LIGHTSPEED

Eljött ez a nap is, megtekinthetővé vált a Stargate SG-1 sorozat első (két) epizódjának, a Children of the Gods-nak az újravágott, kibővített, felújított és bizony jelentősen megcsonkított változata. Az eredeti verzió már nem mai darab, hisz 1997-ben, azaz tizenkét évvel ezelőtt készült el. Azóta a Stargate franchise lett, elkészült az Atlantis, és már le is lőtték, de sebaj, itt a harmadik sorozat, az Universe. Szóval, néhány dolog már nem úgy van, mint ahogy a CotG anno elmesélte. Ezért néhány fejes a franchise-nál úgy döntött, érdemes lenne újravágni, kicsit felturbózni a látványt, új zenét komponálni hozzá, majd DVD-n kiadni, hadd örüljön a nép.

Nos, részemről az öröm elmarad. Általában szeretem az újravágott, felújított, kibővített dolgokat. Számomra a Star Wars mindig a legújabb verziót jelenti, de ugyanezt elmondhatom az Alien Sagaról is, annyi különbséggel, hogy ott az Alien és Alien3 háza táján már volt némi gubanc. Ez a gubanc pedig az, hogy néhány fontos jelenet az olló áldozatává vált. Ám eme két filmnél mindez csak rossz szájízt eredményezett. Most azonban szabályosan mérges lettem, és kis híján lelőttem a „filmet” a 27. perc környékén. Pedig akkor még egy óra hátra volt.

A legnagyobb baj, hogy sokkal több mindent vágtak ki, mint amennyit hozzáadtak, és a kivágott dolgok legnagyobb része fölöslegesen lett kivágva. A legtöbb ugyanis O’Neill poénjait érinti, ami mondanom sem kell, hihetetlen. Miért vágják ki annak a karakternek a poénjait, aki eladta a sorozatot nyolc évig? De vitték Carter nemi szerves beszólását is, amire a sorozat folyamán legalább kétszer visszautaltak… no comment. Aztán kilőtték Shau’ri pucérkodását, a cenzúra, vagy hát hivatalosan megfogalmazva: családbarátiasság jegyében… még el is hinném, ha nem lennének életszívó lidércek, élveégetés, félbevágás, falra tűzés, meg hasonló nyalánkságok a sorozatban. Vagy csak én érzem úgy, hogy ez utóbbiak lélekrombolóbbak, mint egy gyönyörű nő meztelen teste? Az sem nyerte el a tetszésem, hogy Kawalsky-t nem szállta meg a goa’uld, így a következő rész kvázi baromság. Állítólag nem akartak cliffhangert, de könyörgöm, akárhogy vagdossák, ez akkor is egy nyitóepizód, amire nagyon szorosan ráépül egy újabb rész.

De azért két dolgot jó, hogy kinyisszantottak. Az egyik, mikor Jack és Kawalsky a fogdában beszélgetnek, innét hiányzik az a párbeszédrészlet, melyben az őrnagy elmondja, hogy bár együtt végigcsinálták az Abydos küldetést, mégsem tudta, hogy Jacknek volt egy fia. Ennek hiánya azért dicséretes, mert a beszélgetés azt sugallta, hogy a két férfi csak a mozifilmben ismerkedett meg, holott egy későbbi epizódban (2×04 The Gamekeeper) kiderült, hogy Jack és Kawalsky már az NDK idején is együtt szolgáltak. Hasonlóan jó ötlet volt kivágni azt a kis táblát, amin egy szerkezet nyomon követi a csillagkapun át utazókat. Bár a sorozat elején ez még párszor feltűnt, és később egy más formában még előkerült a téma, de egy idő után úgy döntöttek, hogy a féregjáraton át történő utazás csak pártized másodpercig tart. Szóval, a későbbi évadok fényében jó ötlet volt kivágni, bár ennyi erővel kivághatnák a többiből is, illetve az 5×05 Red Sky epizódot is hozzáigazíthatnák… szóval ilyen tekintetben meg fölösleges volt.

Aztán bővítések. Néhány új poén (ha már a régiek elmentek…), pár új benyögés, szisszenés, káromkodás, egynémely jelenet új szemszögből történő bemutatása. Semmi lényeges, leszámítva két, talán három dolgot. Az első (ez a talán), mikor az Abydosról hazatérve Jack, Carter és Daniel jelentést tesznek Hammondnak. Ez a helyén van, kicsit kellett is, viszont csak olyanokat mondanak el, amit már amúgy is elmondtak. Viszont, van egy kis párbeszédbővítés a chulaki cellában is, ami viszont nagyon jó. Ebben, miután Daniel felébredt, és megérkezik Jack, az ezredes és Carter GDO jeladóról kezdenek beszélni, hogy ez biztonsági probléma, és meg kéne semmisíteni, nehogy a goa’uldok kinyissák vele az íriszt. Hasonlóan jól sült el, mikor a csillagkapuhoz menet Carter megkérdezi Teal’cet, miért árulta el az isteneit. Ez kicsit hitelesebbé teszi a szituációt, vagyis, hogy nem teljesen ismeretlenül engedik át a Földre Teal’cet.

Amire nem lehet panasz, az a felújított effektek. Nagyon impozáns Abydoson a piramis, Chulak látképe, és nagyon ütős lett a végső sikló harc (végre nincsenek mozifilmből átvett képek). Külön öröm a tel’tac teherhajó látványa, mert bár tetszett az átalakuló halálsikló, így azért mégis csak jobban passzol a Stargate univerzumához (elvégre személyszállításra tel’tacot használtak, és a halálsikló nem hordozott többé gyűrűket). Viszont a nyitójelenet ritka lapos.

Elméletben vannak új zenék is, de nem nagyon ragadtak meg bennem. Shau’ri, illetve a katonanő goa’uld mustráján szól valami új, de az eredeti hatását meg sem közelítő muzsika, más helyeken újravágás történt, de a film zenéi itt-ott így is felcsendülnek, ahol meg nem, ott meg a sorozat zenéje hallható.

Végül két dolog, ami végképp elérte, hogy az új CotG-t ne akarjam többé megtekinteni. A régi, hagyományos és szerintem hihetetlenül ütős féregjárat effektet kicserélték az Atlantisban debütált zöld, majd az SG-1 9-10. évadban bekékült (és felteszem az Universe-ben is más színnel megjelenő) új, snassz féregjárat effektre… már eleve nem értem, minek kellett a 9. évadban váltani (az Atlantisban a másfajta kapu miatt még érthető is volt), de hogy itt minek kellett… Mintha Lucas lecserélte volna a fénysebességre ugrást. A második, hogy az újravágásnak köszönhetően (melynél a cél nyilván a feszültségkeltés lett volna) elcseszték Teal’c átállásának jelenetét. Egy pillanat, amire a Stargate rajongók egyöntetűen bólintanak: igen, top10 jelenet. És egy borzasztó, megnyújtott, kicsit új kamera beállásba (vagy csak nagyobb látószögbe?) vitt vágásnak köszönhetően elcseszték. Lehet, hogy így is hatásos, de én belőlem csak egy cifra szösszenetet tudott kihozni.

Szóval, a Children of the Gods Final Cut, ahogy már előre gyanítottam, nem nyerte el a tetszésemet. Nem szeretem, ha egy művet csonkolnak. Kis mértékben rossz szájízt, nagymértékben utálatot vált ki belőlem. Talán, ha valaki fogná ezt a verziót, és összevágná az eredetivel, akkor bejönne. Bár… annyit úgysem ad hozzá az epizódhoz, hogy az amúgy is jónak tartott részről hirtelen még pozitívabb legyen a véleményem.

Írtam már a Stargate SG-1 sorozatról, az Ark of Truth-ról és a Continuumról, s mivel véget ér(t) a Stargate Atlantis, hamarosan arról is fogok közölni egy beszámolót (hivatalosan majd január 9-én jön a finálé, nem hivatalosan pedig már elérhető az utolsó két rész befejezetlen változata). De a filmet eddig kerültem, mintha nem is létezne. Pedig hát, ha nincs a mozifilm, sose születik meg a kedvenc sorozatom, valamint annak folytatásai. Úgyhogy tegnap, mikor elhatároztam, hogy újra elölről kezdem a sorozatot (kis szerencsével az Universe kezdésére fogok végezni ), jó szokásomhoz híven a filmet tettem be elsőnek a DVD-be. Ez pedig remek alkalom hiányom pótlására.

- Bejövő spoiler – Mitch.
- Íriszt bezárni – West tábornok.
- A mit?

A történet
Kr. e. 8000-ben járunk, mikor is a sivatagban landol egy űrhajó, majd valami fényjelenség elragad egy bátor (ostoba) fiút. Eztán 1928-ra ugrunk, ahol Langford professzor (Erik Holland) csapata a Gízai ásatásokon talál egy hatalmas, kőszerű anyagból készült karikát (plusz az azt rejtő fedőköveket). Eztán újabb ugrás történik az időben, napjainkba (a sorozat szerint 1996, film szerint 1994), ahol Dr. Daniel Jackson (James Spader) ifjú archeológus éppen nevetség tárgyává válik kollégái előtt vad elméletei miatt. Azok kb. így szólnak: a piramisokat nem az egyiptomiak, hanem az idegenek építették űrhajóik leszállópályájának, sokkal előbb, mint hittük. Ekkor keresi föl Dr. Langford, immár idős, lánya, Catherine (Viveca Lindfors), aki kislányként jelen volt a csillagkapu megtalálásánál. Felkéri Jacksont némi fordításra. Közben a légierő bevonja a projektbe a fia halálos balesete miatt öngyilkosságon töprengő Jack O’Neil ezredest (Kurt Russell), hogy vegye át a projekt vezetését. No, Daniel két hét alatt megoldja azt, amit mások két évig nem tudtak (pedig ej de közel jártak hozzá) és a csillagkapu megnyílik. Rövid hezitálás után egy kisebb csapat, O’Neil vezetésével, átkell a féregjáraton. Egy sivatagbolygóra (vagy legalábbis egy bolygó sivatagába, mert ez nem a Star Wars, ahol minden bolygó egy éghajlatú ), az Abydosra kerülnek. Daniel, ígéretével ellentétben nem tudja újra megnyitni a kaput, mert nincsenek meg a Föld címét rejtő kőlapok. O’Neil nekiáll egy atombomba összeszerelésének. Némi herce-hurca után Daniel, Jack, Kawalsky (John Diehl) és Brown (Derek Webster) rálelnek egy bányára, ahol azt az anyagot bányásszák, amiből a csillagkapu készült. Az itt élők istenként üdvözlik a jövevényeket, s elviszik őket haza, szerény kis városukba. Jack itt összebarátkozik a vezér, Kasuf (Erick Avari) fiával, Skaaraval (Alexis Cruz), míg Daniel belehabarodik a lányába, Shau’riba (Mili Avital), akivel úriember révén nem fekszik le, mikor felajánlják neki. Ehelyett a nő inkább elvezeti a barlangba, ahol a régészúr meglelheti a történelem nyitját, vagyis, hogy kicsoda Ré, mire szolgál a csillagkapu, mi történt a Földön, illetve rátalál a hazavezető út hat szimbólumára. A hetedik sajnos olvashatatlan (ennyit az „írás megmarad” maszlagról ). Közben a kapunál maradtak szembesülnek a hazaérkező Ré (Jaye Davidson) haragjával, négyből kettő kínvallatások közepette jól lemészárolódik. Aztán mikor O’Neilék visszatérnek, Brown mellett Daniel is elhalálozik, míg Jack és Kawalsky rabságba kerülnek. Jacksont feltámasztja Ré, mivel a nyakában ott függ az ő szimbóluma (ezt Catherine-től kapta), és emiatt az Abydosiak tévesen istennek gondolták. Rének pedig nincs szüksége maga mellé még egy istenre, ezért úgy dönt, azzal töri le Daniel kultuszát, hogy a régésszel nyilvánosan kivégezteti a társait. A kivégzésből fogolyszöktetés lesz, majd Kawalsky és Ferretti (French Stewart) előtt is kiderül, mire készült Jack az atombombával, amit most Ré felturbózva a Föld ellen akar bevetni, illetve Daniel végre összejön Shau’rival. Végül Skaara által rájönnek, melyik a hetedik szimbólum, úgyhogy nincs más hátra, mint felszabadítani az Abydos népét és kinyírni a hamis istent. Ez természetesen jó sok lövöldözés, meg bunyó keretében összejön, fellázad a nép, Ré meg közvetlen közelről nézheti meg, milyen egy naqudah-val dúsított atombomba robbanása. Happy end, Jack, valamint két megmaradt katonája hazamennek, Daniel, meglelvén a boldogságot, marad.

