LIGHTSPEED

Ezek a sci-fis arcok mostanában nagyon rákattantak arra, hogy kedvenc sorozataink nénijeivel próbálják meg promotálni éppen aktuális alkotásaikat (mi meg közben reménykedhetünk, hogy nem csak ennyiből fog állni a nagy mű). Múltkor a Stargate Universe két üdvöskéje lesett ránk csábosan az “izébizé” oldaláról, most pedig a BSG két cylonja került fel a Maxim amcsi kiadásának lapjaira. Azaz Tricia Helfer (Number 6) és Grace Park (Number 8, más néven Sharon Valerii, alias Boomer, alias Athena). Tovább mögött több kép, meg egy csodajó videjó:

Read the rest of this entry »

Egy ideje már kotlok ezen az íráson (melyiken nem?), mert őszintén szólva, újra meg akartam nézni az elejétől a sorozatot, hiszen régen volt már négy évvel ezelőtt, és érdekelne, hogy hogyan működik ez az egész apokaliptikus hercehurca így egyben. Aztán csak-csak nem kezdtem újra, sőt, neki álltam a Star Trek eredeti szériájának, előtte meg a Firefly-nak, szóval, valahogy nem bírtam nekiülni a BSG-nek még egyszer.

Hogy miért? Mert annyira negatív ez a sorozat, hogy az én ízlésembe csak nagyon nehezen fér bele. Nem szeretem az ilyen dark szériákat, ehhez képest még a Babylon 5 is egy optimista sorozat, pedig aztán az sem volt olyan rózsaszín széria, mint teszem azt a Star Trek - The Next Generation. Úgyhogy nekiültem eme írásnak újrázás nélkül, végül is, elégre emlékszem ahhoz, hogy betűkbe öntsem a véleményem.

A dradison spoilerek tűntek fel.

A történet dióhéjban: a lassan egy generáció óta eltűnt cylonok, az emberiséget csaknem kiirtó gépek visszatérnek, és szanaszéjjel bombázzák Kobol 12 kolóniáját. Több millióan pusztulnak el, és alig párezer ember éli túl az apokalipszist. A túlélő „szerencsések” csillaghajókra ülve flottába rendeződve menekülnek a cylonok elől, és egyetlen védelmük a vénségesen vén, az első cylon háború veteránjának számító Battlestar-osztályú Galactica romboló, és a bendőjében tárolt sok-sok Viper II és Viper VII-es vadászgépek, meg a Raptor felderítő-bombázók. A menekülőknek rengeteg dologgal kell szembenézniük a kipusztulástól kezdve, a civilizáció megtartásán át, egészen az űrhajón éléssel járó gondokig, tetejében még a cylonok is üldözik őket, akiknek „van egy tervük”. Menekültjeink egyetlen reménye, hogy megtalálják a 13. törzs otthonát, a Földet. A sorozat négy évada eme dolgok körül forognak, vezérvonalként a Föld kutatásával. Néha beugrik hozzájuk még néhány capricai túlélő, egy ideig a Galactica társául szegődik a Battlestar Pegasus, mely egy generációval modernebb csatahajó, és csak azért úszta meg a cylon támadást, mert éppen le volt kapcsolva a fő rendszere (a cylonok ugyanis képesek voltak megbénítani az újabb Battlestarokat és Vipereket egy vírus segítségével). De ezzel bővebben a Razor című film foglalkozik. Ja, és persze az emberiség létszáma epizódról epizódra apad, olykor mérsékelten, olykor drasztikusan.

A sorozat nagy erénye a hangulata, ami bár nekem személy szerint nem annyira vonzó, attól függetlenül van benne valami megragadó. Míg a Star Trekben, a Babylon 5-ben, a Stargate-ben, és a legtöbb „Star” sorozatban az űrhajón élés igazán vonzó dolog, itt éppen ellenkezőleg, roppant kényelmetlen. És engem ez az újszerű megközelítés ültetett le először a széria elé. Az űrhajók, mivel nem menekültszállításra vannak megépítve, hanem utas- és áruszállításra, így sok hajó egyáltalán nem rendelkezik semmiféle luxussal, de az életfenntartás lehetősége is minimális. Szóval itt a csillagok között utazni egyáltalán nem örömteli dolog. Ráadásul az űrhajózást igencsak reálisan ábrázolják, így pl. az űrcsatákban a hangok tompábbak (mintha mi is egy gépben ülnénk), a filmezés dokumentumfilmekre jellemzően kézikamerás hatást kelt, ráadásul a manőverezés sem olyan, mint a Star Warsban. Szóval nagyon-nagyon hangulatos.

