Eljött ez a nap is. 2005 után három évvel újra Star Wars van a moziban. A hétvégén volt is alkalmam megtekinteni néhány rajongótársammal együtt, s azt kell mondjam, hogy mélységesen csalódtam. Pozitívan.
A The Clone Wars nem az első Star Wars sorozat, hiszen régen (1985-ben) volt már nekünk egy Ewoks-unk és egy Droids-unk, amik hát na… khm… finoman fogalmazva sem túl jók (megpróbáltam végignézni őket, komolyan… nem ment). Aztán, 2003-ban Genndy Tartakovsky közreműködésében elkészült az első Clone Wars (the nélkül), melyet már sokkal nézhetőbbnek tartottam az előző két alkotásnál, de még mindig nem volt az igazi. A rajzok nem tetszettek, a sztori ellent mondott filmmel és EU-val egyaránt, és hát pont az az ember rajzolta meg, akinek munkáit személy szerint rühelem. Sok börleszk, túlzások, elnagyoltság és irdatlan rövidség jellemezte (kivétel ez alól a második széria, de még az is lehetett volna hosszabb). Poénnak, vagy SW extrának elment, de én személy szerint többre vágytam.
Aztán kiderült, hogy készül egy újabb Clone Wars, ezúttal már The-vel ( 
), és most animációs lesz. Elsőre természetesen én is Final Fantasy szintű animációra gondoltam, hiszen ILM, meg George Lucas, meg atyala-patyala. Aztán hírül jött, hogy a japán rajzstílus felé fog közelíteni. Itt felhúztam a szemöldököm, mert azt a stílust sem komálom jobban, mint Tartakovsky stílusát. De hát mindegy, anime-ben is van, amit szeretek, rajzok ide, vagy oda. Az első képeknek mégsem örültem. A karaktereket mintha baltával faragta volna egy részeg, vak favágó. Na mondom, sok mindent elnézek, de ezek… erre futotta a Lucasfilm Animation-nek? Ez lenne olyan nagyszerű? Jááááj… mámá… Körülbelül ez volt a reakcióm. Nem tetszett, finoman szólva. Tehát, a karakterekkel nem voltam kibékülve, attól is tartottam, hogy teleteszik fingó-hányó-taknyozó-böfögő-nyáladzó „poénokkal” (gusztus dolga, én ilyenen nem tudok röhögni), illetve még rossz előérzetem volt a túlzásokkal kapcsolatban. Így hát mindezen félelmek miatt kissé semlegesen viszonyultam a műhöz, olyannyira, hogy még a letöltött verziót is töröltem, mielőtt megnéztem (ez utóbb jó döntésnek bizonyult, így a moziban láthattam először), és spoilerfüggőség sem ütött ki rajtam (jószerivel semmit sem olvastam el). Az egyetlen pozitívum, amit a trailer és a bemutatott első pár perc után találtam, azok az akciók voltak. Azokat durvának találtam, és szinte biztosra vettem, hogy csak az összecsapások képesek lesznek kárpótolni a gyatra animációkért (a CW-t is emiatt nézem meg újra és újra).
Amit viszont végig tudtam, hogy eszembe sem fog jutni mozifilmként tekinteni rá. Miért? Mert nem annak készült. Ez az első három rész egybevágva, megkurtítva és kibővítve. Vagyis egy pilot, vagy még inkább, egy mini-series, ami felvezeti a sorozatot (mint teszem azt a BSG mini), csak TV helyett a mozivásznon debütált. De mert mozivásznon van, attól még nem lesz a filmből mozifilm, mint ahogy a TV-be került mozifilm sem lesz TV film. S mindezt nagyszerűen alátámasztja az a tény, hogy már a második évadon dolgoztak a készítők, mikor a Warner és Lucas kitalálták, hogy az első három epizódból legyen egy film, és menjen moziba, mert egyrészt jó az extra haszon, másrészt kedveskedés a rajongóknak, harmadrészt miért ne. Így hát Lucas és a rendező, Dave Filoni összeültek, és az első három részt kissé átszabva, hogy azért passzoljanak egymáshoz, meg túl meredek se legyen, azon túl itt kicsit megkurtították (kikerült az Anakin vs Ventress a rancor hátán, ennek speciel örülök), ott kicsit megtoldották. Kész is a mini. Mindezek fényében, fel sem merült bennem, hogy mint mozifilm, úgy nézzem. Annyit vártam el, mint bármilyen más pilottól. Győzzön meg, hogy érdemes nézni a sorozatot. Sikerrel járt.
