LIGHTSPEED

Eljött ez a nap is, megtekinthetővé vált a Stargate SG-1 sorozat első (két) epizódjának, a Children of the Gods-nak az újravágott, kibővített, felújított és bizony jelentősen megcsonkított változata. Az eredeti verzió már nem mai darab, hisz 1997-ben, azaz tizenkét évvel ezelőtt készült el. Azóta a Stargate franchise lett, elkészült az Atlantis, és már le is lőtték, de sebaj, itt a harmadik sorozat, az Universe. Szóval, néhány dolog már nem úgy van, mint ahogy a CotG anno elmesélte. Ezért néhány fejes a franchise-nál úgy döntött, érdemes lenne újravágni, kicsit felturbózni a látványt, új zenét komponálni hozzá, majd DVD-n kiadni, hadd örüljön a nép.

Nos, részemről az öröm elmarad. Általában szeretem az újravágott, felújított, kibővített dolgokat. Számomra a Star Wars mindig a legújabb verziót jelenti, de ugyanezt elmondhatom az Alien Sagaról is, annyi különbséggel, hogy ott az Alien és Alien3 háza táján már volt némi gubanc. Ez a gubanc pedig az, hogy néhány fontos jelenet az olló áldozatává vált. Ám eme két filmnél mindez csak rossz szájízt eredményezett. Most azonban szabályosan mérges lettem, és kis híján lelőttem a „filmet” a 27. perc környékén. Pedig akkor még egy óra hátra volt.

A legnagyobb baj, hogy sokkal több mindent vágtak ki, mint amennyit hozzáadtak, és a kivágott dolgok legnagyobb része fölöslegesen lett kivágva. A legtöbb ugyanis O’Neill poénjait érinti, ami mondanom sem kell, hihetetlen. Miért vágják ki annak a karakternek a poénjait, aki eladta a sorozatot nyolc évig? De vitték Carter nemi szerves beszólását is, amire a sorozat folyamán legalább kétszer visszautaltak… no comment. Aztán kilőtték Shau’ri pucérkodását, a cenzúra, vagy hát hivatalosan megfogalmazva: családbarátiasság jegyében… még el is hinném, ha nem lennének életszívó lidércek, élveégetés, félbevágás, falra tűzés, meg hasonló nyalánkságok a sorozatban. Vagy csak én érzem úgy, hogy ez utóbbiak lélekrombolóbbak, mint egy gyönyörű nő meztelen teste? Az sem nyerte el a tetszésem, hogy Kawalsky-t nem szállta meg a goa’uld, így a következő rész kvázi baromság. Állítólag nem akartak cliffhangert, de könyörgöm, akárhogy vagdossák, ez akkor is egy nyitóepizód, amire nagyon szorosan ráépül egy újabb rész.

De azért két dolgot jó, hogy kinyisszantottak. Az egyik, mikor Jack és Kawalsky a fogdában beszélgetnek, innét hiányzik az a párbeszédrészlet, melyben az őrnagy elmondja, hogy bár együtt végigcsinálták az Abydos küldetést, mégsem tudta, hogy Jacknek volt egy fia. Ennek hiánya azért dicséretes, mert a beszélgetés azt sugallta, hogy a két férfi csak a mozifilmben ismerkedett meg, holott egy későbbi epizódban (2×04 The Gamekeeper) kiderült, hogy Jack és Kawalsky már az NDK idején is együtt szolgáltak. Hasonlóan jó ötlet volt kivágni azt a kis táblát, amin egy szerkezet nyomon követi a csillagkapun át utazókat. Bár a sorozat elején ez még párszor feltűnt, és később egy más formában még előkerült a téma, de egy idő után úgy döntöttek, hogy a féregjáraton át történő utazás csak pártized másodpercig tart. Szóval, a későbbi évadok fényében jó ötlet volt kivágni, bár ennyi erővel kivághatnák a többiből is, illetve az 5×05 Red Sky epizódot is hozzáigazíthatnák… szóval ilyen tekintetben meg fölösleges volt.

Aztán bővítések. Néhány új poén (ha már a régiek elmentek…), pár új benyögés, szisszenés, káromkodás, egynémely jelenet új szemszögből történő bemutatása. Semmi lényeges, leszámítva két, talán három dolgot. Az első (ez a talán), mikor az Abydosról hazatérve Jack, Carter és Daniel jelentést tesznek Hammondnak. Ez a helyén van, kicsit kellett is, viszont csak olyanokat mondanak el, amit már amúgy is elmondtak. Viszont, van egy kis párbeszédbővítés a chulaki cellában is, ami viszont nagyon jó. Ebben, miután Daniel felébredt, és megérkezik Jack, az ezredes és Carter GDO jeladóról kezdenek beszélni, hogy ez biztonsági probléma, és meg kéne semmisíteni, nehogy a goa’uldok kinyissák vele az íriszt. Hasonlóan jól sült el, mikor a csillagkapuhoz menet Carter megkérdezi Teal’cet, miért árulta el az isteneit. Ez kicsit hitelesebbé teszi a szituációt, vagyis, hogy nem teljesen ismeretlenül engedik át a Földre Teal’cet.

Amire nem lehet panasz, az a felújított effektek. Nagyon impozáns Abydoson a piramis, Chulak látképe, és nagyon ütős lett a végső sikló harc (végre nincsenek mozifilmből átvett képek). Külön öröm a tel’tac teherhajó látványa, mert bár tetszett az átalakuló halálsikló, így azért mégis csak jobban passzol a Stargate univerzumához (elvégre személyszállításra tel’tacot használtak, és a halálsikló nem hordozott többé gyűrűket). Viszont a nyitójelenet ritka lapos.

Elméletben vannak új zenék is, de nem nagyon ragadtak meg bennem. Shau’ri, illetve a katonanő goa’uld mustráján szól valami új, de az eredeti hatását meg sem közelítő muzsika, más helyeken újravágás történt, de a film zenéi itt-ott így is felcsendülnek, ahol meg nem, ott meg a sorozat zenéje hallható.

Végül két dolog, ami végképp elérte, hogy az új CotG-t ne akarjam többé megtekinteni. A régi, hagyományos és szerintem hihetetlenül ütős féregjárat effektet kicserélték az Atlantisban debütált zöld, majd az SG-1 9-10. évadban bekékült (és felteszem az Universe-ben is más színnel megjelenő) új, snassz féregjárat effektre… már eleve nem értem, minek kellett a 9. évadban váltani (az Atlantisban a másfajta kapu miatt még érthető is volt), de hogy itt minek kellett… Mintha Lucas lecserélte volna a fénysebességre ugrást. A második, hogy az újravágásnak köszönhetően (melynél a cél nyilván a feszültségkeltés lett volna) elcseszték Teal’c átállásának jelenetét. Egy pillanat, amire a Stargate rajongók egyöntetűen bólintanak: igen, top10 jelenet. És egy borzasztó, megnyújtott, kicsit új kamera beállásba (vagy csak nagyobb látószögbe?) vitt vágásnak köszönhetően elcseszték. Lehet, hogy így is hatásos, de én belőlem csak egy cifra szösszenetet tudott kihozni.

Szóval, a Children of the Gods Final Cut, ahogy már előre gyanítottam, nem nyerte el a tetszésemet. Nem szeretem, ha egy művet csonkolnak. Kis mértékben rossz szájízt, nagymértékben utálatot vált ki belőlem. Talán, ha valaki fogná ezt a verziót, és összevágná az eredetivel, akkor bejönne. Bár… annyit úgysem ad hozzá az epizódhoz, hogy az amúgy is jónak tartott részről hirtelen még pozitívabb legyen a véleményem.

Eljött hát ez a nap is. Na jó, voltaképpen nem, de mégis. Az MGM elküldte a szaksajtónak az új Stargate film DVD-jét, hogy írjanak már róla minden szép s jót. Erre – akárcsak az Atlantis 5. évadának első része esetében – lazán kiszivárogtatták az újságírók, a legközelebbi munkatárs, esetleg a takarító néni. De mintha az MGM tanult volna a hibáiból, ezúttal nem kép vagy hangeffekt nélküli (az előbbi a 4×01-02-ről hiányzott, az utóbbi az Ark of Truth-ról), hanem mint az 5×01 Search and Rescue, a Continuum is tökéletes kép és hangminőségben került az internetes publikum elé. Direkt, netán üsse kő alapon? Fene tudja, minden esetre az AoT bevételét elnézve talán még jót is tett a kiszivárgás (sőt, mivel megismétlődik tök ugyanaz, mint tavaly, van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez már direktben megy). A lényeg a lényeg, mivel kis hazánkban valószínűleg akkor fogják leadni a filmet a TV-ben, mikor már őszülök, és DVD-n akkor lesz itthon Stargate SG-1, miután kihullott szép dús lobboncom, semmi sem riasztott vissza a megszerzésétől. De ígérem, ha egyszer ez a kénköves ménkővel bombázott magyar DVD-kiadó bagázs boltokba szállítja a sorozatot, valamint a filmeket, az elsők között fogom megvenni :). Persze ilyen úgyse lesz, legalábbis amíg a TV2 meg az RTLKlub egymással marakodik a jogokért, meg az Intercom is ül a babérjain… szóval, kezet ki a biliből, magyar rajongónak nem dukál a Stargate (se a Star Trek, ha már itt tartunk… se a Firefly… se a Babylon 5… stb.).

Na de, jöjjön a Stargate: Continuum.

A korábbi Ark of Truth véleményezésben már írtam, hogy én ettől a filmtől vártam a kevesebbet, aztán az AoT és a trailer után felmerült bennem, hogy talán mégis ez lesz a több. Vagyis, eme mű fogja azt adni, amit várok tőle. Szerencsére megérzésem ezúttal igazolást nyert, a film végére elmaradt a keserű szájíz. Nem éreztem kihagyott ziccernek, sőt, kifejezetten sokkal jobb lett, mint amilyennek elsőre gondoltam.

Legnagyobb félelmem az volt, hogy a film nem lesz több egy SG-1 8×19-20 Moebius I-II-nél, amibe belekevernek egy kis 7×21-22 Lost City I-II-t. Az utóbbi duplarész nem zavart volna, mivel az egyik kedvencem, ám az előbbi… nos, kevés részt rühellek jobban. Logikátlan, rossz poénokkal teletűzdelt, irritáló duplarész. Az előzetes információk pedig igencsak ezt ígérték. Nem hiába, a film az is lett. Moebius-Lost City ivadék. DE!!!

Szerintem a 8. évad záró epizódjai a komolytalankodás miatt lettek igazán elszúrva. Olcsó viccek, karikatúrizált karakterek, szóval az egész a széria kigúnyolása, ami egy bizonyos szinten be szokott jönni, de itt töményen adagolták (ezért sem csípem a 100. és a 200. részt. Jó az önirónia, de csak módjával.). Nem beszélve az izzadtságszagról, hiszen eredetileg az utolsó rész a 8×18 Threads lett volna, melyet egyben a sorozat befejezésének is szánták… csak aztán megrendelték a 9. szezont, így kellett – a hóhérnak – még két rész. Ám a Continuumból eme két hátráltató tényező kimaradt. Ez esetben, bár az időutazás maga csak annyira van komolyan megoldva, mint a Vissza a jövőbe trilógiában, a paradoxonokból fakadó poénokat módjával kezelik. És ezért nem lett ez rossz, mint az elődje. Lássuk hát a sztorit, hogyan is áll össze.

SPOILER ALERT!!!