A másik, ami vonzott a témában, az a vallás. A sorozat, főleg a vége felé már keményen a vallásra épített, az egyistenhitűség és a többistenhitűség kérdéskörét boncolgatva, főleg arra kihegyezve, hogy a lényeg a hit. Ebbe beleveszi a cylonokat is, akiknek így kedvenc témám, a „mitől élő egy lény” kérdés is előkerül, bár erre annyira azért nem térnek ki, mint szerettem volna.

Mindezek mellett van még egy nagyon erős vonzereje a sorozatnak, méghozzá a karakterek. Itt viszont, akárcsak a hangulat esetén, hosszú távon már kezdett inkább mindenki irritálni. Sajnos a történet a vége felé érfelmetszően letargiás, és ez ugye a karakterekre is rányomja a bélyegét. Természetesen hülyén is jönne ki, ha a világvége után mindenki fülig érő vigyorral járna, de mikor leszálltak az atomcsapást átélt Földön, nos, egy időre jegeltem a szériát (tovább, mint az – akkor még – Sci-Fi Chanell). Aztán ugyanez megfordult a fejemben akkor is, amikor Dee a halántékához emelte a stukkert. Ennek ellenére a karakterek jók, bár egyikükkel sem sikerült igazán azonosulnom. Erényük, hogy nagyon változatosak, hiszen van itt öreg, bölcs veterán katona, iszákos megkeseredett katona, elveihez ragaszkodó, de valójában elég sunyi elnöknő, apjával rosszban lévő pilóta, lázadozó női pilóta, cylon kém, cylon hadvezér, cylon szemétláda, stb. Sok-sok karakter, akik főleg főszereplők, de akad néhány mellékszereplő is, akik ideig-óráig, leginkább halálukig jelentős szerepet kapnak. és persze, csúnya dolog lenne nem megemlítenem, hogy a cylonok között van néhány igazi nehézbombázó is, akik miatt már alapból érdemes megnézni pár részt, főleg, mikor lengébb öltözetben járnak. Apropó, lengébb öltözet, a sorozat meglehetősen naturális, a halálozások megdöbbentőek és reálisak, és a szexxel sem finomkodnak (bár azért még messze nem pornó, sőt, azért még ez is bőven visszafogott).

Természetesen, ha már űrhajós filmről van szó, nem mehetünk el szó nélkül az űrhajók mellett. Az eredeti, ’78-as Galactica űrhajó nekem személy szerint nem tetszett. Viszont erre a remake-re sikerült az eredeti formáját megtartva egy igazán dögös és ötletes (FTL rendszerért alapból ötös) hajót építeni, amely sok tekintetben szakít a már megszokott sci-fis vonulatokkal, és inkább kelti egy tengeri hajó, vagy tengeralattjáró benyomását (ehhez hozzá jön még a híd). Ugyanez igaz a Viper vadászokra, melyek eredetije szerintem kicsit suta, de az új verziók (mint a II-es, mind a VII-es) nagyon pofásak, igazán cool járgányok. A vadi új Raptorok pedig már csak önmagukban is elviszik a hátukon az űrjeleneteket, szerintem annyira jól sikerültek. A cylon gépek és a kolóniai konvoj hajói is jól mutatnak, elég egyediek, bár van egy osztály, amiből szerintem túl sok lett (kis háromhajtóműves vacak, amivel mindenhová mentek). Különösen szép a Colonial One, aminek festése mondjuk pont az amerikai Air Force One-ra hajaz, ami negatívum.

Méghozzá azért, ami már a Stargate alatt sem jött be igazán. Nevezetesen itt egy nép, aminek tagjai nemhogy nem tudják, hol a Föld, még csak nem is jártak ott, sőt, több ezer évvel a mi civilizációnk előtt élnek, angol feliratokat használnak, belgák által gyártott P90-es és német cég által jegyzett G36-oskkal lődöznek, és a slusszpoén: amcsigyártású Hummert vezetnek. Nem mellesleg a városaik echte mai amerikai nagyvárosok. Nem kérek sokat, de olyan nehéz lett volna megtoldani azt a nyüves gépfegyvert pár alkatrésszel, a Hummerre rászerelni pár karosszéria elemet, és a városok helyett valami kékhátteres dolgot használni, vagy legalább valahogy leplezni (megjegyzem, a miniben sikerült)? Nagyon kiábrándít volt számomra, hogy egy ilyen kultúra, aminek köze nincs a miénkhez, rendre a mi cuccainkat használják. Pedig ebbe a filmbe több pénzt pumpáltak, mint a Stargate-be.