Milyen a film?
Bevallom, míg nem létezett az SG-1, nem rajongtam a filmért, és őszintén, most sem. Nem igazán érzem kiemelkedő alkotásnak, pedig bőven van benne lehetőség, sőt, egyes elemei olyan királyok, hogy nálam bekerült a top10-es meghatározó filmélményembe. Mégsem lett az a film, amit ha egyszer elindítok, nem szakíthatok meg, sőt, még csak nem is olyan, hogy csupán a megfelelő hangulat meglétekor vagyok hajlandó megnézni. Most is többször megállítottam lejátszás alatt, és alapvetően majdnem kihagytam, pedig része a Stargate franchise-nak. Egyszerűen hiányzik valami a filmből. Pedig az alapötlete, hogy az emberi civilizációt idegenek hozták létre, a piramisok pedig űrhajók leszállóhelyei, jó. Mivel sokat foglalkoztam ilyesmivel – Bermuda háromszög, a történelem rejtélyei -, jómagam még lehetségesnek is tartanám (ezért is szeretem a sorozatot, mert kiaknázza ezeket a történelmi lyukakat). A csillagkapu maga is nagyon ötletes és király cucc., akárcsak a gyűrűtranszporterek , vagy a jaffák pámcéljai. Ré, mint gonosz szintén cool a villogó szemével és torz hangjával. A látványra sem lehet panasz, a zene pedig fantasztikus (meg is tartották David Arnold taktusait a sorozatra). A kivitelezés sem rossz. Mégis, annyi elhallgatott vagy illogikus, sőt, néha egyenesen hibás dolog van benne, hogy a film képtelen megragadni, sőt, hogy újra és újra megnézem, azt csak az SG-1-nak köszönheti, de erről később.

Vegyük alapul a katonai részt. A sorozatoknak van katonai szakértője, sőt, olykor valódi katonák is játszanak benne. Ellenben a filmben szerintem egyáltalán nem volt konzultáns. Itt van Kawalsky, akit a készítők hadnagynak tituláltak, holott a rangjelzése szerint alezredes. Oké, felfoghatjuk annak a téveszmének, hogy angolul a hadnagy lieutenant, az alezredes pedig lieutenant colonel, és a készítők rövidítették. Na de, aki kicsit is tisztában van az USA hadseregében használt rangok megnevezésével, az tudja, hogy a lieutenant colonelt colonelnek szokás rövidíteni. Márpedig ezt elvárom olyasvalakiktől, akik eme haderőt veszik be a filmjükbe, ráadásul a rendező, Roland Emmerich nem is egyszer tett így, hiszen a Godzillában és a Függetlenség napjában is szerepeltek katonák. Na most, akik már a rangjelzéseket sem képesek eltalálni, azoktól a többit miért is várnám el? De feltehetek olyan kérdéseket is, hogy hogyan tárcsáztak haza Jacksonék? Mert míg a Földön szuperszámítógép, meg mit tudom én, milyen energiaellátás kellett a kapu megnyitásához, addig mindennek a felderítő csapatnál se híre, se hamva. No meg, ha már Dean Devlin (a Stargate kitalálója) szerint is több csillagkapu volt az univerzumban, akkor mégis hogyan képzelte, hogy minden kapun mások a szimbólumok? Akkor annyi különböző cím létezik, ahány csillagkapu volt a világegyetemben. Szép vaskos lehetett a telefonkönyv. Vagy Ré ekkora űrhajóval jár, de alig van katonája, és képtelen leverni egy kisebb lázadást. Meg minek neki a csillagkapu, ha van űrhajója, illetve az elmúlt évezredekben miért nem merészkedett vissza a Földre, hogy szétrúgja a lázadozó valagunkat? Illetve a legszembetűnőbb: ha Langfordék már ismerték az első hat szimbólumot, miért kellett Daniel? Random elkezdik tárcsázni a kapun lévő 38-at, aztán ha megvan a hetedik, úgyis kinyílik a kapu (az már szinte mellékes, hogy ha tudták, hogy a szimbólumokat nem kell lefordítani, Danielt miért ezzel bízták meg). Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, és nekem már az SG-1 előtt is ott motoszkáltak a fejemben. Szerencsére, a sorozat készítői mindent megválaszoltak, nagyjából, mert a film a szériához képest (vagy fordítva) csak egy alternatív univerzum lehet.

A film és az sorozatok
Igen, a filmhez képest a sorozatban sok mindent megváltoztattak, megjegyzem, a franchise javára. Ré már nem egy rooswelli szürkére emlékeztető lény, hanem egy kukacszerű goa’uld. Akikből sok van, ámbátor, ahogy az 5. évadból kiderül (illetve az 1×02 The Enemy Within-ben Teal’c maga is mondja), kevesen vannak, és a számuk jó ideje nem nő, mivel kannibálok (legalábbis az űrutazó goa’uldok kihaló félben vannak, mert a szülőbolygójukon még mindig nyüzsögnek a tavakban, folyókban, csak azok nehezen kerülhetnek interaktivitásba űrutazó fajokkal). Aztán, O’Neil, Shau’ri, Feretti, Adam Kawalsky és Jack fiának, Tylernek a nevét megváltoztatták O’NeilL-re, Sha’re-re, FeRrettire, Charles Kawalsky-ra és Charlie-ra. Kawalsky-t ráadásul le is fokozták (Ferrettit meg előléptették), illetve O’Neill egy vidám, szarkasztikus alkat, nem olyan, mint a szuicid, mogorva O’Neil. Az Abydos is átkerült a Kaliem-galaxisból a Föld „szomszédságába”. A csillagkapu meg erősen megváltozott. Immár minden bolygónak ugyanaz a kódja, akárhol ütik be, csak a kiindulási pont egyedi; plusz egy örvény van, nem kettő – a filmben mindkét oldalán van kawoosh – és világítanak az ékzárak. Mindemellett, a film cselekményét 1994-ből 1996-ba helyezték, mivel a ’97-ben játszódó 1×01 Children of the Gods-ban Hammond azt mondja, hogy egy éve volt az abydosi küldetés. Valamint a csillagkapu is átkerült a Creek hegyből a Cheyenne hegybe. No meg megkaptuk a tárcsázó berendezést, és a goa’uldok őrei, a jaffák is átalakultak némiképpen. Ja, és persze, minden bolygón angolul beszélnek. Szóval, mint látható, a sorozat készítői a filmhez képest erősen átalakították a film elemeit. Ennek köszönhetően, illetve e mellett sok kérdéses elemre választ kaptunk. Lássuk csak:

Hogyan tárcsáztak haza Jacksonék? Ott a tárcsázó.
Ré ekkora űrhajóval jár, de alig van katonája, és képtelen leverni egy kisebb lázadást, valamint az elmúlt évezredekben miért nem tért vissza a Földre? A goa’uldok csak akkor járnak hatalmas haderővel, ha háborúra készülnek, ennek összeszedése viszont hosszú idő. Ráadásul az 1×01 Children of the Gods-ból és az 1×21 Within The Serpent’s Grasp-ból kiderült, hogy a goa’uldoknak az első évad végéig nem is volt olyan gyors hajójuk, amivel napok/órák alatt átszelhetnek hatalmas távolságokat. A Ré által is használt Keopsz osztályú piramishajókkal még hónapokig/évekig tartottak a csillagközi utak, és csak a vadi új ha’tak hajókkal lehetett viszonylag rövid idő alatt átszelni a galaxist. Ennek ellenére a Föld még a középkorban is látogatták a goa’uldok, hiszen itt volt Hathor (akit valószínűleg Ré küldött ide az Antarktiszi kapun át), Szeth, valamint a Sátán megtestesítője, Szokár is.
Minek Rének a csillagkapu, ha van űrhajója? Nem Ré, azaz a goa’uldok építették a csillagkapu(ka)t, ők csak használják, ha már egyszer van. A film idejében, és az első évadban ráadásul még sokkal gyorsabb a kapukkal mászkálni, mint az űrhajóval (a ha’takokkal is gyorsabb, mert a csillagkapu 0,3 másodperc alatt átküldi az embert egyik bolygóról a másikra, és ezt egyik hajó sem tudja überelni ).
Ha Langfordék már ismerték az első hat szimbólumot, miért kellett Daniel? Erre mondjuk nem ad egyértelmű választ a sorozat, sőt, abból az derül ki, hogy már korábban, 1945-ben is megnyitották a kaput (sőt, ha pontosak akarunk lenni, akkor 1929-ben, 1939-ben és ’69-ben is). Viszont saját kútfőből még a sorozat nélkül is kiötölhetjük, hogy talán Langfordék nem ismerték a pontos sorrendet, amire Daniel jött rá. Ámbátor ez ugyanúgy erőltetett, mert nem igaz, hogy két év alatt senkinek sem sikerült rájönnie a megfelelő sorrendre (pláne, ha azt vesszük, hogy a sorozat szerint Samantha Carter már javában benne volt a programban, mikor Daniel felbukkant).

Mindezek mellett a sorozatok ismeretében is érdekes érzés a filmet nézni. Mikor az elején Danielnek beszól az egyik régész, hogy akkor szerinte kik építették a piramisokat, talán egy atlantiszi ember, önkéntelenül is elmosolyodhatunk. Atlantiszon ugyanis tényleg emberek (alterranok, azaz ősök) éltek, s bár nekik speciel a piramisokhoz nincs közük, a csillagkapukat ők építették, amiknek közvetve részük van abban, hogy a goa’uldok a Földön piramisokat építettetek. Vagy, mikor 1928-ban ássák ki a kaput, eszembe jutott, hogy egy évvel később érkezik meg Mitchell egy alternatív 2008-ból, hogy aztán tíz év múlva meggátolja ennek az alternatív jövőnek a bekövetkezését. Továbbá említhetném azt is, mikor Daniel beszél az egyiptomi lázadásról O’Neil-nak, miközben azt a lázadást pont ő, Jack és a CsK-1 többi tagja töri/törte ki (illetve, az alternatív önmaguk). És persze, ott van még O’Neil utolsó szava: „Még találkozunk, Dr. Jackson.” Bár ez direkt utalás a soha el nem készült Stargate 2-re, ma már eme szavak hallatán nem lehet nem az SG-1-ra gondolni.

