Elizabeth Moon: A sötét sebessége (Metropolis Media, 2009)
Nagyon tetszett, bár ez várható volt, hiszen szeretem a lelkizős és elgondokodtató sci-fiket. A téma az emberi viselkedés és a kommunikáció a legkülönfélébb hétköznapi helyzetekben egy igen különleges ember, a bizonyos területeken zseniális, ám autista volta miatt könnyen nehéz helyzetbe kerülő Lou szemével.
Szó van benne az előítéletek természetéről, de azért a sci-fi ötlet se marad ki a regényből, ami néhol krimi elemekkel is meg van tűzdelve. Rendkívül érdekes és jól kitalált, a témája ellenére is izgalmas regény. (Adeptus ajánlója.)
Spiró György: Feleségverseny (Magvető, 2009)
Egy jó ötletekben gazdag, ám cselekményben szegény könyv a jövő Magyarországáról, amit egy az eseményekkel mindössze végig csak sodródó fiatal lány sorsán keresztül ismerhetünk meg.
Rea eleinte nem szimpatikus, együgyűségének mértéke már-már olyan nagyfokú, hogy az majdnem hiteltelenné teszi őt magát is. Kezdetben női szereplőként is nehéz volt elfogadnom, bár a nőietlensége szándékos, többször is túlhangsúlyozott, és csak később válik érthetővé, hogy miért kellett ennek a szereplőnek ilyennek lennie.
Kacagtató és elszomorító írás ez, egy korrupció és cigány-magyar háború sújtotta, elbutuló, médiafüggő országról, amiben nagyon sok minden túlontúl ismerősnek tűnik. (S hogy a címe miért Feleségverseny? Azért, mert Reát egy tévés vetélkedő döntőjében aratott győzelme után végül maga az új magyar kommunista király veszi feleségül… )
A Feleségversenyt a részletek miatt éri meg elolvasni, de mivel kevés dolog történik benne, ezért csak több részletben fogyasztható. (Adeptus ajánlója csinált kedvet ahhoz, hogy elolvassam, és nagyon nem bántam meg).
Szepes Mária: A változatlanság hullámhossza (Kozmosz Fantasztikus Könyvek, 1986)
Ez egy nagyon erősen lelkizős sci-fi, amely elsősorban a felnőtt olvasóknak szól. Eleinte nem tűnt olyan jónak mint a Napszél, de aztán folytattam az olvasást és sikeresen magával ragadott a szöveg, amely ezúttal nagyon más, de mégis elgondolkodtató. Egy felelőtlen időutazásos kísérlet leírását kapjuk meg benne, amelynek során az időkapszulában átélt események valamilyen módon a saját életének megoldatlan problémáival szembesítik a főhőst újra és újra és még tovább… A kutatónak így rá kell jönnie, hogy idáig mennyire önző módon élt, h rengeteget ártott másoknak, és soha nem vállalta a felelősséget a saját hibáiért, gyengeségeiért, stb. Ki kell találnia, hogy hogyan kell cselekednie ahhoz hogy visszajuthasson, illetve hogyan éljen majd ezután.
Töményen lelkizős darab. Aki bírja az ilyet, az mindenképpen olvassa el.
Recent Comments