Fairylona blog

Láttam most egy nagyon jó kis lelkizős, atomháború utáni világvége várós régi sci-fit. Neville Shute On The Beach című regényének 1959-es filmfeldolgozásáról van szó, ami Anthony Perkins, Gregory Peck és Ava Gardner főszereplésével készült, és csupa dráma.

A szereplők mind a halálra készülnek, ami egyfajta kollektív öngyilkosság lesz, ha náluk, Ausztráliában is megjelennek a sugárzás miatti betegség első tűnetei.
Tudják, de az élet mégsem áll meg. Próbálják folytatni a mindennapi cselekvéseiket, ahogyan eddig, és reménykednek, hogy az elkerülhetetlen nem vagy minél később következik be. Van, aki a szeretteiért aggódik, és van, aki úgy érzi, elhibázta az életét, hiszen nincs kiért aggódnia. Dolgoznak, beszélgetnek, emlékeznek, isznak és legfőképpen igyekeznek nem egyedül maradni a végére.

A film sok gondolkodnivalót ad a nézőnek, de hiányoltam belőle a negatív reakciókat. A lakosság túl könnyen tudomásul veszi, hogy mi fog történni vele, és csak szépen sorba állnak a halálos pirulákért… Nincs bűnözés vagy tehetetlen düh, és semmi olyan őrjöngő csőcselék mint pl a Things to Come-ban. Minden szereplő rendes ember, nem látunk senkit erőszakosnak. Kíváncsi vagyok, ugyanez van-e a regényben, és hogy a későbbi filmben is így történik-e.
2000-ben ugyanis készült egy újabb filmfeldolgozás, amit szintén készülök megnézni. (Armand Assante, Rachel Ward és Bryan Brown játszott benne, és azt olvastam, hogy ehhez az alaptörténetet is aktualizálták egy kicsit, pl. Kinával tört ki a háború, ami elpusztította a világ többi részét.)

A regény magyarul is megjelent Az utolsó part címmel. Az eddigiek alapján, mindenképen fölveszem az elolvasandók listájára.