„A szeretet az otthonoddá teszi.” – Serenity
1 04 2009
Anno, még a magyar premier előtt írtam már a Firefly című sorozatról, így annak hányatatott sorsáról most inkább nem értekezem. A lényeg tömören annyi, hogy a sorozat összesen tizennégy részt élt meg, melyből az anyacsatorna (méltán népszerű FOX) tizenegyet adott csak le. A széria DVD-n végül mégis annyira sikeres lett, hogy Joss Whedon kilincselni kezdett a folytatásért. Az Universal kapott is az alkalmon, és 2005-ben (három évvel a sorozat abbahagyása után) egyenesen a mozivászonra küldte a Serenity-t. Jó ötlet volt? Szerintem már az Universal is rájött, hogy nem. Hatalmas bukás lett a vége. Ekkorát utoljára az Enterprise hasalt a Nemesissel. De míg a Firefly esetében a pofára esés csak a FOX stúdión múlott, addig a Serenity esetében már a film minősége is közre játszhatott. Nem rossz film, csak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Nem sikerült a Firefly életérzését mozira adaptálni úgy, hogy az egyszeri néző is szórakozzon, de a rajongó se fanyalogjon. Az eredmény végül valahol félúton megrekedt.
SPOILER ALERT! Ha nem láttad a sorozatot, el ne olvasd a következőket.
Körülbelül fél évvel járhatunk a sorozat után, mikor Malcom Reynolds (Nathan Fillion) egy kis híján tragédiába fulladt munka után végre megszabadulhat a sok galibát okozó Tam testvérektől, Simontól (Sean Maher) és Rivertől (Summer Glau). Ez azonban nem tart sokáig, mert a kisé zakkant River minden előzetes provokáció nélkül szétver egy egész kocsmát, természetesen annak vendégseregét is beleszámítva. Mal eztán visszaviszi a Serenity-re, ahol hamar kiderül, hogy Simon anno nem mondott el mindent egyetlen húgáról. Ám amit még a jóságos doktor sem tud, az az, hogy River fejében ott vannak a Szövetség legmocskosabb titkai, köztük egy elveszett bolygó holléte. Miután a Serenity-t üldöző Végrehajtó (Chiwetel Ejiofor) sorra felszámolja Malék búvóhelyeit, köztük azt, ahol Book lelkész (Ron Glass) tengette immár békés életét, hőseink úgy döntenek, felkutatják a River fejéből előkerült bolygót, ami a fosztogatók, a helyi űrzombik területén fekszik. A Mirandán aztán rádöbbennek, miért is „felejtette el” a Szövetség ezt a világot, valamint kiderül, honnét származnak a fosztogatók. A kormány egy vegyi anyaggal szuperrendessé akarta tenni a lakosokat, ám azok annyira jók lettek, hogy felhagytak az élettel is. Illetve, mellékhatásként (a bekrepálás mellett) egy kis százalékuknál pont ellentétesen működött a dolog, ezért olyan kellemes egyénekké váltak, akik megölik, megerőszakolják és megnyúzzák az embert, kis szerencsével ebben a sorrendben. Mal úgy dönt, itt az ideje, hogy mindezt a ’Verzum népe is megtudja, nehogy újra megtörténjen egy másik bolygón. A fosztogatókat maguk után csalva elrepülnek Mr. Univerzum (David Krumholtz) bolygójára, ahol némi űrcsata, az egyik hős halála, űrzombi irtás és a Végrehajtó felvilágosítás után Mal sikerrel is jár. Happy end, nagyrészt.
Ami a film legnagyobb erénye, az ugyanaz, ami az ilyen leállított szériákból készült filmekre általában igaz: mindig jó érzéssel tölti el a rajongót, ha szeretett hősei újra összeállnak, még ha csak másfél-két órára is, és ilyenkor az sem számít, ha az a film nem túl erős. Nos, szerintem azért a Serenity nincs ott, mint a Nemesis, ami filmnek jó, Star Treknek pocsék, vagy a Stargate: Ark of Truth, ami az elpuskázott lehetőségek filmje lehetne, de valahol ott kullog utánuk. Mert hiába van nekünk egy bazi látványos űrcsatánk, ami ahhoz képest, hogy potom pénzből készült, szerintem hangulat tekintetében büszkén odaállhatna a Revenge of the Sith kezdő ütközete mellé. Az sem számít, hogy remek a zene, prímák a karakterek, jók a szövegek és még mindig lehet röhögni ezen az univerzumon. Mindez elfelejthető a mellet, ami nincs benne a filmben. Hogy mi? Még több humor, vidámabb légkör, az összes karakter, okosabb forgatókönyv, még félóra.
