az SFPortál Tündér Ilonájának blogja
Egy régi barát küldte el nekem a linket az alábbi kis videóhoz. Nem szokott ilyeneket küldeni, de úgy gondolta, hogy ezt biztosan értékelni fogom. Igaza volt.
A fönti kérdést egyébként egy nem egészen hagyományos fajta kérdezőbiztos (John C. Reilly) teszi föl a járókelőknek.
Miguel Arteta filmje. Mindössze négy perc.
A film adatai az IMDB-n.
Brandon Hackett A poszthumán döntés c. sci-fi regénye igazi csemege a hazai SF kedvelőknek. A szerző hosszú kihagyás után jelentkezett ezzel az új regénnyel, s most a korábbi Hackett könyvek tematikájával szakítva, teljesen új irányba indult el.
Kivételes a könyv abból a szempontból is, hogy nem egy szabvány elképzelt tizenéves olvasóközönséget céloz meg, és nem elégszik meg a könnyed szórakoztatással. Van benne az is, pont ahogyan azt egy jó sci-fiben szeretem, de ugyanakkor el is gondolkodtat. (Ám ha tizennégy-tizenöt éves lennék, valószínűleg inkább Mágust olvasnék. Lehet azért, hogy sokmindent megértenék a könyvből, talán tetszene is, de nem tudnám annyira befogadni, mint ahogyan a mai érettebb eszemmel. Különösen igaz ez azokra a részekre, amiket annak ellenére is lebilincselőnek tartok, hogy nem sok akció akad bennük, vagy még cselekmény is alig… )
A történet a XXIII. században játszódik, távoli emberi kolóniákon, amelyek világát, kultúrális különbségeit, múltját és jelenét egy fiatal pár, Eliott és Nicole történetén át ismerhetjük meg. A szédületes technikai feljődés hatása az emberre mindig hálás téma, és az örökké rohanásra ösztönzött és információkkal bombázott mai ember ámulva figyeli amint ebben a Hackett-féle jövőben az emberiség újabb és újabb válaszokat próbál adni ezekre a problémákra, és akár a szélsőségekig is elmegy, hogy képességé tegye magát az információk befogadására.
A szerelmesek története szintén nem hétköznapi. Az ő élményeik, naplóbejegyzéseik adnak emberi arcot ezeknek a városoknak, és ennek a történelemnek. Ők azok akiknek végig szurkolhatunk.
Egy másik örökké időszerű téma a könyvben, a bevándorlás (menekült-áradat) és a korlátok közé szorítása. A téma, mint mindig, a befogadók kultúrájának, életmódjának és életszínvonalának védelme, megkockáztatva az emberiesség föladását is.
Már Sayed ajánlójából is kiderült, hogy ezt a könyvet valószínűleg érdemes elolvasni, és az élet végül őt igazolta.
Sayed ajanlója:
http://sayed.sfblogs.net/2007/08/23/poszthuman-dontes/
Hackett blogja:
http://hackett.sfblogs.net/
Megint bővült a linkgyűjtemény. Tessék megnézni!! 
Aki főzőcskézéssel szeretne próbálkozni, annak érdemes ellátogatnia Sára barátnőm főzőblogjára. Sok-sok recept van benne.
Örömmel látom, hogy csatlakozott hozzánk Horrorking is.
Kellene már egy új…, de tulajdonképpen nem is egy új élet kellene, ezt a mostanit kellene továbbfejleszteni. Egy újabb verzió kell. Kár, hogy nincsen. Kellene hozzá egy upgrade, de a fasz tudja, azt hol találom meg. Szerencsére a kornyezetem mostanában elég user-friendly. Kisebb számos verzióra azért nem változtatok.
Úgy bizony. Az imént olvastam az SFPortálon, hogy az ESFS díjátadóján Anthony Sheenard, azaz Szélesi Sándor kapta az év legjobb sci-fi írójának járó Best foreign author díjat, F.Tóth Benedek munkáját pedig ugyanitt az új szerzőknek járó Encouragement Award-dal jutalmazták. Mindkettőjüknek gratulálok!!!
Csak emlékeztetőül: tavaly Szalai-Kocsis Tamás azaz IMBrod hozta haza az Encouragement award-ot, és díjat kapott Odegnál Róbert is. Vagyis zsinórban ez már a második év, ahol hazánkfiai részesülnek elismerésben.
Idén is bőven lesz mit ünnepelni.
Egész jól haladunk. Borfesztivál látogatás , szezon végi tábortüzezés, és most MU. A nyári mozizások és sörözések után jól indult az ősz is.
Egy kicsit jobb időt azért el tudnék viselni. Jun, nagy mágus, légyszíves intézd el! 
Recent Comments