Kissé semlegesen viszonyulva a filmhez, némi aggodalommal a tudatomban, földközelben tartott léccel, minimális optimizmussal és – szerintem – reális megközelítéssel ültem be szombaton a moziba. Nos, akik ott voltak, azok láthatták, hogyan mentem be, és hogyan jöttem ki. A film előtt Ody Mandrell komám megkérdezte, várom-e már a filmet. Kvázi annyival elintéztem, hogy a CW-hez hasonlóan egy érdekességnek jó lesz. Utána, hogy Ody-t idézzem: „Dzséjt pl. teljesen el volt ájulva tőle.”
És tényleg. Hihetetlenül tetszett. Cak-pak. Ha nagyon kötözködni akarok, akkor tényleg csak a karakterek kinézete volt az, ami teljes mértékben – főleg az élő megfelelővel rendelkezők – nem jöttek be, ők is inkább a minimális mimikázás miatt. Illetve, Dooku arca olyan volt, mint aki szembefutott a betonfallal, és vesztett. Olyan lapos profilból az arca. Ja, meg nem tetszésemet fejeztem ki a Delta-7-esek átépítésével kapcsolatban. Az eredeti design, vagyis a droid oldalt tartása jobban bejött, bár teszem hozzá, mivel R2-t szállítani kell, és R4 is testet kapott (az ep3-ban ugye már volt neki, míg az ep2-ben még nem, hopp, ilyenekre is figyeltek), és a Delta-7-esekben csak a törzsön fér el egy egész asztromech droid. Szóval, a design feláldozásra került az ésszerűség mellett. Meg talán még azt mondhatom, hogy Cody parancsnok a vártakhoz képest kevesebbet szerepelt, valamint nem értettem, mit keresnek a Kashyyykon élő can-cell-lek a Teth-en. No és persze – azért jutnak eszembe az írás alatt a negatívumok 
– nem tetszett az opening, azaz a cím kiírása. Kicsit hiányzott az úszó szöveg (rontotta a dolgot, hogy nem tetszett a narrátor hangja, olyan híradós benyomást kelletett), és az A klónok háborúja felirat-design sem jött be ebben a formában. Szerintem jobb lett volna a klasszikus verzió, vagyis először Star Wars, aztán utána kiírni, hogy The Clone Wars, végül – mikor elindult a sorozat – jöhetnének az epizódszámok. Végül vagy szöveges, vagy narrátoros összefoglaló. No mindegy, mindezzel szerintem együtt tudok élni. Ezzel azt hiszem kifújt a negatívumok sora (végleg, azért írás közben megtoldottam kicsit…). Jöjjenek a pozitívumok.
Innentől SPOILER.
