az SFPortál Tündér Ilonájának blogja
Sikerült beszereznem a Snowcrash-t, meg a Meta- és a Hipergalaktikát. A régebbi szerzemények közül most készülök elolvasni az Éjszakai őrséget, a Vurt-ot, az Apád, anyád idelőjön!-t (Fable), és Wodehouse-tól az Öröm az ürömbent. Meg Ben Bova-tól a Venus-t. 
Decemberre megmaradt majdnem az összes szabim. Látjátok az összefüggést?
Már mindennap tornázom, átlagosan egy-másfel órát. (Hacsak nincs éppen más, kihagyhatatlan programom.) Legutóbb év elején csináltam ezt, akkor olyan két és fél-három hónap kellett, hat-hét kilónyi (tartós!!!) súlycsökkenéshez.
Most is hasonlóak a célok. A közérzetet és a kondíciót tekintve máris ugrászserű javulást tapasztaltam. Legközelebb majd csak akkor irok erről, ha valami többet is elértem már. Ez a projekt harmadik hete.
Megnéztem végre Az elveszett szoba c. három részes minisorozatot . A The Lost Room 2006-ban készült a Sci-Fi Channel számára. Nagyon hangulatos, kicsikét misztikus, határozottan nem rossz.
A történetben furcsa emberek kutatnak különleges, meglepő tulajdonságokkal bíró, nagy erejű tárgyak után. (Ilyen például a fésű is, ami képes arra, hogy a használóját kivéve mindenki más számára megállítsa az időt, de hasonlóképpen érdekes a gyógyításra és pusztításra egyaránt képes üvegszem is.)
Az egészbe belekeveredik Joe Miller detektív (Peter Krause) is, akinek a címben szereplő titokzatos szobából nyom nélkül eltűnik a kislánya, így muszáj megpróbálnia kibogozni a szálakat. (Az ő birtokába került ugyanis a kulcs, amely a normál téren és időn kívül létező szobába vezet.)
Jó forgatókönyv, megfelelően megválasztott színesz-gárda, izgalmas megoldások, na meg válaszok, amelyek mindig újabb kérdésekhez vezetnek… Ja, és négy és fél óra alatt az összes részt meg lehet nézni.
Amilyen keveset nézek mostanában tévét, egy itteni blogbejegyzés kellett, hogy fölhívja a figyelmemet a sorozatra. Hackett ajánlója nélkül lemaradtam volna róla.
Infók a filmről:
Wikipedia , IMDB, Hivatalos honlap
Ha valaki tudja, hogyan lehetne megcsinalni a vissza, pontosabban “Regebbi” linkemet, es az “Ujabb” linket, emailezzen nekem vagy Merrasnak. Ezer koszonet.
(Wordpress template-rol van szo, amibe en, mint user nem is tudok belenyulni.)
Új formába lendülési és súlyvesztési projektbe kezdtem. (Bocsi, de megint nem irodalmiba.) Ezen a héten még csak háromszor voltam rajta az ügyön, de ez most még elfogadható. (Amúgy is szoktam azért edzegetni több-kevesebb rendszerességgel, de az utóbbi időben volt egy kis lelassulás ezen a téren.)
Hétfőn kábé 30 perc volt, kedden 45, ma pedig már ment egy bő kilencven. Kezdetnek főleg a Leslie Sansone-féle videók gyakorlatait szeretem használni, mert ez a legkevésbé megterhelő, de azért mégis hatásos.
Ma is ezzel kezdtem, de most már nem képernyő előtt. (Amennyit láttam ezeket, belefér.) Csak betettem egy kis Tankcsapdát (A legjobb mérgek), és arra nyomattam… Eleinte a Leslie-féle WATP-vel, aztán, amikor eléggé átmozgatódtam rátértem kicsit a Tae bo-ra. (Mint minden csaj, aki kipróbálta, én is imádok magasakat rúgni és keményeket ütni… )
Minden porcikámat átmozgattam, és baromi jól érzem magam. Holnapra már csak tae bo-t tervezek. Addig még előhalászok valami jó kis Billy Blanks-es edzésprogramot. (A fitness kategóriában olvashattok még ilyen videókról… )
Már régen írtam brit vígjátéksorozatokról, úgyhogy itt az idő, hogy ismét ajánljak egyet. A The IT Crowd 2006-ban készült, és az irodai dolgozók, különösen a helpdeskes stb. IT-s személyzet életébe enged bepillantást. Jól megírott darab, nagyszerű színészi alakításokkal, és időnként kifejezetten remekbe szabott dialógusokkal.