Viszont nagy-nagy dicséret jár azért a gesztusért, hogy mikor az első cylon háborúra hivatkoznak (legyen szó visszaemlékezésről, vagy csak múzeumi kiállítási tárgyakról), az eredeti, 1978-as Battlestar Galactica sorozat cylon centurióit, ridereit és basestarjait használták fel.

Na, hogy zárjam soraimat, a Battlestar Galactica egy jó, sőt mi több, kiváló sorozat, amit úgy öt évenként fogok csak újranézni, annyira sötét, komor, letargiás. Jók a karakterek, bár a vége felé már kinyírtam volna őket. Érdekes a történet, teli mellbevágó fordulatokkal, igaz, a végén azért nem sikerült minden szálat elvarrni, és talán több dolgot hagytak misztikumok mögé rejtőzni, mint kellett volna. Bár ki tudja, mivel még lesz egy film (vagy már van?), abban még ezek a szálak is elvarrásra kerülhetnek. Szóval, csak ajánlani tudom annak, aki szereti az érdekes sci-fi drámákat, és begyün neki a darkos feeling.

Végre én is eljutottam eddig. A késének egyetlen oka volt. Akkorát csalódtam a harmadik évadban, hogy semmi hajtóerő nem volt a Razor, de még a Flashbackek megtekintéséhez sem. Ami azért durva, főleg ahogy a második évadot egy szuszra felhörpintettem. Sajnos, az utolsó szezon óta kicsit hadilábon állok a BSG-vel. Kezdődött a webisode-okkal, azaz a Resistance-szel, melyeket máig nem értem, mi a túróért így adtak le. Jó, oké, a rajongók kedvében akartak járni… meg is bocsátanám, ha ad1) jók lennének a minik. Ad2) Jó lenne az általuk felvezetett idény. Sajnos egyik sem. A webizódoknak csak egyben nézve van értelme, mert két perc még a Clone Wars rajzfilm egy-egy epizódjához is böszöm kevés volt. Ha viszont egyben van, akkor már fél rész, ehhez viszont hozzácsaptak volna még egy felet, s máris van egy komplett epizódunk. Ráadásul ugye a Resistance elengedhetetlenül szerves része a harmadik évadnak, szóval, aki lemarad, hoppon marad, mert néhány eset baromira nem lesz érthető. Ezt tetézte aztán a szezon, mely addig jó, amíg a sztorival foglalkozik. Viszont, míg az SG-ben működnek a töltelékek, addig a BSG-ben csak ideig-óráig. Azaz addig, amíg nincsenek fölényben a metaplot részekhez képest. Onnantól fújhatjuk. Az évadban a cselekmény a döglött lajhár sebességével vánszorgott, a karakterek széttöredeztek, elvesztek (mint a cylonok). Szóval, drasztikus minőségromlás volt.

Így hát nagyon nem akaródzot megnéznem se a Flashbackeket, se a Razort, pedig mindkettő itt terpeszkedett a gépemen hetekig. Végül nekiálltam, hogy lássam, mi történik az utolsó Battlestar, a Galactica hánykolódásának legújabb fejezetében. Vagy nem is az utolsó Battlestarról van szó? Aki a TV-ben követi figyelemmel a sorozatot (van ilyen?), és várja (hiába, legalábbis a TV2-től tuti, az AXN-ben lehet reménykedni) a második és harmadik évadot, az innentől ne olvasson tovább.

Spoiler alarm!