STAR WARS FEELING!!! Azon belül: CLONE WARS FEELING!!! Ilyennek kellett volna lennie már az első CW-nek, de hát mivel az nem jött össze, hát itt van ez. A háborús érzés, ahhoz képest, hogy gyerekeknek készült animációs filmben van, remekül átjön. A csatáknak – ha a droidok ökörködéseinek nem is – lazán helyük lehetne a filmekben. Sőt, nem hittem, hogy ilyet írok, de szerintem a geonosisi csatát is lenyomja a cristophsisi ütközet intenzitása, míg a teth-i összecsapás fantáziában veri kenterbe (harc egy függőleges hegyoldalon! Öcsém, ilyet még nem pipált ember). Az egész intenzív, monumentális. És nuku finomkodás. Klónkatona utolsó mentsvárként, mivel kifogyott a puskája, hullnak körülötte a bajtársak, és özönlik a droid sereg, kirohan a fedezékből (azt már úgyis pozdorjává lőtték) és kézitusára megy egy B2-es szuper harci droiddal. Naná, hogy nyert meccse van a droidnak, lefogja a klónt és nyíltan kivégzi. Ahogy azt egy harci droidnak kell, szenvtelenül. Vagy a klón nagy lelkesen kiugrik rohamozni, erre fejbe lövik. Pech, ilyen az élet. Szóval egy rajzfilmhez képest igenis, van kegyetlenkedés, átjön, hogy nem párnacsata dúl a Galaxisban, hanem véres háború. Persze, azért nem kell megijedni, ezúttal elmarad a lefejezés, kéz leszelés, kettényisszantás, élve égetés, lenge ruhás csajok szörnnyel felzabáltatása, meg a többi filmekben látott durvulás. Ám azért van, szóval kivételesen egyet értek a tizenkettes sárga karikával, azon alul csak apuka vagy anyuka (legjobb, ha mindkettő) kíséretében tessék megtekinteni a filmet.
S, hogy teljes legyen a háborús élmény, itt megkaptam azt, amit baromira hiányoltam az ep3-ból és a CW-ből. Minden harcjármű felvonult. Az ep1-ből visszatértek az AAT tankok, a C-9979-es leszállóegységek (bár e kettő háttérelemként az ep3-ban is szerepelt), klónok oldaláról a Venator csillagrombolókat kísérik az Acclamator csapatszállítók. A klónok még nem az ep3-as dizájnú sisakot viselik, szóval ez még keményen a háború eleje. Ezt az is bizonyítja, hogy a Jedik is még a Delta-7B Jedi vadászt használják, nem az Eta-2-est, illetve sehol sincsenek ARC-170-esek és V-Wingek, helyettük a képregényekből és a CW-ből ismert V-19-es Torrent vadászok vannak. Szeparatista részről pedig most nincs 1000 Providence osztályú cirkáló (Grievous hajója, az Invisible Hand volt ilyen), mint a CW-ben, sőt, egyáltalán nincs ilyen, helyette vannak Munificentek, Lucrehulkok és Recusantk. Mindez persze csak a töredéke annak, amit látunk, mert bőven van itt új, régi, filmes és EU-s cucc is. Mindezt ízlésesen tálalják, ráadásul következetesen, inkább ep2-es stílusban, hiszen még közelebb vagyunk ahhoz, mint az ep3-hoz. Így a klónoknál a színek még rangokat jelölnek, nem légiókat, és sok kütyü, ami a RotS-ban már használt eszköz volt, itt még fel sem tűnt.
Ami szintén lenyűgözött, az a filmekkel és az EU-val való összeférés. Mint írtam, a CW-nek az egyik legnagyobb hibájának azt tartom, hogy se a filmekhez, se az EU-hoz nem igazodik. A TCW ezzel szemben, legalábbis szerintem, hibátlanul passzol. Jól prezentálja ezt a fentebb leírtak, hiszen pl. V-19-es Torrent vadász csak az EU-ban van, de az Acclamatorok és a Venatorok is csak ott jártak párban, hogy az ARC-troopert, vagy a festett LAAT/i csapatszállítókat, a Bomarr szerzetesek történetének emlegetését (pókszerű vacak a háttérben az ep6-ban, mikor megérkezik C-3PO és R2 Jabba palotájába), Ventress EU-s életének felemlegetését, vagy a hutt kajidicek szóba hozatalát már ne is említsem. És akkor a részletekbe még bele sem mentünk. Példának okáért, az ep3-ban Obi-Wan a Venator csillagromboló orr-hangárából jött ki, és az oldalsó hangárakat jó eséllyel csak láthatjuk egy-egy pillanat erejéig. Ezúttal használják azt a hangárat is, amit a kevésbé szemfülesek csak a Fantasztikus gépezetek című könyvben, vagy képeken fedezhetnek fel. De láthatjuk a Venatorok hídját, ahol a Birodalomban megszokott egyenruhát viselő tisztek dolgoznak (ugye, az ep3-ban ilyen emberkéket csak a Jedi Templom hangárában és a végén, szintén a Venator hídján láthattunk). Persze, ehhez az kellett, hogy a sztori ezúttal ne Anakinra koncentráljon, hanem a háborúra, így az egyszerű szereplők is totálplánba kerülhettek.