A CsK-1 a tok’ra anyabolygóra látogat (ugye, a 8. évad végén végre legyőzték a goa’uldokat, így a jó ügyért küzdő fajtársak kellemes kristálybarlangjaikat házakra cserélhették). A planétán a CsK-3 és Jonathan „Jack” O’Neill tábornok (Richard Dean Anderson) vár rájuk az utolsó még élő goa’uld rendszerúrral, Ba’al-lal (Cliff Simon). Egész pontosan, annak utolsó klónjával, mert ez a kis mocsok a 9. évad folyamán sok-sok másolatot csinált magáról. De végre megfogták, s feltételezvén, hogy az eredetit már sikerült megölniük, ez a klón számít az utolsó rendszerúrnak. (A rendszerurak a goa’uldok legfőbb vezérei, belőlük kevés van. Viszont maga a goa’uld faj nem került kiirtásra, belőlük akad még elég a galaxisban.) A tok’ra ki akarja szedni Ba’al-t sokat szenvedett gazdatestéből. A CsK-1 meg kvázi a díszvendég. Azonban történik egy kis bibi. Az eredeti Ba’al a közhiedelemmel ellentétben nem halt meg, sőt, nagyon is él. Csak éppen 2008 (feltételezhetően ekkor játszódik a film, de erről később) helyett 1939-ben dorbézol. Míg tart a kivégzés ceremóniája, az originál gonosz meglátogatja a Földet a múltban. Méghozzá akkor, mikor a Gízában 1928-ban talált csillagkaput éppen Egyiptomból az USA-ba szállítják, mivel a második világháború hajnalán félnek, hogy a németek ráteszik a mancsukat az akkor még fegyvernek vélt kapura. Ba’al terve egyszerű. Elpusztítani a kaput szállító hajót, így meggátolni, hogy évtizedekkel később, azaz 1996-ban beinduljon a Csillagkapu Program. A kaput használva fel is jut a hajóra, megölet mindenkit, ám a kapitány, akiről később kiderül, hogy Mitchell nagyapja, utolsó leheletével még kidobja a hajóról a bombát. A hajó megmarad, azonban a legénység meghalt, így az Achilles sosem jut el az Államokba. Helyette megreked az Északi-sarkon. Ezzel meg is változik az idővonal, aminek 2008-ban mi is szemtanúi lehetünk. Először Vala Mal Doran (Claudia Black) szívódik fel, majd mindenki szeme láttára Teal’c (Christopher Judge), aztán kezdenek eltűnni a tok’rak, Ba’al holtteste is – őt lelövi Mitchell, miután kiszabadulva megölte O’Neill-t. A CsK-1 megmaradt tagjai pedig gyanítva, hogy valami nem kóser, visszatepernek a kapuhoz. A hazaúton szerencsére a féregjárat megvédi őket a változástól. Viszont kilépvén a kapuból már az Achillesen fagyott rakterében találják magukat, nem a Csillagkapu Parancsnokság megszokott betonfalai között. Kisebb-nagyobb bonyodalmak során Dr. Daniel Jacksont (Michael Shanks) hátrahagyván, Samantha „Sam” Carter (al?)ezredes (Amanda Tapping) és Cameron „Cam” Mitchell alezredes (Ben Browder) elindul segítséget keresni az Arktiszon. Találnak is. Szerencséjükre a környéken kóricáló Alexandria tengeralattjáró felszedi őket, amelyen nem mellesleg meglelik O’Neill ezredest is. Szóval, mindenből összerakva hőseink rájönnek, hogy rossz idővonalba tévedtek. Először persze dilisnek vélik őket, de aztán befut a jó öreg, és jelenleg nyugalmazott Henry „Hank” Landry tábornok (Beau Bridges), s közli: hisz nekik. Főleg, mert Carter ebben az idővonalban halott asztronauta, Mitchell sosem született meg, Daniel pedig „boldogan” él Egyiptomban, nem mellesleg őrült tudósnak tartják a „piramisok idegen űrhajók leszállóhelyei” című elméletei miatt. Erre fel van egy másik – ekkor már fagyás miatt féllábú – Daniel. Viszont, a csavar akkor jön, mikor Landry kvázi elküldi hőseinket melegebb éghajlatra, miután azok vissza akarnak csinálni mindent. Mondván: ez az idővonal csak hármuk szerint nem helyes, de több milliárd ember ezt vitatná. Slutty, a triót szétválasztják, szétszórják az Államok területén, új személyazonosság, új élet. És persze senki nem foglalkozhat azzal, amivel eddig. Egy év telik el így, Mitchell autószerelőnek áll, Carter háziasszonynak, Daniel meg próbál lelki támaszt nyújtani másik, kissé Moebiusos önmagának. Persze, nem megy át a film egy „hogyan éljünk alternatív valóságban” valóság-showvá (így kell ezt írni???), mert egy szép napon több nagyváros felett is al’kesh-ek bukkannak fel, amik a goa’uldok felderítő és bombázó űrhajói. Ugyanis Ba’al sem ült a fenekén az elmúlt ötven plusz évben. Leigázta az összes fellelhető rendszerurat, illetve elpusztította azokat, akiket nem sikerült. Majd összegyűjtött egy csinos kis flottát, amivel lerohanhatja a Tau’ri-t, azaz a Földet. Ennek előfutárai az al’kesh-ek. Na mármost, Henry Hayes elnök (William Devane), megneszelvén az inváziót, előkotorja elsuvasztott hőseinket. Bejelenti, hogy bár az Achilles fedélzetén elsüllyedt gízai csillagkaput nem találták meg, az Antarktiszon lévőt igen, és jelenleg a McMurdo bázison van. Tudniillik a CsK-1 kihallgatása után ebben az idővonalban is elindult a Csillagkapu Program, csak éppen a Cheyenne-hegy helyett az Antarktiszt választották helyszínnek, illetve egy év után sem tudták bekapcsolni a kaput erőforrás hiányában. Persze egy chaapa’ai-jal még az emberiség nem menne sokra, ám a kihallgatások alapján az USA már az Antarktiszon lévő ős előőrsöt, és az ott lévő fegyverplatformot is keresni kezdte. Hőseink feladata tehát: eljutni a McMurdora, a csillagkapun át szerezni egy teherhajót, amivel eljuthatnak a Praclarush Taonas-ra, ahonnét, mint az eredeti idővonalban is, elhozhatják a ZPM-et, ezzel bekapcsolhatják az előőrsöt, és a drone-fegyverekkel legyőzhetik a támadó flottát, mint évekkel korábban Anúbisz seregeit (ala: 7×22 Lost City II). Igen ám, csakhogy Ba’al előbb befut, és van pofája még a CsK-1 megérkezése előtt szétbombázni a McMurdot és az előőrsöt. Persze ő nem akar totális háborút, mert szereti a Földet és az embereket (a poén, hogy el is hiszem neki), viszont a behódolt rendszerurak, és szívszerelme, a Vala Mal Doran testét bitorló Quetesh-nek mások az elképzelései. A nő kinyírja Ba’alt, majd megpróbálja az első testőrét, Teal’c-et is eltenni láb alól. Ez utóbbi nem jön össze, Teal’c elhagyja az anyahajót, és miközben megkezdődik a Föld szanaszéjjel bombázása, ő lehajózik a felszínre. Ugyanis ott van még egy kapu. Az oroszok, mint az SG-1 4. évadában, ezúttal is megszerezték a víz alá került gízai asztrálportált. S mivel a Földnek már kampó, nincs más hátra, mint rendbe tenni az idővonalat. Szibériában összefutnak Teal’c-kel, aki tudja, hol van Ba’al időgépe. A szerkezetet meglelve hőseink halálra menő csatát vívnak Quetesh jaffáival, míg Sam rájön, hogyan kéne bezüzzenteni a masinát. Sajnos Daniel, Sam és Teal’c elpatkolnak, de Mitchell-nek sikerült visszajutnia 1929-be. Ott aztán elül a fenekén tíz évet, majd potyautasként feljutva az Achillesre egy Thompson géppisztollyal fogadja a kapun át a fedélzetre tipegő Ba’alt, aki egy csinos lyukkal a homlokán és megdöbbent ábrázattal az arcán végleg kimúlik. A fináléban még befejeződik a Ba’al klón kivégzése, majd O’Neill mindenkit meghív ebédre. The End

No most, először nézzük, mi nem tetszett a filmben. Először is, ezt a filmet az Ark of Truth utánra szánták, azaz kb. a 10. évad végére. Itt viszont van egy kis kavarás. Az AoT pár héttel/hónappal játszódhat a 10×20 Unending után, de mindenképpen az Atlantis 3×20 First Strike előtt, szintén pár héttel/hónappal. Ez világos, mert a 3×20 közvetlen folytatása a 4×01 Adrift, melyben Carter már ezredes, de az AoT-ban még csak alezredes. Eddig stimt. A Continuum ugye ennek szellemében készült, viszont az alkotók már úgy láthatták, hogy talán túl sok minden történik az SG-1 10×20 és az SGA 3×20 között, hiszen oda ékelődne be az AoT és a Cont. is, ráadásul eleve sokkal később jelent meg a két film, mint kellett volna. Ezért az 5×01 Search and Rescue (amit még ugye hivatalosan senki sem láthatott ) végén Carter megemlíti, hogy azért tér vissza a Földre, mert egyrészt az NFB ki akarja értékelni az egy éves parancsnoki teljesítményét, másrészt mert elkapták az utolsó Ba’al klónt, és a tok’ra ki szeretné szedni a gazdatestből, s nem ártana, ha Sam is ott lenne. Azaz ez a Cont. felvezetése, és elhelyezése az időben. Mind szép s jó. A bibi ott van, hogy egyrészt a stáblistán Carter még „lieutenant colonel” megnevezéssel szerepel, mely az alezredes megfelelője, és nem simán colonel, mint az Atlantisban. Ha ez lenne a legnagyobb baj, nem sípolnék, hiszen magában a filmben jó amcsi szokás szerint végig csak colonelezik, és a rangjelzését egyszer sem látni, szóval akár ezredes is lehet. Az igazi gond ott kezdődik, mikor Daniel megemlíti, hogy Jack fia csak 11 éve lőtte fejbe magát. Na most, 11 év a 10. évad és a mozifilm között telt el. Ha ez a film úgymond az Atlantis 5. évadában játszódik, akkor ennek inkább 12, ha nem 13 évnek kéne lennie (az SGA 5×01 ugye – ha lenne – akkor az SG-1 12×01-el futna párhuzamban). Plusz még vegyük hozzá Teal’c-et, akinek pont olyan a haja, mint a 10×20-ban és az AoT-ben (vagy az SGA 4×03-ban), míg az SGA 4×17 Modway-ben már hosszú a frizurája, és nem mellesleg, Sam azt mondja, hogy már csak volt tagja a CsK-1-nek (ez a ruházatából is látszódik). S még Walter is tíz évet említ, mikor a saját parkolóról kesereg. Tehát több helyen tetten érhető, hogy a Continuumot a 10. évad végére, fantom 11. évad elejére lőtték be, s csak a zsúfoltság, a késői megjelenés, valamint a Sam Atlantiszról való távozása miatt döntöttek úgy, hogy későbbre helyezik a történetet.

Aztán, a másik problémám, hogy ez még mindig csak egy Moebius-Lost City keverék. Jó lett volna valami újat látni, bár ha már olyan nincs, legalább frankón újrahasznosították ezt a régi bevált receptet.

Ezenfelül, itt annyira nem jött be a zene. Első nézés utána a nyitány kivételével igazán egy számot sem tudtam felidézni, ellenben az AoT zenei részével. Hiányzik belőle az erő, a különlegesség, a fülbe mászás. Ámbátor, másodszorra, mikor már odafigyeltem a muzsikára is, azért három jelenetnél még így is sikerült kedvencet találnom (az elején az idő váltáskor és a hajó kiirtásakor, az F-15 vs Siklóknál, illetve az időgépnél vívott harcnál). Viszont még így is olyan „van, de ha nem lenne, azt sem venném észre” érzés lengi körül a film dallamosabb részét.

Nos, ezzel nálam kifújtak a negatív dolgok, lássuk a pozitívumokat.

Először is, régi jó öreg SG-1 feeling. Humor (nem is kevés), könnyed sztori, kalandozás, látványos jelenetek, szemvillogtató és ármánykodó goa’uldok, a már megszeretett karakterek, katonai cuccok. Egy szóval minden benne van, amiért anno jómagam belehabarodtam ebbe a sorozatba.

A látvány tekintetében itt minden megvan, mai az AoT-ból hiányzott. Bár a grandiózus űrcsatát itt sem kapjuk meg (úgy tűnik, az az SGA 4×11 Be All My Sins Remember’d-re maradt), de azért van mit a tejbe aprítani. A tok’ra város végre nem földi, az Achilles kora ellenére szerintem impozáns, ráadásul a raktér forgó díszlete még tovább fokozza a látványt (bár nem igazán használták ki). Aztán, van itt pár valódi F-15-ös, melyet a légierő adott kölcsön (igaz, csak egy-két jelenet erejéig láthatóak, a többiben CGI gépek röpködnek). De a legnagyobb durranás, amit azért egy TV illetve DVD film ritkán mondhat el magáról, hogy egyrészt valóban az Északi-sarkon forgatták a sarkköri jeleneteket (kivétel az Achilles süllyedését), és az Alexandra tengeralattjáró valóban a USS Alexandria SSN-757 tengeralattjáró, kívül-belül, az originál legénységgel. Nagy költségvetésű mozifilmeknél ez nem újdonság (lásd: Transformers), de 6-7 millából összehozott filmnél, melyben ráadásul még e mellett is sok látványos jelenet van, hát azért már nem semmi. S akkor még nem is említettem a goa’uld flottát, vagy az F-15, MIG-29 és Halálsiklók közti körmérkőzést, mely bár rövid, mégis velős.

Aztán, itt vannak a rajongóknak szánt kedveskedések. A legnagyobb mindenképpen Jack O’Neill, aki bár nem kapott jelentős szerepet, öröm újra aktívnak látni. De rajta kívül olyan arcok is visszaköszönnek, mint Apófisz (Peter Williams), Ré (Jay Williams – ő amúgy Peter Williams testvére), Nirrti (Jacqueline Samuda), Yu (Vince Crestejo), Kronosz (Ron Halder) és Camulus (Steve Bacic), vagyis Anúbisz kivételével talán az összes meghatározó goa’uld rendszerúr. Ám ezúttal Siler őrmester (Dan Shea) sem maradt ki a buliból, sőt, még a régen látott – és a már előléptetésre megérett – Paul Davis őrnagy (Colin Cunningham) is felbukkan, aki még az első évadokban szereplő Samuels őrnagyot (később alezredest) váltotta le, mint a Pentagon összekötő tisztje, és akit nem láthattunk a 8. évad óta. S persze a jó öreg Walter őrmester (Gary Jones) sem maradhatott ki, újra megjelenik Hayes elnök, sőt, még Dr. Lee-t és Dr. Lamot is említik egyszer. Mégis, mindezen illusztris névsor elhalványul George Hammond tábornok megjelenésével, ama szomorú tény miatt, hogy Don S. Davis alig pár hete hunyt el.

Mindezek mellett vannak még olyan apróságok, mint a csillagkaput rejtő doboz, melyen a Langford név áll (Dr. Langford fedezte fel a kaput Gízában, és a lánya indította el a programot). A fegyver, amit Vala bevisz az indítócsarnokba, ugyanaz, amivel a 10×15 Bounty-ban Sam lelőtte a rá vadászó fejvadászt. Nem beszélve arról, hogy nem csak Mitchell, de mi is először láthatjuk, hogyan távolítja el a tok’ra a goa’uld szimbiontákat a gazdatestből. De még arra is választ kapunk a filmből, hogy Apophis és kompániája az 1×01 Children of the Gods-ban hogyan tudott kitárcsázni a Földről, mikor a komputerek nem működtek – meg nem érthettek a jaffák a tárcsázó számítógéphez –, DHD sem volt, s még csak be sem hangolták a kaput.

Aztán, ami nagyon megfogott az a rendezés és a történetvezetés. Rengeteg jól felépített jelenet van, bár ezt el is vártam Martin Woodtól (a kedvenc epizódjaim tetemes részét ő rendezte). Ahogy az F-15-ösöket követik kamerával; amikor Ba’al átlép az Achilles fedélzetére; vagy mikor bekísérik Apophist, az lenyűgözött (főleg a kamerakezelés miatt). De az sem semmi, ahogy a film elején párhuzamba látjuk a jelent és a múltat; osztott képernyőn nézhetjük végig a CsK-1 kihallgatását. Sőt, nekem a sokak által hosszúra nyújtott „beilleszkedős” jelenet szintén tetszett, melyben Mitchell keresi a gyökereit, mikor nem létezik (ez már önmagában is remek gondolat), Daniel próbálja buzdítani azt az önmagát, aki sosem kapott semmi jót másoktól, míg Carter egyszerű nőként kénytelen ténykedni. Amúgy, ez a hosszúra nyúlt jelenet tart vagy hat percig, de úgy néz ki, a mai rohanó világban már ez is unalmas (azért aki így véli, az szerintem ne nyúljon olyan filmekhez, mint az Alien, a Star Trek I vagy a Space Odyssey). Mégis, a legütősebb jelenet szerintem Daniel és Carter halála volt.

