Véget ért öt év kalamajka, évadonként egy háború, hullák tömkelege, sőt, olykor Halálcsillagot lealázó pusztításokkal, komótos űrcsatákkal, nem kevés humorral, jó kis történettel. Hát igen, megkésve bár, de törve nem, végére értem a Babylon 5 című sorozatnak.
Sok pozitívumot olvastam róla, sőt, egyesek egyenesen az egekbe magasztalták, rásütötték a „Best sci-fi ever!” jelzőt. Annyi biztos, hogy valóban pazar kis sci-fi sorozat ez, még ha szerintem nem is minden idők legjobbja. De mindenképpen ott tobzódik a dobogón a Stargate, Deep Space Nine és Firefly mellett. Na igen, a BSG leesett kicsit.
SPOILER! SPOILER! SPOILER! Egy bötüt se olvass tovább, ha hangyányit is élvezni akarod ezt a sorozatot. Hidd el, megéri.
De miről is van itt szó. Adott egy öt mérföld hosszú forgó fémkasztni, mely varázslatos módon vonz háborúkat és kisebb-nagyobb csetepatékat. Imigyen az is csoda, hogy ez az állomás nem járt úgy, mint az első három Babylon, melyek lazán felrobbantak az Árnyak miatt (pedig az Árnyak igyekeztek ezt is a levegőbe röppenteni). Ja, amúgy ez egy űrállomás, melyet az emberek építettek és a mimbarik pénzeltek, és abból a szent célból készült, hogy hidat képezzen az univerzum fajai között. Nyüzsögnek itt politikusok, katonák, zsoldosok, csempészek, árusok, pincérek, csaposok, séfek, hajléktalanok, szerelők, szóval minden, amit el tudunk képzelni, ráadásul mindez több fajból. S persze ez a sokszínűség adja a sorozat íz-varázsának egyik alkotóelemét. Sajnos, kevés az olyan mozgóképes egyveleg (értsd: film, sorozat), melyben az ember mellett hasonló fejlettségű idegen lények is éldegélnek. Kapásból tudom mondani a Star Warst, Star Treket, Andromedat, Farscape-t, és hellyel-közzel a Stargate-t. Meg még akad egynéhány, de a legtöbb esetben az ember egymagában járja az űrt. Hála isten, a B5-ben nyüzsögnek a szebbnél-szebb jószágok, bár az Elsőket leszámítva mind humanoid alkatú, de ez legyen a legnagyobb baj.
Eztán jön a másik alkotóeleme annak a varázsnak, mégpedig a kidolgozott és működő univerzum. Ebből megint kevés van, és itt már elvetném az Andromedat, Farscape-t és Stargate-t is, mivel azokban univerzum van, de a működésének elképzeléséhez fantáziára is szükség van. A Babylon 5 esetében viszont a világ velejéig kidolgozott, nem csak vannak a levegőben a dolgok, távol mindentől, hanem közel hozzánk. A társadalom legaljától a legtetejéig mindenki megvan, él és ténykedik. Ismerjük minden faj kormányzótestületét, harcosait, civil és katonai hajóit, szokásait, vallást, történelmet, és a többi, és a többi. Ilyen mélységekkel talán csak a Star Wars és a Star Trek rendelkezik.
A harmadik elem pedig a karakterek. A főhősöktől a mellék-mellék szereplőkig mindenki nagyon pörfikt, jól kitalált, hihető, megélhető karakter. Rendelkeznek múlttal, jelennel, jövővel, reményekkel, félelmekkel, ábrándokkal, humorral. Egyikük sem velejéig tökéletes, mint Jean-Luc Picard, akad a múltjukba sötét folt rendesen. Ha mégsem, hát a jelenben követik el a hibát. Példának okáért az addig fedhetetlennek tűnő Franklin doki rákap a serkentőkre, és lazán függővé válik, hogy aztán ebből kikecmereghessen. Ráadásul a szereplők nem mindig döntenek morálisan helyesen, olykor a célnak alárendelik az erkölcsöt, amit külön díjazni tudok. Erre a legszebb példa, mikor Sheridan felhasználta a hibernált telepatákat, hogy elfoglalhassák a Marsot a függetlenségi háborúban. Az interaktivitás is nagyszerűen lett kivitelezve. Mindenki hatással van a másikra, itt is el tudom mondani, hogy ki kinek a barátja, ellensége, kivel van csak jóban vagy rosszban. Ezt ilyen magas színvonalon talán csak a Deep Space Nine műveli (tudom, tudom, a DS9 lopott a B5-től, erről majd külön bejegyzés lesz). Cselekedeteik pedig imigyen következetesek, érthetőek, még ha nem egyszer meg is lepnek. Illetve, ha logikátlanná vállnak, tudjuk, hogy légy van a gulyáslevesben.