De még hogyan. A klónok egyéniséget kaptak. Bár a kinézetük szerintem messziről sem hasonlít Temuera Morrisonra, vagy Bodie Taylorra, ennek ellenére, sikerült mindegyiküket másmilyenre szabni, főleg hajviseletben (némelyik elég extrém). Bár a filmben ennek nincs különösebb jelentősége, csupán érdekesség, de biztosra veszem, hogy a sorozatban ez sokat fog segíteni a klónok megjegyzésében, mikor egyikük-másikuk fontossá válik. Mint amilyen ebben a filmben Rex százados. Mellettük megismerkedhetünk egy admirálissal, láthatunk szerelőket, alvilági gengsztert, stb. És a szép az egészben, hogy mind jó karakter, élők, ahogy az egy SW-ben megszokott, viszont ezúttal hangsúlyosabbak a háttérszereplők is.
Ha már szó esett a karakterekről, nézzük is meg őket közelebbről. Obi-Wan Kenobi a szokásos. Fizimiskája már ep3-as, humora meg nagyon csípős. Míg a filmekben éppen csak el-elereszt egy-egy beszólást, itt meg sem áll, miközben megtudjuk, miért is nevezi Grievous a RotS-ben Jedi diplomatának (megjegyzem, már itt majdnem kifeküdtem, olyan poén volt). Anakin Skywalker semmiben sem változott, heves, kerüli a szabályok betartását, szóval a szokásos, csak most nem pingpongozik vele a Jedi Tanács és a kancellár, és már nem is Obi-Wan padawanja, így sokkal felszabadultabb, mondhatni, az a Jedi, akiről Ben Luke-nak mesél a kunyhójában. Itt is, mint az ep2 és 3 elején, remekül érezhető, mennyire jó barátok, csak most az ember abban a tudatban figyelheti a kapcsolatukat, hogy tudja, még sokáig nem fog semmi sem rosszra fordulni. Az ep1-2-3 harmadik főszereplője, Padmé csupán a film vége felé kap szerepet (addig nem is találkozunk vele). Most még politikus, nem aggódó anyuka és feleség. Itt még tesz is valamit, pláne, mikor megtudja, hogy Anakin – mint mindig – veszélyben van. Nem rest leszállni Coruscant alvilágába, tök egyedül, és a diplomácia megoldás kudarca után újfent agresszív véleménycserébe kezd. A további régi ismerősök, mint Yoda és Mace Windu sajnos nem szerepelnek annyit, hogy nagyon másmilyenek legyenek, mint az ep2-3-ban. Mondjuk Yoda-nak van egy jó pillanata, mikor megelégeli, hogy Obi-Wan húzza az időt a Cristophsison. Palpatine ezúttal csak mellékszereplő, mint az ep1-ben, de Darth Sidiousként sincs jobban jelen, mint az ep2-ben. S végül itt van Jabba, a hutt. Voltak, akik szerint Jabba nem Jabbás, főleg, mivel az ő kicsi porontyát kell megmenteni. Nos, erre én is furcsán néztem, de aztán jött egy jelenet, ami minden fenntartásom elhessegette. Végre a Jedik visszaszenvedik a kis Rottát, erre Jabba hálából kiadja a kivégzés parancsot (mivel Dooku úgy keverte a lapokat, mintha a Jedik akarták volna elrabolni, majd megölni Rottát, szóval szvsz Jabba nem létező töke telelett az egésszel, és jó hutt-hoz méltón vérengzeni akart). Még a film végi jelenete sem zavart, melyben a szabadban figyelte a távozó Jediket. Ez kicsit olyan Keresztapás, a Don is nagyon ügyelt arra, hogy a leszármazottai és a jótevők jó fényben lássák. Jaj, majd megfeledkeztem Dookuról. Az öreg gróf újfent a fő machinátor, aki ezúttal is Ventressel próbálja kijátszani a Jediket, viszont ez esetben a meccset Anakinék nyerik. Miután tanítványa, újfent kikap Obi-Wantól, és Anakin elcsaklizza az orra elől a kis Rottát, Tyranus nagyúr már kénytelen saját kezébe venni a gyeplőt, de Skywalker vele is kibabrál. Persze, előtte még