LIGHTSPEED

Egy újabb szakasz zárult le a sci-fi történelmében. Öt év után véget ért a Stargate SG-1 spin-off sorozata, az Atlantis. Egy hullámzó, részben az eredeti szériára hajazó, részben attól eltérő, kicsit ilyen, kicsit olyan alkotás. Bevallom, én jobban szeretem az SG-1-t. Kezdetben az Atlantis nem is nagyon izgatott, csak akkor kezdtem el nézni, mikor a TV2-n elindult a CsK-1 kalandjainak nyolcadik felvonása. Addigra Amerikában az SGA már a 2. szezon végén járt. Aztán befaltam az érdekes 1. évadot, ezt követte a szerintem egyik legjobb második… aztán azon kaptam magam, hogy mennyire tetszik ez a sorozat is. Pedig kezdetben igencsak ódzkodtam egy másik galaxis történetétől, melyben nincs benne Jack, Sam, Daniel és Teal’c, se a CsKP.

Azonosítatlan külső aktivitás. Spoiler a féregjáratban. Pajzsot fel.

A sorozat címszereplőjének története az SG-1 6. évadának végén indul el, mikor is a felemelkedett Dr. Daniel Jackson (Michael Shanks) az Abydoson rálel egy ősök által írt táblára, amin szerepel az „elveszett város” megnevezés, mely szerinte egy nagyhatalmú hely. Mivel az Anúbisz nevű goa’uld ekkor kezdett igazán megerősödni, és közvetlen veszélyt jelenteni a Földre, a CsK-1 tagjai úgy gondolták, hogy a megmenekülésüket ez az „elveszett város” jelentheti. A hetedik évadban főként ezt keresik, míg végül kiderül, ez a hely nem más, mint az elveszett Atlantisz. Sajnos várost nem, de az Antarktiszon ős előőrsöt találnak, amivel megmenthetik a Földet Anúbisz flottájától. S ugyanezen a helyen arra is rájönnek, hogy rossz galaxisban keresték Atlantiszt. Azt ugyanis 5-10 millió évvel azelőtt az ősök (alterranok) áttelepítették a Pegazus-galaxisba. Ekkor már az SG-1 8. évadában járunk, mellyel párhuzamosan futott az SGA első szezonja. Amint Daniel megfejti a címet, az ős széket irányító ZPM-et feláldozva egy kisebb nemzetközi csapat útra kell, hogy felfedezzék az alterranok talán utolsó, még érintetlen kolóniáját. Hogy mit kerestek az ősök a Pegazusban? Nos, ha valamire rájöhettünk a Stargate univerzum történetéből az az, hogy ezek a túlfejlett egyedek technológiájuk ellenére igencsak furcsa népség. Azon túl, hogy magasról tojnak a fejlettségben alattuk lévőkre, gyorsan elspurizni bármilyen veszély elől. Az ősgalaxisukból leléptek, mert testvéreik, a később Ori néven elhíresült bagázs nem vallotta az ő hitüket. Uccu, átjöttek a Tejútba, melyet akkor még egyáltalán nem laktak emberek, csak más fajok (illetve, lehet, hogy már a Nox itt élt, de szerintem ők az ősök egy másik válfaja). Itt aztán letelepültek Dakarán, feltalálták a csillagkapukat, megépítették az életteremtő kütyüt (amit hőseink jó fegyverré avanzsáltak) és elindították az új evolúciót, melynek származékai mi lettünk, emberek. Közben persze benépesítették a Tejutat, elindították a Destiny-t, megalakították a négy faj szövetségét… szóval ténykedtek. Aztán kitört egy járvány, amivel nem boldogultak, és kis híján kiirtotta őket. Ellenszert nem találván, ám a felemelkedéshez egyre közelebb kerülve (hiszen Ayiana már képes volt a gyógyításra) fogták Atlantiszt, és uzsgyi, átmenekültek a Pegazusba. Valószínűleg ott is felhúztak valahol egy dakaraihoz hasonló életteremtő szerkezetet, és ott is elindították az emberi evolúciót, míg ők folytatták a felemelkedés kutatását. Ám légy került a levesbe, mert az emberteremtő program keretében létrejöttek a lidércek, akik aztán háborúba kezdtek az ősök ellen. Végül alterran komáink, bár technológiájuk fejlettebb volt, létszámban igencsak alul maradtak, bebukták ezt a kis galaxist felőrlő konfliktust. Nosza, újra felhúzták a nyúlcipőt, csak ezúttal hátra kellett hagyniuk a városukat, mivel a lidércek már Atlantiszt ostromolták. Az egész kócerájt elsüllyesztették, majd az egyetlen kapun át, amivel el lehet jutni a Földre, hazamentek. Ott aztán koppantak, a Tejútban az emberteremtő program már bőven kivirágzott, hiszen létrejöttek az olyan fajok, mint a tau’ri (alias mi), vagy a tollanok, illetve ekkor tájt kezdték el a goa’uldok is az embereket használni jaffának, meg gazdatestnek. Az ősök pedig már túl kevesen voltak, hogy felvegyék velük is a harcot. Némelyek a Földön maradtak, mások elmentek a csillagkapun át, de végül meghaltak, vagy felemelkedtek.

Nos, itt indul a sztori, mert Danielnek hála hőseink eljutnak Atlantiszra. Sajnos élő őst nem lel az expedíció, sőt, a város a végét járja, a ZPM-ek éppen lemerülni készülnek, ami elég kellemetlen a víz alatt. Ráadásul még a lidércekkel is összehoz a sors őket, ami meg azért kínos, mert ZPM híján nem lehet tárcsázni a Földet, s pajzsot sem lehet húzni, hogy a döglött fegyverrendszerekről már említést se tegyek. Szóval, bár a város a delej kifogyása után a felszínre kerül (mint később kiderült, egy alternatív Dr. Weirnek hála), felfedezőink mégis jó nagy szószba kerülnek, mivel se hazaút, se megfelelő mennyiségű energia (Atlantiszt a Földről hozott naquadah-generátorokkal látják el, de azok töredékét sem tudják szolgáltatni annak, amit egy ZPM ad, a város 100%-os üzemeléséhez pedig három ilyen kell). Szerencsére a problémák megoldódnak, mert az SG-1 8. évadában két különböző alternatív CsK-1-nek hála a mi CsKP-nk szert tesz egy ZPM-re, és még az új csathajónk, a BC-304-es USS Daedalus is elkészül, ami útnak is indul a Pegazusba, hogy leszállítsa az energiaszolgáltató kézikészüléket (de előtte még átküldtek egy csapat tengerészgyalogost a csillagkapun, hogy megvédhessék a várost a közelgő lidércektől). Eztán mindenki happy lehetne, de a ZPM ügy korántsem oldódik meg, új ellenségek is felbukkannak, a lidérc probléma sem lett a múlté. Szóval, kalandos történet áll az atlantiszi expedíció háta mögött.

De kik is a tagjai ennek az expedíciónak?

A gazdag családból származó, büntetésből az Antarktiszra kihelyezett John Sheppard (Joe Flanigan) még őrnagyként csatlakozott a csapathoz egy véletlennek hála. Beleült az antarktiszi székbe és így kiderült, hogy benne is megvan az ős szerkezetek gondolati úton működtető ATA gén. Sőt, nemhogy felfedezhető benne, ösztönösen képes irányítani eme szerkentyűket, míg másoknak tanulnia kell. Jack O’Neill (Richard Dean Anderson) hamar meggyőzi, hogy menjen el a Pegazusba, mely akkor még igencsak egyirányú útnak tűnt (egy évig az is volt). Sok veszteni valója nem volt, hiszen apjával nem túl felhőtlen a kapcsolata, a bátyjával sem különb, a feleségétől meg már egy ideje elvállt. Bár eredetileg Marshall Sumner ezredes (Robert Patrick) volt a katonai parancsnoka a csapatnak, Sheppard miután kegyelemből lelőtte (éppen megcsócsálta egy lidérc), kénytelen átvenni a vezetői posztot. Később, miután sikerült visszatérniük a Földre, megpróbálják elmozdítani azzal az ürüggyel, hogy csak őrnagy. Valójában inkább senki sem akarja a kissé renegát, öntörvényű, parancsokat és parancsnoki láncot semmibe vevő katonát vezetői státuszban látni. Sheppard szerencséjére Weir kiáll mellette, így alezredesi rangban megtarthatja az állását. Mely bár csak másodparancsnoki poszt, valójában inkább ő volt Atlantisz igazi vezetője, úgy négy éven át. Amúgy jellemző rá, hogy az embereiért tűzbe menne (ez is okozta a sötét foltot a múltjában, mert meg akart menteni három embert, ehelyett meghalt miatta néhány civil). Nehezen viseli az emberek elvesztését. Hamar kiderül róla, hogy rendkívül okos (átment a MENSA teszten), bár ennek ellenére sem mindig érti McKay hablatyát. Jó humora van, kissé néha gyerekes, de azért mindig komolyan veszi a feladatát. Nem mellesleg filmbolond és Alien rajongó.

Az expedíció eredeti vezetője Dr. Elizabeth Weir (Torri Higginson), a diplomáciai géniusz, aki legalább annyi nyelvet beszél, mint Daniel. A karakter az SG-1-ból érkezett, a hetedik évad utolsó két részében (akkor még Jessica Steen játszotta a szerepét), illetve a 8. első párosában ő vezette a Csillagkapu Parancsnokságot. Eztán O’Neill tábornok átvette tőle a stafétabotot, a hölgy pedig megkapta az Atlantiszra induló expedíciót. Sajnos az évek során hálátlanul bánt vele az élet (az írók ), hiszen diplomáciai erényeit kevésszer csillogtathatta, és a város vezetője is csak papíron volt. Sose tudott igazán ellent mondani Sheppardnak, bár egyszer-kétszer próbálkozott vele. Az alezredes azonban úgy tűnik, se a rangoknak, se a nőknek nem hajlandó engedelmeskedni. Ennek ellenére Weir három évig rendíthetetlenül ragaszkodott a vezetői székhez, pedig többször is megpróbálták elmozdítani (egyszer maguk az ősök). Végül, mikor már nemhogy Sheppard nem hallgatott rá, de az NFB is átlépett felette, s fontolgatni kezdte a lemondását, súlyos baleset érte. Hogy megmentsék az életét, félig replikátorrá kellett tenniük. Ezt nem fogadta kitörő lelkesedéssel (se Sheppard), végül pedig a vesztét is okozta. Félvér mivolta miatt sikerült lefagyasztania az asuranokat, mikor Sheppardékkal betörtek az Asurusra, hogy ZPM-et lopjanak, és hátramaradt, hogy barátai megmenekülhessenek. Mivel veszélyt jelentett, a replikátorok megölték. Bár az igazi Dr. Weir története itt véget ért, a karakter még nem tűnt el. Először egy afféle klón formájában visszatért (nem szokványos másolat volt), aki szintén elhalálozott, illetve létezett egy teljesen replikátor Weir is. Ez képes volt egy olyasféle mechanikus felemelkedésre, ami azonban nem volt valódi átszellemülés, ezért, hogy újra testet ölthessen, Atlantiszra ment. Az új teste azonban megint más volt (Higginson megsértődött azért, mert kirúgták, így az 5. évadra nem tért vissza), ezúttal Michelle Morgan játszotta el, bár ekkor legalább megmagyarázták az átváltozását. Az ő halálával, vagyis inkább önfeláldozásával, mind Dr. Weirnek, mind az asuranoknak végleg vége lett.

Carter óta tudjuk, hogy nagyon jó, ha a CsK csapatban van egy géniusz. Mivel Samre a CsK-1-nek még mindig szüksége volt (sőt, az SGA indulásakor speciel ő volt a csapat parancsnoka), így más észkombájnt kellett keresni. A CsK-1 életét egyszer megkeserítő, majd másodszor segítő kanadai Dr. Meredith Rodney McKay (David Hewlett) nem is lehetett volna jobb választás, hiszen legalább olyan okos, mint Sam. Csak nem olyan szép, és ezerszer nagyobb seggfej. McKay semmivel sem volt elviselhetőbb az SGA elején, mint mikor fel-feltűnt az SG-1-ban. Egy igazi beképzelt tahó, aki mindenkit lenéz és megaláz. Halálosan allergiás a citromra, kissé hipohonder, gyáva, és abszolúte képtelen a normális emberi kapcsolatokra. Szerencsére az Atlantiszon eltöltött öt év megváltoztatta, még ha nem is gyökeresen. Sikerült bátorságra szert tennie, és az egoizmusából is lefaragtak a tények, hogy két barátja meghalt, és egyik közülük a legjobb volt. Sokat segített rajta az is, hogy komoly kapcsolata lett Kellerrel, illetve az a néhány kudarc sem ártott neki (az egyik pegazusi naprendszer felrobbantása nem a legfényesebb pillanata). Előéletét rengeteg kínos momentum, kudarc és egyéb nem túl lélekmelengető események jellemzik, így voltaképpen az sem csoda, hogy olyanná vált, amilyen. A sorozatban egyetlen rokonát ismerhetjük meg, a húgát (illetve az ő családját), aki több ízben is belekeveredik Atlantisz ügyeibe.