A negyedik elem pedig maga a történet. Sci-fik terén sajnos ritka az összefüggő sztorivonal, pedig nem ártana. A DS9 elég jól csinálta ezt, sőt, talán a B5 mellett az egyetlen, amelyik értelmeset tudott ebben az ügyben alkotni. A Stargate mostanában próbálkozik átszellemülni, de az SG-1-et szépen lekapták a műsorról, az Atlantissal meg még elválik, hogy mi lesz. Szóval, maradt a B5, melynek a részei kezdetben eléggé összefüggéstelenek, Star Trekesen egyik követi a másikat, és csak apró részleteket ejtenek el a jövőre vonatkozóan. Egy ilyen apróság lehet, melyet akkor talán még nem is értünk, később igen jelentős momentummá nőheti ki magát. Az utolsó évadok meg szinte már teljesen összefüggőek, ezek közül egyedül az utolsó rész lóg ki, mely történetéből fakadóan elég nagyot ugrott előre az időben, de erről később. Tehát, a sztori összefüggő és remek. Pedig ez is ismerős elemekből építkezik.
1. Emberek próbálnak egy másik fajjal karöltve békét hozni az univerzumban és egy zászló alatt egyesíteni mindenkit. Ez az alapja a Star Treknek is, csak ott az ember mellé nem a minbarik, hanem a vulcaniak társultak be.
2. Az ősi ellenség rátámad az univerzumra, miközben ármánykodással szétzilálja a szövetségeket, és mindenkit leóhajt ölni. Ezt olvashattuk a Gyűrűk Urában (bár JMS alapból akart egy ahhoz hasonló történetet írni) is, csak itt Szauront az Árnyak váltották le, bár nekik is van egy ilyen szép nagy, semmiben lebegő izzó szemük (remek kis párhuzam szerintem, pedig lehet, hogy tudattalan, mivel akkor még nem volt GyU film. Mondjuk azt nem tudom, hogy a könyv hogyan írja le Szauron szemét.).
3. Lázadás a gonosz Birodalom ellen… entsuldigung, függetlenségi háború Clark elnök rezsimje ellen.
No, most így hirtelen ezek ugrottak be az öt évadon átívelő sztori alapjainak. Szóval, a téma nem új, ami persze egyáltalán nem baj. Sőt, már a példákban sem voltak újak, de hát nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy az elemek mixéből és a körítésből, amit mellé raktak, egy ínycsiklandozó dolog jött létre. Az első három és fél évadban az Árnyak elleni háborúról folyik a szó, melynek mellékágai a kentauri-narn háború, a Földön kialakuló diktatúra és az ebből fakadó függetlenségi háború, egy ezer évvel korábbi háború, valamint politikai villongás a minbari vezetőségen belül. Ezeken felül kisebb-nagyobb konfrontációknak lehetünk szemtanúi az egyes részek során, melyek szintén kapcsolódnak a fő történetszálhoz ilyen vagy olyan módon. Az Árnyak kiebrudalása után főhőseink nyílt háborúba kezdenek Clark elnök ellen, aki elődje meggyilkolása és az Árnyak valamint a PSI Szolgálat ármánykodásával juthatott hatalomra, mialatt a PSI ellen is összeesküvés folyik. Miután eme események nagyrészt megoldódtak, eljöhetne a béke korszaka, ám, ahogy az a negyedik évad záró epizódjában is látható, a felállított Csillagközi Szövetség első éve egy újabb háborút rejt magában, melyben a kentaurik mindenkit megtámadnak, aki él és mozog. Persze ez sem egyszerű eset, és kiderült, hogy voltaképpen egy szépen kivitelezett bosszúhadjáratról van szó. S mikor azt hinnénk, minden jó, ha a vége jó, hát nem, a történet korántsem zárul totális happy enddel. Sőt, ez az igazán érdekes, hogy sok