Ultimate Edition
A DVD-k világában, pláne most, hogy divatba jöttek a HD korongok, a filmek rendezőinek (ha a stúdiók is úgy akarják), lehetőségük nyílik kibővíteni a filmjeiket, amiket a mozi idő, a besorolás, a stúdió két szép szeme, vagy a fene tudja mi miatt, itt-ott talán kelletlenül, de meg kellett kurtítaniuk. Ez olykor persze pusztán üzleti húzás (hadd ne soroljam fel ezeket, ám élek a gyanúperrel, hogy a Stargate is ide tartozik), máskor az alkotó csak így hozhatja létre azt, amit eredendően elképzelt (George Lucas Star Wars ep4-5-6-ta – az ep1-2-t már nem tudnám tiszta szívvel ide sorolni -; James Cameron Aliense; Peter Jackson Gyűrűk Ura trilógiája, stb…), sőt, már olyan is akad, hogy az üzleti húzás és a rendező elképzelés még fedi is egymást (a Strause fivérek Aliens vs Predator: Requieme; Ridley Scott Blade Runnere).

A DVD-re a Stargate is kibővült. Ez nem osztott, nem szorzott a film élvezhetőségét illetően, sőt, kifejezetten úgy érzem, hogy teljesen felesleges volt. A film eleve tobzódik az ismételt képekkel. Az egyiptomi lázadás flashbackje a film végi abydosi lázadásból lett összevágva, a halálsiklók röptetésének jelenetei szinte egytől-egyig ugyanazoknak a jelenetek ismételgetése, és a többi. Erre azt a falshbacket, amiben Ré elkapja a fiút, bevágják a film legelejére is. Köszi… abszolút fölösleges, nem mellesleg gagyi megoldás. Aztán, ott az a két jelenet, melyben a fosszilizálódott jaffákat mutatják. Végül is ezek hangulatosak, és hozzá tesznek valamit a filmhez, viszont egyúttal túlmisztifikálják Ré harcosait, aminek következtében csalódást okozhatnak a megjelenésükkor (nem mellesleg ezzel már előre tudjuk, mire számíthatunk a kapu túloldalán, nem mellesleg felveti a kérdést: miért van két hulla testőr a csillagkapu alatt? Rájuk esett?). Illetve többet megtudhatunk a gyalogáldozatnak szánt katonákról, ami szintén fölösleges, hiszen a nevük ezekben sem hangzik el, így megmaradnak névtelen (és amúgy a rosseb tudja hogyan meghalt) hősöknek. Illetve még kibővítették Jackson előadását, de ott nem tudom, mi az új (több, mint valószínű, hogy pár mondat).

S, ha a totális fölöslegesség nem lenne elég, még a trehányság is jellemzi eme kiadást. Ugyanis valaki úgy döntött, hogy teljesen szükségtelen letisztítani a tíz éves kópiákat, a raktárban ülve biztos nem lett semmi bajuk. Fenét nem. Kopottak, barnásak, zajosak, a hang torz (főleg DTS-ben zavaró), pont olyanok, mintha a kópiák tíz évig ültek volna egy dobozban. Úgyhogy, a Stargate kibővítése nálam viszi a prímet a „legrosszabb bővítések” listáján, amin körülbelül egyedi szereplő… na jó ott van a Blade III, és fél lábbal az Alien és az Alien³ is.

Konklúzió
A sorozatot, legyen szó az SG-1-ról vagy az Atlantisról, nagyon szeretem. A film viszont valószínűleg nem sűrűn jutna az eszembe, ha nem lennének a leszármazottai. Nem rossz film, de nem kiemelkedő, sőt, kifejezetten átlagos. S hiába a király csillagkapu és az ahhoz kapcsolódó odavágó jelenetek, az érdekes alapötlet vagy a cool gonosz, mégis hiányzik belőle valami, ami megfogott volna. Az a valami, ami a sorozatokban benne van. Nem tudom, mi lehet ez, mert maga az SG-1 és az Atlantis sem átgondoltabb, látványosabb (na jó, a késői évadok már azok), vagy akármi, szóval sok hiba, amit felrovok a filmnek, megvan a két szériában is. De, ott tudok azonosulni a világgal, itt meg heveny érdektelenséggel nézem végig a laza két órát. Ez van. Ennek ellenére, ha az ember meg akar ismerkedni a Stargate franchise-sal (de nehéz szó ez pár pohár Unicum után… ), mindenképpen a filmmel kezdje, mert ez fekteti le az alapokat, még ha ehhez képet a sorozatok egy alternatív univerzumban is játszódnak.

Eljött hát ez a nap is. Na jó, voltaképpen nem, de mégis. Az MGM elküldte a szaksajtónak az új Stargate film DVD-jét, hogy írjanak már róla minden szép s jót. Erre – akárcsak az Atlantis 5. évadának első része esetében – lazán kiszivárogtatták az újságírók, a legközelebbi munkatárs, esetleg a takarító néni. De mintha az MGM tanult volna a hibáiból, ezúttal nem kép vagy hangeffekt nélküli (az előbbi a 4×01-02-ről hiányzott, az utóbbi az Ark of Truth-ról), hanem mint az 5×01 Search and Rescue, a Continuum is tökéletes kép és hangminőségben került az internetes publikum elé. Direkt, netán üsse kő alapon? Fene tudja, minden esetre az AoT bevételét elnézve talán még jót is tett a kiszivárgás (sőt, mivel megismétlődik tök ugyanaz, mint tavaly, van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez már direktben megy). A lényeg a lényeg, mivel kis hazánkban valószínűleg akkor fogják leadni a filmet a TV-ben, mikor már őszülök, és DVD-n akkor lesz itthon Stargate SG-1, miután kihullott szép dús lobboncom, semmi sem riasztott vissza a megszerzésétől. De ígérem, ha egyszer ez a kénköves ménkővel bombázott magyar DVD-kiadó bagázs boltokba szállítja a sorozatot, valamint a filmeket, az elsők között fogom megvenni :). Persze ilyen úgyse lesz, legalábbis amíg a TV2 meg az RTLKlub egymással marakodik a jogokért, meg az Intercom is ül a babérjain… szóval, kezet ki a biliből, magyar rajongónak nem dukál a Stargate (se a Star Trek, ha már itt tartunk… se a Firefly… se a Babylon 5… stb.).

Na de, jöjjön a Stargate: Continuum.

A korábbi Ark of Truth véleményezésben már írtam, hogy én ettől a filmtől vártam a kevesebbet, aztán az AoT és a trailer után felmerült bennem, hogy talán mégis ez lesz a több. Vagyis, eme mű fogja azt adni, amit várok tőle. Szerencsére megérzésem ezúttal igazolást nyert, a film végére elmaradt a keserű szájíz. Nem éreztem kihagyott ziccernek, sőt, kifejezetten sokkal jobb lett, mint amilyennek elsőre gondoltam.

Legnagyobb félelmem az volt, hogy a film nem lesz több egy SG-1 8×19-20 Moebius I-II-nél, amibe belekevernek egy kis 7×21-22 Lost City I-II-t. Az utóbbi duplarész nem zavart volna, mivel az egyik kedvencem, ám az előbbi… nos, kevés részt rühellek jobban. Logikátlan, rossz poénokkal teletűzdelt, irritáló duplarész. Az előzetes információk pedig igencsak ezt ígérték. Nem hiába, a film az is lett. Moebius-Lost City ivadék. DE!!!

Szerintem a 8. évad záró epizódjai a komolytalankodás miatt lettek igazán elszúrva. Olcsó viccek, karikatúrizált karakterek, szóval az egész a széria kigúnyolása, ami egy bizonyos szinten be szokott jönni, de itt töményen adagolták (ezért sem csípem a 100. és a 200. részt. Jó az önirónia, de csak módjával.). Nem beszélve az izzadtságszagról, hiszen eredetileg az utolsó rész a 8×18 Threads lett volna, melyet egyben a sorozat befejezésének is szánták… csak aztán megrendelték a 9. szezont, így kellett – a hóhérnak – még két rész. Ám a Continuumból eme két hátráltató tényező kimaradt. Ez esetben, bár az időutazás maga csak annyira van komolyan megoldva, mint a Vissza a jövőbe trilógiában, a paradoxonokból fakadó poénokat módjával kezelik. És ezért nem lett ez rossz, mint az elődje. Lássuk hát a sztorit, hogyan is áll össze.

SPOILER ALERT!!!