A szereplőkre nem is nagyon pazarolnám a szót. Sosem volt velük gondom, itt sincs. Sőt, Cliff Simon Ba’al szerepében brillírozik, Claudia Black pedig új oldalát mutatta be Quetesh szerepében, mely totálisan eltér Valától. Említeném még Ben Browdert, aki szintén hozta a formáját (sőt, talán az SG-1-ban most volt a legjobb), ahogy egyszerre személyesítette meg Mitchell-t és a nagyapját. Shanks, Judge és Tapping pedig a szokásosak voltak, bár a hölgynek volt két kiemelkedő pillanata is. Az első, mikor Jack a szeme láttára halt meg. A második, mikor visszatértek a Földre, és ez tudatosult Carter karakterében. Viszont Judge-t említhetném negatívumként ezen a téren, aki Teal’c lelövését véleményem szerint túljátszotta. Végül, ha már Anderson megjelent, hát szerintem rá sem lehet igazán panasz.

Mindent összevetve, szerintem remek film lett ez a Continuum. Másfél óra laza kikapcsolódás. A történetet jól összerakták, még ha sok eleme a Moebius-ból és a Lost City-ből lett lenyúlva. Ennek ellenére remek a kombináció, tökéletes turmixot kapunk. Ami adja magát, azt megragadják (második csillagkapu felkutatása, ZPM lelőhelye, ős-szék használata), ami nem megy, azt nem erőltetik (senki sem akarja megmagyarázni, hogy mindaz, amit látunk, hogyan lehetséges). Szóval, az első filmmel ellentétben ezúttal elégedetten álltam fel az ágyamból. Ha a következő film(ek) legalább ilyen jó(k) lesz(nek), akkor hajrá!

A végére hagytam egy kis öniróniával megáldott poént a film végéről (így kell az ilyesmivel bánni), amire AXYS nevű Abydos Gate-es fórumozó társam hívta fel a figyelmet:

- Gondolom, ezt érdemes volt megnézni – Mitchell.
- Mi? Csak ennyi mondanivalód van? – Daniel.
- Hát, úgy adtátok elő, mintha valami nagy szám lenne. Egy kicsit látványosabbra számítottam – Mitchell.
- Nem. Ez nagyjából az eltávolítási szertartás – O’Neill. – Igen. Szóval… ebéd, valaki?

(http://forum.csillagkapu.hu/index.php?s=&showtopic=3201&view=findpost&p=339192)

Mivel hamarosan – jövő hónapban, 29-én, ha csak ki nem szivárog, mint most az SGA 5×01… – jön a második film, a Continuum, éppen itt az ideje, hogy végre írjak erről a filmről. Mint megrögzött Stargate rajongó, aki az Ori szálat sem utálta, az új szereplőket komálta, az Atlantisz városáról szóló sztorit is megszerette, de a középkori falvak örökös látványától, és az idegenek majdnem teljes hiányától sem riad vissza, nagy elvárásokkal vártam az első TV filmet, mely egyben a hirtelen lelőtt SG-1 széria befejező története is. Szinte biztosra vettem, hogy ez lesz a legjobb, legkirályabb, legüberjobb, leglegleg Stargate múvi. Ellenben a Continuumhoz úgy álltam, hogy nem lesz több egy 8×19-20 Moebius I-II, ami hát nem a kedvenc duplarészem… sőt.

Lehet, hogy nagyok voltak az elvárásaim? Nem tudom, de azt igen, hogy innentől Spoiler jön, mind az SG-1 és az Atlantis hazánkban még nem vetített részeiből, mind a filmből (a Continuumot megpróbálom kihagyni).

Mit is vártam? Először is, egy nagy űrcsatárt, amit talán lehetett volna a Földért vívni. A 10×20 Unendingben az asgardok felszerelték az Odyssey-t sugárfegyverekkel, amikkel egy-kettőre leradírozhatták az ori hajóit. Igaz, hátránya volt, hogy az ori mindenhová követte a komputert vezérlő magot. Mindezek tetejében, hála az Atlantiszon lévő csapatnak és a replikátoroknak, az Odyssey még ZPM-mel és álcázóval is rendelkezett (ez utóbbit Danielnek köszönhette), szóval egy igazán tápos hajó lett belőle. E mellett elvártam volna, hogy egy ilyen film kedvéért a másik BC-304-es, azaz a Daedalus is megkapja a fegyvereket (illetve az Apollo is, bár akkor nem tudtam, hogy az a hajó cameozni fog ebben a filmben). Mindezek mellett be lehetett volna vetni az F-302-eseket az ori vadászai ellen. És hát az Antarktiszon talált ős fegyverről se feltkezzünk meg. Nos, az űrcsatám elmaradt. Az Odyssey jelentős szerepet kapott, de a Daedalusnak híre hamva sem volt. Az Apollo hídja látszódik egy monitoron Abe Ellis ezredes (Michael Beach) mögött. Illetve, van valami csata szerű valami, de az kimerül abban, hogy a magatehetetlen Odyssey-t körbe fogja négy ori anyahajó és folyamatosan lövik. Álmaim Stargate csatájára sajnos várnom kellett az SGA 4×11-ig. Na, ott van Daedalus és Apollo, F-302-esek, replikátor hajók, lidérc kaptárhajók, Utazó anyahajók, meg minden, ami szem-szájnak ingere. De hát én ezt ebben a filmben akartam látni, ha már egyszer nagy költségvetés, és nem mellesleg egy tíz éves sorozat lezárása.

Aztán, vártam még valami közös akciót a jaffákkal, tok’rákkal, egyebekkel, szóval érzékeltethették volna, hogy egyrészt nem csak a Föld, hanem a galaxisunk van szarban, másrészt, hogy nem csak az emberiség – és azon belül a CsK-1 – az egyetlen, akik megmenthetik az univerzumot. Persze, ez a jó öreg „Enterprise effektus”, róluk szól a film. Csak hát na, több CsK egység, több más szereplő jobb lett volna.

Szóval, mindaz az epikusság, amit azért elvártam ettől a filmtől, nem teljesült. De ez még hagyján lenne, elvégre nem nekem készítették, és nem én csináltam a filmet. A baj ott van, hogy a sztori nem áll össze. Látszik, hogy a készítők a 11. évadot zsúfolták bele ebbe a másfél órába (legalább két-három órás lenne). Az eredeti tervek szerint Daniel csak a 10. évad utolsó részében változott volna vissza hírnökből emberré, és az Odyssey egy fél évadot töltött volna az ori galaxisban a ládát hajkurászva. Sajnos a sorozat ledurrantása miatt Daniel pár részig volt csak hírnök, és a ládát már be sem tudták mesélni. És itt a bibi. A láda titkát – mely egy agyátporgramozó kézi-készülék – úgy ismerte meg, hogy Morgan Le Fay (Sarah Strange) látomást küldött neki Merlin (Matthew Walker) alakjában. Tehát a szuperfegyver szó szerint a semmiből jött. Sajnos arról nem szól a fáma, hogy a 10×03 Pegasus Project című részben seggbe rúgott Morgan mit keres már megint a CsK-1 közelében, mikor például Danielt a beavatkozása után kirúgták a felemelkedettek elitklubjából, Orlint örök kárhozatra ítélték a saját elpusztult bolygóján, Oma meg úgy bűnhődött, hogy hagyták Anubiszt szabadon garázdálkodni. Morgan meg mit is kapott? Ejnye-bejnyét? Nem tudni. Az biztos, hogy a hölgy ott van, segít, és miatta van egy olyan szuper cuccunk, amivel kimoshatjuk az ori hívők agyát (legalábbis amíg erre van programozva, mert amúgy bármit belepötyöghetünk). Ezzel egyszer s mind legyengíthetik az utolsó ori-t, Adriát (Morena Baccarin). Ekkor pedig Morgan szépen elkenheti a csaj sminkjét.

A történet további buktatója, hogy míg Daniel, Teal’c és Vala a ládát kutatják, Carternek és Mitchell-nek kvázi nem jutott értelmes szerep. Nekik végül is csak az Odyssey-en kéne ücsörögniük. Erre találták ki az írók Marriket (Currie Graham), az NFB ügynökét. Ő azért van a fedélzeten, hogy felügyelje a küldetést. Illetve titkos feladata a replikátorok elterjesztése az ori galaxisban. Az asgard maggal létrehoz egy ilyen mechanikus bogarat, ami aztán hamar megsokszorozza magát és az Odyssey legénysége csakhamar bajba keveredik, mert az asgard mag odacsalja az ori-t, a repik meg belülről próbálják felzabálni a hajót. Az NFB terve egyszerű, de nagyszerű. A repikkel megfertőzik az ori hajókat, azokat jól felzabálják a bogarak, majd egyszerűen lekapcsolják őket, ha a szuperkapun véletlen áttévednének a Tejútrendszerbe. Ezzel nincs is baj, sőt, nekem tetszik az ötlet, a replikátoroknak bogár formában meg mindig örülök. Csak az volt túlkapás, hogy az Odyssey legénysége eléggé lecsökkent – mondván, hogy a replikátorok bezárták őket a különböző részlegekbe -, illetve bevontak a képbe egy Marrikből létrejött replikátor-zombit, ami aztán replikátor-csontváz-terminatorrá alakult… szóval a végén már nagyon megszaladt az írók keze. És elég snassz módon lett lezárva. Ennek köszönhetően érezhető, hogy a replikátor szál csak azért van a képben – ami annyira nem is illik az Ori szálhoz – hogy Mitchell és Carter is szerepelhessen.

A láda keresése, illetve a tényleges ori történet, még ha kicsit faramucin is, de tetszetős. Faramuci azért, mert míg a CsK-1 az ori galaxisban ténykedik, addig Landry a Földön megtudja egy hírnöktől, hogy támadás készül a bolygónk ellen. Az ori flotta meg is érkezik a naprendszerbe, de sajnos maga a támadás – fene tudja miért – nem indul meg, a hajókat sem látni. Ezzel két hatalmas öngólt lőttek. Egyrészt, a filmben igazán nincs tétje annak, mikor találják meg a ládát. Ha a Földet lerohanja az ori, és mi bevetjük ellenük az antarktiszi ős-széket, meg az Apollot, kilehetett volna élezni a konfliktust. A végére jöhetett volna a drukk, hogy na most a CsK-1 megleli a láda kinyitásának a módját, mielőtt a Föld elbukik, vagy sem? Sajnos ilyen hajrá nincs a film végén. A második hatalmas hiba, hogy a már fentebb ecsetelt, önmagát kínáló űrcsata elmaradt.

Viszont a láda kutatása, attól függetlenül, hogy a történetbe kerülése kicsit légből kapott, remekül lett levezetve. Az elején hőseink Dakara romjai között keresgélnek, bár nem tudni, miért. A film közepe felé derül ki, hogy Daniel látomások alapján jutott el oda, de tévesen értelmezte a képeket. Eztán mennek az ori galaxisba, ahol megtudják, honnét indultak el anno az ősök, és valószínűleg hol lehet a láda. Ezt újfent meglelik egy látomás segítségével, csak nem tudják bekapcsolni. A film vége felé kiderül, hogy a látomások Morgan illúziói csupán. És végül, az utolsó pillanatban sikerül kinyitni a ládát, és a hírnökök, illetve a közelükben lévő hívők megvilágosodnak. Adria meggyengül, Morgan pedig jól elveri. Szóval itt azért vannak fordulatok, még ha azok nincsenek is igazán jól kijátszva (valahogy nem érzi át az ember ezek jelentőségét, nincs meg az a „hű baz’ meg” érzés.).

Mindent összevetve a sztori igazán nem áll össze. Vannak remek pillanatok, mint mikor az Odyssey megérkezik a szuperkapuhoz és átrepül rajta. Vagy a láda kinyitása is baromi jó, a film legvége is tetszetős. Bejön az NFB terve a replikátorokkal. Igazság szerint, tényleg az a baj, hogy a készítők tudták mit akarnak, csak nem tudták, hogyan kéne azt megcsinálni.

Karakterek szintjén már nem ilyen felemás a helyzet. Kedvenceink hozzák a megszokott formákat, a színészek a szintet. Legalábbis én elégedett voltam velük. Cameron Mitchell alezredes (Ben Browder) továbbra is gyerekesen cinikus és felettébb lelkes. Egy pillanatra sem maradna csöndbe, még akkor is szövegel, mikor a replikátor-zombi felmossa vele az Odyssey padlóját. Samantha Carter alezredes szép (szerintem Amanda Tapping a korral egyre szebb) és okos, bár ebbe a filmben igazán csak a replikátorok megjelenésével jut szerephez. Az elején csupán lövöldözik, meg kiselőadásokat tart. Szerencsére a történetben nem veszett el Mitchell és Carter barátsága, mely a 10. évadban bontakozott ki igazán (a tetőpont a 10×12 Line in the Sand-ben volt, erre utalnak is a filmben), itt szintén jelen van, sőt, már-már testvéries. Dr. Daniel Jackson (Michael Shanks) még mindig szívügyének érzi az ori terjeszkedésének megállítását. Talán azért, mert ő az oka, hogy a Tejútrendszerre szabadultak. Teal’c (Christopher Judge) meg… nos, ő valóban jelen van, valóban bazi nagydarab, valóban kitartó, valóban frankón áll az oldalára csíptetett P90-es és valóban eltudja 88 888-szorra is mondani, hogy „valóban”, azaz „indeed”. És még mindig nagyon barátságosan néz. Szerepe ennyi, meg egyszer sétál egy nagyot és megmenti az elfogott haverokat. Ja, és ő találja ki, hogy effektíve hogyan nyissák ki a ládát. Viszont van egy nagyon szép beszélgetése Tominnal (Tim Guinee), akivel úgymond közös lett az élettörténetük. Mindketten szembefordultak „isteneikkel”, akikért azelőtt mindenféle szörnyűséget megtettek. Természetesen a humordudor, ex-goa’uld, ex-tolva és mindezek mellett még szemrevaló Vala Mal Doran (Claudia Black) is visszatér. Ki sem szabad hagyni, egyrészt mert üde színfolt a díszes társulatban, másrészt mert Adria mégis csak az ő egyetlen édes lánya, akinek halála miatt egyetlen könnyet sem ejt. Ami nem csoda, hiszen nem akarta a babát, no meg egyszer majdnem ő ölte meg a 10. évad folyamán. Vala szerencsére továbbra is félvállról vesz szinte mindent, ám ezúttal azért több komolyság szorult belé. Legalábbis Tominnal és Adriával szemben nem poénkodik. Hank Landry tábornok (Beau Bridges) sem marad ki a buliból, bár szerepe csak annyi, hogy rábízza Mitchell-re az Odyssey-t, meg beszélgessen a Földre érkezett hírnökkel és egyetlen vállrándítással elintézze, hogy a Naprendszer peremén felsorakozik az ori flotta.

