az utókor szokta az alkotóknak tulajdonítani, akik többnyire pénzért írnak vagy kedvtelésből.
Úgy gondolom, maximum azok az olvasók toleránsak, akik továbbra is szeretik a kedvenc íróikat és megveszik a könyveiket, annak ellenére is h azok szerzői esetleg sértő módon nyilatkoznak mindenkiről aki nem úgy szavaz, mint ők.
Nincsen végkövetkeztetés, továbbra is írja mindenki, amihez kedve van. Csak megosztottam veletek a gondolataimat.
'Politika' kategória archívuma.
Mostanában annyi szó esett itt a blogokban poltikáról, hogy körbenéztem kicsit a Youtube-on. Többek között arra is kíváncsi voltam, hogy az ismertebb női komikusoknak mi mondanivalójuk volt a témáról. Íme egy kis válogatás.
(Angolul értők előnyben.)
Wanda Sykes on ‘08 Politics
Margaret Cho’s Worst Blind Date
Wanda Sykes on Gay Marriage
További érdekességek:
Paula Poundstone on getting “out” of Iraq
Ellen DeGeneres:
Ellen’s Monologue: Politics, Politics, Politics
Ellen DeGeneres vs John McCain:
John McCain on The Ellen DeGeneres Show - Marriage Equality
Tina Fey - Sarah Palin-ként
Sarah Palin, Tina Fey on SNL
Tina Fey quotes Sarah Palin word for word
Angol sorozatok: Yes, Minister
2007. március. 3. Blogroll, Politika, Film, TV, Dvd, humor és vígjáték-ban. 7 HozzászólásA Yes Minister (Igenis, miniszter úr) egy vérbeli brit komédiasorozat.
1980-ban indult (BBC, 1980-1984). A folytatása, a Yes, Prime Minister (Igenis, miniszterelnök úr) címet kapta, és valamivel később, 1986 és 1988 között ment először. (A kettő együtt 38 epizód.)
Mindkettőben Jim Hacker (Paul Eddington) karrierjének és dolgos hétköznapjainak alakulását követhetjük nyomon, amint előbb miniszterként, később pedig már miniszterelnökként tevékenykedik. (Változó lelkesedéssel.) ![]()
Első számű tisztviselője, Sir Humphrey Appleby megformálásával pedig Nigel Hawthorne alakít egészen zseniálisat. Sir Humphrey az, aki kollégáival együtt a háttérben mindvégig mozgatja a szálakat, még akkor is, ha látszólag minden a főnök akarata szerint történik. (Néha még olyankor is, ha még ő is ezt hiszi.) ![]()
Hősünk tehát igen komoly nehézségekkel néz szembe, ha újító szándéktól vezérelve tenni is szeretne valamit a hivatalában eltöltött idő alatt, de ő azért időnként mégis megpróbálja. Szintén említésre érdemes Derek Fowlds alakítása is, akit Bernard, a titkár szerepében láthatunk.
A Yes Minister-t minden idők legjobb brit sorozatai között tartják számon, és sokat dícsérték amiatt is, hogy realisztikusan mutatja be a politikai elit kisded játékait.
Akinek szerencséje van, nemrégiben láthatta a sorozatot a Dunán. Aki tudja, nézze meg. (Nekem ez az egyik kedvenc sorozatom.)
http://www.yes-minister.com/
http://en.wikipedia.org/wiki/Yes_Minister
Szétnevettem az agyamat. Most kaptam meg azt az emailt, amiben amerikai politikus férfiak nővé változtatásának következményeivel szembesülhetünk. Én azért nem tudnám magamról elképzelni, hogy azzal töltsem az időmet, hogy ilyen képeket gyártsak, még annak tudatában se hogy milyen sokaknak tudnék vele örömet szerezni. Persze azért megértem, mi visz rá valakit, hogy ilyeneket készítsen, meg azt is, hogy miért terjesztik. Ez is csak egy módja a frusztráció levezetésének. Abban több ismerős is egyetértett, hogy Bill-ből még egész jó nő is lehetne, és némelyik az ifjabb Bush-t ábrázoló kép is egészen meggyőzőre sikeredett. A Colin Powell kép is elég érdekes volt. Persze azonnal beindult a fantáziám, és elgondolkodam azon, hogy kik lehetnének a magyar változatban. (Na nem mintha ötleteket akarnék adni̷





Recent Comments