szereplő végzete már a sorozat elején ismeretessé válik, ahogy másoké is. Sok poén korán lelövésre kerül, mégis tud az ember izgulni. Ez is bizonyítja a történet és a karakterek nagyszerűségét. Példának okáért bármennyire is kedveljük G’kart és Londot, már az első évadokban megtudhatjuk, hogyan halnak meg. Először csak Londo mondja, majd láthatjuk is. Mégis, az idők folyamán még Londot is annyira megszeretheti a néző (pedig bőven van ok az utálatra), hogy drukkol, ne történjen meg, amit lát. Még lehetőség is van a változásra, egy jós el is mondja neki. De akárcsak Londo, a néző is, hiába ismeri a jövőt, nem tudja, mikor jön el az a bizonyos lehetőség. S mikor rádöbben, már késő, Londo úgy hal meg, ahogy az elrendeltetett. Ez pedig a jól ismert végzet, amely úgy szövi át a B5 világát, mint Star Warsét (ha a készítési sorrend szerint nézzük, akkor ráadásul a felépítés is hasonló, hisz már azelőtt ismerjük a végkifejletet, hogy látnánk az előzményt). Bár, míg az SW-ben senki nem árulta el a részleteket és minden a megfelelő időben derül ki, itt idejekorán tudomást szerzünk róluk. Ez annyi negatívumot rejt magában, hogy ha az ember belegondol, hamar rájöhet a megoldásra. Velem olykor az is megesett, hogy már azelőtt tudtam, mit fog mondani a szereplő, hogy kimondta volna. De persze, ez is egyfajta zsenialitás, amit a mű magában rejt, hiszen ennyire érthetővé tették a karaktereket és logikussá a sztorit. Szóval, a történetben meg vannak adva a kiindulási és végpontok, de ezek oly módon különböznek egymástól, hogy az ember már csak az összekötő út miatt is megnézi a sorozatot.
Tehát, a történet főként háborúkon teljesül be. Az ilyen konfliktusok kiváltásának pedig általában két fő oka lehet. Az egyik a vallás, mely szintén fontos szerepet kap a sorozatban. Ez főként az Elsők köré épül (ebből fakad az Árny háború is), illetve a minbari hitvilágra, mely magában rejt egy időutazásból fakadó önbeteljesítő próféciát, ami meg kell mondjam, lenyűgözött (pedig tudtam – hisz korábban is láttam a részt -, hogy Sinclair minbarivá alakul, de mikor kimondta a nevét, majdnem lefordultam az ágyról). A minbari hitvilág mellé még megkapjuk a narn vallást, illetve ízelítőt a kentauriból, bár ezek már nem lettek olyan részletesen kitárgyalva. Ami nem is baj, egyrészt a kentaurikról lerí, hogy már rég nem hisznek oly mélyen az isteneikben, mint csontosfejű barátaink, a narnok meg nem értek rá ilyesmivel foglalkozni, bár róluk tudni, hogy elég vallásosak. De azért mindkét fajnál is éppen eleget kapunk, szóval hiányérzetünk nem lesz. Még az emberi vallás is kap szerepet, pedig a miénket kis szerencsével ismerjük. Itt jegyzem meg, hogy az egyik legszebb jelenet a sorozatban, mikor a B5-ön rendezvényt szerveznek, melyben minden faj bemutathatja a saját vallását. Erre Sinclair felsorakoztatja a földi vallások képviselőit. Egy olyan világban, mikor különböző vallások isteneinek nevében ölnek meg százakat, ezreket, egy ilyen momentum rám nagy hatással volt (főleg, hogy nem vagyok vallásos, imigyen a szent háborúk nálam a mélységesen elítélendő dolgok között vannak). A végén azt mondtam: De jó lenne, ha ezt meg lehetne csinálni a valóságban is, de nem csak egy-egy emberrel, hanem mindenkivel.