A sorozat mellékkaraktereiből is feltűnnek néhányan. Természetesen nem lehet csillagkapu Walter Norman Herriman törzsőrmester (Gary Jones) nélkül. A CsK-3 vezére, Reynolds ezredes (Eric Breker) is tiszteletét teszi, igaz csak egy képernyőről néz vissza ránk. Mellettük, ha már az Odyssey megjelent, Marks őrnagy (Martin Christopher) is vele jött. A fickó érdekes karriert futott be, mert az X-303 Prometheus felrobbanásáig azon szolgált, aztán átkerült az Odyssey-re, de az SGA 4×11 Be All My Sins Remember’d című részében már az Apollon ügyködött. Az 5×01 Search and Rescue-ban pedig a Daedaluson tűnt fel. Illetve, mint fentebb is említettem, cameozik az Apollo kapitány, Ellis ezredes, aki voltaképpen Atlantisos szereplő, illetve hát felbukkan Morgan, Adria, de a 9-10. évad során megismert hírnökök is felvonulnak. Ők Greg Anderson (az SG-1 9×03 Originben lett belőle hírnök, amúgy ő égette meg Valát a 9×01 Avalon II-ben) és Doug Abrahams (a kopasz félszemű bölcselkedő). És, hogy teljes legyen az oriok sora, a Doci (Julian Sands) is tiszteletét teszi.

Sajnos a történetből kimaradt Dr. Carolyn Lam, pedig mivel ő az orvosa a Csillagkapu Parancsnokságnak, illetve a lánya Landry-nek, szerintem helyet kaphatott volna. A film végén, vagy egy beszélgetés az apucival, hogy a Föld mekkora bajban van. Illetve hát Siler őrmestert sem jelent meg, pedig minimum ott kellett volna feküdnie a gyenguszon Mitchell mellett

A film az egyszeri Stargate rajongót elkényezteti néhány apró utalással is korábbi epizódokra. Ilyen a film kezdetén az ismerős zenei téma (a Stargate mozifilm főtémája), vagy mikor Mitchell az Odyssey kapitányi székébe huppanva eldarálja a „Weapons to maximum.” parancsot (és a slusszpoén ezzel kapcsolatban, hogy a trailerben is benne volt… aki nem érti, az nézze meg a 10×06 200 című SG-1 részt). De olyan apró nyalánkságokat is felfedezhetünk, hogy ki találta fel a csillagkapukat, honnan vannak a gyűrűt díszítő – és a címeket adó – szimbólumok. Meg hasonlók. Szóval, rajongói szemmel sok kedvességet találhatunk, bár aki nincs tisztában az SG-1 utolsó két évadának fő cselekményszálával (legalább azt nem árt megnézni a film előtt), az le se üljön elé.

Szerencsére a filmben nem felejtették el meghatározni, mikor is játszódik a film. Mivel Carter még csak alezredes, illetve az Apollo is jelen van, rájöhetünk, hogy a sztori az SG-1 10×20 Unending után, de legalább három, ha nem négy héttel – az út a Tejútrendszerből a Pegazus galaxisba három hét, tehát ennyi idő mindenképpen eltelt az Apollo miatt – az SGA 3×20 First Strike előtt játszódik. Ez utóbbi közvetlen folytatása a 4×01-02 Adrift és Lifeline epizódok, melyben Sam már ezredes és a Midway állomáson dolgozik.

Az animációk jók, attól függetlenül, hogy nem lettünk elkényeztetve. Igazság szerint, semmi olyasmi sincs benne, amivel a sorozat kevésbé látványos részei ne tudnának versenyezni, a jobbak pedig egyenesen lekörözik. Sőt. Némi pofátlanságot érzek ezzel kapcsolatban a készítők részéről. Három jelenetet is a sorozatból vágtak át: a szuperkapu megnyílása (itt kiszúrható a minőségbeli különbség), az Odyssey a Föld mellől történő hipertérbe lépése, és a hiperűrben repülése. Most nem ezért vagy azért, de ha már nagyobb költségvetés jutott, s ha már egyszer az SGA 4×15 Outcast-ban, mely egy egyszerű töltelék epizód, képesek voltak három új átvezető animációt elkészíteni az Apollonak, akkor kérdem én, miért ezen a filmen kellett spórolni? Egyetlen mentsége a készítőknek, hogy a húzásuk már-már klasszikus, mert a Star Trek mozifilmek is éltek vele (az 5 nyúlt a 4-ből, a 6 az 5-ből, a 7 a TNG-ből és a 6-ból…). De ez mindenképpen szemtelen húzás.

Amit viszont egyáltalán nem tudok rossz szájízzel emlegetni, az a zene. Joel Goldsmith méltó a nevére, akárcsak apja, ő is képes aranyat alkotni. Alapból remek a Stargate franchise zenéje, de itt kérem szépen, nagyzenekarhoz jutott, és hát élt is vele. A filmet – tiszteletül a mozifilmnek – David Arnold klasszikusával nyitja, aztán pedig jönnek az olyan muzsikák, mint kórussal megspékelt ori téma, a szuperkapu nyitásakor hallható, az SG-1-ban még Mitchell témájaként felcsendülő dallamok, vagy éppen a gyönyörű The Ark of Truth, mely remekül aláfesti az ori bukását.

Szóval akkor, milyen a film? Nem rossz. Egy jobb duplarész lehetne a sorozatban. Mint film… átlagos. Sajnos ennek nem ilyennek kellett volna lennie. Nincs benne az a monumentalitás, ami egy ilyen kaliberű gonosz elintézéséhez szükséges. A végéről hiányzik a feszültség, nincsen tétje a dolgoknak. Persze, jó újra akcióban látni a CsK-1-et, végigjárni az ismerős díszleteket… ám a végén az ember azt mondja: „Nem volt rossz, de ennél lehetett volna jobb is.”

No comment, bokafosatós. A látványilag nem túl erős - pedig szerintem annak kellett volna lennie - Ark of Truth költségvetése lehet, ide vándorolt át. Itt lesz minden, kéremszépen. És még annál is több.

Innét le is tölthető.

Végre hivatalos és informatív anyaggal lepetek meg minket a Stargate hatalmasságai a Stargate új spin-off sorozata, az Universe-sel kapcsolatban, illetve (újra el)készül egy új/régi DVD film is, illetve lesz egy kis SGA 5. évados hír. Az eredeti hírek fordítása megtalálható az Abydos Gate-en. Na nézzük csak, mit ajánlanak nekünk.

- Nem várt külső aktivitás. Azonosítatlan SPOILER-járat! Nincs IDC!
- Íriszt bezárni!

A két showrunner ezúttal is Brad Wright és Robert C. Cooper lesz, akik az SG-1-t is jegyezték, illetve jelenleg a DVD filmekért felelősek. Elmondásuk szerint szeretnék, ha az Universe elrugaszkodna az eddigi SG-1/Atalntis koncepciótól, és lazábban kapcsolódna a másik két szériához, de azért mégis részese legyen a csillagkapu univerzumnak. A jelenlegi bemutató dátuma valamikor 2009-re datálható, bár Wright nem igazán szeretne visszaállni az évi két széria/40 epizód felálláshoz (ahogy anno volt, mikor az SG-1 és az Atlantis még együtt futott), mert az igencsak megterhelő, ráadásul a költségeket sem lehet megfelelően elosztani. Viszont kifejezetten szeretnék, ha az Universe nagyobb költségvetést kapna, mert a tervezetek szerint ez lesz a leglátványosabb SG sorozat. Szóval, szeretnék megvárni az SGA végét, és csak utána nekiállni (aminek lehet, hogy az 5. lesz az utolsó évada, de akár 6. is lehetséges, ez majd nyáron, legkésőbb ősszel derül ki).

A sztori alapja ezúttal is az ősökhöz köthető. Évmilliókkal ezelőtt, miután az alterran faj később ősökként elhíresült csoportja (akiket az ori fanatikusok üldöztek el a saját galaxisukból) megérkezett a Tejútrendszerbe, letelepültek Dakaran, és létrehozták azt a fegyvert, mellyel később az SG-1 kiirtotta a replikátorokat (és még később az Ori ellen is bevetették). Persze, akkor még csak az élet csírájának elvetésére szolgált, és egyáltalán nem fegyvernek készült (nos, ez kiderült az Ark of Truth-ból, illetve az SG-1 8×16-17 Reckoning I-II-ből). Mindezek mellett lakatlan, vagy Föld (vagy Celestis) típusú bolygókon csillagkapukat helyeztek el, hogy ezzel is megkönnyítsék a kialakuló népek kapcsolattartását, illetve egyes bolygókon, mint a Föld (Avalon) ős kolóniákat is létrehoztak (nálunk Atlantiszt). Jól elvoltak évmilliókig, létrejött a négy faj szövetsége (Ős, asgard, nox és furling), találkoztak pár egyéb fajjal, akiknek szintén adtak csillagkaput, vagy azok tették rá a mancsukat olyan bolygókra, ahol voltak kapuk. Mígnem kitört az a járvány, amit sehogy sem tudtak megfékezni az ősök. Egy részük elmenekült Atlantisszal (illetve feltehetően már repülő városokkal is) a Pegazus galaxisba, ahol újra eljátszották azt, amit a Tejútrendszerbe. Mások felemelkedtek, megint mások szörnyű halállal kipusztultak. És itt jön az Universe. Azt tudjuk, mi lett az ősökkel, miután elmentek a Pegazusba (a lidércek jól visszakergették őket tízezer éve, de akkor már csak pár százan, talán ezren voltak, nálunk meg már a goa’uld volt a domináns faj), de nem tudni, mit csináltak, mielőtt odamentek. Az Universe itt indul. Az ősöknek nem volt elég az a pár nem emberi faj megismerése, akikkel a Tejútrendszerben összehozta őket a sors (illetve, galaxisunkon kívül ott voltak az asgardok, akikkel a rosseb tudja, mikor futottak össze). Szóval szerettek volna még megismerkedni pár hozzájuk hasonló fejlett fajjal (talán ennek hatására találkoztak az asgardokkal). Kutató faj révén úgy döntöttek, igyekeznek eljutni oda, ahová csillagkapuval rendelkező alterran még nem merészkedett. Építettek két bazi nagy hajót és szélnek eresztették őket az univerzum egy ősöreg szegletébe (na most ez vagy a mi galaxisunk közepe, vagy ténylegesen az univerzum egy ismeretlen része… talán az ősrobbanás helye). Az első hajó teljesen automatikus, ez gyártja a csillagkapukat és telepíti őket a bolygókon (lehet már eleve ez volt felelős a kapuk elhelyezéséért a Tejútban, az asgardok galaxisában/galaxisaiban, illetve lehet, hogy a Pegazusban is ez ténykedett, bár ezt azért zárnám ki, mert ugye ott teljesen mások a kapuk, mint a többiben, sokkal fejlettebbek). A második feladata pedig a kapcsolatteremtés, ezen volt már legénység is. Azonban a vírus kitörésekkor a hajók küldetése megszakadt. A kapcsolatfelvevőt leállították és elhagyták, a kapuépítő pedig máig járja a galaxisokat, csillagkapukat szétszórva (itt az a nagy kérdés, hogy csak olyan bolygókra telepít, ami alkalmas az emberi életre, azaz továbbra is kanadai erdőket láthatunk, vagy, ahogy az ó SG-1-os időkben, fel-felbukkan néhány nem emberi életre alkalmas világ is? Ez utóbbinak valószínűnek kéne lennie, elvégre olyan területeken jár a hajó, ahol nem alakulhatott ki emberi faj, hiszen azt az ősök terjesztették el – saját arcképükre alkották meg az embereket… hm, tényleg az ősök az isten – és eme területeken ősök még nem jártak). S most jön a 9. ékzár rejtélye. Kiderül, hogy az utolsó ékzár szerepe az, hogy a felderítőket bármelyik bolygóról visszavigye az űrhajóra, ami akár a galaxis túlsófelén is járhat (ezzel a módszerrel a hajó járhatja az univerzumot, míg a felderítők egy időben több bolygót is meglátogathatnak a fedélzeti csillagkapu által). Persze, valószínűleg ehhez több energia fog kelleni, mint a 8. ékzár betárcsázásához. A földiek valahol rálelnek erre a titokra, és expedíció indul a hajók felkutatására, és hogy eljussanak oda, ahová szegény alterranok már nem tudtak. Szóval, ahová még semelyik emberi evolúció nem jutott (alterranok az elsők, emberek a másodikak).

Az alkotók szakítani akarnak azzal a csillagkapus hagyománnyal, hogy egy expedíciós csapat van és egy bázisparancsnok. Eleve nem szeretnék a hajókat állandó bázisnak kinevezni (ez szvsz elég érdekes, mert ha nem azok lesznek az állomások, akkor a Csillagkapu Parancsnokság, vagy Atalntisz). Ennél fogva a főhősök száma nagyobb és másabb besorolású lesz, mint eddig. Bár több mint valószínű, hogy itt is megmaradnak a katonák és tudósok felállás, és lesz egy ezredesünk, meg néhány doktorunk. A készítők még annyit elmondtak, hogy az Atlantisszal ellentétben, az SG-1-hoz hasonlóan itt is szeretnének egy húzónevet a szériának, mint amilyen anno Richard Dean Anderson volt Jack O’Neill szerepében. Illetve valószínűleg átemelnek egy korábbi SG szereplőt is (hasonlóan, mint McKay, aki Atlantisz előtt három részben is feltűnt az SG-1-ban, illetve Dr. Weir-t is már az SG-1-ban mesélték be, igaz, akkor még más színésznővel – Jessica Steennel, akit a 8. évadra, illetve ezzel párhuzamosan az SGA-ra leváltottak Torri Higginsonra, mondván, hogy Steen nagyon hasonlít Amanda Tappingre – a szőkeség a lényeg a hasonlóságban – azaz Carterre. A poén az egészben, hogy később Weir karakterét Carterre cserélték le…). Szóval… hol is jártam? Ja, ismert SG-s szereplőt is akarnak. A rajongók két kedvenc neve e téren Michael Shanks, azaz Dr. Daniel Jackson, illetve Corin Nemec, alias Jonas Quinn, akit a 7×14 Fallous óta méltatlanul elfeledtek, és a bolygóját is csak említették a 10×07 Counterstrike-ban, hogy elfoglalta az Ori. (Személy szerint én Quinnek örülnék a legjobban, sőt, már ki is találhattam, hogyan mesélhetnék be: megjelenne a CsKP-n, hogy a Kelownán Thanos nagyúr az egész naquadria mizériát – átalakított, baromira instabil naqudah származék – azért is csinálta, mert rájött a 9. ékzár rejtélyére, és így akart elég energiát csiholni. Aztán erre rájön Jonas, mert mondjuk olvasta abban a kristályban, amit a 7×02 Homecomingban találtak a múzeumban, és visszamegy a Földre, mert reméli, hogy ők ki tudják nyitni a kaput a hajóra, hiszen van egy saját, alig használt ZPM-ük – amit az asuran replikátoroktól szereztek még az SGA 3×10-11 Return I-II-ben. Aztán, ha már úgyis rájött, ő is mehetne a csapattal.) De a lehetőségek tárháza nyitva van, hiszen tizenegy év és 15 évadnyi csillagkapu széria elég sok karaktert rejt egy ilyen feladatra (Jennifer Haliey hadnagy, Dave Dixon ezredes – ő még húzónév is lehetne, hiszen az az Adam Baldwin játszotta, aki később Jane Cobbot is életre keltette a Firefly-ban, és amúgy is szokás átvenni SG-be Firefly szereplőket – vagy Laura Cadman főhadnagy, Dr. William „Bill” Lee, stb… a végtelenségig lehetne sorolni).