Minden csapatba kell egy erőember, ez így van, mióta világ a világ, még ha elsőre nem is az erő az, ami eszünkbe jut a karakterről. Az eredeti felállásban ezt a posztot Aiden Ford hadnagy (Rainbow Francks), az ifjú, életvidám tengerészgyalogos töltötte be. Sajnos nem sokáig lehetett a mindent elnevező, nagyszüleiért rajongó katona a csapattal, mert Atlantisz ostromakor egy lidérc falatozni kezdett belőle. Ezt viszont úgy teszik, hogy a traumát, ezáltal az idő előtti halál elkerülendő, egy enzimmel nyomják teli az áldozat testét. Azonban az eljárást megzavarta egy kézigránát, így Ford teste teli lett ezzel az enzimmel, ami ugyan szupererőt adott neki, de elvette az eszét és még függőjévé is vált. Ford, azt képzelvén, hogy mindenki fél tőle és el akarják venni az erejét, elhagyta a várost. Eztán még kétszer feltűnt, javarészt Sheppardék életének megkeserítőjeként. Először csak menekült, másodszor viszont már egy kis enzimfüggő csapat élén drogozta be az alezredes embereit és rohamozott meg egy lidérc kaptárt. Ekkor láttuk utoljára. Míg Sheppardék leléptek, ő elment lidérceket gyilkolászni, majd a kaptár pár perccel később felrobbant. Hogy meghalt-e? Kérdéses. Bár a jelenetek tanulsága szerint nem lett volna ideje, se lehetősége megszökni a robbanás előtt, de kevesebb eséllyel rendelkező egyén is menekült már meg a biztos haláltól. Minden esetre, ahogy az az 5. évadban kiderült egy rövid Ford cameoból, Sheppard számára a hadnagy már halott, és Joseph Mallozzi, az egyik producer is azt válaszolta az ezt firtató kérdésre, hogy Aiden ott hagyta a fogát azon a hajón.

Ha minden csapatba kell erőember, akkor az is fix, hogy mindenhová kell egy orvos. Bár az első évadban még nem volt főszereplő státuszban, már ekkor jelentős szerepet vállalt a skót származású Dr. Carson Beckett (Paul McGillion). Ő fedezte fel az ATA gént, bár valószínűleg bánja, mert magában is rátalált. Sőt, kiderült, hogy Sheppard után ő tudja a legkönnyebben irányítani az alterran eszközöket. Ez persze hihetetlen félelemmel tölti el szegényt, pláne miután majdnem lelőtte O’Neill és Sheppard helikopterét. Eme érzelmeire írtak is egy remek poént az utolsó részben. Beckett hithű orvos, aki szó szerint veszi a Hippokratészi esküt, s igyekszik mindenkit megmenteni, aki hozzá kerül. Ám hiába a hitvallása, a Pegazus galaxisra két sorscsapást is ráereszt, bár nem szándékosan, csak a kísérletek visszájára fordultak. Az első a hoffiak szere, melyről kezdetben azt hitte, hogy csak meggátolja a lidérceket az emberi életerő elszívásában. A teszteknél azonban kiderült: meg is öli őkez. Ahogy azok javát is, akiknek beadják. Ennek megfelelően a lidércek, nem kockáztatva saját irhájukat, kiirtják a hoffiakat, ám sajnos a szer nem pusztult el és rossz kezekbe került. A második csapás a génmanipulálás volt. Szerették volna a lidérceket emberré alakítani egy retrovírussal, mely az átalakítás mellett az emlékeket is törölte. Legalábbis amíg folyamatosan kapták a szert. Az első tesztalany, Michael ((Connor Trinneer, illetve egy rész erejéig Brent Stait) azonban idővel meghibbant, a génmanipulálás ötletét kifordítva hadsereget alkotott, rátette a kezét a hoffi szerre, és háborút indított az emberek és a lidércek ellen. Ezt nevezik pechnek. De azért Beckett jót is letett az asztalra, hiszen neki hála azok is megkaphatták az ATA gént, akik nem rendelkeztek vele, így McKay is. Ámbátor ez sem működik mindenkinél, csak az esetek 50%-ban. A Stargate-ben azonban rájár a rúd az orvosokra. Janet Fraiser halála után Beckett sem úszta meg élve, és odaveszett egy robbanásba. Azonban, egy év múlva Sheppardék rátaláltak egy klón Carosn Beckettre, aki bár egy kicsit nehezen fogadta, hogy csak másolat, ráadásul pár hónapra hibernálni kellett, mert szüksége volt egy szerre, ami megállítja a teste degenerálódását, azért hamar visszaszokott a csapatba. Igaz, a 4-5. évadra így már csupán visszatérő szereplő lehetett.

Anno Teal’c az erőember beosztás mellett idegenvezetőként is ténykedett a CsK-1-ben. Ilyesmire Sheppard csapatának szintén szüksége volt, így került a képbe az athosi nép vezetője, Teyla Emmagan (Rachel Luttrell). Egy gyönyörű (bár nekem csak nyaktól lefelé tetszik), bölcs, céltudatos nő, aki még a harcban is kiváló. Sajnos, hogy Sheppardékkal tartson, el kell hagynia a népét, akik – révén a lidércek köztük arattak elsőnek – átköltöztek először Atlantiszra, majd onnan a várost rejtő bolygó szárazföldjére. Teyla amúgy még lidérc detektorként is működik, mivel ősein ezek az aranyos lények kísérleteztek, így megörökölt egy gént tőlük. Ez egyrészt, mint érzékelő jó, mindig tudott a népének, vagy később a csapatának szólni, hogy az emberevők a közelükben vannak. Másrészt, fegyvernek sem rossz, mert képes kapcsolatba lépni a lidércekkel telepatikus úton, sőt, később már irányítani is tudja őket (akár egy királynőt is). Bár ez utóbbi néha rosszul sült el. Később összejön népe egyik tagjával, aki ugyanúgy rendelkezik ezzel a génnel, s tőle gyereke is születik. Sajnos, Michael-nek, aki tökéletesíteni akarja hibrid hadseregét, Teyla gyermekében látja a megoldást, így afféle nemesisként liheg a nő nyomában, sőt, némi időre el is rabolja (akárcsak az athosiakat, köztük Teyla szívszerelmét). Végül megöli Michaelt, és végre nyugalomra lelhet a családja. Sajnos, ezen a terhességes-emberrablásos-népétkeresős ügyön kívül, melyet a negyedik évadban vezettek be, Teylanak sok szerepe nem volt. Idegenvezető státusza csakhamar felesleges lett, mivel a Pegazusban minden bolygó egy kaptafa. Néha még használták különleges képességeit, de azoknak is ritkán jutott szerep, szóval sok esetben, Rononhoz és Fordhoz hasonlóan, haszontalanul ténfergett az epizódokban.

A széria első újonca a Fordot váltó satedai Ronon Dex (Jason Momoa) volt. Nos, ő igazi erőember, mert akkora, mint egy ház. No meg olyan, mint egy ősember. A kinézete se semmi, de a modora… Talán az SGA legnagyobb utálatnak örvendő karaktere, akivel az írók ugyanúgy nem tudtak kihasználni, mint Fordot. Ráadásul Momoa még rossz színész is. Mindenesetre Ronon bekerült Sheppard csapatába, s ha másra nem, hát lövöldözésre jó volt. Kézifegyvere egy pisztolyba oltott lézerágyú, melyet valószínűleg még menekülő (runner) korában csaklizott el az Utazóktól. Ezen kívül van kardja is, bár ritkán használja. Ja, és nem mellesleg igazi kis harcművész. A szókincse körülbelül tíz szót foglal magába, valamint harminc különféle morgást. Emiatt nem is csoda, hogy Keller doki inkább McKay-t választotta a szerelmi háromszögből. Ronon meg megkapta a kickboxos Bankst, szóval nincs oka búslakodni. Az ő múltja sem túl szép, hiszen a lidércek kiirtották a népét, így a felesége is odaveszett. Az a kevés satedai túlélő meg rendszerint elárulja őt. Az exodust követően hét évig volt a lidércek üldözöttje, akik sportból kergették egyik bolygóról a másikra, így hozta őt össze a sors Sheppardékkal.

A következő újonc Beckett halála után lépett színre. A harmadik évad legvégén jelent meg Dr. Jennifer Keller (Jewel Staite), aki a negyedik évadban még nem, de az ötödikben már főszereplő státuszban leledzett. A hölgyike nem éppen tipikus hős, akciókban kicsit ügyetlen, ijedős, de ha lehet, ő is mindent megtesz azért, hogy az embereket megmentse. Élete nagy részét magolással töltötte, így lehetett ilyen fiatalon Atlantisz vezető orvosa, igaz, kezdetben ezt a tisztséget is szívesen lepasszolta volna. Rövid ideig Rononhoz húzta a szíve (vagy más), aztán valószínűleg rájött, hogy az ősember nem sok mindenre használható, így átpártolt McKay-hez. Amúgy, ő a másik közutálatnak örvendő karakter, bár feltűnt, hogy a legtöbb ember, aki fúj rá, Beckett rajongó nő. Szerintem egy kedves, szeretetre méltó hölgy (bár lehet, hogy ezt csak férfi mivoltom mondatja velem), aki egyszeri emberként csöppent bele ebbe az egész katyvaszba. Nem mellesleg, Jewel Staite látványra sem utolsó (ezt tuti férfi mivoltom mondatja velem), bár megjegyezném, hogy alakítása hatványozottan jobb a Firefly-ban, de legalább nem is tűnik a karaktere egy Kaylee v2.0-nak.

Alighogy belépett Keller a képbe, máris követte egy újabb váltás, hiszen új évad köszöntött ránk. S nincs új SGA szezon új szereplő nélkül. Weir kihalásával új parancsnok került a város élére, ám ezúttal egy régi ismerős képében. Dr. Samantha Carter ezredes (Amanda Tapping) már amúgy is sokszor belekeveredett Atlantisz ügyeibe, ám ezúttal meg is menti, majd elhagyva a CsK-1-et, elfoglalja Weir egykori székét. Sheppardot mondjuk ő sem tudja igazán féken tartani, de legalább érti McKay blabláit. Szerencsére, a készítők már a legelején elvarrták McKay kényszerképzeteit arról, hogy Carter belé van esve, így az e köré épülő poénok is elmaradtak (kicsit fárasztó lett volna). S mivel Sam itt már vezető tiszt, a tudományos dolgok sem kerültek az ő irányítása alá, hanem megmaradtak McKay-nek, meg Zelenkának. Szóval Carter nem került túlságosan előtérbe, de igazán háttérbe sem. Sok újat mondjuk nem tudunk meg róla, ami persze érthető, hiszen több, mint tizenegy éve ismerjük.

Azonban Carter sem maradhatott örökké. A katonai helyzet elhárulása után az NFB újra civilt akart a vezetői székbe, ezúttal, ha lehet, egy remekbeszabott, szabályzatmániás bábut. Ezúttal is egy SG-1-os szereplőre esett a választás, méghozzá a hol ellenséges, hol barátságos irodistára, Richard Woolsey-ra (Robert Picardo). Ezzel Atlantisz végre megkapta az igazi vezetőjét, ugyanis Woolsey jött, látott, s bár kicsit furcsán, kicsit félénken, de be is illeszkedett a város lakói közé. Sheppardnak lazán ellentmond, akárcsak a többieknek, bár ennek ellenére szabályzatmániáját párszor kénytelen volt kidobni az ablakon. Igaz, kezdetben ódzkodik a beosztásától, később már nem hajlandó lemondani róla. Nem is baj, csak azt bánom, hogy nem érkezett korábban, illetve, így már kevésbé valószínű az SGU-ban történő rendszeresebb feltűnése (mert a dolgok jelenlegi állása szerint azért az első részben, vagy részekben benne lesz). Remek karakter lett belőle. Woolsey amúgy a CsKP és az NFB előtt ügyvédként dolgozott valami neves irodánál. Szintén elvállt, gyereke sosem volt, de imádta a kutyáját, amit a neje jól elvett tőle. Apja Alzheimer-kórban szenvedett. Számára a legkényelmesebb viselet az öltöny és a nyakkendő (furcsán is áll rajta az atlantiszi egyenruha). Megérkezésekor, mint mindenki, ő is hozhatott valamit otthonról, hát egy méretes, tölgyfa asztalt választott, melyet a város eligazítójában helyezett el. Egy igazán művelt, okos ember, inkább elméleti, semmint gyakorlatias.

Nos, ők lennének a hősök. Hát arra nem lehetett panaszunk, hogy nincs változatosság karakterek terén. Míg az SG-1-ban az első változásra az ötödik évadig kellett várni (és az akkor meghalt ember végül jól feltámadt), addig az SGA-ban nem volt olyan évad, hogy valaki ne távozott volna (persze ők sem véglegesen). Ez ugyan részben betudható az íróknak, akik nem tudtak mit kezdeni Ford és Weir (később Ronon, de őt már nem váltották le), illetve nagy részben Teyla karakterével. Carter távozását meg az szorgalmazta, hogy Tapping nem írta alá a szerződést még egy Stargate évadra (főleg azért, mert ekkor indult a saját sorozata, a Sanctuary). Beckettet meg csak meg akarták ölni, hogy aztán feltámaszthassák (hogy azt rajongói nyomásra vagy sem, már trükkös kérdés, hiszen körülbelül a 3×18 Sunday premierjével egy időben Mallozzi megírta, hogy feltámad, és erre utalás is volt egy korábbi részben, ami igaz is, bár az utalás nem túl direkt, de ott van).