A Firefly egyik alapvető eleme a humor volt, aminek köszönhetően a legkomorabb epizód sem tűnt annyira komolynak, hogy az már rátelepedjen az ember hangulatára. Vegyük például azt a részt, amiben hőseink rálelnek egy fosztogatók által kirabolt hajóra. A megfelelő helyen elhelyezett megfelelő poén képes volt úgy oldani a feszültséget, hogy az nem ment a hangulat kárára. Itt ilyen nem igazán akad. Van humor az elején, aztán úgy szépen lassan elszáll minden vicceskedés. Még nyomokban fellelhető a közepén, de a vége kész letargia (és akció). Ennél fogva már nincsen meg az az érzésem, hogy na, jöhet a következő rész, lássuk, mit szerencsétlenkedik össze ez a csapat. Végül is, mint befejező rész ez még okés is lenne, csak jó lett volna, ha nem így fejezik be, hanem a sorozat szelleméhez hűen vidámabban.
Aztán, karakterek, na ez az, amivel a film ábszolúte hadilábon áll. A sorozatban kilenc főhősünk volt. Mindenki egyedi, jól kezelt, és, ami a legjobb, hogy mindig volt idő mind a kilencre, de még akkor is, amikor egyik-másik nem szerepelt (igaz, akkor csak említés szintjén
). Erre persze epizódonként csak negyvenöt perc állt rendelkezésre. Itt két óra sem elég, Inara (Morena Baccarin) és Book karaktere elveszett, de szó szerint. Book talán három percig látható, és akkor sem csinál semmi érdemlegeset, legalábbis aminek a történet szempontjából értelme lenne, mert a halála elvben motiváció Malnek, de mivel a filmből nem jön át, hogy ezek ketten haverok, de még az sem, hogy Book valaha tagja volt a Serenity legénységének, így ez a motivációsdi sem működik igazán. Ezenfelül nincs magyarázat arra, miért hagyta el az űrhajót, de arra a töménytelen kérdésre sem, ami vele kapcsolatban felmerült a sorozatban. Inara pedig – bár a Firefly-ból tudjuk, miért lépett le – hiába van a film közepétől a vásznon, akkor sincs szerepe. Észre sem venni. Annyira jelentéktelen, mint a háttérben ácsorgó statiszta. És ez egy nagyon jó szó rá: statiszta, aki kapott pár mondatnyi szöveget. A többiek már viszonylag a helyükön vannak, bár Whedon helyében azért fordítottam volna hangsúlyt Wash (Alan Tudyk) és Zoé (Gina Torres) házasságára, amiből szinte semmit sem érzékelünk, holott a sorozat utolsó részeiben már a gyerekről beszéltek, ráadásul ennek elhanyagolása Wash halálát sem teszi jelentőssé (a sorozatot nem ismerők számára, mert aki látta a Firefly-t, annak azért nyújt némi érzelmi többletet). Maximum megdöbbentő. Ugyanez a helyzet Simon és Kylee (Jewel Staite) viszonyára is, mely a filmben körülbelül azt a képet festi le kedvenc gépészünkről, mintha egy nimfomániás liba lenne. Az a kedves, aranyos csajszi sehol sincsen. Talán akit még sikerült Mal, River és Simon mellett jól átemelni a sorozatból, az Jayne (Adam Baldwin) karaktere, akivel kapcsolatban egyáltalán nem voltak rossz érzéseim. Annyit és úgy szerepelt, ahogy azt a sorozatban megszokhattuk.
És akkor lássuk az újoncokat. A Végrehajtó karaktere telitalálat, vele semmi bajom. Bár azt az egyet igazán megmagyarázhatták volna, hová lett a kékkezű páros, akik a sorozatban hajtották Rivert. Jó, az egyik képregényből kiderült, hogy megsültek az űrhajójukban, miután a Serenity rájuk villantott, de ezt mondjuk szerintem a mezei néző is szívesen megtudta volna. Mr. Univerzum viszont, hát hogyan is mondjam… szar. Whedon talán vele akarta pótolni a humort, de nálam csak a falkaparást tudta elérni, kivétel a halálakor, az egész üdítő lett (nem csak azért, mert öröm volt holtan látni). Jelenléte, és alapból, léte a Firefly univerzumában szerintem erősen kérdéses, nem mellesleg baromira légből kapott.