van egy kis csihi-puhi, ami meglepő, hiszen az ep3-ban mintha arra történt volna utalás, hogy Anakin és Dooku nem találkoztak a Geonosis óta. Nos, valójában arra utaltak, hogy Anakin erősebb lett az utolsó találkozás óta, s hát kérem szépen, ebben a filmben sem áll Anakin nyerésre, talán csak egyszer sikerül Dooku fölé kerekednie (és ha nem trükközik, akkor a gróf győz, mert megölte volna Rottát). A régiek közül meg még felbukkan Grievous, de őt csak egy jelenet erejéig láthatjuk. Mellettük még itt van Asajj Ventress, aki filmben új, de valójában az EU-ban már öreg motoros. Jellemzője, hogy párszor már kinyírták, de mindig feltámad valami csoda folytán. Amúgy tőle kapta Anakin a klassz kis sebhelyét (egy ellentmondás a CW-ben, mert ugye ott kicsit más körülmények között szerezte… de szerencsére, a TCW-ben nem számít a CW).
Akkor kanyarodjunk rá az új hősökre. Elsőnek itt van Ashoka Tano, Anakin padawanja. Nos, a kérdés, hogy hogyan lehet Anakinnak padawanja? Miért ne lehetne? Bár nem mester, hanem mezei Jedi lovag, de Obi-Wan is csak Anakin kiképzése után lett mester (hiszen az ifjút akkor fogadta maga mellé, mikor éppen lovaggá ütötték, nem kaphatta meg lendületből a mesteri címet. S ha az EU-ban tovább megyünk, Ki-Adi-Mundi sem volt még mester, mikor tanácstag lett, és Qui-Gon is csak az első tanítványa után lett az). Hogy az ep3-ban erről miért nem volt szó? Amiért nem beszélt senki Tarkinról az ep5-6-ban, Qui-Gonról az ep4-5-6-ban, Jabbáról az ep2-3-ban, Landoról az ep4-ben, Jar Jarról az ep4-5-6-ban, stb. Egyszerűen, nem került szóba. És hogy hová lett az ep3-ra? Nos, nézzük végig a TCW sorozatot. Milyen karakter? Han Solo kicsiben, nőben, idegenben. Felvágott nyelvű kis csitri, akinek köszönhetően az Anakin és közte lévő pörlekedés a film legjobb pillanatai (a csaták mellett). A legjobb poénok köztük sülnek el, és ha ez végigvonul a sorozaton, akkor szem (legalábbis az én szemem) nem marad szárazon. Han és Leia cseszegetéseit idézi mindegyik beszólás. Másik új karakter a már említett Rex százados, aki valószínűleg Cody helyettese, de ha az nem is, mindenképpen századparancsnok (négy század egy regiment, amiért Cody felel). A lényeg, hogy szintén felvágott nyelvű, ennek ellenére engedelmes, bölcs parancsnok. Hűen követi a parancsokat, megbízik vezetőiben, és kiváló harcos, aki akkor sem adná fel, ha muszáj lenne. Gonoszok között fontos karakter még Ziro, Jabba nagybácsija (lassan kész a família, hiszen már az apukáját is ismerjük, Zorbát, hogy a másik két rokont, Jiliacot és Pazdát ki ne hagyjam). Ziró egyben az általam nem várt fordulatot is belevitte a sztoriba, mivel ő az, aki együtt működik Dookuval, és segédkezett Rotta ellopásában. A rossz kritikák miatt annyira egyszerűnek tartottam a sztorit, hogy mindent annak véltem, aminek tűnt. Vagyis, az egész összeesküvést Dooku maga hajtotta végre, ő lopta el a kölyköt és vitte a Teth-re. Fel sem merült bennem, hogy tettestársa is akadt, így Ziro ellenkezését először csak hutt pökhendiségnek véltem. Szóval, meglepett, amit nem vártam. Amúgy elég nyámnyila alak, Jabba mérföldekkel jobb nála gengszterkedésben (nem semmi, mikor megtudja, hogy a nagybácsi az áruló). Végül, ha már hutt, legyen kicsi, itt van nekünk a film legsarkalatosabb pontja, amin annak idején én is kiakadtam. Rotta, a huttocska. Nos, ő egy nagyon aranyos kis büdös