Természetesen, a sok főszereplő mellett van jó néhány állandó mellékszereplőnk is, akár csak anno az SG-1-ban. Sőt, egyesek egyenesen onnan jöttek. Az első évadban tűnik fel Dr. Radek Zelenka (David Nykl), a cseh fizikus, aki állandó jelleggel pörlekedik Rodney-val. A másik, még sűrűn feltűnő szereplő Evan Lorne őrnagy (Kavan Smith), aki anno az SG-1 7. évadában tűnt fel a CsK-22 tagjaként, majd a Pegazusba került az Atlantis második szezonjában, és ott is maradt, mint Sheppard helyettese. Akárcsak a CsKP-nak, úgy Atlantisznak is szüksége volt tárcsázómesterre (chevron guy). Walter helyett ezúttal három másik szereplő kapta meg ezt a feladatot. Kezdetben Dr. Peter Grodin (Craig Veroni) nyitotta a kaput, ám ő az első évad végén sajnálatos mód elhalálozott. Mellette, szintén az első évadtól kezdve, de akkor még jelentősen kevesebb feltűnéssel már Chuck (Chuck Campbell) is tárcsázgatott, akinek máig nincs családneve, viszont Woolsey még ezt sem tudta megtanulni. A harmadik személy, aki azért Grodinhoz hasonlóan mást is csinál a kapu kezelésén túl, a már említett Amelia Banks (Sharon Taylor), aki az ötödik évadban csapódott hozzá a csapathoz. Fontos mellékszereplő Steven Caldwell ezredes (Mitch Pileggi), a Daedalus kapitánya, aki a második évadban igen jelentős szerepet kapott (egyszer még Atlantisz vezetését is átvette), aztán évadról évadra egyre kevesebbszer tűnt fel. Kezdetben Weir és Sheppard ellenlábasa volt (ugyanis pályázott Sheppard helyére), majd egyre inkább kibékült velük. Nem hagyhatjuk ki a sorból Bates őrmestert sem, aki megszállottan kutatott az Atlantisz soraiba férkőzött lidérc kémek után. Azaz, leginkább Teylat üldözte ezzel a váddal. Végül egy lidércre bukkant, ami jól elkalapálta, és kénytelen volt rokkantnyugdíjba vonulni. Ezután még feltűnt a negyedik évadban, mint az NFB egyik nyomozóhivatalának vezetője. Még kiemelném a Teyla népéből származó Hallingot (Christopher Heyerdahl), és McKay első barátnőjét, Dr. Katie Brownt (Brenda James). Ja, és ott volt még a pszichológus, Dr. Kate Heightmeyer (Claire Rankin), akit jól megölt egy gonosz kristálylény. Ők tehát a több epizódban is felbukkanó mellékszereplők (van rá esély, hogy valakit kihagytam), viszont rajtuk kívül is van még pár jelentősebb szereplő. Úgymint az Apollo kapitánya, Abe Ellis ezredes (Michael Beach), az Utazók egyik vezetője, a gyönyörű Larrin (Jill Wagner), a Beckett fejét elcsavaró Laura Cadman hadnagy (Jaime Ray Newman). Vagy említhetném McKay húgát, Jeanie Millert, akit valóban Hewlet testvére, Kate Hewlett alakított. Illetve az arrogáns Dr. Kavanagh (Ben Cotton), vagy Hermiod (Trevor Devall), a jópofa asgard mérnök sem maradhat ki a listából, amit azt hiszem, itt le is zárok, mert sok jelentős és kevésbé fontos szereplő jelent meg öt év alatt, akit említhetnék. A szériában ráadásul tiszteletét tette majdnem minden SG-1-os főbb szereplő. Már az első részben felbukkant Daniel és O’Neill, de mindketten visszatértek még egynéhány alkalommal. Carter ugye állandó szereplő lett, de belépése előtt és kilépése után is meg-megjelent. Láthattuk a nemrég tragikus módon elhunyt Hammond tábornokot, akiről nagyszerű módon emlékeztek meg (és rajta keresztül Don S. Davisről is). S persze, a jó öreg Teal’c (Christopher Judge) is megjelent, hogy megmérkőzzön Rononnal először szópárbajban, majd ökölharcban. De még Landry tábornok (Beau Bridges) sem maradt ki a mókából, se Siler (Dan Shea), se Walter Norman Harriman (Gary Jones), se dr. Bill Lee (Bill Dow), sőt, az utolsó részben még Paul Davis őrnagy (Colin Cunningham) is visszatért (bár a Continuumban egy rövid cameo erejéig láthattuk). Egyedül csak Mitchell és Vala maradtak távol, de ők meg az SG-1 keretein belül jutottak el Atlantiszra.

No, most egy huszárvágással térjünk át a gonoszokra. Kezdetben csak az életerőszívó (ennek köszönhetően öregedésben nem elpusztuló, gyorsan regenerálódó), irratus bogár és ember keveredéséből létrejött lidércek voltak a „gonoszok”, kik élő hajóikon (kaptárak, cirkálók, szállítók és dárdák) aratják az embereket pár száz évenként. Mivel millióan vannak, így néha kénytelenek alukálni menni, máskülönben kifogynának az emberek a Pegazusból (másból nem tudnak életet szipkázni). Sheppard azonban felébreszti őket, így több gond is felüti a fejét. Egy, el akarják pusztítani Atlantiszt. Kettő, túl korán keltek, és még nem elég nagy a pegazusi emberi populáció, hogy mindenki jól lakjon. Emiatt szeretnének átrucanni a Földre, ahol több milliárdan élünk, így az az egy bolygó képes lenne kiszolgálni az egész lidérc bagázst (és akkor még semmit sem tudnak a Tejútrendszerről). Három, mivel alig van kaja, és a Föld koordinátáit bármennyire is igyekeznek, nem tudták megszerezni (azaz három kaptár végül igen, de csak egy láthatta a bolygót is), a lidércek között polgárháború tört ki, ugyanis ezek az aranyos dögök territoriálisak. Amúgy, hierarchikus kultúrájuk van, melynek csúcsán a királynő, alatta a dolgozók/tudós/tiszt (nevezhető bármelyiknek), alattuk pedig a csak állati ösztönökkel rendelkező katonák állnak. Ezeket a királynők és a dolgozók irányítják telepatikus úton. Bár technológiailag ők is baromi fejlettek, főleg túlerejüknek köszönhetően tudták elgyepálni az ősöket, ugyanis– jobb szó híján nevezzük így – klónozással képesek voltak több millió katonát létrehozni. Mivel kezdetben nem igazán emeltek ki közülük egyetlen egyént sem, az egész kompánia inkább arctalan enemiknek tűnt, mint mondjuk a rohamosztagosok seregei, vagy az alienek hordái. Aztán Beckett megcsinálta a balul sikerült kísérletét, melyet feljebb említettem. Ennek eredménye lett az első nevesített lidérc ellen (előtte lidérc foglyok már kaptak nevet Sheppardtól), Michael. Szegény se lidérc, se ember, úgyhogy úgy döntött, magához hasonló hibridhadsereget alkot, és elfoglalja a Pegazust. Csak a haderő felállításához el kellett rabolnia, meg kellett ölnie és át kellett alakítania sok-sok embert. Illetve, ahogy azt már említettem is, Beckett klónozásával megszerzi a hoffi szert, amit ráereszt a galaxis embereire, ezzel is pusztítva a lidérceket és a humánokat. Mire sikerült megállítani, a Pegazus lakossága már hatalmas veszteségeket szenvedett, akár emberről, akár lidércről van szó.

A másik nevesített gonoszdi pedig Todd (Christopher Heyerdahl, igen, ugyanaz, aki Hallingot is játszotta). Ő nem is igazán ellenség, inkább olyan szövetséges, akinek nem érdemes hátat fordítani. Amíg az a javára válik, segít Atlantisz népének, ám ha az útjuk szétválik, nos, az már nem életbiztosítás. Mégis, ő az, aki segít az embereknek abban, hogy a lidérceket „megfosszák” az életszívó képességüktől a Michael és a Beckett klón által alkotott retrovírussal, részt vesz Michael üldözésében is, illetve ő az, aki figyelmezteti Sheppardékat az utolsó részben, hogy a Föld veszélyben van. Persze, máskor meg elárulja őket. Szóval, Todd egy ilyen köpönyegforgató, de szerethető alak, aki az SGA egyik legnagyobb egyénisége lett.

A lidércekben amúgy kifejezetten az tetszik, hogy az Ori és a goa’uldokkal ellentétben (no persze, leszámítva Michaelt) nem zsigerből gonoszak. Ők csak egyszerűen olyanok, mint az oroszlán. Mi pedig pechünkre, a zebrák. A pegazusban az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy nem mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán, s ez természetesen nem tetszik nekünk. A lidérceknek meg a pechük, hogy mi egy másik kontinensről jött zebrák vagyunk, és P90-esekkel, meg csillaghajókkal lettünk felszerelve. De szerencsére, ebből a helyzetből többször is felmerül a kérdés, vajon van-e jogunk megváltoztatni a lidérceket? Illetve, a lidérc lét tényleg egy véletlen genetikai kereszteződésből létrejött betegség-e, vagy valódi evolúció? A kérdés persze nem kerül megválaszolásra, talán nem is lehet, hiszen az sem jó, ha megváltoztatunk egy fajt, csak mert abban a galaxisban nem mi vagyunk az evolúció csúcsa, de az sem jó, ha megesznek minket. Innentől kezdve meg már a vagy ő, vagy mi hozzáállás dominál. Dicséretes azonban, hogy az írók végül igyekeztek nem kényszer, hanem békésebb, tárgyalásosabb módon megoldani a helyzetet. Természetesen, mivel az SGA története a sorozattal még nem zárult le, a dolog koránt sincs elvarrva.

Az első két évadban a lidércek mellett ellenséges volt a Genii is. Egy nép, akik a föld alatt éltek, így képesek voltak nagyobb technológiai fejlődésre, bár így sem jutottak tovább a mi ’50-es évekbeli szintünkön. A lidércek ugyanis minden eljövetelkor elpusztítják a technológiákat, ezzel meggátolva, hogy a préda a fejükre nőjenek (sőt, azt sem tűrik, ha nem emberi lények érnek el hasonló szintre, mint ők). Páran ezt kijátszották, mint az Utazók, akik űrhajókon élnek, illetve, a hoffiak, akik mindig elrejtették a feljegyzéseiket. És hát itt a Genii is, akik úton útfélen elárulták Atlantiszt. Közülük is a legrosszabb Acastus Kolya parancsnok (Robert Davi) volt, aki egyszer elfoglalta a várost, aztán több ízben megpróbálta megölni Sheppardot. Végül az alezredes végzett vele egy pisztolypárbajban (de nem ekkor láttuk utoljára).

Aztán van itt két ellenség, akik voltaképpen már szintén régi ismerősök. Már az első évadban összehozta az expedíció tagjait az agresszív nanocitákkal, amikről két évvel később kiderült, hogy ugyanolyanok, mint azok a replikátorok, akik az SG-1 6. évadjában időtorzító mezőbe ragadva emberi alakúvá fejlődtek. Csakhogy ezeket az úgynevezett asuranokat ősök alkották meg a lidércek ellen (sose derült ki, hogy van-e kapcsolat a jó öreg bogár-replikátorok és az asuranok között). Ők meg inkább önálló életre vágytak, csakhogy alapvetően pusztításra lettek programozva. Nosza, az ősök kiirtották őket, legalábbis azt hitték. Tízezer év alatt az asuranok építettek maguknak egy saját Atlantiszt, meg köré egy pöpec megacity-t. Az emberek megjelenésével, mint a sértődött gyerekek (mivel az embereket jobban komálták az ősök, mint őket) neki akartak rontani a Földnek, de az Apollo még idejében lebombázta a világukat, majd sikerült aktiválni a lidérc-gyilkoló programot is. Végül mégis ki kellett nyiffantani ezeket a masinákat, mert a lidércek ellen a „táplálék elpusztítása” nevezetű taktikát vetették be, ami nem volt jó, mivel azok az emberek.

S végül, a második régi ismerős, akik csak két rész erejéig köszöntek be, az asgardok. A kis szürke hátsójú törpék visszatértek halottaikból. Voltaképpen egy olyan renegát csoport tette tiszteletét, akik azért jöttek a Pegazusba évezredekkel ezelőtt, hogy ott a Nagytanács cseszegetése nélkül kísérletezhessenek az embereken (emlékezzünk Lokira az SG-1 7. évadából). Ám mivel a háborút az ősök bebukták, s mint írtam, a lidércek még a fejlett idegeneket sem tűrik meg, kénytelenek voltak elrejtőzni egy kellemetlen környezetű bolygón. Mivel ott már nem tudtak élni, újra előjöttek, és emberek millióival mit sem törődve kieszeltek egy tervet, hogy eltakarítsák a lidérceket. Ezt persze Sheppardék meghiúsították, és azóta mosolyszünet van az asgardok és az emberek között (remélhetőleg a filmre visszatérnek).

No, ennyit a szereplőkről, ellenségekről. Történetek terén még az Atlantis is az SG-1 receptjét követte, vagyis egy-két főszál évadonként, vagy évadokon át, melyet rengeteg független epizód ölelt körbe. Bevallom, én még mindig jobban preferálom ezt a módit, bár nincs kifogásom a folyamatos történetközpontúság ellen sem, csak ez így könnyedebb. Nem kell minden apróságra odafigyelni, hogy a két év múlva levetített epizód világos legyen Lényeg a lényeg, az SGA nem sokban tért el az SG-1-tól, max annyiban, hogy kissé sötétebb hangvételű volt, és sokkal kevesebb mitológiai elemet szőttek bele, ellenben annál több sci-fit. És emiatt az SG-1-ra jellemző „ez akár a valóság is lehetne” érzés is halványabb, hiszen sokkal kevesebbszer bukkan fel a Föld. Emiatt is tartom azt, hogy eme „érzés” elvesztését már nem kéne felhozni az ellen, hogy végre lehulljon a lepel a Csillagkapu Programról a Tau’ri népe előtt.

