2007. június. 30.
Blogroll és személyes-ban.
Nagyon jól sikerült a tegnapi tali. Chelloveck is elhozta egy kicsit a családot bemutatni, sok remek sztorit hallotunk Kissg-től, végül pedig minden eddiginél hosszabbra nyúlt az este. 
Nem mellékes az sem, hogy ezúttal senki nem beszélt a Zsoldos Péter díjról. Leszámítva azt, amikor arról beszéltünk, hogy milyen jó, hogy most nem beszélünk a Zsoldos Péter díjról.
Ráadásul volt egy pillanat, amikor egyszerre három lány is megpróbálta Jun-t átölelni, de mivel senkinél nem volt fényképezőgép, kénytelen vagyok ezt én megörökíteni.
Örömmel láttam a bejegyzést a főoldalon, ami arról szólt, hogy Chelloveck Péter barátunk bekerült a középdöntőbe. Szerintem mindenképpen megéri megnézni es olvasgatni kicsit a blogját, (már ha valaki még nem ismerné). A címe http://chelloveck.sfblogs.net/
Ha tetszett, kérlek támogassátok a mi Péterünket a szavazatotokkal itt. Én már szavaztam.
2007. június. 28.
Uncategorized, Blogroll és internet-ban.
Van egy weboldal, aminek a segítségével megtudható, hogy ki törölt minket Msn-en. Az ilyesmi mindennapos dolog, hiszen végül is nem lehetünk mindenkivel egyformán jóban. Fölveszik egymást ismerősök, barátok, kollégák, majd törlik egymást, ha már úgy érzik, hogy túl sok ismeretlen ember van a kapcsolataik között, akikkel igazábol nem szoktak vagy nem akarnak beszélni. (Na meg akkor is, ha barátok voltak, de a kapcsolat valamiért megromlott vagy szép csendesen kimúlt.)
Vajon, ha már tudjuk, hogy a másik is látni fogja, hogy töröltük, akkor megtartjuk-e inkább udvariasságból, de blokkolva, vagy jobb-e az az út, ami egyszerűbb és őszintébb? Nem tudom, de én mostanában inkább az egyszerű megoldások híve vagyok.
2007. június. 23.
Blogroll, zene és személyes-ban.
Tegnap este a Creative Dance csoport fellépésén voltam, Dick Tracy előadás volt. Mint azt a felvezetőben is elárulták, nem egyformán gyakorlott táncosokból áll össze a csapat. Van aki csak szeptemberben kezdte, és van aki már több éve gyakorolja.
Bár valóban látszott, hogy nem mind vannak ugyanazon a szinten, azért a produkció maga mégis elismerésre méltó. Ezek a fiúk és lányok nagyon ügyesek voltak, és egy igazán kellemes estét szereztek a látogatóknak.
Ma voltam egy esküvőn. A menyasszony nagyon szép volt. Boldognak látszottak mind a ketten. Egészen elérzékenyültem.
2007. június. 23.
Blogroll és személyes-ban.
Az új csapatommal egyre többet megyünk le játszani. (Van itt a cégnél csocsó szoba.) Lassacskán mintha én is fejlődnék…
2007. június. 20.
Blogroll és zene-ban.
Szombaton éppen jókor került a kezembe az Exit egyik példánya, mivel még időben kapcsolhattam, hogy valami rockkoncertek lesznek mindjárt a Zöld Pardonban, ami majdhogynem itt van a szomszédban. Általában nem járok olyan helyekre, ahol ennyire alacsony az átlagéletkor, de egy rockkoncert-sorozat itt a közelben, potom száz forintos belépőért azért mégiscsak más tészta… (Persze már akkor is látszott, hogy a mindössze három fellépőre a fesztivál elnevezés azért talán kicsit túlzás.)
Elsőként a Benzin fellépésére került sor. Az elejéről sajnos lemaradtam, csak az utólsó néhány számot hallottam, de az marha jó volt. Amilyen színvonalon ezek a fiúk játszottak, őrjöngő tömegnek kellett volna lennie, ezzel szemben alig csellengett még néhány tucat ember a közelben, (ám ők azért aztán mégis föllelkesültek). A délután hatórai kezdettel rendesen kiszúrtak a bandával…
Utánuk következett az Óriás. Háát… mivel ez nem egy lehúzós, beszólogatós blog, ezért az ő fellépésükről inkább nem írok semmit.
A harmadik volt nyolc harmincas kezdéssel a Solution nevű csapat. Na itt már volt végre zúzás, és megérkezett az a tisztességes számú közönség is, amit a Benzin is megérdemelt volna. Azt hiszem Solution koncertre megyek még máskor is.
Volt egy állati nagy mázlim is. Az ingyen osztogatott ZP programfüzetbe belepillantva, fölfigyeltem a koncertlistára. Egyből kiszúrtam, hogy kedden esedékes a Kalapács. (Ld. a korábbi bejegyzésemet.)
Egyszer fogyasztható, átlagos sorozatgyilkosos filmnek bizonyult. (Hol ez tűnik gyanúsnak, hol amaz, majd újra emez, de semmi különleges nincsen benne.)
Most, hogy már láttam a végét is, unalmas lenne mégegyszer megnézni. Al Pacino viszont mindenben jó, miatta van rá mentségünk…
88 Minutes, IMDB
Már több mint egy hete, hogy láttam, de még nem volt időm írni róla. Kurt Russell nagyot alakít a filmben egy országúti gyilkos megformálásával.
Eleinte azt látjuk, ahogy minden megy a szokásos forgatókönyv szerint. Kis nézelődés, kis beszélgetés, kevéske követés, némi gyilkolászás.
A probléma valahol később jön, amikor a következő ilyen helyzetben minden valahogy a visszájára fordul. Gyilkosunk újabb lánycsapatot pécéz ki magának, ám egyszer csak rá kell jönnie, hogy mostantól a nyúl viszi a puskát…
Jók a szövegek is. Sokat nevettem.
2007. június. 19.
Blogroll és zene-ban.
Recent Comments