A Razor a második évad közepén felbukkant, Helena Cain admirális (Michelle Forbes) által vezetett szupermodern Battlestar, a Pegasus történetét meséli el nagyvonalakban. A cselekmény két, olykor három idősíkban zajlik. Először is, a második évad vége alatt, közvetlen Lee „Apollo” Adama (Jamie Bamber) parancsnokká tétele után (mivel az idény alatt Cain, majd két utódja is fűbe harap). A hajó újdonsült urának először el kell fogadtatnia magát a legénységgel (mely ekkora már keveredik a BSG személyzetével), másrészt elő kell kerítenie néhány elkódorgott civilt. A főhős mégsem Lee, bár a sorozat gárdájából ő és Kara „Starbuck” Thrace (Katee Sackhoff) van központba állítva, hanem a Pegasus egyik embere, Kendra Shaw hadnagy (Stephanie Chaves-Jacobsen), akit Lee megjelöl elsőtisztjének. Kendra érdekes karakter, bár enyhén Cat utánérzete van az életuntsága, a bűntudata, meg a drogozhatnéka miatt. S természetesen, az egyik probléma a filmmel, a kiszámíthatóság, éppen az ő karakteréből adódik, nagyrészt (másrészt meg abból, hogy tudjuk, mi lett a BSP és legénységének sorsa). Sohasem volt róla szó egyik évadban sem, ergo meghalt (a BSG-ben nincs túl sok választási lehetőség), ez előre borítékolható. A másik probléma vele meg éppen az, hogy nincsen róla szó. Pedig amilyen fontos volt, hát nem ártott volna legalább látni a sorozatban. Szóval ilyen „nyuszit a kalapból” effektus állt elő. Na mindegy, ettől még kedvelhető karakter, legalábbis amíg nem kattan meg. A motivációi érthetőek, a történetének kibontása pedig nagyszerű.

Ez pedig igencsak bejött a filmben. A felépítése. Mint korábban írtam, egyszerre több időben játszódik. A jelenen kívül többször bepillantást nyerhetünk a múltba. Eme visszatekintések főleg a második cylon háború kitörését és a Pegasus menekülését, gerilla harcát mutatják be. Illetve azt, hogyan acélosodott meg az újonc Shaw, és miért is dilizett be Cain. Na igen, Cain. Bár ő a másik kulcsfigura a filmben, szerintem ő nem működik megfelelően, bár a kibővített verziónak köszönhetően érthetőbb lett a karaktere. Már a második évadban is rettenetesen unszimpatikus volt, itt viszont elérte, hogy utáljam. A kezdet kezdetén jó fej, bratyizik az embereivel, szívatja az újoncot (Shawt), majd jön a cylon, és olyan szinten megkergül, hogy egyszerűen kivégzi az elsőtisztjét… lol. Ráadásul nem maga a tett az, ami zavar, hanem az oda vezető út. Nem érzem az átmenetet. Cain a film elején tényleg elfogadható, bár magát túlhajtó admirális. Jön a támadás, meghoz egy érthető döntést. Pucolás. Logikus, elvégre a BSP majdnem minden rendszere állt (ennek köszönhetően a cylonok nem bénították meg, mint a többi Battlestart). Aztán elmondja a „mi katonák vagyunk, így hát kötelességünk háborúzni” című monológot, ezzel reményt adva legénységének. Ezzel sincs semmi. Mivel egyedüli túlélőnek hitték magukat, „nincs veszteni való” alapon hát neki esnek a cylon armadának, mint bolond gyerek az anyjának. Ekkor jön a fordulat. A főtiszteknek meghitt vacsora közben előadja, hogy ő nem akar bosszúhadjáratot, értelmetlen áldozatokat, kockázatot, stb. Rendben. A következő körben, az egyik cylonok ellen irányuló gerillatámadásról kiderül, hogy nyilvánvalóan nekik állított csapda. A Pegasus fegyverrendszereit megbénítják, többszörös a túlerő. Cain előtt két lehetőség áll: kamikaze akció, vagy visszavonulás. Naná, hogy a kamikaze akciót választja. Az elsőtiszt – nagyon helyesen – visszamondja neki az vacsinál elhangzottakat. Cserében Cain elkéri a fegyverét, majd fejbe lövi. Gratulálok. Eztán persze levezényli a támadást, utána meg ő van a legjobban meglepve, hogy egyrészt semmi értelmeset nem értek el, mert amire számítottak, az nem volt ott (nyilván, hisz csak csali volt, de hát ebbe bele kellett volna ugye gondolni), másrészt ezért a semmiért oda a fél Pegasus, a vadászállomány nagyja, és természetesen a személyzet java. Tapsot neki. Mindez felvezetés nélkül, mert addig az öngyilkos hajlamnak és a pszichopata léleknek halvány jele sincs. Persze, a kibővített verzióból már megtudhatjuk, hogy Cain valószínűleg nem mer menekülni, mert az első cylon háború alatt összeszarta magát és hátrahagyta a húgát, akit aztán a cylonok elvittek (és valószínűleg, brutális kísérletek keretében megöltek, ahogy arra a Razor következtetni enged, bár ezt Cain sosem tudhatta meg). Ráadásul, ez az egész minden áron háborúzunk dolog nekem kicsit bevehetetlen is. Pláne azután, hogy kalóz módjára kirámoltat egy másik civil flottát, sorsára hagyva a hajókon utazókat. Ja, ezen utazók egy részét elraboltatja, ám a meggyőzés kedvéért agyonlöveti a kiszemeltek családtagjait. Szóval nálam ez nem fér bele a „katona kötelessége a háború” című részbe. A katona kötelessége a civilek védelme az ellenségtől, ha kell, háború árán. De nem mindenáron háborúzni. Caint már nem érdekelték a civilek. Ez pláne annak fényében durva, hogy az emberiség a kihalás szélére sodródott. Háborúzzon kedvére, de ne civilek, főleg nem emberek kárára. A legrosszabb pedig, hogy a film végén még tisztára is nyalják Cain renoméját. William „Bill” Adama admirális (Edward James Olmos) szájába adva azt az abszurditást, hogy valószínűleg ő is így tett volna, ha nincs Roslin elnök és a fia. Igen, Adama karakterében mindig is ott lapult, hogy szó nélkül agyonlőné szegény Tigh ezredest, ha az a fejére olvas valamit. Pedig ha valakinél, hát Tigh esetében elég könnyű okot találni a kivégzésre. Egen, Adamaban a kezdetek óta lapul egy Cain… baromság. Valóban elakart menni háborúzni, de előtte nem lövetett le civileket, és nem hagyta volna őket magára FTL (helyi hiperhajtómű) meghajtás nélkül a semmi közepén. Legalábbis, amíg van alternatíva, ami viszont mindig van. Cainnek is volt.