Viszont, azért ez a sorozat sem tökéletes. A szereplők abajgatásán túl semmi különbség nincs a Pegazus és a Tejútrendszer között, így kvázi fölösleges volt egy másik galaxisba küldeni őket (maximum annyiból volt értelme, hogy kissé sok lett volna a mi galaxisunkban a goa’uld, a replikátor és a lidérc, mint ellenség). Itt is erdő, ott is erdő, de legalább az SG-1-ban néha sivatag is felbukkant, vagy egy-egy nagyobb város. Az SGA-ban még az első évadban csak-csak voltak fejlettebb települések, de aztán már csak ugyanaz a faludíszlet bukkant fel újra és újra a kerek erdő közepén. A negyedik évadban üde változás volt az Asurus Coruscantot idéző világa. Ugyanígy felrovom, hogy idegenek sincsenek. Vannak a lidércek, aztán szevasz, mindenhol máshol csak emberek nyüzsögnek. Szerencsére az írók a negyedik évadra kezdtek rádöbbenni, hogy talán egy másik galaxisban sem ártana néhány idegen, ha már a miénkben is van pár (na, azért a Tejútban sem sok), így akkor kaptunk egy kristálylént, az ötödikben meg egy kihalt sekkarit, meg az asgardokat, illetve egy agresszív hullafehér harcimarci noname népet. Mondjuk jó lett volna ezt előbb behozni, de jobb később, mint soha alapon, így az Universe előtt azért még oké. Felismerték a hibát, imigyen abban már eme hibákat kiküszöbölve indíthatnak (és eddig az ígéretek alapján, ez be is fog következni).

Akkor most milyen is a Stargate Atlantis? Jó… mit jó? Remek. Vannak hibái, hiányosságai, persze, sőt, de minek nincsenek? Attól még könnyed, látványos, érdekes, remek karakterek vannak benne (még ha néha nem is tudnak velük mit kezdeni, akkor is szerethetőek), jó a sztorija, és nem utolsó sorban, utolsó Mohikánként állt meg egy olyan korszakban, mikor a jövő már nem érdekes, az űrhajók már nem látványosak, és a felfedezés a Földre korlátozódik… legalábbis Hollywood szerint. Az Atlantis elvitt oda, ahová ember mostanában ritkán merészkedik. És ha az Universe ott folytatja, ahol ez a sorozat abbamaradt, akkor kérem, még egy ideig nem kell attól félnünk, hogy a csillagkapu bezárul.

S ha már az SG-1-os irományom sorait az utolsó részből vett idézettel zártam, és ezt is annak a mintájára készítettem el, itt is álljon egy párbeszéd az 5×20 Enemy at the Gate-ből. Nem az utolsó sorok, mert azok szerintem annyira azért nem lettek hatásosak, de van egy rész, ami tökéletesen passzol ide:

- Atlantis, this is Stargate Command. Please respond. – Carter.
- Stargate Command, this is Atlantis. Nice to hear from you again, Colonel. . – Woolsey a rádióban.
- Mr. Woolsey, you gave us quite a scare. – Carter.
- Sorry about that. We’ve completed our re-entry, and as far as I can tell, we’re still in one piece. Dr. Beckett believes that he can bring us in over water but you might want to alert the Navy. It’s gonna be close. – Woolsey.
- Understood. – Carter.
- We are tracking them again. We should be able to project coordinates for splash down. – Davis őrnagy.
- Walter, you better get me the president. It looks like Atlantis is coming home. – Carter.

- Atlantisz, itt a Csillagkapu Parancsnokság. Kérem, válaszoljanak! – Carter.
- Csillagkapu Parancsnokság, itt Atlantisz. Jó újra hallani magukat, Ezredes. – Woolsey a rádióban.
- Mr. Woolsey, jól megijesztett minket. – Carter.
- Sajnálom. Beléptünk a légkörbe, és amennyire meg tudom ítélni, még egy darabban vagyunk. Dr. Becket úgy hiszi, hogy víz fölé tud vinni minket, de… jobb lenne, ha szólna a haditengerészetnek. Szoros lesz. – Woolsey.
- Értettem. – Carter.
- Ismét látjuk őket. Valószínűleg ezen a koordinátán fognak vizet érni. – Davis őrnagy.
- Walter, adja nekem az Elnököt. Úgy tűnik, Atlantisz hazatér. – Carter.

Az 5. évaddal véget ér a Stargate Atlantis, ma a Sci-Fi Chanell bejelentette, nem rendelték meg a 6. évadot. Így a széria a 100. résszel ér véget, melynek címe Enemy at the Gate lesz, azaz Ellenség a kapuknál.

Miért rossz ez? Szerintem azért, mert az 5. évad egyrészt nagyon jó, hiszen elindultak egy elég jó úton. Ráadásul megint új karakterek érkeztek, s bár Jennifer Keller már két éve tagja a csapatnak, csak most lett állnadó szereplő, míg Woolsey-nak ez az első éve (bár szerepelt az előzőekben is). Szóval, akárcsak Mitchell, Vala és Landey esetében, őket is jó lett volna pár évig képernyőn tudni még.

Miért jó ez? A csúcson kell abba hagyni. A széria a 4. évaddal vesztett a népszerűségéből, az új évaddal viszont erősen javul. Ráadásul a kerek 100 rész gyönyörű befejezése egy ilyen szériának. Ráadásul már azt is tudni, hogy eme epizód cliffhangerrel ér véget, szóval csakúgy, mint az SG-1-t, ezt sem zárják le - ezúttal egy összefüggő, ám nem dupla - epizóddal, hanem 2009-ben jön az első (de a tervek szerint nem utolsó) Atlantis film, melyet Joseph Mallozzi és Paul Mullie írna, és két órás lenne (az AoT és a Continuum csak másfél órásak).

Miért döntött így a Sci-Fi? Az SG-1-nal ellentétben ez valószínűleg közös döntés volt a sorozat producereivel. Korábban is volt már róla szó, hogy a franchise vezérei nem akarnak újra két sorozatot vinni párhuzamosan. Mivel Brad Wright és Robert C. Cooper már az SFC-nek és az MGM-nek is bemutatták az Universe terveit, és szeretnék már jövőre bemutatni a sorozatot, mely drágább lenne, mint az Atlantis volt, így valószínűleg ez lett a kompromisszumos megoldás. Az Atlantis megy, az Universe jön.

További részletek az Abydos Gaten.

Végre hivatalos és informatív anyaggal lepetek meg minket a Stargate hatalmasságai a Stargate új spin-off sorozata, az Universe-sel kapcsolatban, illetve (újra el)készül egy új/régi DVD film is, illetve lesz egy kis SGA 5. évados hír. Az eredeti hírek fordítása megtalálható az Abydos Gate-en. Na nézzük csak, mit ajánlanak nekünk.

- Nem várt külső aktivitás. Azonosítatlan SPOILER-járat! Nincs IDC!
- Íriszt bezárni!

A két showrunner ezúttal is Brad Wright és Robert C. Cooper lesz, akik az SG-1-t is jegyezték, illetve jelenleg a DVD filmekért felelősek. Elmondásuk szerint szeretnék, ha az Universe elrugaszkodna az eddigi SG-1/Atalntis koncepciótól, és lazábban kapcsolódna a másik két szériához, de azért mégis részese legyen a csillagkapu univerzumnak. A jelenlegi bemutató dátuma valamikor 2009-re datálható, bár Wright nem igazán szeretne visszaállni az évi két széria/40 epizód felálláshoz (ahogy anno volt, mikor az SG-1 és az Atlantis még együtt futott), mert az igencsak megterhelő, ráadásul a költségeket sem lehet megfelelően elosztani. Viszont kifejezetten szeretnék, ha az Universe nagyobb költségvetést kapna, mert a tervezetek szerint ez lesz a leglátványosabb SG sorozat. Szóval, szeretnék megvárni az SGA végét, és csak utána nekiállni (aminek lehet, hogy az 5. lesz az utolsó évada, de akár 6. is lehetséges, ez majd nyáron, legkésőbb ősszel derül ki).

A sztori alapja ezúttal is az ősökhöz köthető. Évmilliókkal ezelőtt, miután az alterran faj később ősökként elhíresült csoportja (akiket az ori fanatikusok üldöztek el a saját galaxisukból) megérkezett a Tejútrendszerbe, letelepültek Dakaran, és létrehozták azt a fegyvert, mellyel később az SG-1 kiirtotta a replikátorokat (és még később az Ori ellen is bevetették). Persze, akkor még csak az élet csírájának elvetésére szolgált, és egyáltalán nem fegyvernek készült (nos, ez kiderült az Ark of Truth-ból, illetve az SG-1 8×16-17 Reckoning I-II-ből). Mindezek mellett lakatlan, vagy Föld (vagy Celestis) típusú bolygókon csillagkapukat helyeztek el, hogy ezzel is megkönnyítsék a kialakuló népek kapcsolattartását, illetve egyes bolygókon, mint a Föld (Avalon) ős kolóniákat is létrehoztak (nálunk Atlantiszt). Jól elvoltak évmilliókig, létrejött a négy faj szövetsége (Ős, asgard, nox és furling), találkoztak pár egyéb fajjal, akiknek szintén adtak csillagkaput, vagy azok tették rá a mancsukat olyan bolygókra, ahol voltak kapuk. Mígnem kitört az a járvány, amit sehogy sem tudtak megfékezni az ősök. Egy részük elmenekült Atlantisszal (illetve feltehetően már repülő városokkal is) a Pegazus galaxisba, ahol újra eljátszották azt, amit a Tejútrendszerbe. Mások felemelkedtek, megint mások szörnyű halállal kipusztultak. És itt jön az Universe. Azt tudjuk, mi lett az ősökkel, miután elmentek a Pegazusba (a lidércek jól visszakergették őket tízezer éve, de akkor már csak pár százan, talán ezren voltak, nálunk meg már a goa’uld volt a domináns faj), de nem tudni, mit csináltak, mielőtt odamentek. Az Universe itt indul. Az ősöknek nem volt elég az a pár nem emberi faj megismerése, akikkel a Tejútrendszerben összehozta őket a sors (illetve, galaxisunkon kívül ott voltak az asgardok, akikkel a rosseb tudja, mikor futottak össze). Szóval szerettek volna még megismerkedni pár hozzájuk hasonló fejlett fajjal (talán ennek hatására találkoztak az asgardokkal). Kutató faj révén úgy döntöttek, igyekeznek eljutni oda, ahová csillagkapuval rendelkező alterran még nem merészkedett. Építettek két bazi nagy hajót és szélnek eresztették őket az univerzum egy ősöreg szegletébe (na most ez vagy a mi galaxisunk közepe, vagy ténylegesen az univerzum egy ismeretlen része… talán az ősrobbanás helye). Az első hajó teljesen automatikus, ez gyártja a csillagkapukat és telepíti őket a bolygókon (lehet már eleve ez volt felelős a kapuk elhelyezéséért a Tejútban, az asgardok galaxisában/galaxisaiban, illetve lehet, hogy a Pegazusban is ez ténykedett, bár ezt azért zárnám ki, mert ugye ott teljesen mások a kapuk, mint a többiben, sokkal fejlettebbek). A második feladata pedig a kapcsolatteremtés, ezen volt már legénység is. Azonban a vírus kitörésekkor a hajók küldetése megszakadt. A kapcsolatfelvevőt leállították és elhagyták, a kapuépítő pedig máig járja a galaxisokat, csillagkapukat szétszórva (itt az a nagy kérdés, hogy csak olyan bolygókra telepít, ami alkalmas az emberi életre, azaz továbbra is kanadai erdőket láthatunk, vagy, ahogy az ó SG-1-os időkben, fel-felbukkan néhány nem emberi életre alkalmas világ is? Ez utóbbinak valószínűnek kéne lennie, elvégre olyan területeken jár a hajó, ahol nem alakulhatott ki emberi faj, hiszen azt az ősök terjesztették el – saját arcképükre alkották meg az embereket… hm, tényleg az ősök az isten – és eme területeken ősök még nem jártak). S most jön a 9. ékzár rejtélye. Kiderül, hogy az utolsó ékzár szerepe az, hogy a felderítőket bármelyik bolygóról visszavigye az űrhajóra, ami akár a galaxis túlsófelén is járhat (ezzel a módszerrel a hajó járhatja az univerzumot, míg a felderítők egy időben több bolygót is meglátogathatnak a fedélzeti csillagkapu által). Persze, valószínűleg ehhez több energia fog kelleni, mint a 8. ékzár betárcsázásához. A földiek valahol rálelnek erre a titokra, és expedíció indul a hajók felkutatására, és hogy eljussanak oda, ahová szegény alterranok már nem tudtak. Szóval, ahová még semelyik emberi evolúció nem jutott (alterranok az elsők, emberek a másodikak).