A CsK-1 a tok’ra anyabolygóra látogat (ugye, a 8. évad végén végre legyőzték a goa’uldokat, így a jó ügyért küzdő fajtársak kellemes kristálybarlangjaikat házakra cserélhették). A planétán a CsK-3 és Jonathan „Jack” O’Neill tábornok (Richard Dean Anderson) vár rájuk az utolsó még élő goa’uld rendszerúrral, Ba’al-lal (Cliff Simon). Egész pontosan, annak utolsó klónjával, mert ez a kis mocsok a 9. évad folyamán sok-sok másolatot csinált magáról. De végre megfogták, s feltételezvén, hogy az eredetit már sikerült megölniük, ez a klón számít az utolsó rendszerúrnak. (A rendszerurak a goa’uldok legfőbb vezérei, belőlük kevés van. Viszont maga a goa’uld faj nem került kiirtásra, belőlük akad még elég a galaxisban.) A tok’ra ki akarja szedni Ba’al-t sokat szenvedett gazdatestéből. A CsK-1 meg kvázi a díszvendég. Azonban történik egy kis bibi. Az eredeti Ba’al a közhiedelemmel ellentétben nem halt meg, sőt, nagyon is él. Csak éppen 2008 (feltételezhetően ekkor játszódik a film, de erről később) helyett 1939-ben dorbézol. Míg tart a kivégzés ceremóniája, az originál gonosz meglátogatja a Földet a múltban. Méghozzá akkor, mikor a Gízában 1928-ban talált csillagkaput éppen Egyiptomból az USA-ba szállítják, mivel a második világháború hajnalán félnek, hogy a németek ráteszik a mancsukat az akkor még fegyvernek vélt kapura. Ba’al terve egyszerű. Elpusztítani a kaput szállító hajót, így meggátolni, hogy évtizedekkel később, azaz 1996-ban beinduljon a Csillagkapu Program. A kaput használva fel is jut a hajóra, megölet mindenkit, ám a kapitány, akiről később kiderül, hogy Mitchell nagyapja, utolsó leheletével még kidobja a hajóról a bombát. A hajó megmarad, azonban a legénység meghalt, így az Achilles sosem jut el az Államokba. Helyette megreked az Északi-sarkon. Ezzel meg is változik az idővonal, aminek 2008-ban mi is szemtanúi lehetünk. Először Vala Mal Doran (Claudia Black) szívódik fel, majd mindenki szeme láttára Teal’c (Christopher Judge), aztán kezdenek eltűnni a tok’rak, Ba’al holtteste is – őt lelövi Mitchell, miután kiszabadulva megölte O’Neill-t. A CsK-1 megmaradt tagjai pedig gyanítva, hogy valami nem kóser, visszatepernek a kapuhoz. A hazaúton szerencsére a féregjárat megvédi őket a változástól. Viszont kilépvén a kapuból már az Achillesen fagyott rakterében találják magukat, nem a Csillagkapu Parancsnokság megszokott betonfalai között. Kisebb-nagyobb bonyodalmak során Dr. Daniel Jacksont (Michael Shanks) hátrahagyván, Samantha „Sam” Carter (al?)ezredes (Amanda Tapping) és Cameron „Cam” Mitchell alezredes (Ben Browder) elindul segítséget keresni az Arktiszon. Találnak is. Szerencséjükre a környéken kóricáló Alexandria tengeralattjáró felszedi őket, amelyen nem mellesleg meglelik O’Neill ezredest is. Szóval, mindenből összerakva hőseink rájönnek, hogy rossz idővonalba tévedtek. Először persze dilisnek vélik őket, de aztán befut a jó öreg, és jelenleg nyugalmazott Henry „Hank” Landry tábornok (Beau Bridges), s közli: hisz nekik. Főleg, mert Carter ebben az idővonalban halott asztronauta, Mitchell sosem született meg, Daniel pedig „boldogan” él Egyiptomban, nem mellesleg őrült tudósnak tartják a „piramisok idegen űrhajók leszállóhelyei” című elméletei miatt. Erre fel van egy másik – ekkor már fagyás miatt féllábú – Daniel. Viszont, a csavar akkor jön, mikor Landry kvázi elküldi hőseinket melegebb éghajlatra, miután azok vissza akarnak csinálni mindent. Mondván: ez az idővonal csak hármuk szerint nem helyes, de több milliárd ember ezt vitatná. Slutty, a triót szétválasztják, szétszórják az Államok területén, új személyazonosság, új élet. És persze senki nem foglalkozhat azzal, amivel eddig. Egy év telik el így, Mitchell autószerelőnek áll, Carter háziasszonynak, Daniel meg próbál lelki támaszt nyújtani másik, kissé Moebiusos önmagának. Persze, nem megy át a film egy „hogyan éljünk alternatív valóságban” valóság-showvá (így kell ezt írni???), mert egy szép napon több nagyváros felett is al’kesh-ek bukkannak fel, amik a goa’uldok felderítő és bombázó űrhajói. Ugyanis Ba’al sem ült a fenekén az elmúlt ötven plusz évben. Leigázta az összes fellelhető rendszerurat, illetve elpusztította azokat, akiket nem sikerült. Majd összegyűjtött egy csinos kis flottát, amivel lerohanhatja a Tau’ri-t, azaz a Földet. Ennek előfutárai az al’kesh-ek. Na mármost, Henry Hayes elnök (William Devane), megneszelvén az inváziót, előkotorja elsuvasztott hőseinket. Bejelenti, hogy bár az Achilles fedélzetén elsüllyedt gízai csillagkaput nem találták meg, az Antarktiszon lévőt igen, és jelenleg a McMurdo bázison van. Tudniillik a CsK-1 kihallgatása után ebben az idővonalban is elindult a Csillagkapu Program, csak éppen a Cheyenne-hegy helyett az Antarktiszt választották helyszínnek, illetve egy év után sem tudták bekapcsolni a kaput erőforrás hiányában. Persze egy chaapa’ai-jal még az emberiség nem menne sokra, ám a kihallgatások alapján az USA már az Antarktiszon lévő ős előőrsöt, és az ott lévő fegyverplatformot is keresni kezdte. Hőseink feladata tehát: eljutni a McMurdora, a csillagkapun át szerezni egy teherhajót, amivel eljuthatnak a Praclarush Taonas-ra, ahonnét, mint az eredeti idővonalban is, elhozhatják a ZPM-et, ezzel bekapcsolhatják az előőrsöt, és a drone-fegyverekkel legyőzhetik a támadó flottát, mint évekkel korábban Anúbisz seregeit (ala: 7×22 Lost City II). Igen ám, csakhogy Ba’al előbb befut, és van pofája még a CsK-1 megérkezése előtt szétbombázni a McMurdot és az előőrsöt. Persze ő nem akar totális háborút, mert szereti a Földet és az embereket (a poén, hogy el is hiszem neki), viszont a behódolt rendszerurak, és szívszerelme, a Vala Mal Doran testét bitorló Quetesh-nek mások az elképzelései. A nő kinyírja Ba’alt, majd megpróbálja az első testőrét, Teal’c-et is eltenni láb alól. Ez utóbbi nem jön össze, Teal’c elhagyja az anyahajót, és miközben megkezdődik a Föld szanaszéjjel bombázása, ő lehajózik a felszínre. Ugyanis ott van még egy kapu. Az oroszok, mint az SG-1 4. évadában, ezúttal is megszerezték a víz alá került gízai asztrálportált. S mivel a Földnek már kampó, nincs más hátra, mint rendbe tenni az idővonalat. Szibériában összefutnak Teal’c-kel, aki tudja, hol van Ba’al időgépe. A szerkezetet meglelve hőseink halálra menő csatát vívnak Quetesh jaffáival, míg Sam rájön, hogyan kéne bezüzzenteni a masinát. Sajnos Daniel, Sam és Teal’c elpatkolnak, de Mitchell-nek sikerült visszajutnia 1929-be. Ott aztán elül a fenekén tíz évet, majd potyautasként feljutva az Achillesre egy Thompson géppisztollyal fogadja a kapun át a fedélzetre tipegő Ba’alt, aki egy csinos lyukkal a homlokán és megdöbbent ábrázattal az arcán végleg kimúlik. A fináléban még befejeződik a Ba’al klón kivégzése, majd O’Neill mindenkit meghív ebédre. The End

No most, először nézzük, mi nem tetszett a filmben. Először is, ezt a filmet az Ark of Truth utánra szánták, azaz kb. a 10. évad végére. Itt viszont van egy kis kavarás. Az AoT pár héttel/hónappal játszódhat a 10×20 Unending után, de mindenképpen az Atlantis 3×20 First Strike előtt, szintén pár héttel/hónappal. Ez világos, mert a 3×20 közvetlen folytatása a 4×01 Adrift, melyben Carter már ezredes, de az AoT-ban még csak alezredes. Eddig stimt. A Continuum ugye ennek szellemében készült, viszont az alkotók már úgy láthatták, hogy talán túl sok minden történik az SG-1 10×20 és az SGA 3×20 között, hiszen oda ékelődne be az AoT és a Cont. is, ráadásul eleve sokkal később jelent meg a két film, mint kellett volna. Ezért az 5×01 Search and Rescue (amit még ugye hivatalosan senki sem láthatott ) végén Carter megemlíti, hogy azért tér vissza a Földre, mert egyrészt az NFB ki akarja értékelni az egy éves parancsnoki teljesítményét, másrészt mert elkapták az utolsó Ba’al klónt, és a tok’ra ki szeretné szedni a gazdatestből, s nem ártana, ha Sam is ott lenne. Azaz ez a Cont. felvezetése, és elhelyezése az időben. Mind szép s jó. A bibi ott van, hogy egyrészt a stáblistán Carter még „lieutenant colonel” megnevezéssel szerepel, mely az alezredes megfelelője, és nem simán colonel, mint az Atlantisban. Ha ez lenne a legnagyobb baj, nem sípolnék, hiszen magában a filmben jó amcsi szokás szerint végig csak colonelezik, és a rangjelzését egyszer sem látni, szóval akár ezredes is lehet. Az igazi gond ott kezdődik, mikor Daniel megemlíti, hogy Jack fia csak 11 éve lőtte fejbe magát. Na most, 11 év a 10. évad és a mozifilm között telt el. Ha ez a film úgymond az Atlantis 5. évadában játszódik, akkor ennek inkább 12, ha nem 13 évnek kéne lennie (az SGA 5×01 ugye – ha lenne – akkor az SG-1 12×01-el futna párhuzamban). Plusz még vegyük hozzá Teal’c-et, akinek pont olyan a haja, mint a 10×20-ban és az AoT-ben (vagy az SGA 4×03-ban), míg az SGA 4×17 Modway-ben már hosszú a frizurája, és nem mellesleg, Sam azt mondja, hogy már csak volt tagja a CsK-1-nek (ez a ruházatából is látszódik). S még Walter is tíz évet említ, mikor a saját parkolóról kesereg. Tehát több helyen tetten érhető, hogy a Continuumot a 10. évad végére, fantom 11. évad elejére lőtték be, s csak a zsúfoltság, a késői megjelenés, valamint a Sam Atlantiszról való távozása miatt döntöttek úgy, hogy későbbre helyezik a történetet.

Aztán, a másik problémám, hogy ez még mindig csak egy Moebius-Lost City keverék. Jó lett volna valami újat látni, bár ha már olyan nincs, legalább frankón újrahasznosították ezt a régi bevált receptet.

Ezenfelül, itt annyira nem jött be a zene. Első nézés utána a nyitány kivételével igazán egy számot sem tudtam felidézni, ellenben az AoT zenei részével. Hiányzik belőle az erő, a különlegesség, a fülbe mászás. Ámbátor, másodszorra, mikor már odafigyeltem a muzsikára is, azért három jelenetnél még így is sikerült kedvencet találnom (az elején az idő váltáskor és a hajó kiirtásakor, az F-15 vs Siklóknál, illetve az időgépnél vívott harcnál). Viszont még így is olyan „van, de ha nem lenne, azt sem venném észre” érzés lengi körül a film dallamosabb részét.

Nos, ezzel nálam kifújtak a negatív dolgok, lássuk a pozitívumokat.

Először is, régi jó öreg SG-1 feeling. Humor (nem is kevés), könnyed sztori, kalandozás, látványos jelenetek, szemvillogtató és ármánykodó goa’uldok, a már megszeretett karakterek, katonai cuccok. Egy szóval minden benne van, amiért anno jómagam belehabarodtam ebbe a sorozatba.

A látvány tekintetében itt minden megvan, mai az AoT-ból hiányzott. Bár a grandiózus űrcsatát itt sem kapjuk meg (úgy tűnik, az az SGA 4×11 Be All My Sins Remember’d-re maradt), de azért van mit a tejbe aprítani. A tok’ra város végre nem földi, az Achilles kora ellenére szerintem impozáns, ráadásul a raktér forgó díszlete még tovább fokozza a látványt (bár nem igazán használták ki). Aztán, van itt pár valódi F-15-ös, melyet a légierő adott kölcsön (igaz, csak egy-két jelenet erejéig láthatóak, a többiben CGI gépek röpködnek). De a legnagyobb durranás, amit azért egy TV illetve DVD film ritkán mondhat el magáról, hogy egyrészt valóban az Északi-sarkon forgatták a sarkköri jeleneteket (kivétel az Achilles süllyedését), és az Alexandra tengeralattjáró valóban a USS Alexandria SSN-757 tengeralattjáró, kívül-belül, az originál legénységgel. Nagy költségvetésű mozifilmeknél ez nem újdonság (lásd: Transformers), de 6-7 millából összehozott filmnél, melyben ráadásul még e mellett is sok látványos jelenet van, hát azért már nem semmi. S akkor még nem is említettem a goa’uld flottát, vagy az F-15, MIG-29 és Halálsiklók közti körmérkőzést, mely bár rövid, mégis velős.