A hab a tortán, hogy a több száz (vagy ezer?) fős legénységből senki sem tesz Cain ámokfutása ellen semmit. Boldogan asszisztálnak. Pedig az egyetlen dolog, ami gátat szabhatna Cain forgalomból kivonásának, az max a parancsnoki lánc és a hadbíróságtól való félelem. De könyörgöm, ők úgy tudták, rajtuk kívül senki sem élte túl. Akkor meg mit számít ez a kettő? A parancsnoki lánc élén egy pszichopata némber, a hadbíróság meg hol ülne össze? Kik alkotnák? Na ezért bírtam Adamat, mikor szembe szállt vele. Csak hát ott meg a végén nem volt meg a kurázsi az írókban, hogy bevállalják a parancsnok részére az admirális kivégzését. Suta is lett a duplarész befejezése…

No mindegy, túlvagyunk rajta. Van még itten azonban egy harmadik idősík is. Végre valahára bepillantást nyerhetünk az első cylon háborúba. Sajnálatos mód a TV-s verzióban ez harmatgyenge, ugyanis a nagyját kivágták és átpakolták a Razor – Flashbackbe (aszerint Adama még a pilot részben emlékszik vissza, nem a Razor alatt… persze nyugodtan visszaemlékezhet mindkétszer, szóval ez nem is gond). Így hát kötelezően a kibővítetett kell megnézni, mert úgy van ennek igazán íze. Mert az első cylon háború masinái echte az eredeti Battlestar Galactica sorozat cylonjai. Nagy poén, és szerintem kedves gesztus is, ahogy a tényleg kenyérpirítónak tűnő centúriók, a még nem önálló gépként, hanem pilótával rendelkező Riderek, a két összetett cintányérra emlékeztető Báziscsillagok gyakják az új BSG Viper II-eseit (azokat némiképpen – előnyükre – átalakították). Bár mindez CG-vel megjelenítve kissé mókás, hiszen az emberben csak ott van, hogy ezeket valaha jelmezek voltak. Szóval nagyon baba. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy virtuálisan kalapot emeljek az ifjú Bill Adamat alakító Nico Cortez előtt. Nagyszerűen játszotta a szerepét, különösen a hangjával. Viszont, öröm az ürümben, hogy a teljes képhez még a Flashbackeket sem árt megnézni, ugyanis abban egyrészt kiderül néhány előzménye is annak a csatának, illetve Adamaról is megtudhatunk újat, valamint hozzátesznek a pilot filmhez is.