prüngyögő kukac. Totális poén, és remekül működik. Azt hittem, hogy jobban fogom utálni, mint a tojást és a karfiolt együtt véve, de az első megjelenésétől imádom. Ráadásul az ő karakterébe is vittek valami nem vártat, nevezetesen megbetegítették, így voltaképpen létkérdés a hazajutatása (vagy legalábbis orvoshoz vitele). Nagyon ennivaló kis varangy, főleg ahogy Ashoka viszonyul hozzá („Mester, Büdöske nagyon cudarul van. A zöld összes árnyalatában játszik, kivéve azt, amelyik normális.” -> Itt fekve röhögtem.).
No, Rottáról máris ugorhatunk a sztorira. Lényegében egyszerű. A Peremvidéken a huttok uralják a stratégiailag fontos hipertér-útvonalakat. Ez kell mind a Konföderációnak, mind a Köztársaságnak. Mivel a huttok komplett zsoldoshadsereget tartanak fenn, inkább békés úton szeretnének rálépni ezekre az útvonalakra, és hát az sem lenne rossz, ha az egyik fél mellé állnának ezek a befolyásos gengszterek. Akik közül ugye az egyik legmeghatározóbb a Peremvidék ura, Jabba Desilijic Tiure, azaz Jabba, a hutt. Akinek valaki ellopta egyetlen pici fiát, Rottát. Yodáék Obi-Wan Kenobit és Anakin Skywalkert jelölik ki a poronty felkutatására, míg a Szeparatisták… nos, ők nem keresik, hanem várják, hogy a Jedik befussanak, mert akkor rájuk kenhetik azt a hutt-rablást, amit ők követtek el. Ezzel felbosszantják Jabbát, aki hip-hop melléjük áll, pláne, ha Ventress viszi vissza Rottát az apukájához. A konfliktus pedig abból adódik, hogy Ventress ugye elkészíti a felvételt, amint Anakinék csúnyán bánnak a beteg Rottával (Anakin ráadásul még csúnyákat is mond róla, mivel őt és az anyját annak idején Gardulla, a hutt – ep1-ben látható másik giliszka – vette meg, imigyen nem igazán komálja őket). Eztán Asajj-nak nem sikerült visszaszerezni a kis férget, és Anakinék szépen hazaviszik. Nos, ennyi, nem túl bonyolult. De hát könyörgöm, ez csak egy gyerekeknek készült animációs sorozat pilot epizódja. Egy mese (SW filmek) meséje. Gyerekes a sztori, és ha már itt járunk, a párbeszédek sem Shakespeare-i mélységűek? Persze, de azért annyira nem, szóval jellegéhez mérten jól lett kivitelezve. Legalábbis engem nem zavart, hogy a cselekmény középpontjában egy gügyögő kukac elrablása és visszaszerzése állt. Illik a műfaj jellegéhez, és szórakoztatóan tálalják. Nagyon szórakoztatóan. Ráadásul, ahhoz képest, hogy mostanában milyen rajzfilmsorozatok mennek a Cartoon Networkon (vagy máshol), hát ez hatványozottan jobb úgy körülbelül mindegyiknél. Azt kell mondjam, örülök, ha ilyen lesz a sorozat, mert akkor ez a mai generáció is kap valami olyasmit, amin én generációm nőtt fel. Könnyed, poénos (de még mennyire, poéntenger van benne, és személy szerint mindegyiken derültem, ha nem szakadtam) sorozatot, amin lehet szórakozni, van mondanivalója (ha más nem, hát a szokásos különbség jó és rossz között), és a képeket nézve nem jut eszembe róla a hányinger, mert valamelyik szereplőnek éppen kifolyt a taknya, vagy a tehénnek (ami szintén taknyadzik, nyáladzik és egyéb testnyílási termékek folynak ki belőle) úgy lóg a tőgye, mint az agyonhasznált pornószínésznőnek a… szóval értitek. És ennek szellemében igenis, baromi jó a The Clone Wars. Nem a Keresztapa, vagy a Szárnyas fejvadász, de még a Star Wars filmekkel sem ér fel, de igenis, a mai rajzfilmsorozatokat kenterbe veri, és szerintem bátran odaállhatna a régiek mellé.