Aztán, itt vannak a rajongóknak szánt kedveskedések. A legnagyobb mindenképpen Jack O’Neill, aki bár nem kapott jelentős szerepet, öröm újra aktívnak látni. De rajta kívül olyan arcok is visszaköszönnek, mint Apófisz (Peter Williams), Ré (Jay Williams – ő amúgy Peter Williams testvére), Nirrti (Jacqueline Samuda), Yu (Vince Crestejo), Kronosz (Ron Halder) és Camulus (Steve Bacic), vagyis Anúbisz kivételével talán az összes meghatározó goa’uld rendszerúr. Ám ezúttal Siler őrmester (Dan Shea) sem maradt ki a buliból, sőt, még a régen látott – és a már előléptetésre megérett – Paul Davis őrnagy (Colin Cunningham) is felbukkan, aki még az első évadokban szereplő Samuels őrnagyot (később alezredest) váltotta le, mint a Pentagon összekötő tisztje, és akit nem láthattunk a 8. évad óta. S persze a jó öreg Walter őrmester (Gary Jones) sem maradhatott ki, újra megjelenik Hayes elnök, sőt, még Dr. Lee-t és Dr. Lamot is említik egyszer. Mégis, mindezen illusztris névsor elhalványul George Hammond tábornok megjelenésével, ama szomorú tény miatt, hogy Don S. Davis alig pár hete hunyt el.

Mindezek mellett vannak még olyan apróságok, mint a csillagkaput rejtő doboz, melyen a Langford név áll (Dr. Langford fedezte fel a kaput Gízában, és a lánya indította el a programot). A fegyver, amit Vala bevisz az indítócsarnokba, ugyanaz, amivel a 10×15 Bounty-ban Sam lelőtte a rá vadászó fejvadászt. Nem beszélve arról, hogy nem csak Mitchell, de mi is először láthatjuk, hogyan távolítja el a tok’ra a goa’uld szimbiontákat a gazdatestből. De még arra is választ kapunk a filmből, hogy Apophis és kompániája az 1×01 Children of the Gods-ban hogyan tudott kitárcsázni a Földről, mikor a komputerek nem működtek – meg nem érthettek a jaffák a tárcsázó számítógéphez –, DHD sem volt, s még csak be sem hangolták a kaput.

Aztán, ami nagyon megfogott az a rendezés és a történetvezetés. Rengeteg jól felépített jelenet van, bár ezt el is vártam Martin Woodtól (a kedvenc epizódjaim tetemes részét ő rendezte). Ahogy az F-15-ösöket követik kamerával; amikor Ba’al átlép az Achilles fedélzetére; vagy mikor bekísérik Apophist, az lenyűgözött (főleg a kamerakezelés miatt). De az sem semmi, ahogy a film elején párhuzamba látjuk a jelent és a múltat; osztott képernyőn nézhetjük végig a CsK-1 kihallgatását. Sőt, nekem a sokak által hosszúra nyújtott „beilleszkedős” jelenet szintén tetszett, melyben Mitchell keresi a gyökereit, mikor nem létezik (ez már önmagában is remek gondolat), Daniel próbálja buzdítani azt az önmagát, aki sosem kapott semmi jót másoktól, míg Carter egyszerű nőként kénytelen ténykedni. Amúgy, ez a hosszúra nyúlt jelenet tart vagy hat percig, de úgy néz ki, a mai rohanó világban már ez is unalmas (azért aki így véli, az szerintem ne nyúljon olyan filmekhez, mint az Alien, a Star Trek I vagy a Space Odyssey). Mégis, a legütősebb jelenet szerintem Daniel és Carter halála volt.

A szereplőkre nem is nagyon pazarolnám a szót. Sosem volt velük gondom, itt sincs. Sőt, Cliff Simon Ba’al szerepében brillírozik, Claudia Black pedig új oldalát mutatta be Quetesh szerepében, mely totálisan eltér Valától. Említeném még Ben Browdert, aki szintén hozta a formáját (sőt, talán az SG-1-ban most volt a legjobb), ahogy egyszerre személyesítette meg Mitchell-t és a nagyapját. Shanks, Judge és Tapping pedig a szokásosak voltak, bár a hölgynek volt két kiemelkedő pillanata is. Az első, mikor Jack a szeme láttára halt meg. A második, mikor visszatértek a Földre, és ez tudatosult Carter karakterében. Viszont Judge-t említhetném negatívumként ezen a téren, aki Teal’c lelövését véleményem szerint túljátszotta. Végül, ha már Anderson megjelent, hát szerintem rá sem lehet igazán panasz.

Mindent összevetve, szerintem remek film lett ez a Continuum. Másfél óra laza kikapcsolódás. A történetet jól összerakták, még ha sok eleme a Moebius-ból és a Lost City-ből lett lenyúlva. Ennek ellenére remek a kombináció, tökéletes turmixot kapunk. Ami adja magát, azt megragadják (második csillagkapu felkutatása, ZPM lelőhelye, ős-szék használata), ami nem megy, azt nem erőltetik (senki sem akarja megmagyarázni, hogy mindaz, amit látunk, hogyan lehetséges). Szóval, az első filmmel ellentétben ezúttal elégedetten álltam fel az ágyamból. Ha a következő film(ek) legalább ilyen jó(k) lesz(nek), akkor hajrá!

A végére hagytam egy kis öniróniával megáldott poént a film végéről (így kell az ilyesmivel bánni), amire AXYS nevű Abydos Gate-es fórumozó társam hívta fel a figyelmet:

- Gondolom, ezt érdemes volt megnézni – Mitchell.
- Mi? Csak ennyi mondanivalód van? – Daniel.
- Hát, úgy adtátok elő, mintha valami nagy szám lenne. Egy kicsit látványosabbra számítottam – Mitchell.
- Nem. Ez nagyjából az eltávolítási szertartás – O’Neill. – Igen. Szóval… ebéd, valaki?

(http://forum.csillagkapu.hu/index.php?s=&showtopic=3201&view=findpost&p=339192)

Mivel hamarosan – jövő hónapban, 29-én, ha csak ki nem szivárog, mint most az SGA 5×01… – jön a második film, a Continuum, éppen itt az ideje, hogy végre írjak erről a filmről. Mint megrögzött Stargate rajongó, aki az Ori szálat sem utálta, az új szereplőket komálta, az Atlantisz városáról szóló sztorit is megszerette, de a középkori falvak örökös látványától, és az idegenek majdnem teljes hiányától sem riad vissza, nagy elvárásokkal vártam az első TV filmet, mely egyben a hirtelen lelőtt SG-1 széria befejező története is. Szinte biztosra vettem, hogy ez lesz a legjobb, legkirályabb, legüberjobb, leglegleg Stargate múvi. Ellenben a Continuumhoz úgy álltam, hogy nem lesz több egy 8×19-20 Moebius I-II, ami hát nem a kedvenc duplarészem… sőt.

Lehet, hogy nagyok voltak az elvárásaim? Nem tudom, de azt igen, hogy innentől Spoiler jön, mind az SG-1 és az Atlantis hazánkban még nem vetített részeiből, mind a filmből (a Continuumot megpróbálom kihagyni).

Mit is vártam? Először is, egy nagy űrcsatárt, amit talán lehetett volna a Földért vívni. A 10×20 Unendingben az asgardok felszerelték az Odyssey-t sugárfegyverekkel, amikkel egy-kettőre leradírozhatták az ori hajóit. Igaz, hátránya volt, hogy az ori mindenhová követte a komputert vezérlő magot. Mindezek tetejében, hála az Atlantiszon lévő csapatnak és a replikátoroknak, az Odyssey még ZPM-mel és álcázóval is rendelkezett (ez utóbbit Danielnek köszönhette), szóval egy igazán tápos hajó lett belőle. E mellett elvártam volna, hogy egy ilyen film kedvéért a másik BC-304-es, azaz a Daedalus is megkapja a fegyvereket (illetve az Apollo is, bár akkor nem tudtam, hogy az a hajó cameozni fog ebben a filmben). Mindezek mellett be lehetett volna vetni az F-302-eseket az ori vadászai ellen. És hát az Antarktiszon talált ős fegyverről se feltkezzünk meg. Nos, az űrcsatám elmaradt. Az Odyssey jelentős szerepet kapott, de a Daedalusnak híre hamva sem volt. Az Apollo hídja látszódik egy monitoron Abe Ellis ezredes (Michael Beach) mögött. Illetve, van valami csata szerű valami, de az kimerül abban, hogy a magatehetetlen Odyssey-t körbe fogja négy ori anyahajó és folyamatosan lövik. Álmaim Stargate csatájára sajnos várnom kellett az SGA 4×11-ig. Na, ott van Daedalus és Apollo, F-302-esek, replikátor hajók, lidérc kaptárhajók, Utazó anyahajók, meg minden, ami szem-szájnak ingere. De hát én ezt ebben a filmben akartam látni, ha már egyszer nagy költségvetés, és nem mellesleg egy tíz éves sorozat lezárása.

Aztán, vártam még valami közös akciót a jaffákkal, tok’rákkal, egyebekkel, szóval érzékeltethették volna, hogy egyrészt nem csak a Föld, hanem a galaxisunk van szarban, másrészt, hogy nem csak az emberiség – és azon belül a CsK-1 – az egyetlen, akik megmenthetik az univerzumot. Persze, ez a jó öreg „Enterprise effektus”, róluk szól a film. Csak hát na, több CsK egység, több más szereplő jobb lett volna.

Szóval, mindaz az epikusság, amit azért elvártam ettől a filmtől, nem teljesült. De ez még hagyján lenne, elvégre nem nekem készítették, és nem én csináltam a filmet. A baj ott van, hogy a sztori nem áll össze. Látszik, hogy a készítők a 11. évadot zsúfolták bele ebbe a másfél órába (legalább két-három órás lenne). Az eredeti tervek szerint Daniel csak a 10. évad utolsó részében változott volna vissza hírnökből emberré, és az Odyssey egy fél évadot töltött volna az ori galaxisban a ládát hajkurászva. Sajnos a sorozat ledurrantása miatt Daniel pár részig volt csak hírnök, és a ládát már be sem tudták mesélni. És itt a bibi. A láda titkát – mely egy agyátporgramozó kézi-készülék – úgy ismerte meg, hogy Morgan Le Fay (Sarah Strange) látomást küldött neki Merlin (Matthew Walker) alakjában. Tehát a szuperfegyver szó szerint a semmiből jött. Sajnos arról nem szól a fáma, hogy a 10×03 Pegasus Project című részben seggbe rúgott Morgan mit keres már megint a CsK-1 közelében, mikor például Danielt a beavatkozása után kirúgták a felemelkedettek elitklubjából, Orlint örök kárhozatra ítélték a saját elpusztult bolygóján, Oma meg úgy bűnhődött, hogy hagyták Anubiszt szabadon garázdálkodni. Morgan meg mit is kapott? Ejnye-bejnyét? Nem tudni. Az biztos, hogy a hölgy ott van, segít, és miatta van egy olyan szuper cuccunk, amivel kimoshatjuk az ori hívők agyát (legalábbis amíg erre van programozva, mert amúgy bármit belepötyöghetünk). Ezzel egyszer s mind legyengíthetik az utolsó ori-t, Adriát (Morena Baccarin). Ekkor pedig Morgan szépen elkenheti a csaj sminkjét.