Az alkotók szakítani akarnak azzal a csillagkapus hagyománnyal, hogy egy expedíciós csapat van és egy bázisparancsnok. Eleve nem szeretnék a hajókat állandó bázisnak kinevezni (ez szvsz elég érdekes, mert ha nem azok lesznek az állomások, akkor a Csillagkapu Parancsnokság, vagy Atalntisz). Ennél fogva a főhősök száma nagyobb és másabb besorolású lesz, mint eddig. Bár több mint valószínű, hogy itt is megmaradnak a katonák és tudósok felállás, és lesz egy ezredesünk, meg néhány doktorunk. A készítők még annyit elmondtak, hogy az Atlantisszal ellentétben, az SG-1-hoz hasonlóan itt is szeretnének egy húzónevet a szériának, mint amilyen anno Richard Dean Anderson volt Jack O’Neill szerepében. Illetve valószínűleg átemelnek egy korábbi SG szereplőt is (hasonlóan, mint McKay, aki Atlantisz előtt három részben is feltűnt az SG-1-ban, illetve Dr. Weir-t is már az SG-1-ban mesélték be, igaz, akkor még más színésznővel – Jessica Steennel, akit a 8. évadra, illetve ezzel párhuzamosan az SGA-ra leváltottak Torri Higginsonra, mondván, hogy Steen nagyon hasonlít Amanda Tappingre – a szőkeség a lényeg a hasonlóságban – azaz Carterre. A poén az egészben, hogy később Weir karakterét Carterre cserélték le…). Szóval… hol is jártam? Ja, ismert SG-s szereplőt is akarnak. A rajongók két kedvenc neve e téren Michael Shanks, azaz Dr. Daniel Jackson, illetve Corin Nemec, alias Jonas Quinn, akit a 7×14 Fallous óta méltatlanul elfeledtek, és a bolygóját is csak említették a 10×07 Counterstrike-ban, hogy elfoglalta az Ori. (Személy szerint én Quinnek örülnék a legjobban, sőt, már ki is találhattam, hogyan mesélhetnék be: megjelenne a CsKP-n, hogy a Kelownán Thanos nagyúr az egész naquadria mizériát – átalakított, baromira instabil naqudah származék – azért is csinálta, mert rájött a 9. ékzár rejtélyére, és így akart elég energiát csiholni. Aztán erre rájön Jonas, mert mondjuk olvasta abban a kristályban, amit a 7×02 Homecomingban találtak a múzeumban, és visszamegy a Földre, mert reméli, hogy ők ki tudják nyitni a kaput a hajóra, hiszen van egy saját, alig használt ZPM-ük – amit az asuran replikátoroktól szereztek még az SGA 3×10-11 Return I-II-ben. Aztán, ha már úgyis rájött, ő is mehetne a csapattal.) De a lehetőségek tárháza nyitva van, hiszen tizenegy év és 15 évadnyi csillagkapu széria elég sok karaktert rejt egy ilyen feladatra (Jennifer Haliey hadnagy, Dave Dixon ezredes – ő még húzónév is lehetne, hiszen az az Adam Baldwin játszotta, aki később Jane Cobbot is életre keltette a Firefly-ban, és amúgy is szokás átvenni SG-be Firefly szereplőket – vagy Laura Cadman főhadnagy, Dr. William „Bill” Lee, stb… a végtelenségig lehetne sorolni).

Ellenség terén is szeretnének szakítani a hagyományokkal a készítők, mert ezúttal (legalábbis kezdetben) nem lenne egyetlen nagy, az egész évadot vagy akár évadokat meghatározó főgonosz. Mivel a fajok alapvetően fejlettek, de emberektől függetlenek lesznek, így egyesek örömmel, mások gyanakodva, megint mások ellenségesen fogadnák a betoppanó felfedezőket, vagy éppen magát a hajó(ka)t (hát igen, nem biztos, hogy mindenki örömmel veszi, ha egy gigantikus űrhajó lepottyant egy csillagkaput a hátsókertjében, amin át aztán megjelenik pár ember „békével jöttünk” szöveggel, fegyverekkel a kezükben). Persze, itt már azért közbeszólhat a rendszer, mert a Sci-Fi Chanell lehet, nem díjazná ezt az ötletet. Hiszen, szokás a főgonosz, nem? Mondjuk, ha ezúttal nem főgonosz, hanem főgonoszok lennének, és azok sem szimplán gonoszok, hanem mondjuk olyan fajok szövetsége lenne, akik egyszerűen nem díjazzák a pofátlan emberek pofátlan hajóinak pofátlanul elhelyezett csillagkapuit és meghívás nélküli betoppanását, nos, én annak örülnék igazán.

Ez hát az ígéret a Stargate Universe-re. Összefoglalva: új felfedezni való, nem emberi fajok, új hősök, az univerzum új aspektusainak megismerése. Ha összeszednének pár új és jó írót (megjegyzem, a vérfrissítés már kéne a stábba), megkapnák a nagyobb költségvetést (bár szvsz ezen baromira nem múlik egy jó történet), nem hirtelen kapnák elő a szereplőket (Teyla és Ronnon megformálóit elég sebtiben válogatták be, olyanok is lettek), még akár jó is lehet. Ami egyelőre nekem személy szerint annyira nem tetszik, az az, hogy hajóra kerül a cselekmény. Bár újszerű, hogy kettő is lesz, és ha azok jók és érdekesek, akkor üsse kő.

No, és most egy huszárvágással irány az SG DVD-k világa. Az Ark of Truth (erről is kéne már értekeznem…) minden várakozásnál jobban teljesít. Az OST, azaz a zenei albuma április 18-án jön. A Continuum július 29-én debütál (előre láthatólag jobb lesz, mint az AoT, ami szintén nem volt rossz… bár én többet vártam… na jó, tényleg kéne már írnom róla). Az Atlantis 4. évada július 9-től lesz megvásárolható külhonban (meg majd egyszer a nagyon távoli jövőben talán hazánkban is). És 2008 vége, 2009 eleje környékén jön az új film, ami nem is olyan új, hanem régi, nagyon régi, egész pontosan 11 (vagy lehet addigra lesz már 12) éves, és afféle Stargate 2-ként is tekinthetünk rá (hazánkban futott is ilyen címmel a videó tékákban). Igen, az 1×01 Children of the Gods, azaz Az istenek gyermekei, a Stargate bevezető része (filmje). A készítők ugyanis úgy döntöttek, hogy fogják és kikupálják, újravágják, ráncfelvarrják és eladják DVD filmként. Most diszkréten feledkezzünk meg ama pofátlanságról, hogy ezzel kvázi nem csinálnak semmit, csak újra eladják azt, amit már egyszer eladtak. Most ezt tegyük félre, ez a biznyisz része, megcsinálták már ez előtt is, meg fogják csinálni ez után is.

Brad Writght imigyen nyilatkozott az eredeti Showtime-os verzióról (ez a csatorna adta le az első öt évadát az SG-1-nak, majd tőlük vette át a Sci-Fi Chanell): „Nemrég láttam TV-n, és azt gondoltam, hogy ennél jobbat is tudunk csinálni.” – nyilatkozta a GateWorld-nek. – „Nem csak a vizuális effektekre gondolok, hanem az egészre. A mód, ahogy elmeséltük a történetet, a 4:3-as képarány, és a helyenként sajnos rossz forgatókönyv.” Jó az önkritikája, mert ő volt az egyik író. Na már most, ja, bizonyos fokon egyetértek vele. Olyan hibák, mint a gyűrűszállító siklóból halálsiklóvá alakuló gép (megjegyzem, engem ez a jelenet vett meg anno kilóra), a csillagkapu igencsak érdekes működése (akkor még a film koncepcióját próbálták bevinni, vagyis hogy minden bolygónak minden bolygón más a címe, mert a kapukon lévő szimbólumokat az adott világ csillagképeihez igazították… ennek problematikáját a Stargate SG-1 ajánlásban veséztem ki anno). Vagy, hogy az M16-osok nem lövik át a jaffák páncélját, de a későbbi részekben az MP5-ös (ami sokkal kisebb tűzerővel rendelkezik) már simán. Vagy az a logikai baki, hogy a film elején a jaffák lazán kinyitották a kaput a Földön, holott nekünk nincs tárcsázónk. S kizárt, hogy egyikük kinyitotta a páncélajtót, felszaladt az irányítóba, bekapcsolta a már rég leállított tárcsázó-szuperszámítógépet (amiből lendületből négy van), bezüzzentette a tárcsázó-programot és bepötyögte a címet, mindezt úgy, hogy a kapunk nem is volt hozzáigazítva a hálózathoz (ugye ezzel magyarázták azt, hogy miért csak Abydost, illetve, mint később kiderült, Héliopoliszt tudták tárcsázni). Na, szóval hibából van bőven, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ez a pilot volt, ekkor még nem állt készen az univerzum, sokat kellett még fejlődnie. Elmaradtak az átalakuló halálsiklók és a gyűrűik, a csillagkapu normalizálódott, és már az M16-os (sőt, már a 9 mm-es Beretta pisztoly) is át tudja lőni a jaffák páncélját. Ez így van rendjén, nagyon sokszor a bevezető rész ütközik a tényleges sorozattal.

Szóval, logikai baki, a sorozathoz hozzáigazítás szükséges, ha már nem tudják lenyelni (szvsz kis rugalmassággal kezelhető). Joel Goldsmith új zenét ígér, ami nagyon jó, mert remek zeneszerző (az Ark of Truth-hoz mesés mjúzikot komponált), bár így elvész David Arnold muzsikája, amit a mozifilmből vágtak át (ez azért adott egy feelinget az epizódnak). Ja, és lesz trükkfeljavítás, ami szintén nem árt 11-12 év után. Nem beszélve az olyan jelenetekről, amiket még ’97-ben forgattak, és most visszakerülnek (lesz egy teljesen új jelenet, illetve módosul az eleje, meg valószínűleg sok apró toldalék).

Eddig jól hangzik. Jön a feketeleves. Hét teljes perccel lesz rövidebb. Ami drasztikus kivagdosást jelent, ha azt vesszük, hogy újakat is kap. Először is, megy a sunyiba a Shau’ri sztriptíze. Mert ugye az nem való családi sorozatba. Vala élve megégetése az igen, akárcsak Arkad falra szögezése, vagy a lidércek táplálkozási módja… de az, hogy egy nőt lecsupaszítsanak, az nem. Bár így érdekes lesz Shau’ri goa’uldá avanzsálásának pillanatai… pedig az is egy cool jelenet (most férfiúi ösztöneimtől függetlenül is beszélek ). Illetve a feszesebb tempó elérése végett lesz még jó pár áldozat. No, ennél a résznél én keresztet vetettem a felújításra. Jómagam rühelem a feszesebb tempó miatti kinyiszálását, és annál már csak a cenzúra miatti vagdalkozás irritál jobban. Miért nem lehet valamit úgy felújítani, mint ahogy Lucas csinálta a Star Warssal? Effektek ráncfelvarrva, új jelenetek, mégsem kellett kivágni semmit. Esze ágában sem volt feszesebbé tenni a tempót. Minek az a feszesség… a nők mellénél, ott jó, de egy működő, megfelelő tempójú filmet ne bazirgáljanak már szét emiatt. No mindegy, meglátjuk, milyen lesz. Max úgy kezelem majd, mint az Alient és az Alien3-at, a két verzió egyvelege az igazi film

No, a végére hagyok még egy kis Atlantis 5. évadot. Az írók lehet rájöttek, hogy kicsit túlzásba estek Vancouver erdeivel és a két (három, ha az ori-ét is számoljuk) galaxisnyi emberrel, ezért az 5. évadban, mikor a lidércfenyegetés már drasztikusan csökken (ugye a polgárháborújuk, a földiek, a replikátorok és Michael hoffi vírusa rendesen megtizedelte őket), előbújnak a fejlett fajok, akik eddig rejtőzködtek a lidércek elől, vagy csak le sem csokizták őket. Ennél fogva a ködlények és lidércek után (meg ha nagyon szőrözünk, akkor ide sorolható az asuran is) végre felbukkannak a nem emberi, fejlett fajok a Pegazus galaxisban is. Ezek egyike az a faj, ami új ellenségként kerül be a képbe, és akit újfent Daniel Jacksonnak köszönhetünk majd, aki azért jön majd Atlantiszra, hogy az ős Janus után kutakodjon (ő készítette az idő-ugrót, mely az SG-1 8×13 It’s Good To Be King, 8×19-20 Moebius I-II-ben és az SGA 1×15 Before I Sleepben szerepelt. Ez utóbbiban maga Janus is felbukkant), ehelyett valószínűleg egy ellenséges fajt talál. Ezen kívül visszatér Dr. Beckett, ugye Richard Woolsey váltja majd Cartert a vezetői székben (remélem ő már tényleg nem lesz annyira bólogatós, mint Carter és Weir volt, bár Carter jobb vezetőnek bizonyult számomra), illetve néhány dolog még megvalósul majd abból a jövőképből, amit a 4×20 The Last Manban láthattunk (nagyon úgy tűnik, hogy Dr. Keller elkapja majd a vírust, és Beckett ezért tér vissza… és én szurkolok, hogy McKay összejöjjön a dokinénivel, mert ráférne már a sorozatra egy komolyabb kapcsolatépítés is). Ja, és Carter a második félidőben is fog szerepelni, tehát nem tűnik el végleg. Az SGA 5. évad valószínűleg júliusban fog debütálni, bár erről egyelőre semmi hivatalos nincs, de a sok DVD megjelenés erre engedtet következtetni.