Ellenség terén is szeretnének szakítani a hagyományokkal a készítők, mert ezúttal (legalábbis kezdetben) nem lenne egyetlen nagy, az egész évadot vagy akár évadokat meghatározó főgonosz. Mivel a fajok alapvetően fejlettek, de emberektől függetlenek lesznek, így egyesek örömmel, mások gyanakodva, megint mások ellenségesen fogadnák a betoppanó felfedezőket, vagy éppen magát a hajó(ka)t (hát igen, nem biztos, hogy mindenki örömmel veszi, ha egy gigantikus űrhajó lepottyant egy csillagkaput a hátsókertjében, amin át aztán megjelenik pár ember „békével jöttünk” szöveggel, fegyverekkel a kezükben). Persze, itt már azért közbeszólhat a rendszer, mert a Sci-Fi Chanell lehet, nem díjazná ezt az ötletet. Hiszen, szokás a főgonosz, nem? Mondjuk, ha ezúttal nem főgonosz, hanem főgonoszok lennének, és azok sem szimplán gonoszok, hanem mondjuk olyan fajok szövetsége lenne, akik egyszerűen nem díjazzák a pofátlan emberek pofátlan hajóinak pofátlanul elhelyezett csillagkapuit és meghívás nélküli betoppanását, nos, én annak örülnék igazán.

Ez hát az ígéret a Stargate Universe-re. Összefoglalva: új felfedezni való, nem emberi fajok, új hősök, az univerzum új aspektusainak megismerése. Ha összeszednének pár új és jó írót (megjegyzem, a vérfrissítés már kéne a stábba), megkapnák a nagyobb költségvetést (bár szvsz ezen baromira nem múlik egy jó történet), nem hirtelen kapnák elő a szereplőket (Teyla és Ronnon megformálóit elég sebtiben válogatták be, olyanok is lettek), még akár jó is lehet. Ami egyelőre nekem személy szerint annyira nem tetszik, az az, hogy hajóra kerül a cselekmény. Bár újszerű, hogy kettő is lesz, és ha azok jók és érdekesek, akkor üsse kő.

No, és most egy huszárvágással irány az SG DVD-k világa. Az Ark of Truth (erről is kéne már értekeznem…) minden várakozásnál jobban teljesít. Az OST, azaz a zenei albuma április 18-án jön. A Continuum július 29-én debütál (előre láthatólag jobb lesz, mint az AoT, ami szintén nem volt rossz… bár én többet vártam… na jó, tényleg kéne már írnom róla). Az Atlantis 4. évada július 9-től lesz megvásárolható külhonban (meg majd egyszer a nagyon távoli jövőben talán hazánkban is). És 2008 vége, 2009 eleje környékén jön az új film, ami nem is olyan új, hanem régi, nagyon régi, egész pontosan 11 (vagy lehet addigra lesz már 12) éves, és afféle Stargate 2-ként is tekinthetünk rá (hazánkban futott is ilyen címmel a videó tékákban). Igen, az 1×01 Children of the Gods, azaz Az istenek gyermekei, a Stargate bevezető része (filmje). A készítők ugyanis úgy döntöttek, hogy fogják és kikupálják, újravágják, ráncfelvarrják és eladják DVD filmként. Most diszkréten feledkezzünk meg ama pofátlanságról, hogy ezzel kvázi nem csinálnak semmit, csak újra eladják azt, amit már egyszer eladtak. Most ezt tegyük félre, ez a biznyisz része, megcsinálták már ez előtt is, meg fogják csinálni ez után is.

Brad Writght imigyen nyilatkozott az eredeti Showtime-os verzióról (ez a csatorna adta le az első öt évadát az SG-1-nak, majd tőlük vette át a Sci-Fi Chanell): „Nemrég láttam TV-n, és azt gondoltam, hogy ennél jobbat is tudunk csinálni.” – nyilatkozta a GateWorld-nek. – „Nem csak a vizuális effektekre gondolok, hanem az egészre. A mód, ahogy elmeséltük a történetet, a 4:3-as képarány, és a helyenként sajnos rossz forgatókönyv.” Jó az önkritikája, mert ő volt az egyik író. Na már most, ja, bizonyos fokon egyetértek vele. Olyan hibák, mint a gyűrűszállító siklóból halálsiklóvá alakuló gép (megjegyzem, engem ez a jelenet vett meg anno kilóra), a csillagkapu igencsak érdekes működése (akkor még a film koncepcióját próbálták bevinni, vagyis hogy minden bolygónak minden bolygón más a címe, mert a kapukon lévő szimbólumokat az adott világ csillagképeihez igazították… ennek problematikáját a Stargate SG-1 ajánlásban veséztem ki anno). Vagy, hogy az M16-osok nem lövik át a jaffák páncélját, de a későbbi részekben az MP5-ös (ami sokkal kisebb tűzerővel rendelkezik) már simán. Vagy az a logikai baki, hogy a film elején a jaffák lazán kinyitották a kaput a Földön, holott nekünk nincs tárcsázónk. S kizárt, hogy egyikük kinyitotta a páncélajtót, felszaladt az irányítóba, bekapcsolta a már rég leállított tárcsázó-szuperszámítógépet (amiből lendületből négy van), bezüzzentette a tárcsázó-programot és bepötyögte a címet, mindezt úgy, hogy a kapunk nem is volt hozzáigazítva a hálózathoz (ugye ezzel magyarázták azt, hogy miért csak Abydost, illetve, mint később kiderült, Héliopoliszt tudták tárcsázni). Na, szóval hibából van bőven, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ez a pilot volt, ekkor még nem állt készen az univerzum, sokat kellett még fejlődnie. Elmaradtak az átalakuló halálsiklók és a gyűrűik, a csillagkapu normalizálódott, és már az M16-os (sőt, már a 9 mm-es Beretta pisztoly) is át tudja lőni a jaffák páncélját. Ez így van rendjén, nagyon sokszor a bevezető rész ütközik a tényleges sorozattal.

Szóval, logikai baki, a sorozathoz hozzáigazítás szükséges, ha már nem tudják lenyelni (szvsz kis rugalmassággal kezelhető). Joel Goldsmith új zenét ígér, ami nagyon jó, mert remek zeneszerző (az Ark of Truth-hoz mesés mjúzikot komponált), bár így elvész David Arnold muzsikája, amit a mozifilmből vágtak át (ez azért adott egy feelinget az epizódnak). Ja, és lesz trükkfeljavítás, ami szintén nem árt 11-12 év után. Nem beszélve az olyan jelenetekről, amiket még ’97-ben forgattak, és most visszakerülnek (lesz egy teljesen új jelenet, illetve módosul az eleje, meg valószínűleg sok apró toldalék).

Eddig jól hangzik. Jön a feketeleves. Hét teljes perccel lesz rövidebb. Ami drasztikus kivagdosást jelent, ha azt vesszük, hogy újakat is kap. Először is, megy a sunyiba a Shau’ri sztriptíze. Mert ugye az nem való családi sorozatba. Vala élve megégetése az igen, akárcsak Arkad falra szögezése, vagy a lidércek táplálkozási módja… de az, hogy egy nőt lecsupaszítsanak, az nem. Bár így érdekes lesz Shau’ri goa’uldá avanzsálásának pillanatai… pedig az is egy cool jelenet (most férfiúi ösztöneimtől függetlenül is beszélek ). Illetve a feszesebb tempó elérése végett lesz még jó pár áldozat. No, ennél a résznél én keresztet vetettem a felújításra. Jómagam rühelem a feszesebb tempó miatti kinyiszálását, és annál már csak a cenzúra miatti vagdalkozás irritál jobban. Miért nem lehet valamit úgy felújítani, mint ahogy Lucas csinálta a Star Warssal? Effektek ráncfelvarrva, új jelenetek, mégsem kellett kivágni semmit. Esze ágában sem volt feszesebbé tenni a tempót. Minek az a feszesség… a nők mellénél, ott jó, de egy működő, megfelelő tempójú filmet ne bazirgáljanak már szét emiatt. No mindegy, meglátjuk, milyen lesz. Max úgy kezelem majd, mint az Alient és az Alien3-at, a két verzió egyvelege az igazi film

No, a végére hagyok még egy kis Atlantis 5. évadot. Az írók lehet rájöttek, hogy kicsit túlzásba estek Vancouver erdeivel és a két (három, ha az ori-ét is számoljuk) galaxisnyi emberrel, ezért az 5. évadban, mikor a lidércfenyegetés már drasztikusan csökken (ugye a polgárháborújuk, a földiek, a replikátorok és Michael hoffi vírusa rendesen megtizedelte őket), előbújnak a fejlett fajok, akik eddig rejtőzködtek a lidércek elől, vagy csak le sem csokizták őket. Ennél fogva a ködlények és lidércek után (meg ha nagyon szőrözünk, akkor ide sorolható az asuran is) végre felbukkannak a nem emberi, fejlett fajok a Pegazus galaxisban is. Ezek egyike az a faj, ami új ellenségként kerül be a képbe, és akit újfent Daniel Jacksonnak köszönhetünk majd, aki azért jön majd Atlantiszra, hogy az ős Janus után kutakodjon (ő készítette az idő-ugrót, mely az SG-1 8×13 It’s Good To Be King, 8×19-20 Moebius I-II-ben és az SGA 1×15 Before I Sleepben szerepelt. Ez utóbbiban maga Janus is felbukkant), ehelyett valószínűleg egy ellenséges fajt talál. Ezen kívül visszatér Dr. Beckett, ugye Richard Woolsey váltja majd Cartert a vezetői székben (remélem ő már tényleg nem lesz annyira bólogatós, mint Carter és Weir volt, bár Carter jobb vezetőnek bizonyult számomra), illetve néhány dolog még megvalósul majd abból a jövőképből, amit a 4×20 The Last Manban láthattunk (nagyon úgy tűnik, hogy Dr. Keller elkapja majd a vírust, és Beckett ezért tér vissza… és én szurkolok, hogy McKay összejöjjön a dokinénivel, mert ráférne már a sorozatra egy komolyabb kapcsolatépítés is). Ja, és Carter a második félidőben is fog szerepelni, tehát nem tűnik el végleg. Az SGA 5. évad valószínűleg júliusban fog debütálni, bár erről egyelőre semmi hivatalos nincs, de a sok DVD megjelenés erre engedtet következtetni.

Zamorano blogjában leltem rá arra a kis kvízszerűségre, melynek kitöltése után az okos kis progi megmondja, melyik ismert sci-fi team-hez/legénységhez tartozhatnál. Legnagyobb örömömre, lazán megkaptam az SG-1-t

Which sci-fi crew would you best fit in with? (pics) You scored as a SG-1 (Stargate)

You are versatile and diverse in your thinking. You have an open mind to that which seems highly unlikely and accept it with a bit of humor. Now if only aliens would stop trying to take over your body.

A kvíz itt érhető el: quizfarm.com

Annyi sorozatról írtam már én itt eszmefuttatást (pontosan három az az annyi ), de ezek között véletlen sincs ott a legfőbb kedvencem. Pedig hasonlóan a DS9, Enterprise és Power sorozatokhoz, sajnos már ennek is vége (azaz, jelen sorok írásakor az anyacsatorna, a Sci-Fi Chanell még két részt nem adott le – bár lehet, már csak egyet -, de, aki akarta, hónapokkal ezelőtt befejezhette, hála egy angol csatinak, aminek most speciel nem t’om a nevét). Szóval, egy perces néma csönddel adózzunk az emlékének.

Egy perc elteltével

Na szóval, vegyünk sorba pár dolgot.

Innentől a szokásos SPOILER halom jön, szóval, ha nem akarsz többet tudni, ne olvass tovább. Igyekszem a magyar csatornákon leadott évadokkal foglalkozni csak.

Először is, remélhetőleg mindenki tudja, hogy a Csillagkapu először az azonos nevű filmmel nyílt ki. Aki véletlen lemaradt róla, szaladjon a legközelebbi tékába, még jobb, ha boltba, szerezze meg és nézze meg, mert alapmű. A film érdekes felütéssel nyitott. Mi van, ha a piramisok valójában űrhajók leszállóhelyei, a régmúlt istenei pedig idegen paraziták, akik emberekben laknak. S mindezt rendkívül hitelesen tálalja. Az egyik ilyen istenség Ré, akinek a faja haldoklott, így ő maga is gyógyírt keresett gondjára-bajára, így jutott el a Földre kb. 10000 évvel ezelőtt. Megszállt egy bátor (ostoba) ifjút, majd az emberiséget rabigába hajtotta és a csillagkapu nevű szerkezeten át egy másik bolygóra szállított jó sokat közülük. Persze, az emberiség csak ideig-óráig bírta istene parancsolgatását, aztán fellázadt és Rének pucolnia kellett. Ő maga az Abydoson (ahová az embereket vitte) betiltatta az írást, míg a Földön az emberek eltemették a kaput. Amit aztán 5000 évvel később, 1928-ban kiásnak, majd jó sok évvel később, 1996-ban egy Dr. Daniel Jackson nevű ifjú archeológus segítségével kinyitnak. Eztán Jack O’Neil ezredes vezetésével katonai expedíció indul, melynek folyamán hőseink eljutnak Abydosra, találkoznak az ott lakókkal és még Ré isten is befut. A többit tudjátok (vagy ha nem, nézzétek meg ).