Kivitelezés. Erre nem kell sok szót pazarolnom. A karakterek karikatúrizáltak, de felismerhetőek. Gondom, mint fentebb írtam, csak az „élő” szereplőkkel van, mint amilyen Obi-Wan, Anakin, és a többiek. Velük is csak annyi, hogy több mimikájuk lehetne, ami főleg a közelképeken szemet szúró. Ennek ellenére ez egyáltalán nem zavart annyira, amennyire tartottam tőle. A többi pedig, ahhoz képest, hogy animációs sorozat, hát páratlan. Talán egy széria érhetne kategóriájában a nyomába, a Roughnecks: The Starship Troopers Chronicles. De az is csak kullog utána. A hátterek részletesek (bár szalmabeli barátom azért kiszúrt olyan dolgokat, amit jómagam nem vettem észre, de hát neki mégis csak ez a szakmálya), és ahogy azt már megszokhattuk az SW filmekben, mindig van valami érdekes ott. Szerelők ballagnak, ábra látható a LAAT/i-n, ilyesmik. Egyszóval, mese jelleget vett fel, s mivel az, ez annyira nem gond. A mozgás, mely korábban szintén szemet szúrt, a film alatt nem tűnt már annyira bábszerűnek, bár azért az élethűt sem sütném rá. Kellemes átmenet, az események sodrásában nem olyan feltűnő. Akik pedig Final Fantasy szintű animációkat vártak, azokat gondolkodásra buzdítanám (én megtettem). Az a film másfél óra és majdnem öt évig készült, kétszer akkora gépparkkal, mint amekkorát egy SW mozihoz használtak, háromszor annyi emberrel, emellett milliókat emésztett fel. Ilyet el se várjunk egy sorozattól, ami huszonegynéhányszor fél óra, azaz többszörösen másfél óra. Mennyibe kerülne? Ki venné meg annyiért, hogy haszon legyen rajta? És mennyi ideig tartana elkészíteni? Három rész lenne körülbelül öt év… elég lassan érne véget egy évad.
Zene terén azt hiszem, nincs okunk panaszra. Nem a klasszikus Star Wars, az biztos. Kevin Kiner mozsikája sokkal katonásabb és modernebb, szóval szöges ellentéte John Williams szösszeneteinek. Ennek ellenére tetszetős, önmagában már jó párszor meghallgattam (nekem speciel nagyon bejött az átdolgozott főtéma, csak azt bánom, hogy rövid), de a filmben hallani teljesen más élmény volt. Tökéletesen passzolt ehhez az akciódús, modern, katonás sztorihoz. Egyszóval, a klónok háborúja remek aláfestést kapott. Ami pedig az egyéb hangokat illeti. Ha valamire, hát erre biztos nem lehet panasz. A legapróbb nesztől a legnagyobb ütközet zajáig, minden Star Wars, a filmekből már jól megszokott zörejek. Ha már hang, szeretném a szinkront is megdicsérni, begyüvős, korrekt munka. Sőt, mivel nálunk mindenki a filmes hangján szólalt meg, így tényleg olyan volt, mintha az eredeti karaktereket hallanánk (angolban csak Windu, Dooku, C-3PO és a sorozatban majd Grievous szólal meg az eredeti hangján).
