Fairylona blog

Elizabeth Moon: A sötét sebessége (Metropolis Media, 2009)

Nagyon tetszett, bár ez várható volt, hiszen szeretem a lelkizős és elgondokodtató sci-fiket. A téma az emberi viselkedés és a kommunikáció a legkülönfélébb hétköznapi helyzetekben egy igen különleges ember, a bizonyos területeken zseniális, ám autista volta miatt könnyen nehéz helyzetbe kerülő Lou szemével.
Szó van benne az előítéletek természetéről, de azért a sci-fi ötlet se marad ki a regényből, ami néhol krimi elemekkel is meg van tűzdelve. Rendkívül érdekes és jól kitalált, a témája ellenére is izgalmas regény. (Adeptus ajánlója.)

Spiró György: Feleségverseny (Magvető, 2009)
Egy jó ötletekben gazdag, ám cselekményben szegény könyv a jövő Magyarországáról, amit egy az eseményekkel mindössze végig csak sodródó fiatal lány sorsán keresztül ismerhetünk meg.
Rea eleinte nem szimpatikus, együgyűségének mértéke már-már olyan nagyfokú, hogy az majdnem hiteltelenné teszi őt magát is. Kezdetben női szereplőként is nehéz volt elfogadnom, bár a nőietlensége szándékos, többször is túlhangsúlyozott, és csak később válik érthetővé, hogy miért kellett ennek a szereplőnek ilyennek lennie.
Kacagtató és elszomorító írás ez, egy korrupció és cigány-magyar háború sújtotta, elbutuló, médiafüggő országról, amiben nagyon sok minden túlontúl ismerősnek tűnik. (S hogy a címe miért Feleségverseny? Azért, mert Reát egy tévés vetélkedő döntőjében aratott győzelme után végül maga az új magyar kommunista király veszi feleségül… )
A Feleségversenyt a részletek miatt éri meg elolvasni, de mivel kevés dolog történik benne, ezért csak több részletben fogyasztható. (Adeptus ajánlója csinált kedvet ahhoz, hogy elolvassam, és nagyon nem bántam meg).

Szepes Mária: A változatlanság hullámhossza (Kozmosz Fantasztikus Könyvek, 1986)
Ez egy nagyon erősen lelkizős sci-fi, amely elsősorban a felnőtt olvasóknak szól. Eleinte nem tűnt olyan jónak mint a Napszél, de aztán folytattam az olvasást és sikeresen magával ragadott a szöveg, amely ezúttal nagyon más, de mégis elgondolkodtató. Egy felelőtlen időutazásos kísérlet leírását kapjuk meg benne, amelynek során az időkapszulában átélt események valamilyen módon a saját életének megoldatlan problémáival szembesítik a főhőst újra és újra és még tovább… A kutatónak így rá kell jönnie, hogy idáig mennyire önző módon élt, h rengeteget ártott másoknak, és soha nem vállalta a felelősséget a saját hibáiért, gyengeségeiért, stb. Ki kell találnia, hogy hogyan kell cselekednie ahhoz hogy visszajuthasson, illetve hogyan éljen majd ezután.
Töményen lelkizős darab. Aki bírja az ilyet, az mindenképpen olvassa el.