Hála az Abydos Gate lelkes csapatának (ezúton köszönet Platschunak és MasCotnak), informálódhatunk a Stargate Atlantis 5. évadának első hivatalos bejelentéséről. Erről essen most pár szó.

SPOILER következik.

Először is, ami tényszerű volt, hogy John Sheppard alezredes (Joe Flanigan); Dr. Rodney McKay (David Hewlett), Teyla Emmagan (Rachel Luttrell) és a közkedvelt Ronon Dex (Jason Momoa) visszatérnek. Túl sok változás nem lesz részükről, ha csak az nem, hogy Ronon levágja hatalmas loknijait. Illetve, továbbra is marad Dr. Jennifer Keller (Jewel Staite), alighanem Chuck technikustól (Chuck Campbell) sem kell megválnunk, ahogy a lányok kedvence, Evan Lorne őrnagy (Kavan Smith) sem szívódik fel. Ugyanígy valószínűleg visszatér Steven Caldwell ezredes (Mitch Pileggi) és Abraham „Abe” Ellis ezredes (Michael Beach) is, a Daedalus és az Apollo parancsnokai. Illetve meg lennék lepve, ha az 5. évadban nem tenné tiszteletét Dr. William „Bill” Lee (Bill Dow). Mindezek tetejében Dr. Carson Beckett (Paul McGillion) feltámadása után újabb öt részben fog szerepet vállalni, illetve a megboldogult Dr. Elizabeth Weir (Torri Higginson) másolatához is szerencsénk lesz.

Ahogy azt már megszokhattuk az Atlantisztól, ez az évad sem ússza meg a szereplőváltást. Samantha Carter ezredes (Amanda Tapping) elhagyja a várost. Hát igen, egy évnyi főnökösködés után lelép, mivel Amanda Tapping inkább a saját sorozatával foglalkozna (Sanctuary), ennek ellenére többször is visszatér majd (ráadásul így egyszerűbb lesz elhelyezni az esetleges SG-1 DVD filmekben). Történetbeli oka pedig feltételezhetően az, hogy a város csak addig állt katonai vezetés alatt, míg el nem hárult a replikátor veszély, amiben Carter ugye szakértő volt. A helyét az SG-1 hetedik évadában még „rosszfiút” alakító, azóta pedig hol a hősök oldalán, hol ellenük tevő, egyszeri irodista, Richard Woolsey (Robert Picardo) veszi át. Ezzel a város újra civil vezetés alá kerül, ráadásul mivel Woolsey az NFB (Nemzetközi Felügyelő Bizottság, a Csillagkapu Program feje) egyik vezetője, lendületből új helyzetbe kerül a város. Hiszen az NFB módszereivel sose volt kibékülve se az atlantiszi team, se a CsK-1. Szóval ez már alapvetően nagy változást hozhat Atlantis életében, ami szerintem igencsak érdekes lesz.

Új visszatérő szereplővel is bővül a csapat, név szerint Allison Porter századossal, akinek alakítójáról egyelőre semmit sem tudunk.

S nem csak Carter lesz az egyetlen, aki vendégeskedik még Atlantiszon, hanem az az ember is tiszteletét teszi, akit már azóta győzködi erről Jacket, hogy először megnyílt a városba vezető csillagkapu. Igen, Dr. Daniel Jackson (Michael Shanks) a 10×03 Pegasus Project után újra visszatér a Pegazus galaxisba. Hány részre? Jó kérdés, de remélhetőleg nem csak egyre.

Történet szempontjából eddig két fő szál biztos. Az elsőben a második évadban debütált lidérc Michael Kenmore (Connor Trinneer, illetve a 2×20-ban Brent Stait) és nünükéi (lefogom védetni ezt a nevet ) törnek borsot a hősük orra alá. Őt azonban az első pár rész után eliminálják, és jöhet Replikátor-ember hibrid Weir és kompániája. Hogy vele mi lesz a helyzet, gonosz lesz-e vagy sem, vagy mi, erről még nem tudni. A 4×10-ben kicsit baljósnak tűnt, de hát ez még nem jelent semmit.

És ami számomra igazán jó hír: a 100. SGA rész egyben az 5. évad záró epizódja is lesz, és az SG-1-es jubileumi ökörködés helyett (a csapnivaló 5×12 Wormhole X-Treme! és a borzalmas 10×06 200) ezúttal komoly sztorit kapunk.

A forgatás február végén kezdődik, míg a premier valószínűleg a 4. évadhoz hasonlóan ősszel lesz.

Szóval, úgy tűnik, a remekelő 4. évad után (oké, az utolsó hármasból a 4×13 Quarantine és a 4×14 Harmony szerintem is harmatgyenge volt, de a 4×15 Outcast speciel szerintem az egyik legjobb töltelékrész lett), úgy tűnik, esélyünk van egy még jobb 5.-re. Ha más miatt nem, hát Woolsey miatt.

A Sci-fi sajtóközleményének MasCot általi fordítását, valamint további 4. és 5. évados híreket, spoilereket és egyéb érdekességeket olvashattok az Abydos Gate-en: http://www.csillagkapu.hu/

Bár a nézettsége alapján nem túl erős a Stargate Atlantis legújabb, 4. évadja, még mindig benne van a Sci-fi Chanell top5-jében, ami hamarosan top3-ra módosul, mert két „riválisának” (Eureka és ECW) vége lesz. A többi műsor pedig a közelében sincs, még a saját készítésű Flash Gordon sem, ami a top10-be sem kerülhet bele. Szóval, úgy tűnik, a rajongók aggodalma és meggyőződése ellenére (legalábbis én esküdni mertem volna rá, hogy cancelt kap) lesz 5. évad. Ezt látszik megerősíteni a Variety oldala. Háromszoros hip-hip hurrá. De azért ezzel inkább várjuk még meg a hivatalos bejelentést is (ez alatt én személy szerint Joseph Mallozzi blogbejegyzését értem ).

S miért jó ez? Egyrészt, mert így továbbra is lesz Stargate, ennek személy szerint nagyon örülök. Ráadásul a 4. évad első négy része nagyon erősnek látszik. A megújult szemlélet (valamivel sötétebb hangulat, több karakter és metaplot rész), a vezetőváltás (Joseph Mallozzi átvette a stafétabotot Robert C. Coopertől, aki most a két SG filmen dolgozik), illetve a szereplőgárda változása (Dr. Carson Beckett és Dr. Elizabeth Weir helyét átvette Dr. Jennifer Keller és Dr. Samantha Carter ezredes) az eddigi négy rész alapján remekül feldobták a sorozatot. Persze, még hátra van tizenhat epizód, de több rész leírása is kifejezetten tetszik. Viszont, annyi már biztos, hogy ezúttal nem szorulnak háttérbe a főszereplők, példának okáért Ronon nem beszélt ennyit az elmúlt három évadban, mint a 4. első négy részében. És van mondandója, nem úgy, mint a Tao of Rodney-ban, ahol egyszer röhögött, meg volt két értelmes mondata, de az is fölösleges volt. Ugyan ez igaz Teylara, és mindenki másra. A félelme, hogy Carter sok lesz harmadik fizikusnak, illetve túlzásba viszik a Rodney-Carter poénkodást, szintén nem következett be eddig. Rodney egyszer hozta csak elő kényszerképzeteit Samről, azt is a 4×03-ban. Bevallom, én minden részben legalább négyszer ennyire számítottam. Ráadásul, Sam alapból nem szerepel sokat, viszont amikor igen, akkor inkább vezető, mint tudós. Megjegyzem, kellemesen csalódtam benne, mint vezér. Eddig sokkal jobb, mint a bólogatós Weir, akivel bár szimpatizáltam, nem igazán tudtak vele mit kezdeni az írók. Dr. Keller pedig… nos, szerintem jobb, mint Carson. Már csak látványra is. Hát ki nem tudná szeretni Jewel Staite-t? Szóval, az új karakterek eddig beváltak, a régiek szerephez jutnak, ráadásul eddig négyből három rész a fő metaplothoz kapcsolódott. A 4×04 pedig karakterközpontú volt, ami szintén jó, és én azt sem bántam, hogy az alapján egy 10 évvel ezelőtti SG-1 rész átdolgozása képezte (1×06 Cold Lazarus).

Mindent összevetve ezen újítások szellemében szívesen látnék még hat évadot, ebben a minőségben. Bár most az 5-el is megelégszek.

UPDATE: LESZ! A Sci-Fi Chanell megerősítette: http://www.scifi.com/

Jó kérdés, mert a kasza már csak pár millire van a város falaitól. Pénteken bemutatták a 4. évad első részét. Személyes véleményem az epizódról, hogy nem volt rossz, de mindenképpen kell hozzá a második fele. Ez tipikusan olyan duplarész, ami önmagában nem állja meg a helyét. Egységes csak a Lifeline-nal lesz, ugyanis feltételezéseim szerint abban lapulnak majd az igazi akciódús és látványos pillanatok.

Viszont Atlantisz városának most már nem csak a lidércekkel, asuranokkal, ZPM energiaszint fogyásával kell küzdenie, hanem a nézettségi mutatókkal is. Megjött az első nem hivatalos eredmény, ami szám szerint 1.2 (hogy ez mi a fűfán fütyülő rézangyalát jelent, arról bővebben itt: http://www.sorozatjunkie.hu/2006/03/27/alapveto-fogalmak-nezettseg/). Hát igen, valahol baj van. A harmadik évad második fele ugyanis átlagban hozta ezt az eredményt (ne feledjük, akkor maga az epizód már húsos hetek óta elérhető volt HD minőségben a neten, mindenféle logók meg egyéb marhaságok nélkül… míg a Sci-fi Chanell csak ígérgeti a HD-t, logókkal meg frankón telebaszkurálja a képet, de úgy, hogy ahhoz képest az RTLKlub meg a TV2 szolidak). Ez különösen akkor nevezhető gyengének, ha azt vesszük, hogy a 3×01 No Man’s Land 1.5-tel nyitott, majd eztán csak a (szerintem nem túl jól sikerült) 3×04 Staeda nem tudta elérni, a többi mind vagy ennyit hozott (3×03 Irresistible), vagy túlszárnyalta (mindegyik más epizód a félévben). Aztán a második félévben jött a drasztikus esés, amikor már az 1.5 (3×20 First Strike) számított jónak, ami az első félévben a második legrosszabb eredmény volt… hát mi ez, ha nem drasztikus? És igen, szerintem ebben nagyon benne van, hogy a Sci-fi jól eltolta a második fél premierét, és sokkal jobb minőségben mindenki megszerezhette.

Na és most? Most a Sci-fi az első. Két lehetőség van. 1. Valóban ennyire szar már a Stargate Atlantis, és csak az én ízlésemmel van a gond. Begyepesedett rajongóként makacsul kitartok. Meglehet Bár ellenpélda, hogy a letöltő oldalakon száz számra viszik őket, mint az ingyen cukorkát. A letöltések száma több ezerre rúg… 2. Valamit elba… rontottak az MGM-nél! Mert ugye valami tökkel ütött tökmaki ráengedte a netre az első két rész még nem hangkevert, így zene és hangeffektek nélküli verzióját. S bár valószínű sokan nem nézték meg (én sem, de lekaptam érdekességként), sokan igen. Ki tudja, hányan. Ráadásul közvetlen az Adrift bemutatója után egy másik tökmaki tévedésből a 4×01 helyett a 4×04 Doppelgangert tette föl, ami már úgyszintén terjed a neten… rrrrrffffffff… nem tudom, hogy eme három totális melléfogás mennyire játszik közbe egy nézettségi rátingban, de manapság benne lehet a keze. Legalábbis saját tapasztalataim szerint az emberek sokkal-sokkal kényelmesebbnek vélik így, mintsem, hogy TV-ben nézzék. Én is csak nagy ritkán nézek meg egy-egy epizódott a már látottakból, jószerivel azért, hogy megtudjam, mennyire szúrták el a szinkront (kivéve House-nál, ahol kiváló a szinkron… nézem is rendesen… bár most, hogy a TV2 egy műsorba két reklámblokkot tűz, lehet inkább erről is leszokom …).

Szóval, ha nem kezd el javulni az évad (esély van rá, mint mindenre, csak kétlem), akkor cancel. Aztán pisloghatunk, mert akkor fütyültek az Universe-nek is. Minden esetre, kíváncsian várom az e heti, de leginkább a 4×03 Reunion eredményét, mert az még nincs kinn a neten. És ha valami csoda folytán nem kerül ki addig, és ott a nézettség látványosan megugrik, akkor igazolva lesz az elméletem. Ami annyit jelent, hogy a 3. évad második feléért a Sci-fi Chanell székházát, a 4. évad első feléért meg az MGM székházát kell ostromzár alá venni, mert akkor ezt közösen kaszálták el.