A vallás mellett pedig a politika az, ami háborút indíthat. A politika címszó alá aztán bármi egyebet bepakolhatunk, s mint a valóságban, ez a B5-ben is megjelenik. Van itt bosszú (drakhok a Szövetség ellen, narn a kentaurik ellen), uralkodási vágy (kentaurik a narnok ellen), meggyőződésekből fakadó ellentét (Árny-Vorlon ellentét), szabadságharc (földi függetlenségi háború), szóval akad minden. Természetesen a politika nem csak, mint háborút kirobbantó jelenség van terítéken. Bepillantást nyerhetünk a béketeremtő folyamatokba, a szövetségek köttetésébe, a humanitárius missziók indításában, hogyan alakulnak ellenállások, és a többi. Végtelenségig lehetne sorolni, milyen finoman szőtt a politikai ármánykodások, átverések, hazugságok, nemes célok szövevénye.
A politika és a vallás meghatározó szerepe mellett pedig a szereplők élni is próbálnak, mindezt attól függően, melyik politikai irányzatnak és vallásnak hódolnak. Persze javarészt mindig egy oldalon állnak, ám olykor elkerülhetetlenek az ellentétek. Életük folyamán pedig barátságok szövődnek és mennek tönkre, ellentétek éleződnek ki, fajulnak el, oldódnak meg. És olykor-olykor a szerelem is beférkőzik közéjük. Ám a szerelem sem egyszerű eset, van akiknél életre szól, de olyan is akadt, akinek érzelmei viszonzatlanok maradtak, végül bele is halt. A karakterek folyamatosan változnak, megcsömörlenek, megacélozódnak egy-egy esemény után. Egyszóval mindez nagyon jó.
Most pedig jöjjön néhány negatívum, mert arról is kell írni, ugye. Még a végén itt teljes elfogultsággal leszek megbélyegezve 
Tehát, több ablak kéne a Babylon 5-re. Túl kevés van, így nagyon klausztrofóbikus. Az űrcsaták lehetnének kicsit pörgőbbek. Nem mondom, így sem rosszak, sőt, csak mégis, kicsit lassúak. Kevés a manőver (de azok szemet gyönyörködtetőek), bár ez a valós fizikához való igazodásból fakad, ami nem is tesz lehetővé olyan ide-oda cikázást, mint a Star Warsban. Több egy az egy ellen csatát is el tudtam volna viselni a vadászgépek között (hiába, ebben még mindig a Star Wras ep4 a király). Ja, és persze, a végére már túlságosan sötét a történet. Ez engem zavart. Olyan mélyen negatívba vitték át a sztorit, hogy azt szerintem nem kellett volna. Végül is Garibaldin és Franklinen kívül mindenkinek tragédiával végződött a sorsa. Ilyen az életben sincs. A jövőbe pillantásból azt is tudjuk, hogy a Szövetség is megbukott végül (oké, törvényszerű volt, végül minden nagy birodalom összeomlik). Szóval el tudtam volna viselni sokkal több pozitív kicsengést a végére. Ráadásul még felrovom, hogy mint annyi más sci-fiben, itt sincs családja a főhősöknek, legalábbis nem olyan, akikkel minden nap érintkezne. Mindenki egyedülálló, gyermektelen, elárvult, eltestvértelenedett. Akinek mégis megvan a szülője, akkor láthatjuk őket egy, max két rész erejéig. A legrosszabb ezen a téren Sheridan anyja volt, akit nem is tudom miért nem szerepeltettek. Ezeken felül néha a vallásosdiból kezdett elegem lenni, de ekkor mindig váltottak politikára, háborúra vagy hétköznapokra.
No ennyi, röviden, tömören. Jó kis sorozat volt ez, kár, hogy mint minden, ez is véges volt. De van itt még pár TV film, meg egy Crusade, aminek mondjuk minden részét láttam, de egyik sem tetszett (a hajótól a maszkokon át a karakterekig semmi sem jött be). Azért nekiveselkedek, hátha érettebb fejjel jobban bejön. Meg van pár TV film, amiket semmiképpen sem hagyok ki. Tehát van még mit csemegézni ebből az univerzumból. Annyi biztos, hogy bár nem taszította le a Stargate-t, Deep Space Nine-t és Firefly-t a trónjáról, beférkőzött közéjük. Szóval, ez most már ilyen négy fokos dobogó
), most hirtelen nem emlékszem, éppen mit csinált a negyedik évad vége felé. Jó, ők ketten a sorozat szerint nem voltak az állomáson, de Garibaldi? Vele mi van? Neki ekkor még az állomáson kéne lennie, agymosottan, de ott valahol, nem? Vagy elvitték az egerek?
).
Utolsó kommentek