Ezzel el is értünk a forgatókönyv, azaz a történet problematikájához. Azon túl, hogy a sztori nem szolgálja a karaktereket, és azok sem a történetet, teljesen idegen a sorozatban felépített könnyed, kalandos, mégis hétköznapinak tűnő világtól. Mert mi volt jellemző a sorozatra: a rendszer elől menekülő kis csapat próbált egyik napról a másikra megélni a maguk sajátos módjukon. Magyarul, sehol sem volt a jól ismert „világmegváltó őrültség”, ahogy anno Ben Kenobi fogalmazott. Itt minden az ellenkezője: Mal újra szembeszáll a Szövetséggel, belerángatja embereit a „világmegváltó őrültségbe”, és mindez talán még jó is lenne, ha nem lenne ilyen hirtelen. A sorozat nyílván e felé tartott, két-három évad alatt elértük volna ezt a változást, ám egy fél évad után az ívet ez inkább megtörte. Talán, ha Whedon trilógiában gondolkodott volna, vagy ha eleve nem akarta volna lezárni a történetet. Mert így az egész film olyan hirtelen, amiben sok minden történik, de a fele sem szükséges. Például, elmennek Inaraért, de egyetlen szót sem fecsérelnek arra, hogy ez miért fontos, ráadásul később sem kap szerepet. Sajnos, ezek a részek a vágóasztalon végezték, holott kellenének. Nincs jelentősége Book és Wash halálának, mivel egyikük nem szerepel eleget, a másikuknál meg nem az a szerepe kerül előtérbe, ami kell a feladata betöltéséhez, azaz, hogy halálával motiválja Zoét. Természetesen mind a három tényező kiderülhet a sorozatból, ám ez nem a sorozat egyik része, hanem egy mozifilm, és mivel hangulatában, történetében, látványában, meg úgy alacuzammen mindenben elüt a szériától, így nem is tudok rá úgy tekinteni, mint a sorozat egy epizódjára. Ennek főleg az az egyik oka, hogy sok dologban ellentétbe keveredik a Firefly-jal (márpedig nem egy százakárhány részes sorozatról, csak tizennégy részről van szó). Példának okáért Simont Mal nem tartja a legénysége tagjának, csupán vendégnek, míg a sorozatban egy egész rész alapult arra, hogy már a Tam testvéreket is a család tagjának tartja. Szóval, sok dolog van a filmben, ami nem kéne, és sok nincsen, ami kéne. Ez a kettőség pedig se a rajongóknak, se az egyszeri nézőnek nem segít. Az egyik azon tanakodik, hogyan juthattak ide a karakterek, honnan jött ez és az a figura, miért változott meg amaz, a másik meg nem érti, miért gőzöl be Mal egy jelentéktelen szereplő halála után annyira, hogy már a saját legénysége életét fenyegeti (ami úgyszintén egy erősen karakteridegen motívum, így a rajongó újfent felvonja a szemöldökét). Szóval, az ív megtört, és ennek köszönhetően a film mindkét tábornál elvérezhet.
Persze, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy annyira azért nem rossz. Szórakoztató. Sőt, felkelti az érdeklődést a Firefly iránt. Legalábbis nálam ez történt, mert én először biza a Serenity-t láttam, és csak aztán a sorozatot. Ennek megvolt az a hátránya, hogy előre tudtam, mi fog történni a szereplőkkel, illetve előnye, hogy hatalmas pozitív csalódás ért a film után, hiszen a kettő messze nem egy súlycsoport. Ennek ellenére én is azt javaslom, hogy először a sorozat, aztán a mozi, és végül talán jöhetnek a képregények, amik szerintem úgy rosszak, ahogy vannak, de mindegy (ha a Firefly nem való moziba, képregénybe még úgysem). Szóval, összességében a film egynek elment.
Categories : Firefly/Serenity

Jártamban kelltemben leltem rá eme érdekességre. A QMx honlapján limitált példányszámban (összesen 750 db készült), potom 99$-ért megrendelhetők a Serenity űrhajó tervrajzai, 10 darab, 18″x24″ inches kivitelben.





Utolsó kommentek