Pénteken, azaz 28-án (azaz ma, mert addig tököltem, míg a tegnapelőttből ma lett) jön a sorozat negyedik évadának premierje az amerikai Sci-fi Chanell-en. (Milyen mókás, külföldi évadot úgy harangozok be, mintha csak magyar honba lenne, és teljesen természetesnek veszem, hogy sokan látni is fogják… ejjjj… ez az interweb ). Nagy teher nyugszik most a készítők vállán, ugyanis az első pár résztől függ, hogy egyrészt lesz-e 5. évad, másrészt lesz-e Stargate Universe. Esély? Van. Egyrészt, mert bár a 3. évad második félévének zárása alig-alig haladta meg az SG-1 részeit, amik alapból nem voltak fényeses (leszámítva a sorozat záró epizódját), azért az akkori körülmények hála istennek most nem állnak fent. Nevezetesen, az amcsikat most nem előzik meg hónapokkal a kanadaiak és/vagy az angolok. Tehát senki sem fogja letölteni idő előtt az aktuális részeket, és ha eme nethuszárok nem is képezik a nézők jelentős hányadát, akkor is pluszt adnak majd (ámbátor, amennyiben a teóriám helyes, akkor mégis csak elég sok ilyen néző van). Azon túl, a Sci-fi egyik főbb mukija nemrégiben nyilatkozott olyasmit, hogy Stargate továbbra is lesz, mivel a csatornán ez már veterán, meg mindig is volt, és a többi, és a többi. Na, szóval ők is akarják, bár a Sci-fi valódi döntéseit nehezebb kifürkészni, mint a jövőt a Star Wars ep2 idején. Szóval, esély a széria folytatására van. Viharfelhők? Hát persze, hogy azok is tömörülnek. Egyrészt, a harmadik évad végén és a negyedik évad elején is távozik/távozott egy-egy főbb szereplő. Ez nagyon sokakban nem tetszést és túlzott bojkottálási vágyat váltott ki. Egyem a kicsi szívüket, de ettől még nézhetnék (ami azt illeti, nézik is, mert minden rész után felmásznak a fórumokra hőbörögni, és pontosan tudják, mi volt a részben). Másrészt, érdekes kérdés, hogy az Atlantis megáll-e a saját lábán az SG-1 támogatása nélkül? A két sorozat elég jól erősítette egymást. Azon túl, a Sci-fi még a nyilatkozata ellenére is lelőheti a sorozatot. Persze, akkor sem maradnánk SG nélkül, csak éppen onnantól DVD formában jelennének meg.

Na de, ez még a jövő kérdése. Egy-két hónapon belül elválik majd. Most nézzük, hol kezdődött, hol végződött és hová tart a sorozat.

SPOILER ALARM!!!! Ha nem akarsz semmit lelőni magad előtt, akkor csak addig olvasd, amíg láttad.

A történet a Stargate SG-1 hatodik évadjának záró epizódjaiban kezdődött. Jonas Quinn és a még felemelkedett Daniel Jackson az Abydoson rájöttek, hogy valahol kell lennie egy városnak, mely évezredekkel azelőtt az azóta felemelkedett (ergo eme létsíkon csaknem kihalt) ősöké volt. A hetedik évad folyamán ezt az elveszett várost, azaz Atlantiszt kajtatták, hogy a hatalmát felhasználva legyőzzék Anúbiszt. Végül az Antarktiszon találtak egy ős bázist, amivel sikerült is seggbe rúgni az említett goa’uldot, ám Atlantisz még mindig nem volt meg. Daniel aztán az első évad bevezető részének legelején megfejtette a város kapujának címét. Kiderült, hogy rossz galaxisban keresték. Így hát Dr. Elizabeth Weir, aki az előző SG-1 évadban még a Csillagkapu Parancsnokság fejeként volt látható, most tudósokból és katonákból csapatot verbuvált. Maga mellé vette John Sheppard őrnagyot, aki természetes képességeket mutat az ős eszközök irányítására (ezt ugyanis csak egy speciális génnel lehet kieszközölni), illetve Dr. Dodney McKay-t, aki egójával már többször is őrületbe kergette Cartert az SG-1-ban. A főorvosi teendőket a szintén ősgénnel rendelkező Dr. Carson Beckett látta el. Hőseink átkeltek a csillagkapun, ráleltek Atlantisz elveszett városára. Barátként üdvözölhették Teyla Emmagan népét, illetve ellenségként az emberi életerővel táplálkozó lidércek faját, akik igencsak megcsapkodták tízezer évvel azelőtt az ősöket a Pegazus galaxisban. Sajnos az első találkozás alkalmával az expedíció elveszítette a katonai vezetőt, Marshall Sumner ezredest, így Sheppard őrnagy lépett a helyére. Csapatot szervezett, melynek tagjai McKay, Teyla és Aiden Ford hadnagy voltak, s a CsK-1-hez hasonlóan megkezdték a Pegazus galaxis felfedezését. Kalandjaik során szert tettek pár barátra, de ellenségekre is. Köztük a Genii-jal, akik a föld alatt élnek, így védekezvén a lidércek támadása ellen. Az ismerkedés igencsak bajosan indult, végül egyértelműen ellenségek lettek. A Genii ugyanis Agustus Kolja vezetésével megpróbálták elfoglalni Atlantiszt, sikertelenül. Hőseink ezek mellett megfeszítve próbáltak új ZPM-re lelni, melynek segítségével beüzemelhették volna Atlantisz pajzsait, és végre kapcsolatba léphettek volna a Földdel. Közben rá kellett döbbenniük, hogy egy lidérc flotta tart feléjük. ZPM-et végül nem találtak, s a flottát sem sikerült megállítaniuk, így kénytelenek voltak evakuálni a várost. Ekkor tárcsázott be a Föld és tengerészgyalogosok egész seregét küldte át a város megsegítésére (a Földön ugyanis az SG-1 nyolcadik évadában találtak egy ZPM-et, ezt használták fel). A lidércek megérkeztek, a város lakói pedig élethalál harcot vívtak, miközben várták, hogy az emberiség új hajója, a Daedalus befusson a ZPM-mel.

Itt veszi vette a fonalat a második évad. Steven Caldwell ezredes vezetésével megérkezett a Daedalus, Sheppard pedig elpusztította az egyik kaptárhajót. A ZPM segítségével sikerült beindítani Atlantisz pajzsát, míg a Daedalus elpusztította a harmadik kaptárt is, ezzel visszavonulásra késztetve a lidérc flottát. Később elébe mentek a második hullámnak, ám a támadás kudarccal végződött. A csatát végül egy merész tervvel nyerték meg. Álcázták a várost és eljátszották a pusztulását. A lidércek elvonultak, azonban a csapat súlyos árat fizeett. Ford a lidércek miatt függője lett egy enzimnek, ami hihetetlen erőt biztosított neki, ellenben az eszét elvette. Elhagyta a várost. Miközben Sheppardék utána kutattak, találkoztak a „menekülő” Ronon Dex-el, aki szembesülve világának pusztulásával, csatlakozott a csapathoz. A második évadban újabb felfedezések sora közben megint összetűzésbe kerültek a Genii-jal, ezúttal azonban egy puccs részeseiként. Az államcsíny sikere után a Genii és az emberek között szövetség alakult ki. Közben ráleltek egy retrovírusra is, melyet Beckett továbbfejlesztett, és így képessé vált a lidérceket emberré formálni. Az első kísérleti alany, Michael, azonban megszökött. Sheppardék találtak egy tízezer éves ős hadihajót is (valójában az évad folyamán kettőt is felfedeznek), melyet sikeresen elkunyiztak a tulajdonosoktól. Szükségük is volt rá, mert a visszaalakult Michael egy kaptárhajót vezetett el Atlantiszra. Mindenki meglepetésére a lidércek szövetséget kínáltak. A retrovírusért cserében mindent a lidércekről. A szövetség viszont árulással végződött, és a lidércek elindulnak a Föld felé.

A harmadik évad elején a Daedalus és az Orion igyekezett megállítani a lidérceket még a két galaxis között. Az összecsapást végül a retrovírus döntötte el. A kaptárhajó teljes legénységét emberré avanzsálták, ám azok idővel rádöbbennek lidérc mivoltukra és Sheppardék ellen fordultak. Szökésük előtt sikerült elpusztítani őket. Eztán az évad során hőseink többször is szembekerültek a Genii szakadárokat vezető Koljával, illetve megismerkedtek az alattomos, hazudozó Lucius Luvinnal, aki először Atlantisz lakói felett vette át az irányítást, majd egy kis városkát szédített meg. Sheppard közben barátságot kötött egy lidérccel, majd találkoztak három galaxis legnagyobb ellenségeivel, a legyőzöttnek hitt replikátorokkal, akik magukat a Pegazusban Asuranoknak nevezik, és megpróbálták megtámadni Atlantiszt. Hőseink elpusztították a támadó várost, ám az egyik replikátor nanocitákkal fertőzte meg Weirt, melyeket csak nagy nehézségek árán tudtak kiirtani. Az évad közepén jelent meg a Midway Station, mely intergalaktikus hidat alkot Atlantisz és a Csillagkapu Parancsnokság között. A tesztelés folyamán élő ősökre leltek, akik visszavették Atlantiszt és kirúgták az embereket. Ekkor azonban az Asuranok megtámadták és megölték őket. Sheppardék O’Neill tábornok közreműködésével kitakarították a várost, ám ezzel végérvényesen az ellenségükké tették a pegazusi replikátorokat (nem mintha azelőtt barátkoztak volna velük…). Az évad vége felé az atlantisziak az első jelentős veszteségüket is elszenvedték. Dr. Carson Beckett életét vesztette egy robbanásban. Ráadásul az is kiderült, hogy Michael túlélte az évad elejei bombázást, és saját kis génkísérletet folytatva létrehozott egy teljes szörnyhadsereget. Nem sokkal később a város fölé ért az Apollo űrhajó, Abraham Ellis ezredes vezetésével, aki támadást indított a replikátorok bolygója ellen, ahol hajók épültek a Föld megtámadása végett. Ezt azonban a replikátorok részéről ellentámadás követte, melynek hatására Atlantiszt először a víz alá süllyesztették, majd mivel ezzel nem értek el sikert, felszálltak vele. Csakhogy a várost eltalálta az Asuranok műholdja, így a város és Weir súlyos sérüléseket szenvedett. Végül az űr egy ismeretlen pontján kiléptek a hipertérből, alig egy napra elegendő energiával.

A negyedik évad ezen a ponton indít. Atlantisz lakói az életükért küzdenek, míg az Apollo az eltűnt város után kutat. Segítségükre lesz Dr. Samantha Carter ezredes a CsK-1-ből, aki Dr. Bill Leevel együtt az immár befejezett Midway Stationon tartózkodik. Később Carter véglegesen átveszi Weir posztját, imigyen militarizálva az addig civil felügyelet alatt álló Atlantiszt. Az évadon átívelő sztoriban fontos szerep jut majd a Midway Stationnak, illetve a lidércekkel és az asuranokkal folytatott háború is fordulópontra érkezik. Belép a képbe egy új faj, akik magukat Utazóknak nevezik, és a többi pegazusi emberhez képest fejlett, űrutazó néppé fejlődtek. Méghozzá úgy, hogy nem telepedtek le egy bolygón sem, hanem inkább a hipertérben éltek így kerülve el a lidérceket. Több lehetőséget kapnak a karakterek, imigyen Teyla teherbe esik, Ronon újabb satedaiakkal találkozik, és Sheppard családjával is megismerkedhetünk. A CsK-1 marcona jaffája, Teal’c is felbukkan két részben. Először csupán egy cameo erejéig, másodszor viszont fontos szerep jut neki. Az évadközepi tripla részben várható egy gigantikus űrcsata, melyből a Földi flotta két hajója, a Daedalus és az Apollo is kiveszi a részét, illetve itt kap szerepet az SG-1 tizedig évada végén megszerzett asgard fejlesztés is. Régi ismerősként tér vissza az ellenszenves Dr. Kavanagh, illetve a mindig és mindenkire gyanakvó Bates őrmester, aki immár az NFB (Nemzetközi Felügyelő Bizottság, ők felelnek a Csillagkapu Programért) ügynöke. Természetesen a korábbi állandósított mellékszereplők sem tűnnek el, így a cseh Dr. Radek Zelenka, Sheppard helyettese, Lorne őrnagy és az atlantiszi chevron-guy, Chuck technikus is visszatér. Új szereplőként üdvözölhetjük Dr. Jennifer Kellert, aki Becket helyére lép, illetve már lépett az előző évad fináléjában. De a távozók miatt sem kell bánkódnunk, Weir és Beckett is visszatérnek az évadban. Akárcsak Rodney tavaly megismert húga, Jane Miller. Szóval, a negyedik évad is mozgalmas, fordulatos és valószínűleg több ízben is látványos lesz.

Végezetül álljon itt a legfrissebb, és egyben szerintem a leghatásosabb trailer:

Az utóbbi időben kijött két rövidebb spot, és egy hosszabb trailer az Atalntis következő évadjáról. A látottak tovább erősítik bennem a gyanút, hogy ez lesz az eddig legjobb évadja ennek a röpködő városnak.

Itt megtalálhatjátok a Trailert!