Ebből a visszaemlékezésből indul ki végül is a Razor fő sztorija, mely szerint a már említett civileket az a cylon rabolta el, aki átmenetet képez a kenyérpirítók és a humanoid mikrobik között. Afféle cylon istenség, az emberformák teremtője. A paliban nincs túl nagy meglepetés, egy vén fószer egy kádban, melyet telinyomtak zselével. Tisztára, mint azok, akik a Báziscsillagokat irányítják. Végül is ötletnek nem rossz, meg megmagyarázza, miből lett a cserebogár, esetünkben a Number széria és társai, de mégis, kicsit hiányérzetem van. Talán nagyobb durranást vártam, talán kicsit többet. Vagy csak ettől reméltem a választ arra a kérdésre, ami a harmadik évad végén pofán vágott minket. Persze, azért a negyedik évadra is történt utalás… csak hát mióta ildomos egy cylonnak igazat adni? Az igazmondás nem az erősségük, ugye. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az öreg cylont majd megértjük a negyedik évadban.

Amire egyáltalán nem lehet egy rossz szavunk sem, az a látvány. Döbbenetes és nagyon hangulatos. Ha ki kéne emelnem egy jelenetet, az a második cylon támadás lenne, mikor lerohanták az állomást, ahol a Pegasus várakozott. Hatalmas, ahogy a riderek szétcincálják a magatehetetlen Battlestarokat.

Ugyan így a színészi játékok is remekek, ahogy azt megszokhattuk. Bár a sorozat csapatából Tigh, Baltar, Roslin, Sharon és Helo csak nyúlfarknyit cameozik, másokat meg csak említenek, a főbb szereplők, mint Cain, Adama, Lee és Starbuck, na meg Shaw, hozzák az elvárt magas színvonalat. De nálam a sztár az ifjú Adama lett.

Szóval, összességében azt kell mondjam, hogy a film maga jó. Caint megutáltam, Lee-t továbbra is kedvelem (végre látható normális parancsnokként), Adama még mindig a best of, ráadásul most már képet kaptunk az ifjú koráról. Starbuck pedig a régi, ahogy az első két évadban megszoktuk. Shaw pedig Shaw, előbukkant és eltűnt. Jó volt, míg velünk volt. A Razort pedig tudom ajánlani. Szórakoztató, érdekes felépítésű, látványos. Minőségben valahol az első két évad átlagában lenne a helye (ami semmiképpen sem rossz, hiszen nagyon magasra lett rúgva a léc), de a harmadik évad részei közt mindenképpen „jó” minősítést kapna.

Sokan hánytorgatták fel, teszem hozzá jogosan, hogy a nemrégiben derült égből villámcsapás módon megjelent Battlestar Galactica DVD-hez elfelejtette a drága kedves kiadó hozzácsapni a bevezető filmet, azaz a mini-sorozatot. Hát, most jön. Bezony, az Intercom januári megjelenési listáján ott virít a drága. Specifikációkról egyelőre semmi hír, de gondolom, akárcsak az első évadnál, itt sem fogják túlzásba vinni az extrákat. Bár részemről édes mindegy, mert engem csak a film(ek), az angol szinkronsáv, meg egy körülbelüli értéket felvevő magyar felirat léte érdekel (persze nem dőlnék a kardomba egy tip-top kiadvány láttán, de ilyet már el sem mernék várni hazai kiadótól).

Most aztán már tényleg jöjjön az a búbánatos Stargate SG-1, mert kapca lesz pumpával.

BSG-hez tartozik még ama szomorú tény is, hogy immár majdnem teljesen biztos a 4. évad kettényiszálása. Vagyis az első felét 2008 elején (illetve közepén, mert a készítés során már eltolták januárról áprilisra a premiert), a második felét 2009 elején láthatjuk majd. Ennek oka pedig nem is lehetne más, mint az író-sztrájk, mely miatt a sorozat forgatása leállni kényszerült. Így a Sci-Fi Chanell az előre betervezett lépés mellé kapott egy kényszerérvet is, vagyis, hogy az évad nem fog beleférni a műsorrendbe (amit mondjuk speciel ők alakítanak, és amúgy is elég szar tud lenni, szóval baromi nehéz lenne belepasszírozni). A lényeg a lényeg, eddig 12 forgatókönyv van meg, a forgatás - mint annyi más - jelenleg áll, és a Sci-Fi nagyon hajlik 2009 felé.