Katherine Parkinson egy fiatal, magabiztos menedszernőt alakít (Jen), aki egy kis IT-s csapat új főnöke lesz, bár fikarcnyit sem ért a számítógépekhez… A technikus fiúk ketten vannak, és alaposan megfelelnek a sztereotípiáknak. Megbecsültségükről és a kommunikációs képességeikről sokat elárul az, amikor egyikükre dühös alkalmazott támad, majd kiderül, a verések átlagosan kéthetente fordulnak elő… Bár egy nagy irodaházat szolgálnak ki, (telefonon es személyesen közreműködve), igazából nincsen sok munkájuk. Ennek köszönhetően aztán marad idő mindeféle geekeskedésre és egyéb katasztrófákra.
Jen megjelenésével tulajdonképpen rájuk mosolyog a szerencse. Előben láthatnak egy kedves és szép nőt nap mint nap, aki ráadásul megpróbál segíteni a gyengeségeiken is. Igen, a társasági életben…
A két IT guy, Roy (Chris O’Dowd) és Moss (Richard Ayoade) figurája mellett, a cég-szerte rettegett nagyfőnök, Denholm (Christopher Morris) karaktere is igen figyelemreméltó. Ő az, aki az extremitásokig is el tud menni, az alkalmazottak stresszelésében, még akkor is, amikor a cél a stresszmentres munka-környezet kialakítása…
Később megismerhetjük még Denholm fiát, a női beosztottak szexuális zaklatásáról hírhedt Douglas-t is, akit Matt Berry alakít, nem kevésbé zseniálisan. Ezen kívül megjelenik még egy furcsa, goth bentlakó, Richmond is (Noel Fielding), akinek viselt dolgai és beszólásai, nemigen bírhatók ki röhögés nélkül.
Az első epizód után még nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a sorozatról, de kettő-három után már igazán jól be lehet vonódni… Két szezonnyi készült el belőle, kétszer hat epizód. Egyenként átlagosan fél órásak.
The IT Crowd a Wikipedia-ban , The IT Crowd az IMDB-n
Akik ismernek közületek, tudják, hogy általában vöröses, vöröses-barnás, bordós színeket szoktam választani. Azt is szeretem, ha többféle árnyalat van benne.
Az eredeti hajszínem barna, de azzal valahogy sohasem voltam kibékülve. Tudom, hogy butaság, de egy kicsit túl szürkének éreztem. Mostanáig.
Már jóideje megvannak a festékeim a következő alkalomra. (Gránátalma és vadszeder, ahogy szoktam). Mégis valahogy elkezdtem húzni-halasztani a dolgot.
Később majd befestem, de most még egy kicsit hagyom barnulni. Jól érzem így magam. Véget ért egy korszak.
Sokminden történt mostanában itt az SFblogs-on. A nem naprakészek számára álljon itt most egy kis összefoglaló (hír-gyűjtemény).
Eleinte mindenkit lekötött, (meg kissé lehangolt) az aktuális vihar a biliben, más néven a mocsár (Hackett bejegyzése). 
Aztán szerencsésen túlestünk ezen is, bár Brod fölfedezett egy összeesküvést a zeneipar es a magyar sci-fi-élet prominensei között.
Nemrégiben pedig Sayed blogján tárgyaltuk ki a macskatartók jólétének nyűgét s nyilait.
Időközben lezárták a Nagy SF Toplista filmes fordulóját, majd az eredményhírdetés után elindult az újabb, animációs és képregényes forduló is. (A nagy toplista nevéből természetesen ejtették a nyári szócskát… )
A legújabb hír meg az, hogy az itteni bloggerek bejegyzései ezentúl az SFportal, az RPGPortal és a Solaria mellett, már a Scifimagazin olvasói számára is közvetlenül elérhetőek, (kinek-kinek a maga kedvenc oldaláról).
Csatlakoztak hozzánk további sfbloggerek is Csag, Onsai, Howard és Zseni Lionel (Hadiösvény) személyében. Onsai-nál pár napja a női irókról beszélgettünk, Csagnál meg terítékre került az igazságszolgáltatás és az ítéletvégrehajtás témaköre is.
Sangel (F. Tóth Benedek) könyve, a Mellékhatás további jó kritikákat kapott, (a legutóbbit a Galaktikában).
Zamorano klassz SFblogger jelvényeket csinált az sfbloggereknek. Nálam is van kint egy. (Közkincs.)
Sheenard médiaszerepléseinek száma egyre gyarapodik, és nemsokára megjelenik az új novelláskötete is, A láthatatlan város címmel.
Sezlonynak (László Zoltán), pedig már meg is jelent az új regénye, a Keringés. Beszereznem is sikerült, és már nagyon várom, hogy nekikezdhessek.
Recent Comments