A sorozat egy évvel játszódik a film története után. Itt viszont most álljunk meg kicsit. Az SG-1 elég sok mindent megváltoztatott a filmhez képest, ami szvsz okos dolog volt, mert a filmben nem mindent magyaráztak meg, illetve néhány elgondolás alapvetően hibás volt. Először is, a film szerint csak az Abyods és a Földön volt kapu. Ez elég furcsa, mivel már a filmben is rengeteg szimbólum és kilenc ékzár volt, de mire jó mindez, ha csak két kapu van? Tehát a sorozat rögvest azzal indít, hogy több ezer csillagkapu van szerte a galaxisban (illetve azóta kiderült, hogy legalább négy galaxisban). Persze ezzel meg kellett magyarázni, miért is nem tudtunk a filmben máshova tárcsázni (apropó, a tárcsázni szó is a sorozat szülöttje). Ez egyszerű, mivel nekünk nem volt DHD-énk (a tárcsázó ketyere a kapuk mellett, csak a magyar szinkronban elveszett a neve), ami voltaképpen több funkciót is betölt azon túl, hogy működteti a kaput. Az egyik ilyen feladata szerint a folyamatosan táguló galaxis miatt a kapukat újra kell hangolni, amit a DHD automatikusan elvégez (ez az automata frissítés, a DHD-k bizonyos időközönként feltárcsázzák a legközelebbi kapukat és korrekciót végeznek). Mivel nekünk nincs hagyományos tárcsázónk, ezért a mi kapunk behangolatlan maradt, és az Abydost (illetve, mint később kiderült, egy másik bolygót is) csak azért tudtuk elérni, mert a két bolygó között még nem volt elég nagy az eltérés. Igaz, ezzel járt egy kis módosítás. A film szerint az Abydos egy másik galaxisban, az ismert világegyetem túloldalán volt, míg a sorozat szerint a csillagkapu-rendszer Földhöz legközelebb eső pontja. És ha már DHD, ezt is nagy ötlet volt behozni, mert a film éppen csak arra nem tért ki, hogy tárcsáztak végül haza hőseink, mivel egy kanyi komputert nem vittek magukkal és a F.R.E.D. (a szállítóeszköz, amivel áttargoncázták a bombát is) akkumulátora nem elég ahhoz, hogy tárcsázáshoz elegendő energiával lássa el a kaput (a kézzel tárcsázás szintén a sorozat egyik ötlete, de ez sem megy akárhogy). A DHD-vel pedig finomítottak a kapuk működési elvén is. A filmben elhangzik, hogy az abydosi kapun teljesen másak a jelek (feltehetően az ottani csillagképekhez állítva), ez okozta a fő gondot Danielnek. Na már most, a sorozat koncepciójának (és amennyire tudom, a meg nem valósult filmfolytatásokban is lett volna több kapu) ez nagyon nem felelt meg. Mert ugye, ha minden kapun más szimbólumok vannak, akkor minden bolygónak annyi címe van, ahány kapu, tehát egy bolygóhoz akár milliónyi cím is tartozhat. Ebben az esetben szép vastag telefonkönyv. A sorozat szerint azonban minden kapun a földi szimbólumok vannak, azaz 38 teljesen megegyező plusz 1, ami minden bolygón más, azaz ez az utolsóként beüthető szimbólum, mely a kiindulási pontot jelzi. Így minden bolygónak csak egy címe van, így hőseink bármelyik bolygóról azonnal haza tudnak jönni, nem kell napokat tölteni azzal, hogy megtalálják a címet. Így kicsit logikusabb is. Ezek után még arra is magyarázatot adtak, mire jó a 8. ékzár, mely úgymond, egy galaxis körzetszámát jelöli. Ennek használatához azonban lényegesen több energia szükséges, mint egy sima „belföldi híváshoz”, így nem is használható akármikor, legalábbis, ha nincs megfelelő energiaforrás (a sorozatok nagy részében nincs). A 9. ékzár funkciójáról azonban még semmi konkrétum nincs, de talán az Universe majd magyarázatot ad rá (a készítők ígérete szerint). Szvsz tuti ez is valami telefonosdi lesz.

Na mindegy, végezetül, a csillagkapuk rendszerét nyakon öntötték az évezredekkel a Tejútbeli kapurendszer után létrehozott pegazusi digikapukkal, melyek már csak 36 + 1 szimbólumot tartalmaz, feltehetően azért, mert sokkal kisebb a mi galaxisunknál, így lényegesen kevesebb kaput szórhattak szét rajta. Ráadásul ezek a kapuk egy bizonyos kristály nélkül már nem is képesek a 8. ékzár használatára (védelem, nehogy a lidércek kitárcsázzanak a Tejútba).

Szóval a kapuk rendszere (és maga a kapu is) megváltozott a filmekhez képest. A leírtakon kívül még sok-sok dolog van, ami jellemző rá, mint például a 38 perces nyitvatartási korlát, ami bizonyos fizikai tényezők hatására (feketelyukra nyitott féregjárat, korlátlan számú ZPM, stb) felülbírálható. Vagy az egyéb csillagkapuk (szuperkapu, tollan kapu), esetleg a tárcsázás nélküli aktiválás (erre a nox, az asgard, illetve egyes jövőképekben az ember is képes). De a DHD-nek is van még számos funkciója, ezeket eljárási protokolloknak nevezzük, és mivel a mi tárcsázó számítógépünk még igen kezdetleges, ezen protokollok hiánya is okoz néhány galibát (pl.: a kezdeti utazás utáni fagyást, vagy a kapuból való kirepülést is ezek hiánya okozta).

A következő lényeges változás a szereplők. A filmből öt karakter tér vissza, ebből kettő főszereplő (illetve egy rész erejéig még Rével is találkozhatunk). Ezek közül viszont csak kettőt játszanak ugyan azok, akik a filmben is. Kasufot (Erick Avari), azaz Daniel apósát, illetve Skaraa-t (Alexis Cruz), Jack ifjú haverját. Mindenki mást új szereplő kelt életre.

Jack O’Neill ezredest Kurt Russell helyett Richard Dean Anderson formálja meg. Anderson csak azzal a feltétellel vállalta a szerepet, ha nem kell olyan öngyilkosságra hajlamos fickót alakítania, mint a filmbeli O’Neil. Így a sorozatbeli O’Neill nem csak arcra, hanem jellemre is megváltozott, hála a magasságosnak. Anderson vitte a hátán a sorozatot. Jack szarkasztikus humora megadta a sorozat könnyed, humoros hangulatát. S gondolom feltűnt, hogy hol egy l-lel, hol kettővel írom O’Neil(l) nevét. Ez is jellemzi a sorozatban lappangó nem kevés komolytalanságot, mivel Russell O’Neil-t, Anderson O’Neill-t formálja meg, és ezt sokszor ki is figurázzák (amúgy több karakter neve is változott, Sha’uri például a filmben még Sha’re volt). O’Neill ráadásul korántsem mintakatona. Ritkán látni tisztelegni, felesel, parancs ellen tesz, ha úgy érzi, az a helyes. Persze, a sötét folt, fia halála nem tűnt el a sorozatban sem, csak ahogy ő mondta, megbocsátani nem tud magának, de sikerült felejtenie. Ennek ellenére nem egyszer téma ez a sorozatban. Jack végül tábornoki rangig viszi, mígnem otthagyja a Parancsnokságot (aminek egy évig ő volt a vezetője Hammond távozása után) és a Bolygóvédelmi Hivatal élére áll, azaz a Csillagkapu Program katonai szervének legfőbb vezetője lett. A lemondásának oka valószínűleg az volt, hogy így együtt lehetett Carterrel, mivel már nem volt a közvetlen felettese. Imigyen a 9-10. évadokban (illetve az Atlantis 3. évadába) már csak vendégszerepel. Anderson indoka a sorozatból való kilépésre pedig az volt, hogy egyrészt belefáradt, másrészt több időt akart a családjával tölteni. Ez meg is látszik a 8. évadban nyújtott teljesítményén, szóval tényleg ideje volt a váltásnak. Ellenben, mikor a 10. és Atlantis 3. évadokban szerepel, ott újra a régi Jacket láthatjuk.

Visszatér Dr. Daniel Jackson is. James Spadertől Michael Shanks vette át a szerepet, aki megszólalásig hasonlít rá (míg le nem vágja a haját ). Dr. Jackson a sorozat elején még mindig olyan csetlő-botló, meggondolatlan tudós, mint a filmben, ám szerintem ő fejlődik a legtöbbet a sorozat alatt, hiszen a végére már nem csak magabiztos tudós, hanem kiváló harcos is. A sorozat alatt talán a legtöbb tragédia is őt éri, hiszen elveszti a feleségét, több ízben meghal, a nők, akikbe beleszeret, rendre vagy goa’uldok, vagy tömeg-mészárosok lesznek. Mégis, Daniel az, aki mindig minden körülmények között mások életét nézi, és nem nyugszik, míg van olyan, aki le akarja igázni a Földet vagy a galaxist.

A CsK-1 csapata új szereplőkkel is bővült. Az első Dr. Samantha Carter százados (Amanda Tapping), aki aztán szépen végigmegy a ranglétrán és végül elég magas beosztásra tesz szert. Carter fizikus, talán a Föld legokosabb embere (hehe, Rodney McKay ezt vitatná), azon túl remek katona, csinos és még szőke is (nem kicsi fricska a „buta szőke” sztereotípia felé). A legjobb benne, hogy nem henceg az eszével, nem kezel le senkit (ellenben az említett McKay-jel). S persze, ahogy az kell, a romantikus szál két szereplője közül is ő az egyik. Szegénykém, reménytelenül belehabarodott parancsnokába, csak hát katonáéknál van az a szabály, hogy beosztottal kezdeni tilos. Így Jack és Sam kapcsolata beteljesületlen marad, azaz képzelgésben és alternatív valóságokban elcsattan a csók, illetve Jack lemondása a Parancsnokság vezetéséről is a Carterhez fűződő viszonyára vezethető vissza, míg Carter a 9. évadban mondja is, hogy van már valakije (mivel a vőlegényét éppen a 8. évad végén dobta, feltételezhető, hogy az a valaki Jack). Szóval nem tudni, ennek mi lett a vége.

Új arc az ellenségből lett jóbarát, Teal’c. Christopher Judge által megformált jaffa harcos valaha az Apófisz nevű goa’uld istenség (kezdetben ő a fő gonosz) első számú harcosa volt, de mivel mestere, Bra’tac rávezette, hogy a goa’uldok nem istenek, O’Neill sikeresen meggyőzte az árulásról. Ő az erőember a csapatban. Nagydarab, kopasz, fapofa és keveset beszél. Kedvenc szavajárása az „indeed”, azaz „valóban”, amelyet legalább annyiszor ejthetett ki a száján, mint Spock azt, hogy „logikus”. Teal’c amúgy nagyon szeretné felszabadítani a jaffákat a goa’uldok elnyomása alól, bár ez kicsit nehézkes, mert erősen függnek tőlük. Ugyanis minden jaffa hordoz a hasában – afféle erszényben – egy-egy ifjú goa’uld szimbiontát, amely hosszú életet és egészséget ad cserébe (erről később). Nélküle a jaffa rövid időn belül meghal. Szóval először ezt a függőséget kell megszüntetni, ami végül persze sikerül is, de ehhez hosszú utat kell bejárnia morózus barátunknak. Amúgy, Teal’c idegen volta egy másik humorforrása a sorozatnak, mivel nem mindig érti a földi szófordulatokat, „rituálékat”, de kezdetben még a TV-re is érdekesen néz (később meg lazán idéz bármilyen filmből). Ja, és mellesleg Star Wars fan (Jack meg a Star Treket szereti).

Mivel a Csillagkapu már a film óta katonai felügyelet alatt van (ez a sorozat folyamán némileg változik), ezért a Parancsnokság élére vezető is kell. George Hammond tábornok (Don S. Davis) hét évig vezeti a bázist, s bár kezdetben kicsit vaskalaposnak tűnik, hamar kiderül, hogy nem a tipikus aktatologató. Mindent megtesz az embereiért és a programért is. Ölre megy a politikusokkal, idegenekkel, olykor pedig fegyvert is ragad, ami korát és alkatát tekintve már tiszteletet ébreszt az emberben. És még Jacket is eltudja viselni, sőt, kezelni. Ami pedig a legjobb benne, hogy két elnökkel is jóban van (a sorozat folyamán az USA-nak eddig két elnöke volt, az elsőt nem ismerhettük, a második – Hayes – azonban szerepelt is az egyik részben), így ha már minden forrás bezárult, akkor is felkaphatja a piros telefont. Olykor azonban ez sem megoldás, ilyenkor már ő sem tehet semmit. Ennek okán kerül el végül a Parancsnokságról, és ülhet bele a Földvédelmi Hivatal székébe, majd innen megy nyugdíjba. A valódi ok persze az volt Davis, hogy komoly beteg lett, és nem tudott tovább szerepelni (később azért fel-felbukkan egy-egy rész erejéig).

A sorozatot az első nagy változás mégsem Hammond vagy Jack kiírásakor történt, hanem sokkal előbb, az 5. évad végén. Ekkor ugyanis a sorozatot eredetileg futtató csatorna úgy döntött, nem akar több Csillagkaput. Ezzel párhuzamosan Michael Shanks kilépett, ami Daniel megölésével, illetve felemelkedésével járt. Azonban a show nem állt le, a Sci-fi Chanell átvette, és elkészült a 6. évad. Azonban Shanks, mondván máshol akarja már kamatoztatni tehetségét, nem tért vissza Daniel szerepébe, így a helyére a Daniel halálakor megismert Jonas Quinn (Corin Nemec) állt be. Akárcsak Teal’c, ő is idegen, hasonlóan száműzött. Bolygója az ott fellelhető naquadria nevű ércet felhasználva atombombát akar gyártani, és az egyik teszt eredménye lett az, hogy Daniel meghalt. Quinn, miután látta, hogy kollégái a teszt kudarcát Danielre kenik, elhozott némi naquadriát és dezertált a Földre. Nagyon gyorsan tanul, így hamar beilleszkedik a csapatba. Kedélyes figura, minden újban örömét leli és igazán élvezi, hogy felderítheti a földi kultúrát. Sajnos, Quinn csak egy évad erejéig lehetett a csapat tagja, mivel Shanks rájött, hogy tehetségére nincs igazán szüksége másnak, így visszakönyörögte magát. Ennek eredménye Jonas hazatérése lett, miután Daniel kirúgták a felemelkedettek (az ősök) közül a szabályok megszegése miatt (amit a 6. évadban láthattunk, mivel ott is vendégszerepelgetett már). Azóta Jonas egy részben még felbukkant, azóta azonban híre-pora veszett. Kár érte, igazán remek karakter volt. Egyes pletykák szerint nem hajlandó többet Csillagkapuban szerepelni, mivel megsértődött azon, hogy kiírták Shanks miatt. Ezzel azonban az a gond, hogy eztán még visszatért egy általa írt részben.