A történet további buktatója, hogy míg Daniel, Teal’c és Vala a ládát kutatják, Carternek és Mitchell-nek kvázi nem jutott értelmes szerep. Nekik végül is csak az Odyssey-en kéne ücsörögniük. Erre találták ki az írók Marriket (Currie Graham), az NFB ügynökét. Ő azért van a fedélzeten, hogy felügyelje a küldetést. Illetve titkos feladata a replikátorok elterjesztése az ori galaxisban. Az asgard maggal létrehoz egy ilyen mechanikus bogarat, ami aztán hamar megsokszorozza magát és az Odyssey legénysége csakhamar bajba keveredik, mert az asgard mag odacsalja az ori-t, a repik meg belülről próbálják felzabálni a hajót. Az NFB terve egyszerű, de nagyszerű. A repikkel megfertőzik az ori hajókat, azokat jól felzabálják a bogarak, majd egyszerűen lekapcsolják őket, ha a szuperkapun véletlen áttévednének a Tejútrendszerbe. Ezzel nincs is baj, sőt, nekem tetszik az ötlet, a replikátoroknak bogár formában meg mindig örülök. Csak az volt túlkapás, hogy az Odyssey legénysége eléggé lecsökkent – mondván, hogy a replikátorok bezárták őket a különböző részlegekbe -, illetve bevontak a képbe egy Marrikből létrejött replikátor-zombit, ami aztán replikátor-csontváz-terminatorrá alakult… szóval a végén már nagyon megszaladt az írók keze. És elég snassz módon lett lezárva. Ennek köszönhetően érezhető, hogy a replikátor szál csak azért van a képben – ami annyira nem is illik az Ori szálhoz – hogy Mitchell és Carter is szerepelhessen.

A láda keresése, illetve a tényleges ori történet, még ha kicsit faramucin is, de tetszetős. Faramuci azért, mert míg a CsK-1 az ori galaxisban ténykedik, addig Landry a Földön megtudja egy hírnöktől, hogy támadás készül a bolygónk ellen. Az ori flotta meg is érkezik a naprendszerbe, de sajnos maga a támadás – fene tudja miért – nem indul meg, a hajókat sem látni. Ezzel két hatalmas öngólt lőttek. Egyrészt, a filmben igazán nincs tétje annak, mikor találják meg a ládát. Ha a Földet lerohanja az ori, és mi bevetjük ellenük az antarktiszi ős-széket, meg az Apollot, kilehetett volna élezni a konfliktust. A végére jöhetett volna a drukk, hogy na most a CsK-1 megleli a láda kinyitásának a módját, mielőtt a Föld elbukik, vagy sem? Sajnos ilyen hajrá nincs a film végén. A második hatalmas hiba, hogy a már fentebb ecsetelt, önmagát kínáló űrcsata elmaradt.

Viszont a láda kutatása, attól függetlenül, hogy a történetbe kerülése kicsit légből kapott, remekül lett levezetve. Az elején hőseink Dakara romjai között keresgélnek, bár nem tudni, miért. A film közepe felé derül ki, hogy Daniel látomások alapján jutott el oda, de tévesen értelmezte a képeket. Eztán mennek az ori galaxisba, ahol megtudják, honnét indultak el anno az ősök, és valószínűleg hol lehet a láda. Ezt újfent meglelik egy látomás segítségével, csak nem tudják bekapcsolni. A film vége felé kiderül, hogy a látomások Morgan illúziói csupán. És végül, az utolsó pillanatban sikerül kinyitni a ládát, és a hírnökök, illetve a közelükben lévő hívők megvilágosodnak. Adria meggyengül, Morgan pedig jól elveri. Szóval itt azért vannak fordulatok, még ha azok nincsenek is igazán jól kijátszva (valahogy nem érzi át az ember ezek jelentőségét, nincs meg az a „hű baz’ meg” érzés.).

Mindent összevetve a sztori igazán nem áll össze. Vannak remek pillanatok, mint mikor az Odyssey megérkezik a szuperkapuhoz és átrepül rajta. Vagy a láda kinyitása is baromi jó, a film legvége is tetszetős. Bejön az NFB terve a replikátorokkal. Igazság szerint, tényleg az a baj, hogy a készítők tudták mit akarnak, csak nem tudták, hogyan kéne azt megcsinálni.

Karakterek szintjén már nem ilyen felemás a helyzet. Kedvenceink hozzák a megszokott formákat, a színészek a szintet. Legalábbis én elégedett voltam velük. Cameron Mitchell alezredes (Ben Browder) továbbra is gyerekesen cinikus és felettébb lelkes. Egy pillanatra sem maradna csöndbe, még akkor is szövegel, mikor a replikátor-zombi felmossa vele az Odyssey padlóját. Samantha Carter alezredes szép (szerintem Amanda Tapping a korral egyre szebb) és okos, bár ebbe a filmben igazán csak a replikátorok megjelenésével jut szerephez. Az elején csupán lövöldözik, meg kiselőadásokat tart. Szerencsére a történetben nem veszett el Mitchell és Carter barátsága, mely a 10. évadban bontakozott ki igazán (a tetőpont a 10×12 Line in the Sand-ben volt, erre utalnak is a filmben), itt szintén jelen van, sőt, már-már testvéries. Dr. Daniel Jackson (Michael Shanks) még mindig szívügyének érzi az ori terjeszkedésének megállítását. Talán azért, mert ő az oka, hogy a Tejútrendszerre szabadultak. Teal’c (Christopher Judge) meg… nos, ő valóban jelen van, valóban bazi nagydarab, valóban kitartó, valóban frankón áll az oldalára csíptetett P90-es és valóban eltudja 88 888-szorra is mondani, hogy „valóban”, azaz „indeed”. És még mindig nagyon barátságosan néz. Szerepe ennyi, meg egyszer sétál egy nagyot és megmenti az elfogott haverokat. Ja, és ő találja ki, hogy effektíve hogyan nyissák ki a ládát. Viszont van egy nagyon szép beszélgetése Tominnal (Tim Guinee), akivel úgymond közös lett az élettörténetük. Mindketten szembefordultak „isteneikkel”, akikért azelőtt mindenféle szörnyűséget megtettek. Természetesen a humordudor, ex-goa’uld, ex-tolva és mindezek mellett még szemrevaló Vala Mal Doran (Claudia Black) is visszatér. Ki sem szabad hagyni, egyrészt mert üde színfolt a díszes társulatban, másrészt mert Adria mégis csak az ő egyetlen édes lánya, akinek halála miatt egyetlen könnyet sem ejt. Ami nem csoda, hiszen nem akarta a babát, no meg egyszer majdnem ő ölte meg a 10. évad folyamán. Vala szerencsére továbbra is félvállról vesz szinte mindent, ám ezúttal azért több komolyság szorult belé. Legalábbis Tominnal és Adriával szemben nem poénkodik. Hank Landry tábornok (Beau Bridges) sem marad ki a buliból, bár szerepe csak annyi, hogy rábízza Mitchell-re az Odyssey-t, meg beszélgessen a Földre érkezett hírnökkel és egyetlen vállrándítással elintézze, hogy a Naprendszer peremén felsorakozik az ori flotta.

A sorozat mellékkaraktereiből is feltűnnek néhányan. Természetesen nem lehet csillagkapu Walter Norman Herriman törzsőrmester (Gary Jones) nélkül. A CsK-3 vezére, Reynolds ezredes (Eric Breker) is tiszteletét teszi, igaz csak egy képernyőről néz vissza ránk. Mellettük, ha már az Odyssey megjelent, Marks őrnagy (Martin Christopher) is vele jött. A fickó érdekes karriert futott be, mert az X-303 Prometheus felrobbanásáig azon szolgált, aztán átkerült az Odyssey-re, de az SGA 4×11 Be All My Sins Remember’d című részében már az Apollon ügyködött. Az 5×01 Search and Rescue-ban pedig a Daedaluson tűnt fel. Illetve, mint fentebb is említettem, cameozik az Apollo kapitány, Ellis ezredes, aki voltaképpen Atlantisos szereplő, illetve hát felbukkan Morgan, Adria, de a 9-10. évad során megismert hírnökök is felvonulnak. Ők Greg Anderson (az SG-1 9×03 Originben lett belőle hírnök, amúgy ő égette meg Valát a 9×01 Avalon II-ben) és Doug Abrahams (a kopasz félszemű bölcselkedő). És, hogy teljes legyen az oriok sora, a Doci (Julian Sands) is tiszteletét teszi.

Sajnos a történetből kimaradt Dr. Carolyn Lam, pedig mivel ő az orvosa a Csillagkapu Parancsnokságnak, illetve a lánya Landry-nek, szerintem helyet kaphatott volna. A film végén, vagy egy beszélgetés az apucival, hogy a Föld mekkora bajban van. Illetve hát Siler őrmestert sem jelent meg, pedig minimum ott kellett volna feküdnie a gyenguszon Mitchell mellett

A film az egyszeri Stargate rajongót elkényezteti néhány apró utalással is korábbi epizódokra. Ilyen a film kezdetén az ismerős zenei téma (a Stargate mozifilm főtémája), vagy mikor Mitchell az Odyssey kapitányi székébe huppanva eldarálja a „Weapons to maximum.” parancsot (és a slusszpoén ezzel kapcsolatban, hogy a trailerben is benne volt… aki nem érti, az nézze meg a 10×06 200 című SG-1 részt). De olyan apró nyalánkságokat is felfedezhetünk, hogy ki találta fel a csillagkapukat, honnan vannak a gyűrűt díszítő – és a címeket adó – szimbólumok. Meg hasonlók. Szóval, rajongói szemmel sok kedvességet találhatunk, bár aki nincs tisztában az SG-1 utolsó két évadának fő cselekményszálával (legalább azt nem árt megnézni a film előtt), az le se üljön elé.

Szerencsére a filmben nem felejtették el meghatározni, mikor is játszódik a film. Mivel Carter még csak alezredes, illetve az Apollo is jelen van, rájöhetünk, hogy a sztori az SG-1 10×20 Unending után, de legalább három, ha nem négy héttel – az út a Tejútrendszerből a Pegazus galaxisba három hét, tehát ennyi idő mindenképpen eltelt az Apollo miatt – az SGA 3×20 First Strike előtt játszódik. Ez utóbbi közvetlen folytatása a 4×01-02 Adrift és Lifeline epizódok, melyben Sam már ezredes és a Midway állomáson dolgozik.

