az SFPortál Tündér Ilonájának blogja
Nagy karácsony-utálók készíthették ezt a rövidke, mindössze negyedórás horrort, amelyben a fenyőfák megelégelik az ünnepek előtti népirtást, és az emberekre támadnak, majd mindenféle kegyetlen módokon megölik őket. Egy 2008-ban készült fesztiváldíjas kanadai filmről van szó. (Vigyázat! Csak erős idegzetűeknek ajánlott.) Környezetvédő tanmese, amely a klasszikus horrorokat idézi…
Infók:
IMDB
Hivatalos oldal
Az Opera, pontosabban a Terror At The Opera újabb remekmű Argento mester műhelyéből. Ezt a filmet tegnap este láttam először, és elképesztő módon a képernyőhöz, pontosabban elé szegezett.
Előzőleg bekészítettem a mosnivalót a masinába, így bosszankodnom kellett, amikor véget ért a program, és ki kellett mennem centrifugálást kezdeményezni. Később pedig még a teregetés erejéig is föl kellett álnom a tévé elől… Szerencsére van szünet gomb a DVD-lejátszó távirányítóján. 
Lenyűgözően kontrasztos film, ahol a végletes szépség váltakozik az elképesztő brutalitással. Itt most nem a fehér ruhás, ártatlan kinézetű hősnő és a gonosz gyilkos kontrasztjára gondolok. Szépségesen szép a zene; a helyszínek, a kosztümok, a sminkek mind a pazar kategóriába tartoznak. Az egyik pillanatban csupa olyan dolgot látsz, amire jó ránézni, a másikban pedig már következik a borzalom. Majd újra ez, és újra az, de megy ez még a fenséges zene és az izgalmas, paráztató, véres cselekmény párosításával is.
A főhős egy szép, fiatal operaénekesnő, a helyszín pedig részben az operaház. Egy őrült gyilkosos (rajongós?) történet van itt briliáns módon tálalva. Nagyon régen nem láttam már ilyen jó horrorfilmet.
Opera az IMDB-n
Nagyon örültem neki, hogy végre alkalmam lesz újra megnézni ezt a filmet. Először zsengén, kora tizenegynéhány éves koromban láttam ezt a filmet, és máig emlékeztem rá. Azt hiszem, ez már önmagában is elmond valamit, de még többet sejtet az, hogy felnőtt fejjel újra megnézve, ez a film még mindig marha jó.
A főhős egy fiatal lány (amerikai), aki egy balettintézetbe érkezik tanulni Németországba. (Hozzáteszem, ez egy olasz filmje, majdnem csupa olasz szereposztással.) Már a megérkezésekor, már a reptéren is érezzük, hogy itt valami félelmetes fog történni, pedig az még egy icipicit odébb van.
Mégis tudjuk, mert ezt sugallja a zene, ezt sugallják a fények és a színek, és a szereplők maguk is folyton paráznak. A legártatlanabb helyek és tárgyak mind félelmetessé válnak.
Hamar tudható, hogy valakik itt nagyon jól teszik a dolgukat, meg persze az is hogy rögvest csúnya dolgok fognak történni… , és hamarosan történnek is…
A filmet kivételessé mégis elsősorban a rendkívüli színhasználat teszi. Ami szép, az egyszerűen pazar, nassolnivaló a szemnek, s így remek kontrasztot képez a tettek egynémelyikének rútságával.
Suspiria az IMDB-n
Elkezdtem újranézni illetve bepótolni néhány klasszikust ezen a téren, és az az ötletem támadt, hogyha jót látok, majd írok róla. Először csak egy ilyen bejegyzést terveztem vagy kettőt, és ez is akkor jutott eszembe, amikor tegnapelőtt belekezdtem a régi Dario Argento filmekbe. Aztán rá kellett jönnöm, hogy bőven lesz az több is…
Nyitottam is hozzá egy új kategóriát, klasszikus horror címen. Aki nem szereti az ilyet, ezeket a blogbejegyzéseket kihagyhatja.
Oldalt láthattok egy vadiúj linket. A profil oldalam mellé föltettem egy lapot borítóképekkel. Csupa olyan kiadványról van szó, amihez nekem is valami közöm van. (Péter blogjából vettem az ötletet, h én is kitegyem őket.)
Végre volt időm elolvasni Anthony Sheenard (vagyis Szélesi Sándor) novelláskötetét, amely A csonkolás művészete címet kapta. (Ez egyben az egyik írás címe is.)
A Galaktikában is volt már róla egy jó kis ajánló, és itt az SFblogs-on kivesézte már nekünk Chelloveck a Kezét csonkolom, Sheenard bácsi! c. bejegyzésben, így nem fogom túl sokat szaporítani a szót.
Mindenesetre én is meg akartam itt említeni, mivel úgy érzem, hogy ajánlásra érdemes.
Ám mivel spoilerek nélkül valóban nehéz novellákat ajánlani, ezért ha ki akarjátok kerülni ezeket, akkor most NE olvassatok tovább.
Az egyik legütősebb novellának én a Hogyan készítsünk magunknak házikedvenceket? című horrorba hajló sci-fi írást érzem. Van benne, egy-két olyan jelenet, amire azt mondjuk, sokáig emlékezetes marad…
A Mi a nevük a ciklonoknak? című írás szintén a legek kategóriájba tartozik, egy terroristává váló, gyermekét sírató anya jellemrajza révén.
A kedvenceim közé tartozik még a Valami élő c. történet is, amelyben egy idegen élőlény fölfedezésének következményei férjek és feleségek konfliktusához, végül pedig egy igen sajátságos lázadáshoz vezetnek.
Szintén tetszett még Az örökség c. írás, amelynek főszereplői nagyapjuktól egy egészen különleges tárgyat örökölnek. (Nem árulom el, hogy mit, mert az még nagyobb spoiler lenne.)
A Határértékek alapötlete is érdekes, magyar borok után nyomozó jövendőbeli uniós kommandósokról úgysem olvashattunk idáig. Morbiditásával kitűnik még A gormie látogatása és A csonkolás művészete is.
Végre volt egy kis időm, hogy updateljem a weboldalaimat. A hivatalos oldal, ami az ilonahegedus.com-on van, immár teljesen naprakész.
A lényeg az volt, hogy kiírjam, mi minden jelent meg tőlem mostanában. Még az új borítóképeket is föltettem. (Mármint olyan kiadványokét, amikben én is szerepelek valamilyen módon.)
Egy csomó döglött linket is lecseréltem. (Ha esetleg találtok még, elnézéseteket kérem).
Most olvastam, hogy egy horror con-on nemsokára megrendezik a világ első Blood Wrestling meccsét, ahol is gyönyörű (horror)színésznők fognak színpadi vérben bírkózni. Azért ez roppantul szórakoztató lehet. Lehet, hogy egy ilyenre én is beneveznék. Ha valaki esetleg rendez ilyet, küldjön már egy meghívót. :
Megint kaptam egy szép könyvkritikát. Ezúttal egy olyan site-tól, aminek én is szoktam írni (Novelspot.net). Nancy kolléganőm olyan dolgokat írt bele, hogy egészen meghatódtam. Mosolygok a világra. Pusz mindenkinek.
Recent Comments