Van új a vak alatt! Mikor az ember azt hinné, egy csatorna vezetősége hülyébb már nem lehet, hát hoz egy vadi új döntést, ami lendületből megcáfolja az egyszeri sci-fi rajongó, vagy ala natur sorozatrajongót. A csatorna nem is lehetne más, mint a szeretett Sci-fi Chanell.

Emlékezzünk csak meg tavai szuper húzásukról. Ugye, Stargate SG-1 és Atlantis esete. Valamelyik nagyon okosnak tartott hutt ivadék kitalálta, hogy az biztos jót tesz a nézettségnek, ha az évadok egyik felét 2006 második félévének közepén, a másik felét 2007 első félévének közepén adja le. Hát igen, az elgondolás remek lett volna 20 évvel ezelőtt. Mikor ugye még nem volt az a drágalátos csoda, amit manapság csak úgy becézünk, hogy Internet. A másik hasonló kaliberű, bár nem oly népszerű találmány meg a vetítési jogok eladása. Eme kettő furcsa kettőse az a tényező, amit a Sci-Fi Chanell gurui – vagy sámánjai, a fene tudja, kiktől kérik ki ezek a tanácsot – nem számoltak. A varázsgömb ugyanis elfelejtette közölni, hogy ha eladják a jogokat a kanadai Movie Centralnak, ne adj isten az angliai Sky One-nak, és azok nem tartanak fél éves szünetet, akkor a sorozatok már rég lefutnak, mire a SFC egyáltalán elkezdi a második félidőt. Teszem hozzá, mind a két csatorna utcahosszal jobb minőségben adta le. S hát, a csuda vigye el, hát ezeknek a francos adásoknak nem szabott gátat se a határ, se az óceán (se a nyelvi különbségek). Azon az átok neten lazán végigszaladt, mint kaszárnyában a Playboy magazin. És ezek után a guruk és a fejesek vakarták a fejüket, hogy ugyan, miért is zuhantak a béka hátsója alá a nézettségi adatok. Azért, mert már mindenki látta, aki meg akarta nézni. Cumi. Le is kaszálták a Stargate SG-1-t. Mindegy, a Battlestar Galactica rajongói legalább örülhettek, az viszonylag stabilan műsoron volt (az évad gyengeségeiről most diszkréten feledkezzünk meg).

Legszebb öröm, a káröröm, de olykor visszafelé sül el. Idén az a szép varázsgömb a BSG-n akadt meg. De még hogy? Hujujuj… eleve, idén nem lesz már új rész, ugye. Mert nagy okosan a premiert benyomták 2008-ra (így legalább az Atlantis lemehet pici szünettel, jegyzem meg csendben szerényen). Oké, vontam vállat, nem kell mindent egyben lezavarni, elvégre itt vagyok én, egyszeri sorozatnéző, aki az utolsó idényben egyszerre volt kénytelen nézni a House-t, az SGA-t, az SG-1-et és a BSG-t. Aztán meg hopp, nyárra maradt a jojózás (na jó, beficcent a B5, amit már rég halogattam). Szóval mondom, oké, így legalább lesz őszre és télre SGA és House, tavaszra és nyárra meg ott lesz a BSG. Gondoltam én, naivan. De hát hol élek én? A kisgömböc ugyanis azt dobta ki az okosoknak, hogy úgy lesz igazán sikeres a sorozat, ha rögvest két részletben adják le. Az első 10-et 2008 februárjában, a második 10-et meg valamikor 2009-ben. Na erre varrjon valaki gombot. A következő húzás szerintem az Atlantis cancel lesz, ha már a BSG-t nem cancelelhetik, mivel az ugye utolsó évad. Vagy ha mégis megmenekül valami csoda folytán az SGA, akkor 2009-től talán majd úgy adják, hogy havonta egy rész. Utána meg jön az évente egy… ja várjunk csak, az már a DVD filmek.

Na mindegy, icipici öröm az ürömben, hogy novemberben gyün DVD-n a BSG: Razor, ami a Battlestar Pegasus történetét meséli el. Duplarész, és bár mindenki többet akar, a Sci-Fi ezt nem igazán akarja nekünk megadni. Minek is?