Az animációk jók, attól függetlenül, hogy nem lettünk elkényeztetve. Igazság szerint, semmi olyasmi sincs benne, amivel a sorozat kevésbé látványos részei ne tudnának versenyezni, a jobbak pedig egyenesen lekörözik. Sőt. Némi pofátlanságot érzek ezzel kapcsolatban a készítők részéről. Három jelenetet is a sorozatból vágtak át: a szuperkapu megnyílása (itt kiszúrható a minőségbeli különbség), az Odyssey a Föld mellől történő hipertérbe lépése, és a hiperűrben repülése. Most nem ezért vagy azért, de ha már nagyobb költségvetés jutott, s ha már egyszer az SGA 4×15 Outcast-ban, mely egy egyszerű töltelék epizód, képesek voltak három új átvezető animációt elkészíteni az Apollonak, akkor kérdem én, miért ezen a filmen kellett spórolni? Egyetlen mentsége a készítőknek, hogy a húzásuk már-már klasszikus, mert a Star Trek mozifilmek is éltek vele (az 5 nyúlt a 4-ből, a 6 az 5-ből, a 7 a TNG-ből és a 6-ból…). De ez mindenképpen szemtelen húzás.

Amit viszont egyáltalán nem tudok rossz szájízzel emlegetni, az a zene. Joel Goldsmith méltó a nevére, akárcsak apja, ő is képes aranyat alkotni. Alapból remek a Stargate franchise zenéje, de itt kérem szépen, nagyzenekarhoz jutott, és hát élt is vele. A filmet – tiszteletül a mozifilmnek – David Arnold klasszikusával nyitja, aztán pedig jönnek az olyan muzsikák, mint kórussal megspékelt ori téma, a szuperkapu nyitásakor hallható, az SG-1-ban még Mitchell témájaként felcsendülő dallamok, vagy éppen a gyönyörű The Ark of Truth, mely remekül aláfesti az ori bukását.

Szóval akkor, milyen a film? Nem rossz. Egy jobb duplarész lehetne a sorozatban. Mint film… átlagos. Sajnos ennek nem ilyennek kellett volna lennie. Nincs benne az a monumentalitás, ami egy ilyen kaliberű gonosz elintézéséhez szükséges. A végéről hiányzik a feszültség, nincsen tétje a dolgoknak. Persze, jó újra akcióban látni a CsK-1-et, végigjárni az ismerős díszleteket… ám a végén az ember azt mondja: „Nem volt rossz, de ennél lehetett volna jobb is.”

No comment, bokafosatós. A látványilag nem túl erős - pedig szerintem annak kellett volna lennie - Ark of Truth költségvetése lehet, ide vándorolt át. Itt lesz minden, kéremszépen. És még annál is több.

Innét le is tölthető.

Végre hivatalos és informatív anyaggal lepetek meg minket a Stargate hatalmasságai a Stargate új spin-off sorozata, az Universe-sel kapcsolatban, illetve (újra el)készül egy új/régi DVD film is, illetve lesz egy kis SGA 5. évados hír. Az eredeti hírek fordítása megtalálható az Abydos Gate-en. Na nézzük csak, mit ajánlanak nekünk.

- Nem várt külső aktivitás. Azonosítatlan SPOILER-járat! Nincs IDC!
- Íriszt bezárni!

A két showrunner ezúttal is Brad Wright és Robert C. Cooper lesz, akik az SG-1-t is jegyezték, illetve jelenleg a DVD filmekért felelősek. Elmondásuk szerint szeretnék, ha az Universe elrugaszkodna az eddigi SG-1/Atalntis koncepciótól, és lazábban kapcsolódna a másik két szériához, de azért mégis részese legyen a csillagkapu univerzumnak. A jelenlegi bemutató dátuma valamikor 2009-re datálható, bár Wright nem igazán szeretne visszaállni az évi két széria/40 epizód felálláshoz (ahogy anno volt, mikor az SG-1 és az Atlantis még együtt futott), mert az igencsak megterhelő, ráadásul a költségeket sem lehet megfelelően elosztani. Viszont kifejezetten szeretnék, ha az Universe nagyobb költségvetést kapna, mert a tervezetek szerint ez lesz a leglátványosabb SG sorozat. Szóval, szeretnék megvárni az SGA végét, és csak utána nekiállni (aminek lehet, hogy az 5. lesz az utolsó évada, de akár 6. is lehetséges, ez majd nyáron, legkésőbb ősszel derül ki).

A sztori alapja ezúttal is az ősökhöz köthető. Évmilliókkal ezelőtt, miután az alterran faj később ősökként elhíresült csoportja (akiket az ori fanatikusok üldöztek el a saját galaxisukból) megérkezett a Tejútrendszerbe, letelepültek Dakaran, és létrehozták azt a fegyvert, mellyel később az SG-1 kiirtotta a replikátorokat (és még később az Ori ellen is bevetették). Persze, akkor még csak az élet csírájának elvetésére szolgált, és egyáltalán nem fegyvernek készült (nos, ez kiderült az Ark of Truth-ból, illetve az SG-1 8×16-17 Reckoning I-II-ből). Mindezek mellett lakatlan, vagy Föld (vagy Celestis) típusú bolygókon csillagkapukat helyeztek el, hogy ezzel is megkönnyítsék a kialakuló népek kapcsolattartását, illetve egyes bolygókon, mint a Föld (Avalon) ős kolóniákat is létrehoztak (nálunk Atlantiszt). Jól elvoltak évmilliókig, létrejött a négy faj szövetsége (Ős, asgard, nox és furling), találkoztak pár egyéb fajjal, akiknek szintén adtak csillagkaput, vagy azok tették rá a mancsukat olyan bolygókra, ahol voltak kapuk. Mígnem kitört az a járvány, amit sehogy sem tudtak megfékezni az ősök. Egy részük elmenekült Atlantisszal (illetve feltehetően már repülő városokkal is) a Pegazus galaxisba, ahol újra eljátszották azt, amit a Tejútrendszerbe. Mások felemelkedtek, megint mások szörnyű halállal kipusztultak. És itt jön az Universe. Azt tudjuk, mi lett az ősökkel, miután elmentek a Pegazusba (a lidércek jól visszakergették őket tízezer éve, de akkor már csak pár százan, talán ezren voltak, nálunk meg már a goa’uld volt a domináns faj), de nem tudni, mit csináltak, mielőtt odamentek. Az Universe itt indul. Az ősöknek nem volt elég az a pár nem emberi faj megismerése, akikkel a Tejútrendszerben összehozta őket a sors (illetve, galaxisunkon kívül ott voltak az asgardok, akikkel a rosseb tudja, mikor futottak össze). Szóval szerettek volna még megismerkedni pár hozzájuk hasonló fejlett fajjal (talán ennek hatására találkoztak az asgardokkal). Kutató faj révén úgy döntöttek, igyekeznek eljutni oda, ahová csillagkapuval rendelkező alterran még nem merészkedett. Építettek két bazi nagy hajót és szélnek eresztették őket az univerzum egy ősöreg szegletébe (na most ez vagy a mi galaxisunk közepe, vagy ténylegesen az univerzum egy ismeretlen része… talán az ősrobbanás helye). Az első hajó teljesen automatikus, ez gyártja a csillagkapukat és telepíti őket a bolygókon (lehet már eleve ez volt felelős a kapuk elhelyezéséért a Tejútban, az asgardok galaxisában/galaxisaiban, illetve lehet, hogy a Pegazusban is ez ténykedett, bár ezt azért zárnám ki, mert ugye ott teljesen mások a kapuk, mint a többiben, sokkal fejlettebbek). A második feladata pedig a kapcsolatteremtés, ezen volt már legénység is. Azonban a vírus kitörésekkor a hajók küldetése megszakadt. A kapcsolatfelvevőt leállították és elhagyták, a kapuépítő pedig máig járja a galaxisokat, csillagkapukat szétszórva (itt az a nagy kérdés, hogy csak olyan bolygókra telepít, ami alkalmas az emberi életre, azaz továbbra is kanadai erdőket láthatunk, vagy, ahogy az ó SG-1-os időkben, fel-felbukkan néhány nem emberi életre alkalmas világ is? Ez utóbbinak valószínűnek kéne lennie, elvégre olyan területeken jár a hajó, ahol nem alakulhatott ki emberi faj, hiszen azt az ősök terjesztették el – saját arcképükre alkották meg az embereket… hm, tényleg az ősök az isten – és eme területeken ősök még nem jártak). S most jön a 9. ékzár rejtélye. Kiderül, hogy az utolsó ékzár szerepe az, hogy a felderítőket bármelyik bolygóról visszavigye az űrhajóra, ami akár a galaxis túlsófelén is járhat (ezzel a módszerrel a hajó járhatja az univerzumot, míg a felderítők egy időben több bolygót is meglátogathatnak a fedélzeti csillagkapu által). Persze, valószínűleg ehhez több energia fog kelleni, mint a 8. ékzár betárcsázásához. A földiek valahol rálelnek erre a titokra, és expedíció indul a hajók felkutatására, és hogy eljussanak oda, ahová szegény alterranok már nem tudtak. Szóval, ahová még semelyik emberi evolúció nem jutott (alterranok az elsők, emberek a másodikak).

Az alkotók szakítani akarnak azzal a csillagkapus hagyománnyal, hogy egy expedíciós csapat van és egy bázisparancsnok. Eleve nem szeretnék a hajókat állandó bázisnak kinevezni (ez szvsz elég érdekes, mert ha nem azok lesznek az állomások, akkor a Csillagkapu Parancsnokság, vagy Atalntisz). Ennél fogva a főhősök száma nagyobb és másabb besorolású lesz, mint eddig. Bár több mint valószínű, hogy itt is megmaradnak a katonák és tudósok felállás, és lesz egy ezredesünk, meg néhány doktorunk. A készítők még annyit elmondtak, hogy az Atlantisszal ellentétben, az SG-1-hoz hasonlóan itt is szeretnének egy húzónevet a szériának, mint amilyen anno Richard Dean Anderson volt Jack O’Neill szerepében. Illetve valószínűleg átemelnek egy korábbi SG szereplőt is (hasonlóan, mint McKay, aki Atlantisz előtt három részben is feltűnt az SG-1-ban, illetve Dr. Weir-t is már az SG-1-ban mesélték be, igaz, akkor még más színésznővel – Jessica Steennel, akit a 8. évadra, illetve ezzel párhuzamosan az SGA-ra leváltottak Torri Higginsonra, mondván, hogy Steen nagyon hasonlít Amanda Tappingre – a szőkeség a lényeg a hasonlóságban – azaz Carterre. A poén az egészben, hogy később Weir karakterét Carterre cserélték le…). Szóval… hol is jártam? Ja, ismert SG-s szereplőt is akarnak. A rajongók két kedvenc neve e téren Michael Shanks, azaz Dr. Daniel Jackson, illetve Corin Nemec, alias Jonas Quinn, akit a 7×14 Fallous óta méltatlanul elfeledtek, és a bolygóját is csak említették a 10×07 Counterstrike-ban, hogy elfoglalta az Ori. (Személy szerint én Quinnek örülnék a legjobban, sőt, már ki is találhattam, hogyan mesélhetnék be: megjelenne a CsKP-n, hogy a Kelownán Thanos nagyúr az egész naquadria mizériát – átalakított, baromira instabil naqudah származék – azért is csinálta, mert rájött a 9. ékzár rejtélyére, és így akart elég energiát csiholni. Aztán erre rájön Jonas, mert mondjuk olvasta abban a kristályban, amit a 7×02 Homecomingban találtak a múzeumban, és visszamegy a Földre, mert reméli, hogy ők ki tudják nyitni a kaput a hajóra, hiszen van egy saját, alig használt ZPM-ük – amit az asuran replikátoroktól szereztek még az SGA 3×10-11 Return I-II-ben. Aztán, ha már úgyis rájött, ő is mehetne a csapattal.) De a lehetőségek tárháza nyitva van, hiszen tizenegy év és 15 évadnyi csillagkapu széria elég sok karaktert rejt egy ilyen feladatra (Jennifer Haliey hadnagy, Dave Dixon ezredes – ő még húzónév is lehetne, hiszen az az Adam Baldwin játszotta, aki később Jane Cobbot is életre keltette a Firefly-ban, és amúgy is szokás átvenni SG-be Firefly szereplőket – vagy Laura Cadman főhadnagy, Dr. William „Bill” Lee, stb… a végtelenségig lehetne sorolni).