A következő nagy változás – ami egyesek szerint a sorozat végét is okozta – a 9. évadban jött. Ekkor három új szereplő és egy teljesen új történeti száll indult. Egy ideig úgy volt, hogy az SG-1 8. évada az utolsó lesz (bár ezt mondták már az 5. évad óta), és a következő évad már az új spin-off, a Stargate Command lett volna. Erre még egy vicc is született a 9×01-ben, ám annak premierje előtt mégis maradtak az SG-1 címnél, valószínűleg a rekord miatt (a 9. évaddal ugyanis beérték az X-aktákat).

Szóval, a 8. évadban a CsK-1 elég szétszórttá vált. Három főre csökkent a szám, mivel Jack a bázis parancsnoka lett. A csapatot így az alezredessé előléptetett Carter vezette. Ez az egész viszont rányomta a bélyegét a 8. évadra, mivel a cselekmények nagyjához még mindig Jacket használták, ezért sokkal kevesebb lett az úgynevezett off-world rész (azaz Földön kívüli részek). A 9. évadban új parancsnokot állítottak a CsK-1 élére, Cameron Mitchell alezredest (Ben Browder), aki anno a 7. évad végén azt a rajt vezette, amely megtámadta az Antarktisz felett a goa’uld siklókat és al’kesheket. Persze a 7×22 Lost City II-ben nem szerepelt, ellenben a 9×01 Avalon I-ben Mitchell többször is visszaemlékszik és remekül kiegészítették a Lost Cityben látottakat. Mivel akkor lelőtték, több hónapos rehabon vett részt, majd, mivel O’Neill tábornok tett neki egy olyan ígéretet, hogy bármit kérhet, ha felépül, hát ő a CsK-1 tagja akart lenni. Pechére, a CsK-1 eddigre feloszlott, neki új csapatot kellene verbuválnia. Gyötrelmes munka árán végül sikerül visszaszerveznie Danielt, Cartert és Teal’cot. Mitchell amúgy igazi Stargate SG-1 fan, bármelyik bevetést (részt) felmondja, mivel a kórházban a CsK-1 jelentéseit olvasgatta. Elég jó katona, a humora szúrós, nem olyan fanyar, mint O’Neillé volt. Sokan tartják koppintásnak, pedig szerintem egyáltalán nem az. Bevallom, hangyányit jobban kedvelem Mitchell-t, mint O’Neillt, talán éppen a lelkesedése miatt. Egyetlen baja van csupán, saját bevallása szerint nem igazán parancsnoka a CsK-1-nek, mivel Carterrel egyazon rangban van (bár Carternek magasabb a beosztása, mivel ő Landry közvetlen helyettese), míg Daniel és Teal’c civilek. Ez látszik is a csapaton, sokkal inkább tűnnek baráti társulásnak, mint katonai teamnek.

Jack távozásával új tábornok kerül a bázis élére, ami nagyon jó, mivel Jack csapatfőnöknek remek volt, bázisparancsnoknak szörnyű. Hank Landry tábornok (Beau Bridges) nem olyan jóságos, mint Hammond, sokkal katonásabb, szigorúbb és sokat kiabál. Azon kívül iszonyú türelmetlen, emiatt nagyon sokszor leállítja a szájmenést kapó Jacksont, vagy éppen Dr. Lee-t. Ennek ellenére legalább olyan jó parancsnok, mint Hammond volt. Ráadásul a lánya is a bázisra került, akivel nem túl jó a viszonya és szerencsére, ezzel azért foglalkoznak is (bár Lexa Doig terhessége miatt korántsem annyit, mint szerettek volna).

A CsK-1 új tagja, illetve kezdetben csak afféle tanácsadó, Vala Mal Doran. Ő a 8. évadban bukkant fel, ellopva a Prometheust, de a rajongók annyira megkedvelték, hogy a 9. évadban ő indítja el az új sztoriszálat. Claudia Black kezdetben csak addig ugrott be, míg Amanda Tapping szülési szabadságon volt (Carter ezért nem szerepelt a 9. évad elején), aztán ő is teherbe esett, így kiírták, majd visszatért az évad végén, illetve a 10-ben már állandó szereplő.
Megjegyzem, a 9-10. évadban teherbe esett Tapping, Black, Doig (kinek férje Michael Shanks, akit én nagyon irigylek, és emiatt ő is hiányzott a 10. évad több részéből is), illetve nemrég jelentették be, hogy az Atlantisban Teylat alakító Rachel Luttrell szintén terhes. Na most, vajon mi folyik azon a forgatáson, ahol ilyen rövid idő alatt majdnem minden női szereplő lebabázott? Éves szinten jönnek a babák.
Na, kanyarodjunk vissza Valára, aki a sorozat egyik legérdekesebb karaktere. Egyes rajongók utálják, mások imádják. Tény, hogy állandó idétlenkedése rendesen telepumpálta az amúgy sem humortalan sorozatot humorral, ráadásul személyében az erotika is beférkőzött (ami azért annyira addig nem volt jellemző a sorozatra, max egy-két goa’uld rendszerúrnő és az első részben Sha’uri totálba vett meztelenkedése esetén). Persze ez nem olyan formában történt, mint teszem azt Hetes és T’Pol személyében, hanem inkább ez is a humor felől lett megközelítve. Persze, Vala is tud komoly lenni, sőt, ha a lányáról, Adriáról van szó, meglepően megváltozik, hiszen egyszerre gyűlöli és szereti. Egyik fele megölné, másik megmentené. Mindezek tetejében újabb szerelmi szál férkőzött a sorozatba, ha már a Jack-Sam kapcsolat kihunyt. Vala és Daniel kapcsolata azonban a se vele, se nélküle (a 9. évad elején ez szó szerinti ) elvet követi, ami Daniel részéről nem kevés hajtépést, Vala felől pedig rengeteg humort jelent. Megjegyzem, színészi teljesítményben Claudia Black és Michael Shnaks viszi a prímet a 9-10. évadban.

A főhősökön kívül rengeteg mellékszereplő is végigkísér minket a sorozat nagyján. Legfontosabb közülük Dr. Janet Fraiser (Teryl Rohery), aki hét éven át gyógyította keményen a Parancsnokság katonáig, mígnem halálos sebet kapott egy tűzharc során. Talán az egyik legmegrázóbb jelenete a sorozatnak, mikor válatlanul eltalálja a botfegyver, engem legalábbis eléggé megdöbbentett (akkoriban még nem spoilereztem). Utódja a 9. évadban szált be, Dr. Carolyn Lam (Lexa Doig), aki egyben Landry tábornok lánya is. Sajnos, a már említett okból kifolyólag ő nem kapott elég teret, ám amikor feltűnik, üde színfolt (az egyetlen ember, aki feleselni mer Landry-vel ). Ráadásul gyönyörű nő. Szintén az első évadtól van jelen a Parancsnokság egyik szerves részévé vált szereplő, Walter Norman Harriman őrmester (Gary Jones), aki afféle mindenes, de leginkább a chevronguy szerepét tölti be. S bár csak annyi dolga lenne, hogy végigzongorázza az „1-2-3-4-5-6-7 ékzár kódolva” szöveget, így vagy úgy, mindig kitűnik valamiben (ahogy ő mondja, ezt a feladatot nem láthatja el akárki. Ráadásul, a hetedik szimbólumnál nem is azt mondja, hogy „kódolva”, hanem a hatás kedvérét a „zárolva” kifejezést használja ). Szintén a bázis csapatát erősíti Siler őrmester (Dan Shea). Hogy ki ő? Az a fickó, akit mindig baleset ér. Megvágja az áram, elrepül, nekimegy az ajtónak, lelökik a lépcsőn, lezatolják, és nagyon sokszor ott fekszik a gyengélkedőn valami bibivel. Persze, érdemes tudni, hogy ez a sok balszerencse egyvalamiért éri: Don Shea a sorozat fő kaszkadőre. Amúgy, Siler feladatköre a bázis technikai gubancainak megszerelése. Fontos mellékszereplő a 2. évadban feltűnő, akkor még őrnagyi rangban leledző Reynolds ezredes, aki a CsK-3 vezetőjeként nem egyszer nyújt támogatást a CsK-1-nek. Elődje, Makepeace ezredes volt, aki szintén segítette hőseinket, mígnem el nem árulta a Parancsnokságot. Ehhez az áruláshoz köthető Hanry Maybourne ezredes, aki évadokon át a Parancsnokság riválisa volt (az NID-nél ő felügyelte a második kapu üzemelését), majd elárulta az USA-t és az oroszok kezére játszotta a második kaput. Végül Jack segítségével megpattant a kivégzőosztag elől, aztán a Földről is lelépett. Legutoljára egy kis bolygó királyaként találkozhattunk vele a 8. évadban. Az ő helyét egy időre Frank Simons ezredes vette át, ám megszállta egy goa’uld és végül az űrben végezte. Hasonlóan ellenség volt Robert Kinsey szenátor, aki az első évadtól a 8-ig megkeserítette hőseink életét. Végül az időközben jelentős szereplővé vált Richard Woolsey (a programot felügyelő Nemzetközi Felügyelő Bizottság egyik feje) segítségével lebuktatták és elmozdították pozíciójából. Eztán segített volna elfogni a Tröszt (renegát NID-sok) tagjait, azonban azokról kiderült, hogy voltaképpen goa’uldok és őt is azzá tették. Sorsa kérdéses, lehet elpusztult az al’keshel, amit szétlőtt a Prometheus, de az is lehet, hogy visszamenekült a Földre. Az oroszok bevonásával az ő egyik ezredesük, Chekov szintén fontos szereplő lett. Több ízben is úgy tűnik, az USA programja ellen van, ám valójában nagyon is élvezi a helyzetét (tudni kell, hogy az eredeti, Gízában talált kapu az oroszok kezébe került, majd miután az antarktiszi kapu elpusztult, az oroszok bérbe adták azt az USA-nak, cserébe mindenféle földön kívül cuccért, illetve később még többért), mivel így minimális költségráfordítással megszerezheti azt, ami az USA-nak dollármilliárdokba kerül. Sajnos, az ő sorsa is kérdéses. A Korolev nevű F-304-es parancsnokaként részt vett az ori elleni csatában, ám a hajó elpusztult. Azt tudjuk, hogy páran elhagyták a hajót, de hogy Chekov köztük volt-e, nem tudni. Mivel többször nem szerepelt, feltételezhetően nem jutott ki élve. És ha már hajók, érdemes megemlíteni a Prometheus két legismertebb parancsnokát. William Ronson ezredes a Prometheus tesztútjain volt a kapitány, míg Lionel Pendergast két évig, a hajó pusztulásáig irányított. Sajnálatos mód az életét adta, hogy a legénység elmenekülhessen. S ha már űrhajó, itt ildomos szólni Paul Emerson ezredesről, a USS Odyssey parancsnokáról, aki szintén sokáig jelen van a történetben, míg meg nem gyilkolják. Nem mehetünk el szó nélkül Jacob Carter tábornok mellett, aki Sam apja, és aki elsőként csatlakozik a tok’rákhoz, mikor hagyja, hogy Selmak belé költözzön, ezzel megmentve mindkettejük életét. Sajnálatos mód, végül Jacob Selmakkal hal, mikor a szimbionta elpusztul. A mellékszereplők közül talán a legismertebb Teal’c mestere, Bra’tac, aki egyetlen évadban nem szerepelt csupán, s aki megérdemelten lehetett volna a jaffa nemzet feje, ha azt az Ori szét nem zúzza. Amúgy érdemes tudni, hogy Teal’c-nek van egy fia is, Rya’c, aki a sorozat folyamán felnő és megházasodik (az anyja időközben meghal, miután a szimbiontája felnő). Na jó, azt hiszem, itt abbahagyom a mellékszereplők felsorolását. Nagyon sokan vannak, akik jelentős szerepet vállaltak. Pedig még kitérhetnék a Prometheus kormányosára, Marksra, aki később az Odyssey-t is megrepteti, vagy arra a hármasra, akik innét indultak Atlantis felsőbb köreire, név szerint Dr. Elisabeth Weir, Dr. Rodney McKay és Evan Lorne őrnagy. Szóval vannak itt bőven mellékesek, és bár nem kapnak annyi teret, mint mondjuk a DS9-ban, azért ők is eljátszhatják a maguk nyúlfarknyi szerepét és hozzátesznek a világhoz (és olykor, ha néha meghal közülük valaki, akár még vissza is térhet, pl.: Fraiser és Martouf).

Az ellenségek népes sorát meg már meg sem kísérlem felsorolni. Csak pár híresebb: Apófisz, Kronosz, Szókár, Anúbisz, Adria, RepliCarter, Ötödik. Talán külön kiemelném Yu-huang Shang Ti-t, aki egyedüliként a goa’uldok közül mellettünk állt a maga módján.

