Sok nő olvassa, és szeretik. Ajánlják a nőismerőiseiknek is. Csajbulikban lassacskán már kötelező téma. A nő című könyvről van szó. Divat? Kicsit biztosan, de én azt hiszem, ezúttal egy kicsit többről van szó annál.
Csernus Imre munkásságát nem ismertem, mielőtt ez a könyv a kezembe került. Nem néztem a műsorát sem, bár néha láttam őt reklámokban. Nagyon ellenszenves volt. Ez viszont nem változtat azon, hogy a könyv egész jó.
Mostanság nagy keletje van az önismeretre buzdító, népszerű pszichológiai tárgyú írásoknak. Ha pedig valaki a párkapcsolatokat és a nemiséget helyezi a középpontba, ráadásul még a médiából ismert arc is, akkor biztos a siker. Ez persze nem változtat azon, hogy valamelyest igény is van az ilyen írásokra. Írhatnék most egy csomó közhelyet arról, hogy túl gyorsan változik a világ, hogy megváltoztak a női szerepek, hogy sok a zavarodott/önértékelési zavaros, egyedülálló, magányos ember, és hogy a legtöbben profitálhatnak abból, ha elgondolkodtatják őket az életükről, a kapcsolataikról, az őket körülvevő világról. Ragozhatnám ezt még tovább, de senkinek nem mondanék vele újdonságot.
Csernus Imre könyve, A nő azokra a sokakat izgató kérdésekre ígér választ, hogy mitől lesz valaki jó nő, hogyan tudja jól érezni magát a bőrében, hogyan lehet jó példa a gyerekei számára, hogyan lehet belőle valaki jobb. Nem csoda, hogy mindenki marhára kíváncsi arra, hogy vajon mit mond ezekről a dolgokról.
Csernus sokat ír önértékelési problémákról, hazugságról, a rossz kompromisszumokról és az otthonról hozott mintákról. Arra biztat, hogy tanuljunk a hibáinkból, és hogy álljunk ki magunkért. Sokat ír a gyávaságról is. Arról, hogy az emberek (különösen a nők) gyakran benne maradnak egy rossz helyzetben, mert nagyon félnek az egyedülléttől.
Szó esik még önzésről, megcsalásról, a helytelen stresszkezelésről, a lélek bajai okozta testi betegségekről, a gyereknevelésről, a féltékenységról, az uralkodni vágyásról és a különféle függőségekről is. A kötet ráadásul szépen illusztrált és kemény fedeles.
Az írás maga jól olvasható, bár sok helyen szándékosan (hatás-vadászón) vulgáris, az önpíártól nem mentes, és kissé szájbarágós, hogy biztosan mindenki jól megértse…
Mindent összevetve, ha valakit érdekelnek az ilyen írások, akkor erre is érdemes rászánni egy kis időt. Mióta elolvastam a könyvet, én is sokaknak ajánlottam már.
Recent Comments