S ez, azaz a látvány és a hang az, ami miatt azt mondom, érdemes volt moziban bemutatni ezt a pilot filmet. Mert iszonyatosan nagy élmény a csatajeleneteket a nagyvásznon látni, a hangokat tökéletes hangrendszeren hallgatni. Ez a Star Wars mozisélmény. Példának okáért, többen, akik megnézték a netről letöltött verziót, akár több ízben is, a moziból kifelé jövet mondták, hogy ez így teljesen más élmény volt. De pl. a cristophsisi csata első felvonását afféle ajánlóként letölthetővé tették HD kiadásban. „Rongyossá” néztem, természetesen. Mégis, a nagyvásznon, hangfalak garmadájával körbevéve, tényleg más élmény volt ez a csata. Ahogy a klónok berohantak a droidok közé, vagy az elején, mikor pár AT-RT rohamra indul, a kamera pedig kiemelkedik a barikádok mögül… hatalmas. Vagy vehetném azt a jelenetet, amikor a Teth fölött kilép az Acclamator a hipertérből és a kamera körbeforog körülötte. Nahát, arra azt mondtam, hogy ez a jelenet hasonlóan moziba termett, mint az ep3-ban az, amikor a Venator felszáll Coruscantról. De a teth-i ütközet első negyede sem semmi, mikor a Köztársasági csapatok a függőleges falon (ez akkora ötlet volt, hogy nem tudom elégszer emlegetni … hatalmas respekt a kitalálójának) nyomulnak, lefelé masíroznak a pók droidok… Ezt nevezem én bokafosatósnak. Szóval, ezek miatt megértem, miért gondolta úgy Lucas, hogy érdemes lenne próbát tenni a nagy vászonnal. Részemről díjazom az ötletet, még több ilyet.
No, mivel a lapszámlálóra nézve itten már a 6-os pereg, ami jócskán több, mint a legtöbb véleményező irományom, azt hiszem, abba hagyom. Úgyse tudok már mit írni. Nekem nagyon bejött a film. Talán azért, mert nem kezelem mozifilmként. Talán, mert olyan alacsonyak voltak az elvárásaim, hogy azon azért gond nélkül sikerült átlépnie. Vagy mindkettő egyszerre (szerintem ez, plussz az, hogy sosem várok semmi többet egy filmtől/sorozattól annál, mint hogy szórakoztasson). Esetleg elvakult, elfogult rajongó vagyok, aki mindent megesz, ami Star Wars (ez speciel tuti nem igaz, mert van pár dolog, amit nem szeretek, aztán mégis ráírták, hogy Star Wars). A franc se tudja, de bevallom, nem is érdekel. Tetszett, mert szórakoztató, poénos, látványos, akciódús, és olyan mese, ami elé nyugodtan leültetném a gyerekeim, ha lennének és már elérték a megfelelő kort. Olyan film lett, és vélhetőleg, olyan animációs mesesorozat lesz belőle, amiért rajonghatnak a gyerekek, vagy a gyereklelkű felnőttek. Szerintem, ennél többet nem is kell tudnia egy mesének.
Tegnap volt alkalmam megtekinteni ezt az érdekes koncepcióval bíró vígjátékot. Azért mondom, hogy érdekes, mert ritkán készül film Star Wars rajongókról. Márpedig a Fanboys négy Star Wars fanatikust takar, akik be akarnak törni a Skywalker Ranchra, hogy mintegy hat hónappal korábban láthassák a The Phantom Menace-t. No persze nem csak azért, mert ők ilyen hard fanatikok, hanem azért is, mert egyik barátjuk rákban haldoklik, és már nem fogja megérni a premiert.
Utolsó kommentek