Ellenség terén is szeretnének szakítani a hagyományokkal a készítők, mert ezúttal (legalábbis kezdetben) nem lenne egyetlen nagy, az egész évadot vagy akár évadokat meghatározó főgonosz. Mivel a fajok alapvetően fejlettek, de emberektől függetlenek lesznek, így egyesek örömmel, mások gyanakodva, megint mások ellenségesen fogadnák a betoppanó felfedezőket, vagy éppen magát a hajó(ka)t (hát igen, nem biztos, hogy mindenki örömmel veszi, ha egy gigantikus űrhajó lepottyant egy csillagkaput a hátsókertjében, amin át aztán megjelenik pár ember „békével jöttünk” szöveggel, fegyverekkel a kezükben). Persze, itt már azért közbeszólhat a rendszer, mert a Sci-Fi Chanell lehet, nem díjazná ezt az ötletet. Hiszen, szokás a főgonosz, nem? Mondjuk, ha ezúttal nem főgonosz, hanem főgonoszok lennének, és azok sem szimplán gonoszok, hanem mondjuk olyan fajok szövetsége lenne, akik egyszerűen nem díjazzák a pofátlan emberek pofátlan hajóinak pofátlanul elhelyezett csillagkapuit és meghívás nélküli betoppanását, nos, én annak örülnék igazán.

Ez hát az ígéret a Stargate Universe-re. Összefoglalva: új felfedezni való, nem emberi fajok, új hősök, az univerzum új aspektusainak megismerése. Ha összeszednének pár új és jó írót (megjegyzem, a vérfrissítés már kéne a stábba), megkapnák a nagyobb költségvetést (bár szvsz ezen baromira nem múlik egy jó történet), nem hirtelen kapnák elő a szereplőket (Teyla és Ronnon megformálóit elég sebtiben válogatták be, olyanok is lettek), még akár jó is lehet. Ami egyelőre nekem személy szerint annyira nem tetszik, az az, hogy hajóra kerül a cselekmény. Bár újszerű, hogy kettő is lesz, és ha azok jók és érdekesek, akkor üsse kő.

No, és most egy huszárvágással irány az SG DVD-k világa. Az Ark of Truth (erről is kéne már értekeznem…) minden várakozásnál jobban teljesít. Az OST, azaz a zenei albuma április 18-án jön. A Continuum július 29-én debütál (előre láthatólag jobb lesz, mint az AoT, ami szintén nem volt rossz… bár én többet vártam… na jó, tényleg kéne már írnom róla). Az Atlantis 4. évada július 9-től lesz megvásárolható külhonban (meg majd egyszer a nagyon távoli jövőben talán hazánkban is). És 2008 vége, 2009 eleje környékén jön az új film, ami nem is olyan új, hanem régi, nagyon régi, egész pontosan 11 (vagy lehet addigra lesz már 12) éves, és afféle Stargate 2-ként is tekinthetünk rá (hazánkban futott is ilyen címmel a videó tékákban). Igen, az 1×01 Children of the Gods, azaz Az istenek gyermekei, a Stargate bevezető része (filmje). A készítők ugyanis úgy döntöttek, hogy fogják és kikupálják, újravágják, ráncfelvarrják és eladják DVD filmként. Most diszkréten feledkezzünk meg ama pofátlanságról, hogy ezzel kvázi nem csinálnak semmit, csak újra eladják azt, amit már egyszer eladtak. Most ezt tegyük félre, ez a biznyisz része, megcsinálták már ez előtt is, meg fogják csinálni ez után is.

Brad Writght imigyen nyilatkozott az eredeti Showtime-os verzióról (ez a csatorna adta le az első öt évadát az SG-1-nak, majd tőlük vette át a Sci-Fi Chanell): „Nemrég láttam TV-n, és azt gondoltam, hogy ennél jobbat is tudunk csinálni.” – nyilatkozta a GateWorld-nek. – „Nem csak a vizuális effektekre gondolok, hanem az egészre. A mód, ahogy elmeséltük a történetet, a 4:3-as képarány, és a helyenként sajnos rossz forgatókönyv.” Jó az önkritikája, mert ő volt az egyik író. Na már most, ja, bizonyos fokon egyetértek vele. Olyan hibák, mint a gyűrűszállító siklóból halálsiklóvá alakuló gép (megjegyzem, engem ez a jelenet vett meg anno kilóra), a csillagkapu igencsak érdekes működése (akkor még a film koncepcióját próbálták bevinni, vagyis hogy minden bolygónak minden bolygón más a címe, mert a kapukon lévő szimbólumokat az adott világ csillagképeihez igazították… ennek problematikáját a Stargate SG-1 ajánlásban veséztem ki anno). Vagy, hogy az M16-osok nem lövik át a jaffák páncélját, de a későbbi részekben az MP5-ös (ami sokkal kisebb tűzerővel rendelkezik) már simán. Vagy az a logikai baki, hogy a film elején a jaffák lazán kinyitották a kaput a Földön, holott nekünk nincs tárcsázónk. S kizárt, hogy egyikük kinyitotta a páncélajtót, felszaladt az irányítóba, bekapcsolta a már rég leállított tárcsázó-szuperszámítógépet (amiből lendületből négy van), bezüzzentette a tárcsázó-programot és bepötyögte a címet, mindezt úgy, hogy a kapunk nem is volt hozzáigazítva a hálózathoz (ugye ezzel magyarázták azt, hogy miért csak Abydost, illetve, mint később kiderült, Héliopoliszt tudták tárcsázni). Na, szóval hibából van bőven, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ez a pilot volt, ekkor még nem állt készen az univerzum, sokat kellett még fejlődnie. Elmaradtak az átalakuló halálsiklók és a gyűrűik, a csillagkapu normalizálódott, és már az M16-os (sőt, már a 9 mm-es Beretta pisztoly) is át tudja lőni a jaffák páncélját. Ez így van rendjén, nagyon sokszor a bevezető rész ütközik a tényleges sorozattal.

Szóval, logikai baki, a sorozathoz hozzáigazítás szükséges, ha már nem tudják lenyelni (szvsz kis rugalmassággal kezelhető). Joel Goldsmith új zenét ígér, ami nagyon jó, mert remek zeneszerző (az Ark of Truth-hoz mesés mjúzikot komponált), bár így elvész David Arnold muzsikája, amit a mozifilmből vágtak át (ez azért adott egy feelinget az epizódnak). Ja, és lesz trükkfeljavítás, ami szintén nem árt 11-12 év után. Nem beszélve az olyan jelenetekről, amiket még ’97-ben forgattak, és most visszakerülnek (lesz egy teljesen új jelenet, illetve módosul az eleje, meg valószínűleg sok apró toldalék).

Eddig jól hangzik. Jön a feketeleves. Hét teljes perccel lesz rövidebb. Ami drasztikus kivagdosást jelent, ha azt vesszük, hogy újakat is kap. Először is, megy a sunyiba a Shau’ri sztriptíze. Mert ugye az nem való családi sorozatba. Vala élve megégetése az igen, akárcsak Arkad falra szögezése, vagy a lidércek táplálkozási módja… de az, hogy egy nőt lecsupaszítsanak, az nem. Bár így érdekes lesz Shau’ri goa’uldá avanzsálásának pillanatai… pedig az is egy cool jelenet (most férfiúi ösztöneimtől függetlenül is beszélek ). Illetve a feszesebb tempó elérése végett lesz még jó pár áldozat. No, ennél a résznél én keresztet vetettem a felújításra. Jómagam rühelem a feszesebb tempó miatti kinyiszálását, és annál már csak a cenzúra miatti vagdalkozás irritál jobban. Miért nem lehet valamit úgy felújítani, mint ahogy Lucas csinálta a Star Warssal? Effektek ráncfelvarrva, új jelenetek, mégsem kellett kivágni semmit. Esze ágában sem volt feszesebbé tenni a tempót. Minek az a feszesség… a nők mellénél, ott jó, de egy működő, megfelelő tempójú filmet ne bazirgáljanak már szét emiatt. No mindegy, meglátjuk, milyen lesz. Max úgy kezelem majd, mint az Alient és az Alien3-at, a két verzió egyvelege az igazi film

No, a végére hagyok még egy kis Atlantis 5. évadot. Az írók lehet rájöttek, hogy kicsit túlzásba estek Vancouver erdeivel és a két (három, ha az ori-ét is számoljuk) galaxisnyi emberrel, ezért az 5. évadban, mikor a lidércfenyegetés már drasztikusan csökken (ugye a polgárháborújuk, a földiek, a replikátorok és Michael hoffi vírusa rendesen megtizedelte őket), előbújnak a fejlett fajok, akik eddig rejtőzködtek a lidércek elől, vagy csak le sem csokizták őket. Ennél fogva a ködlények és lidércek után (meg ha nagyon szőrözünk, akkor ide sorolható az asuran is) végre felbukkannak a nem emberi, fejlett fajok a Pegazus galaxisban is. Ezek egyike az a faj, ami új ellenségként kerül be a képbe, és akit újfent Daniel Jacksonnak köszönhetünk majd, aki azért jön majd Atlantiszra, hogy az ős Janus után kutakodjon (ő készítette az idő-ugrót, mely az SG-1 8×13 It’s Good To Be King, 8×19-20 Moebius I-II-ben és az SGA 1×15 Before I Sleepben szerepelt. Ez utóbbiban maga Janus is felbukkant), ehelyett valószínűleg egy ellenséges fajt talál. Ezen kívül visszatér Dr. Beckett, ugye Richard Woolsey váltja majd Cartert a vezetői székben (remélem ő már tényleg nem lesz annyira bólogatós, mint Carter és Weir volt, bár Carter jobb vezetőnek bizonyult számomra), illetve néhány dolog még megvalósul majd abból a jövőképből, amit a 4×20 The Last Manban láthattunk (nagyon úgy tűnik, hogy Dr. Keller elkapja majd a vírust, és Beckett ezért tér vissza… és én szurkolok, hogy McKay összejöjjön a dokinénivel, mert ráférne már a sorozatra egy komolyabb kapcsolatépítés is). Ja, és Carter a második félidőben is fog szerepelni, tehát nem tűnik el végleg. Az SGA 5. évad valószínűleg júliusban fog debütálni, bár erről egyelőre semmi hivatalos nincs, de a sok DVD megjelenés erre engedtet következtetni.