No, röviden túljutottunk a szereplőkön. Most térjünk rá az utolsó lényeges változásra a filmhez képest. Az első 8 évadban a főgonoszok hadát Ré fajtársai, a goa’uldok alkották. Igen ám, viszont Ré korántsem tűnt kukacnak a filmben, ellenben a goa’uldok azok. Ez azóta is sok vita szülője, mert sokan nem értik, mire fel van ez. A sorozat koncepciója szerint Ré is kukac volt, aki valószínűleg az ember mellett mást is megszállt (kis reklám: a saját fanficomban én ezt a teóriát fejtem ki). Ez nem is mond nagyon ellent semminek sem, mivel a sorozatban is elhangzik, hogy az emberek mellett a goa’uldok más fajokat is megszálltak, például az unasokat, akik többször is szerepet kapnak. A filmben azt is megtudhatjuk, hogy Ré faja haldoklott, ellenben a sorozatban nyüzsögnek a goa’uldok. Nos, ha számot vetünk, rájövünk, hogy a rendszerurakból nincs túl sok, és a goa’uld alatvalóikból sem. Ráadásul az egyik részben az is kiderül, hogy a goa’uldok kannibálok, ezért jó ideje csökken a számuk, pláne mióta az emberek is besegítenek a hullásukba. Szóval elmondhatjuk, hogy tényleg haldokló faj, annak ellenére, hogy már a szülőbolygójukat is megtalálták, ahol nyüzsögnek a vizekben. Ezek viszont valószínűleg nem olyan fejlett goa’uldok, mint űrben hódító társaik, akik Hathortól származnak – egy elmélet szerint Hathor megszállhatott egy, a bolygóján járt őst, vagy más fejlett fajú lényt, és az ő első gyermekei voltak Ré, Anúbisz, Apófisz és a többiek, akik már Hathor által megszállt lény tudásával rendelkeztek, mivel a goa’uldok genetikailag átörökítik az emlékanyagukat.

A goa’uldok és a köréjük épülő egyiptomi jellegű világkép az első 8 évad alapja. A 9. évadtól ezt átveszi a középkor és az Ori szál, mely az Artúr mondakörből építkezik. Ez és Jack távozása sok rajongónak elvette a kedvét, és fújni kezdtek a sorozatra. Ráadásul a jaffák új kormánya is sok teret kapott, ami szintén nemtetszést váltott ki, pedig szerintem igencsak szükségesek voltak, ha már nyolc évig szórakoztak velük. Az Ori szállal ráadásul sok addig alapmotívum távozott. Az asgardok jelentősen háttérbe szorultak, a tok’ra (főleg Selmak halálával) teljesen eltűnt, bár ez érthető. Ráadásul egyre kevesebbszer használták a címszereplőt utazásra. Hála istennek, a 10. évad (ami sokak szerint a 9-nél is rosszabb, szerintem pont, hogy az egyik legjobb évad) sok tekintetben visszatér az alapokhoz, azaz láthatunk nem egy bolygófelderítést, a csillagkapukat a szuperkapu révén újra elővették, ráadásul a tok’ra és az asgard is fel-felbukkan. Persze, az SG-1 már így sem volt a régi, ami nem is csoda. 10 év alatt elkelt a változás, hiszen nagyot fordult a világ. Manapság már nem maradnak meg az olyan sorozatok, amelyek egymástól független részekből építkeznek, hanem az összefüggő történet a nyerő. A 9-10. évad éppen ezt próbálta meg elérni, de ehhez súlyos változásokra volt szükség, miközben a régi rajongókat, akik az összefüggéstelen felderítős részeket szerették, próbálták megtartani. Ennek eredménye, hogy a 9-10. évad kicsit kesze-kusza, hiszen vannak teljesen összefüggő és semmihez sem kapcsolható részek. Az egyensúlyozás valahogy nem jött be. Nem csoda, 8 évad után nehéz koncepciót váltani. Talán az Atlantis ezen a téren sikeresebb lesz, hiszen az még mindig egy formálódó sorozat, az 1. évad még a széttagoltságot követte, a 2., aztán a 3. évadok már sokkal történetközpontúbbak, és ahogy a 4. évad áll, talán az lesz a legegységesebb. Kicsit olyan a helyzet, mint a DS9-nal, mely hasonló átalakuláson ment át. Az Universe pedig valószínűleg már lendületből összefüggő történettel nyit.

Na de, miért jó az SG-1? Minek köszönhet tíz évet? A választ ki-ki keresse meg maga a saját vérmérséklete szerint. Jómagam a könnyed kalandozást, a miszticizmus sci-fi környezetbe való helyezését szeretem, meg a tényt, hogy a jelenben játszódik, így megvan az érzése az embernek, hogy ez akár igaz is lehetne. Persze, jómagam már a 7. évad vége óta azt tartom, hogy nyilvánosságra kéne hozni a programot, ez azonban drasztikus változást hozna a sorozatban, ami lehet, meg is ölné. Persze, ha nem teszik, akkor meg lehet, az fogja megölni, szóval itt vagy kockáztatnak, vagy nem. Bár ha nem sugároznak ki több épületet az űrbe, akkor talán nem lesz ilyen gond (az űrcsata pedig az Antarktisz felett pár méterre történt, szóval az még nem olyan drasztikus). Ráadásul a nagyhatalmak vezetői már tudnak az egészről, így kicsit hitelesebben is titkolható. Na mindegy, tény, hogy a jelen idő remek ízt ad neki, amiben még fan-fictiont is élvezet írni, bár tényszerűen sok korlátot rejt magában. Szerencsére, az írók azért be-becsempésznek olyan motívumokat, amely a Föld jobbá tételét viszi tovább és nem csak katonai kérdésekben.

Akárhogy is, engem lenyűgöz a Csillagkapu univerzum fejlődése. Nemrég megnéztem egy korábbi részt, ahol még nagy gondot okozott, hogy az X-301-essel az űrbe kisodródó Teal’cot és Jacket kimenekítsék. Ha belegondolok, hogy innét oda jutottak, hogy ilyen helyzetben már elég lenne szólni az Odyssey-nek, amely a helyszínre siet, majd egyszerűen besugározza az egészet hóbelevancot a dokkjába, hát azt kell mondjam, ez nagyszerű.

Ráadásul az egészet katonai környezetbe helyezték, ami nálam megint plusz pont, mivel enyhén militarista beállítottságú vagyok. Bár a hitelesség azért megkérdőjelezhető, mert O’Neill már több évet kapott volna függelemsértésért, illetve az is érdekes, hogy az M16-os a pilotban nem lövi át a jaffa páncélt, viszont a sokkal gyengébb MP5 lazán átviszi. Persze, ha realitást akarok, akkor dokumentumfilmet nézek. Mindenesetre a sorozatban összeszedték a legfuturisztikusabb és legdögösebb fegyvereket, amik a mai hadászatban fellelhető (G36 és P90 rulezz). Ezeket pedig kiegészítik olyan fantáziafegyverekkel, mint az iszonyú cool zat’n'ktel, mely legalább olyan jó találmány, mint a fézer (és a rossz nyelvekkel ellentétben nem csak akkor használják a kábító módot – azaz egy lövés -, mikor a jófiúkat lezatolják, vagy el akarnak fogni valakit). Persze, a CsK egységek továbbra is katonák jórészt, akik háborút vívnak, és az ellenség eliminálására a legjobb és legvéglegesebb módszer annak megölése, így senki ne csodálkozzon, ha a legnagyobb tűzharc közepett valaki a P90-est részesíti előnybe a zat helyett (amivel célozni sem könnyű bizonyos távon kívül, ráadásul a kábító funkció csak pár percig működik és kellemetlen, ha az ellenség felkel, majd folytatja a ránk való lődözést).

Végszónak álljon itt az utolsó rész utolsó pár sora, melyben azt hiszem, minden benne van, ami a Stargate SG-1-ra igaz:

- Chevron seven is locked. – Walter
- Good luck, SG-1. – Landry
- Just another everyday mission to save the galaxy, Sir. – Mitchell
- Indeed. – a teljes csapat.
- Godspeed. – Landry tábornok

- Hetes ékzár a helyén.
- Sok szerencsét, CsK-1.
- A galaxis megmentése nem mindennapi feladat, uram.
- Valóban.
- Szerencsés utat.

Menjünk sorban, mert most jön ám az infóáradat a csillagkapun keresztül. Először is jöjjön egy kis forgatási-képcsokor a második DVD filmből, a Stargate Continuumból, melyek ma kerültek fel Joseph Mallozzi blogjára:

Most pedig essék szó a Stargate Universe munkacímet viselő harmadik Stargate sorozatról, melynek készítése immár hivatalosan is elindult. Egyelőre egyik csatorna sem vette meg, de Robert C. Cooper reménykedik (vele együtt pedig a rajongók is). Cooper egy Vancouverben készült interjú során elmondta, hogy a Universe nem azt az utat követi majd, mint az SG-1 és az Atlantis, bár továbbra is a jelenben fog játszódni, a múlt mitológiájából építkezik és csapatokat küldözgetnek majd a csillagkapun keresztül, melynek a kilencedik ékzárja is fontos szerephez jut. A rajongói találgatások ez ügyben már elég széles körűek, eset szó időutazásról, kétirányú féregjáratról, párhuzamos világról (az időutazás és a párhuzamos világ kilőhető a jelen időben történő cselekmény miatt) hajó méretű féregjárat nyitásáról. A helyszínt pedig sokan egy űrhajón vagy egy űrállomáson (jelesül a Midway Station-ön) képzelik el, de szerintem nem kizárt a Csillagkapu Parancsnokság sem, most, hogy az SG-1 leállt, így legalább nem kell új díszleteket építeni, és a régieket sem kell kidobni, ráadásul a crossover részekkel sem kell machinálni. Szerény személyem mondjuk a Midway Stationban reménykedik, ugyanis remek lehetőséget adna két galaxisban történő ügyködésre és számtalan crossoverre. No mindegy, ősszel valószínűleg már okosabbak leszünk, ugyanis akkor indul meg a szereplőválogatás, a történetek megírása, és a többi. Már ha lesz egyáltalán, mert akárcsak az Atlantis 5. évad, úgy az Universe is kérdéses még.

No, és innentől SPOILER, aki nem akar többet tudni az Atlantis (3. és) 4. évadáról és az Ark of Truth-ról, az ne tekerjen tovább, vagy csak becsukott szemmel.

Aztán, nemrégiben felkerült a hivatalos oldalra az első Atlantisos Behind the Scan videó, melyben Joseph Mallozzi és Paul Mullie beszél a készülő évadból. Ebben elmondják, hogy ezúttal sokkal több lesz karakterközpontú rész, az első félidőben minden egyes szereplő megkapja a maga idejét, különös tekintettel az új arcokra, mint Dr. Jennifer Keller (Jewel Staite) és Dr. Samantha Carter ezredes (Amanda Tapping), akit a 4×01 Adriftban léptetnek elő. Ezeken kívül csapatépítő részek is várhatóak. Aztán lesz a már említett új faj, az Utazók (megmondom őszintén, pötyikét csalódás, hogy már megint emberek), akikről nem igazán fogjuk tudni, melyik oldalon állnak majd és természetesen az Asuránokról és a Lidércekről is sokkal többet fogunk megtudni. Íme a videó (Quick-time szükséges hozzá):
http://stargate.mgm.com/video.php?id=62

Aki pedig nem vagy nem eléggé érti az angol nyelvet, ne keseredjen el, az Abydosgate csapata lefordította a szövegkönyvet (ezer és örök hála nekik):
http://www.csillagkapu.hu/hir.php?ID=1073

És a képek az Atlantisból, illetve, valójában a Behind the scan videóból, de valószínűleg ezeket fogjuk a részekben is viszont látni:

Atlantis letudva, jöhet a Stargate Ark of Truth, de most tényleg az Ark of truth, azaz az igazság ládája, mivel Robert C. Cooper végre elmondta, mi is az első DVD film címszereplője valójában. Nos, ez egy kis ősök által szerkesztett cucc, aminek felnyitásával fény derül az igazságra. Hát, ezt ugye eddig is gondoltuk. No de, azért ez nem teljesen igaz. Ugyanis csak azt és olyan igazságot leplez le, amit mi programozunk belé. Egyszóval ez nem más, mint egy agymosó szerkezet, ami igen jó hatásfokkal működik. Valószínűleg a rész eleje – mely egy, az Atlantis első részéhez hasonlóan, a múltban játszódik, még mielőtt az Alterranok (ősök) elhagyták a saját galaxisukat, melyet most Ori galaxisként ismerünk – e körül fog bonyolódni. Nevezetesen az Alterranok nem igazán akarták ezt a tudatmódosító eszközt bevetni, így inkább leléptek a Tejútrendszerbe. Hőseink pedig az Odyssey fedélzetén elindulnak megkeresni ezt a szerkezetet, mely Daniel szerint még mindig az Ori galaxisban van. Azonban a rész fontos morális dilemmája lesz, hogy van-e joguk használni, csak azért, mert szerintük az Ori hívői rossz hithez ragaszkodnak?

Nemrég postoltam arról, hogy lesz Stargate sorozat DVD-n itthon is. Ma már ez hivatalos, a DVDExtra oldalán olvashattok is róla. Novemberben kitárul a csillagkapu. Háromszoros hip-hip hurrá!

De ahogy elnézem, év vége felé nagyon mélyen a pénztárcámba kell nyúlni a DVD sorozatok miatt. Mert lesz itt még M*A*S*H, amit akkor sem hagyok ki, ha ölre kell menni érte. Aztán Columbo, ami ugye alapmű. Magnum P.I., ami szintén. És persze House MD, ami meg függőségem csillapítása miatt lesz szükséges (és ha még a Karib-tenger kalózai és a Transforemers is tetszeni fog, akkor végképp el leszek havazva DVD ügyben).

Tudom, mondhatjátok, hogy „már van”. Tény, van, de nem is a filmről van most szó. Igen, bár még túlságosan hivatalosan nincs megerősítve (tehát semmilyen nagy hazai DVD és filmportál nem jelentette be), de az xpress.hu fórumán (1185-ös bejegyzés) az intercom képviselője elejtette azt a megjegyzést, hogy az év második felére tervezik. Imáink meghallgatattak? Minden idők leghosszabb (és szerintem egyik legjobb) sci-fi sorozata megjelenik nálunk is?

És tudjátok mit jelent ez? Hogy a magyar forgalmazók kezdenek rájönni, hogy talán nem csak a Dallas, Jóbarátok és hasonló „hétköznapi” sorozatokat érdemes kiadni, hanem a sci-fiket is. Ha az SG jó szerepel (márpedig ez rajtunk múlik) a további idénre tervezett sci-fik mellett (eddig az Alkonyzónáról és a Millenniumról tudok), akkor talán a közeljövőben lesz Babylon 5, Battlestar Galactica, Firefly, talán még Star Trek is (és a többi, és a többi). Drukkolok, mert elkéne hazánkba már az sf ilyen mérvű elfogadása.

És bár nem sci-fi, de legalább olyan jó, így meg kell említenem, hogy lesz House DVD is (ez már biztosnak látszik).