Ezek pedig a Spotok:

Menjünk sorban, mert most jön ám az infóáradat a csillagkapun keresztül. Először is jöjjön egy kis forgatási-képcsokor a második DVD filmből, a Stargate Continuumból, melyek ma kerültek fel Joseph Mallozzi blogjára:

Most pedig essék szó a Stargate Universe munkacímet viselő harmadik Stargate sorozatról, melynek készítése immár hivatalosan is elindult. Egyelőre egyik csatorna sem vette meg, de Robert C. Cooper reménykedik (vele együtt pedig a rajongók is). Cooper egy Vancouverben készült interjú során elmondta, hogy a Universe nem azt az utat követi majd, mint az SG-1 és az Atlantis, bár továbbra is a jelenben fog játszódni, a múlt mitológiájából építkezik és csapatokat küldözgetnek majd a csillagkapun keresztül, melynek a kilencedik ékzárja is fontos szerephez jut. A rajongói találgatások ez ügyben már elég széles körűek, eset szó időutazásról, kétirányú féregjáratról, párhuzamos világról (az időutazás és a párhuzamos világ kilőhető a jelen időben történő cselekmény miatt) hajó méretű féregjárat nyitásáról. A helyszínt pedig sokan egy űrhajón vagy egy űrállomáson (jelesül a Midway Station-ön) képzelik el, de szerintem nem kizárt a Csillagkapu Parancsnokság sem, most, hogy az SG-1 leállt, így legalább nem kell új díszleteket építeni, és a régieket sem kell kidobni, ráadásul a crossover részekkel sem kell machinálni. Szerény személyem mondjuk a Midway Stationban reménykedik, ugyanis remek lehetőséget adna két galaxisban történő ügyködésre és számtalan crossoverre. No mindegy, ősszel valószínűleg már okosabbak leszünk, ugyanis akkor indul meg a szereplőválogatás, a történetek megírása, és a többi. Már ha lesz egyáltalán, mert akárcsak az Atlantis 5. évad, úgy az Universe is kérdéses még.

No, és innentől SPOILER, aki nem akar többet tudni az Atlantis (3. és) 4. évadáról és az Ark of Truth-ról, az ne tekerjen tovább, vagy csak becsukott szemmel.

Aztán, nemrégiben felkerült a hivatalos oldalra az első Atlantisos Behind the Scan videó, melyben Joseph Mallozzi és Paul Mullie beszél a készülő évadból. Ebben elmondják, hogy ezúttal sokkal több lesz karakterközpontú rész, az első félidőben minden egyes szereplő megkapja a maga idejét, különös tekintettel az új arcokra, mint Dr. Jennifer Keller (Jewel Staite) és Dr. Samantha Carter ezredes (Amanda Tapping), akit a 4×01 Adriftban léptetnek elő. Ezeken kívül csapatépítő részek is várhatóak. Aztán lesz a már említett új faj, az Utazók (megmondom őszintén, pötyikét csalódás, hogy már megint emberek), akikről nem igazán fogjuk tudni, melyik oldalon állnak majd és természetesen az Asuránokról és a Lidércekről is sokkal többet fogunk megtudni. Íme a videó (Quick-time szükséges hozzá):
http://stargate.mgm.com/video.php?id=62

Aki pedig nem vagy nem eléggé érti az angol nyelvet, ne keseredjen el, az Abydosgate csapata lefordította a szövegkönyvet (ezer és örök hála nekik):
http://www.csillagkapu.hu/hir.php?ID=1073

És a képek az Atlantisból, illetve, valójában a Behind the scan videóból, de valószínűleg ezeket fogjuk a részekben is viszont látni:

Atlantis letudva, jöhet a Stargate Ark of Truth, de most tényleg az Ark of truth, azaz az igazság ládája, mivel Robert C. Cooper végre elmondta, mi is az első DVD film címszereplője valójában. Nos, ez egy kis ősök által szerkesztett cucc, aminek felnyitásával fény derül az igazságra. Hát, ezt ugye eddig is gondoltuk. No de, azért ez nem teljesen igaz. Ugyanis csak azt és olyan igazságot leplez le, amit mi programozunk belé. Egyszóval ez nem más, mint egy agymosó szerkezet, ami igen jó hatásfokkal működik. Valószínűleg a rész eleje – mely egy, az Atlantis első részéhez hasonlóan, a múltban játszódik, még mielőtt az Alterranok (ősök) elhagyták a saját galaxisukat, melyet most Ori galaxisként ismerünk – e körül fog bonyolódni. Nevezetesen az Alterranok nem igazán akarták ezt a tudatmódosító eszközt bevetni, így inkább leléptek a Tejútrendszerbe. Hőseink pedig az Odyssey fedélzetén elindulnak megkeresni ezt a szerkezetet, mely Daniel szerint még mindig az Ori galaxisban van. Azonban a rész fontos morális dilemmája lesz, hogy van-e joguk használni, csak azért, mert szerintük az Ori hívői rossz hithez ragaszkodnak?

Mivel különösebben eddig nem osztottam meg olyan sok spoileres dolgot erről a sorozatról, holott az egyik kedvencem, most (két vizsga között egy kis pihenés alapon) rittyentettem egy rövid kis összefoglalót arról, amire számíthatunk az új évadban.

Az Atlantis új évadja, szám szerint a 4. ősszel fog debütálni, továbbra is a Scifi Chanell-en, ám fennállása óta először lesz egyedüli Stargate sorozat, így nagy súly nehezedik a készítők vállára. El kell érniük, hogy az ősök elveszett városa önmagában is megállja a helyét, kitartson az ötödik (ne adj isten, további) évadig, mely az SG-1 lefújása óta igencsak kétséges. Ezt leginkább a 3. évad második fele, illetve a 4. évad első fele által produkált nézettségi adatok döntik majd el. Sajnálatos mód, az előbbi nem áll olyan jól, mivel a három hete folytatott sorozat az első 10 részhez képest (amit még tavaly adott le a Sci-fi), romlás látható (akárcsak SG-1 körben). Ennek okát egyesek a DVD felvevők elterjedésével, mások a fél éves szünettel, megint mások a sorozat színvonalával magyarázzák, a válasz valószínűleg az aranyközépútban rejlik, vagyis mindegyik tényező közre játszhat. Viszont ezen okok közül a legkirívóbb mindenképpen az az orbitális hiba, amit a Sci-fi követett el, nevezetesen nem lett volna szabad az angliai és kanadai premierek utánra helyezni a 3. évad második felének bemutatását, mivel így, aki türelmetlenebb volt, rég beszerezhette (jobb minőségben) az új részeket az Internet segítségével. Remélhetőleg, eme melléfogás eszükbe fog jutni a fejeseknek, mikor az 5. évad sorsáról döntenek. Ehhez persze az kell, hogy az új évad részei jól kezdjenek, erre pedig a spoilerek alapján minden esély megvan. Lássuk hát ezeket a teljesség igénye nélkül:

Figyelem, a következőkben komoly SPOILEREK jönnek, aki nem akar többet tudni a sorozat Magyarországon még be nem mutatott részeiről, az NE olvassa tovább!!!

A Csillagkapu: Atlantisz negyedik évada 2007. őszén fog adásba kerülni az amerikai Sci-Fi Chanell-en, ez már biztos, akárcsak az, hogy az újdonsülten sorozatfuttatóvá avanzsált Joseph Mallozzi és Paul Mullie (az eddigi főfőmufti, Brad Wright lepasszolta az SGA-t az SG-1 TV filmek és az Universe miatt) új irányvonalat szabott meg kedvenc repülő városunknak, amely valószínűleg sötétebb lesz az eddigieknél. Erre az új útra a 3×20 First Strike című rész szó szerint rárepített minket.

Tehát, a 4×01 ott fogja felvenni a fonalat, ahol a 3×20 eldobta, nevezetesen Atlantis energiafogytán lebeg az űrben, az asuranok, ismertebb nevükön pegazusi replikátorok pedig csak kicsit akarják elpusztítani őket. A város romokban, elveszve. Hogyan tovább?

Passz, erről nincs különösebb infó. Annyi biztos, hogy az AR-1 (mert hogy elméletben ez a neve Sheppard csapatának, de ez csak az egyik elnevezés a sok közül, melyből egyet sem hallhattunk még a sorozatban… no comment). Na szóval, Sheppardék belefutnak egy újabb nagyhatalomba, akikről nehéz lesz eldönteni, jó vagy rosszfiúk-e, annyi biztos, hogy nagyon fejlettek, az SG-1-ban már szerepeltek (a rajongók tippje erre a 7×13 Grace című részben látott űrhajó legénysége). Egyelőre az alkotók utazóknak (travelers) nevezik őket, akik folyamatos röpködéssel kerülték el a Lidérceket. Vezírük Larrin, őt egy bizonyos Jill Wagner fogja majd alakítani. Hőseinktől pedig nem más kell nekik, mint az ős-gén, mivel ősi cuccokat, űrhajókat óhajtanak-sóhajtanak irányításuk alá vonni.

Szóval, ők az újfiúk, akikről eddig nem sokat tudni. De mi a helyzet a régiekkel? Nos, aki kedvelte Weirt, sajnos ő hoppon marad, mert Elisabeth mellékszereplővé avanzsálódik, s csak (egyelőre úgy tűnik) négy részben lesz jelen. Atlantis új főnöke pedig újra egy nő lesz, egy ezredes nő, aki mellesleg legalább olyan okos, mint McKay, és még szőke is. Igen, Samantha Carter előlép alezredesből ezredessé, elhagyja a CsK-1-et és Atlantis parancsnoki székébe ül. Ennek lehet örülni, nem örülni, de már előre láthatóak a McKay vs Carter poénok tömkelege. Részemről jobban örültem volna Danielnek, jobban illene Atlnatis közegébe. No mindegy. Azt azért megígérték a készítők, hogy nem fog Carter a sorozat fejére nőni. S ha már SG-1 szereplők, előre láthatóan Teal’c sem marad ki a mókából. Azért ő nem főszereplőnek ugrik be, hanem egy rész erejéig, ahol lehet, megküzd Rononnal. A téteket a kommentekben lehet megtenni, 10:3-hoz az esélye, hogy Teal’c nyer

S Rononnal kanyarodjunk is rá az SGA főbb szereplőire. Mindegyik karakter kap saját részt. Ronon összefut régi Satedai haverjaival (erről korábban volt is hír), Sheppard rémálmodik afféle „Rémálom az Atlantis utcában” formában, Teyla meg lendületből teherbe esik! Csak erről senkinek sem szól, mivel komplikált az ügy, és majd egy jós kottyintja el a dolgokat. Ez valószínűleg Teyla távozását is jelenti, mert némely nemrég készült fotón Rachel Luttrell valóban állapotosnak tűnt és már a verebek is csiripelik, hogy valóban az. Minden esetre, érdekes fordulat lesz Atlantis történetében. Vajon különleges gyerek lesz, mint Vala esetében Adria? Egyáltalán ki az apa? Egy athosi? Ronon? Sheppard? Michael? Mennek már a találgatások rendesen. Végül itt van még a mindig középpontban lévő McKay, aki újra együtt dolgozhat húgocskájával. Már arról is volt szó, hogy valamelyik szereplő súlyos kétségek közé kerül (ez valószínűleg Teyla lesz, szerintem). Az is biztosnak látszik, hogy a főhősök mellett Carter és dr. Keller is kap majd egy részt (előbbinek már 10 évadnyi része van, minek még? Utóbbi viszont jöhet.)

Az eredeti Team-ből, akik anno Atlantisra érkeztek, tehát már három embert vesztettünk. Weir visszatér, Aiden Ford hadnagy viszont egyelőre nagyon eltűntnek tűnik, valószínűleg vele a 4. évadban sem találkozhatunk. Nagyon úgy tűnik, hogy tényleg meghalt a A2×11 The Hive-ban. Ellenben visszatér dr. Beckett, aki tragikus körülmények között hunyt el az A3×17 Sunday-ben. Hogy mikor, hol és hogyan, az jó kérdés. Valószínűleg két-három részre jelenik meg, az évad vége felé.

Fő gonoszokkal is el leszünk látva. A replikátorok közül visszatér Oberoth és Niam, lidérc földjéről pedig Michael és nünüke (copyright :)) hadserege, valamint az A3×07 Common Ground-ban megismert, Shepparddal összehaverkodott figura jelenik meg. Apropó lidércek, róluk idén többet is megtudhatunk, pl.: hogyan szaporodnak és hogyan tudták legyőzni az ősöket. Visszatér a lidérc ősnek számító iratus bogár is. De visszatérve kicsit a mech-legokhoz, azt is megtudjuk majd, mi a közös a tejút-rendszeri és a pegazusi replikátorokban. Már az is biztosnak látszik, hogy a két főellenségből egytől elbúcsúzhatunk, de hogy azért, mert teljesen kiirtják őket vagy békekötés lesz, esetleg más módszer, az még kérdéses.

Barátok közül valószínűleg visszatér a genii, már amennyire ők barátok, valamint az athosiak is, akik jól felszívódtak. Velük kapcsolatban kerül majd szóba az, miért is volt az A1×01 Rising I-ben Atlantis egyik testvérvárosa Athoson.

Végül, a három földi űrhajóból a 4. évadban is szerepet kap. Ezek valószínűleg az Apollo és a Daedalus lesz, feltápolva a 10×20 Unendingben az Odyssey-re helyezett asgard upgrade-ekkel megerősítve (bár én arra is mernék fogadni, hogy az Odyssey is felbukkan, Carter parancsnoksága alatt). Atlantis újra kap egy ős hajót, az A3×10 The Return I-ben látott Triát (remélhetőleg ezt már meg tudják tartani). Az Intergalaktikus Kapuhíd is fontos szerephez jut (titokban én azt remélem, hogy az ott épülő Midway Station lesz az Universe helyszíne). Valamint az évad közepi duplarészben várható egy hatalmas űrcsata.

Hát tömören ennyi. Az biztos, hogy sok mindent kihagytam, most ennyi jutott eszembe kapásból. A leglényegesebbeket mindenképpen leírtam. Én bízom a 4. évadban, az spoilerek alapján a legjobb Atlantis évad elé nézünk. Már csak abban reménykedem, hogy nem jön olyan hír, amiben arról pletykálnak, hogy megint elvesztünk egy hajót, mert azt nem szeretném.