LIGHTSPEED

Soron következő eszmefuttatásom újra egy Star Trek sorozatról szól. Anno, szépen lassan, kisebb-nagyobb szünetekkel, elkezdtem újranézni a Deep Space Nine-t és mostanra értem a végére. Meg kell mondjam, szerintem még mindig ez a legjobb Star Trek sorozat, és az egyik legjobb sci-fi is. Persze, az első találkozásom vele nem volt ilyen pozitív, sőt. Mikor először láttam (addig csak a The Original Series és a The Next Generation volt előttem ismert), még nem volt otthon Viasat3, szóval a mamámnál csíptem el egy részt. Pont a 1×20 A Próféták kezében című epizódot, amit akkor javarészt vallási agyalgásnak véltem (akkoriban még nem lelkesedtem annyira a sci-fiben felbukkanó misztikumokért), így gyorsan legyintettem is: szar.

Aztán, mint szokás, jött a fordulópont, lett nálunk is Viasat3, zupsz, éppen újrakezdték a Deep Space Nine-t. Na mondom, adjunk neki még egy esélyt. Jól tettem, mert egy olyan Treket láttam, amely különcségével azonnal belopta magát a szívembe, és azóta is ott dekkol.

A következőekben masszív SPOILEREK jönnek, szóval, ha nem akarsz előre fontos dolgokról tudni a sorozattal kapcsolatban, akkor NE olvass tovább!!!

Hogy miért különc? Elég megnézni. A DS9 lendületből szakított azzal a motívummal, melyet az előző két Star Trek sorozat használt, vagyis, hogy egy Föderációs űrhajó legénysége legyen a középpontban. Itt most egy kardassziai építésű bajori űrállomás lett a fő színhely, amely, mint látható, még csak nem is Föderációs. Hoppá, akkor mit csinál ott a Föderáció? Segít, ennyi. Miután a Bajort negyven év után végre elhagyta a Kardassziai Unió, birtokba vették a hátrahagyott dolgokat, így a bolygójuk körül keringő Terok Nor bányászati állomást is. Azonban az Ideiglenes Kormány jól tudta, hogy egyedül esélyük sincs fennmaradni, mert vagy a belvillongások pusztítják el őket, vagy a kardassziaiakat eszi vissza a fene. Így hát a Föderációtól kértek segítséget, azok pedig oda is repültek, teljes mellszélességgel, hogy segítsék a Bajor helyreállítását. Első dolguk az volt, hogy a Terok Nort átnevezték Deep Space Nine-ra, majd szépen birtokba venni. Aztán, ahogy telik-múlik a pilot epizód, rálelnek egy közeli féregjáratra, amely egyenes út a Gamma Kvadráns mélyébe. Hopp, ha már a Föderáció ott van a helyszínen, meg kéne szerezni, csak hát azok a fránya kardik is megjelennek és nekik ugyanúgy kéne. Hőseink azonban nem restek, mozgásba lendítik a Deep Space Nine-t, és időben ráteszik a mancsukat a féregjáratra. Azaz, hivatalosan a Bajoré a terület, a Föderáció csak megfigyel. Szóval, így indít a sorozat. De a különcködés a nem Föderációs állomással és a féregjárat őrzésével még nem szakadt meg.

Rögvest itt vannak a szereplők. A főhős Benjamin Lafayette Sisko parancsnok (Avery Brooks). Hoppá… ez még csak nem is kapitány. Később persze az lesz, de már ebből látszódik, hogy a kapitányi rang alatt is van főhősélet. Ráadásul még fekete is. És még valami! Az eddig megszokott Trekekkel ellentétben, ennek a parancsnoknak van családja. Igen, tudom, Picardnak volt egy körülbelül kétszer felemlegetett bátyja, meg unokaöccse, akik jól meghaltak, meg Kirknek is volt egy háromszor emlegetett fia, aki jól meghalt. De Siskonak a családját nem csak úgy emlegetik, nem csak egy-két részben jelenik meg, hanem végig ott van, egyes történetláncnak szerves részét képezi (a fia ráadásul ugyanúgy főszereplő). És ha már a család szokatlan dolog, mit szóltok az özvegységhez? Mert Sisko az. Részt vett a Borg elleni csúfos véggel érő Wolf 359-es csatában, ahol meghalt a felesége, Jennifer. Emiatt persze piszkosul utálja Jean-Luc Picard kapitányt. Hehe, hát akkor mégsem lett olyan könnyen megbocsátva az, ahogy a TNG-ből lejön? Persze, hogy nem. Bár nem tehetett róla, hiszen asszimilálták, de akkor is, nyomott hagyott a túlélőkben. Szóval a pilotban láthatjuk is, amint utálkozik Sisko, míg az Enterprise az állomáson dekkol. Persze a megbocsátás azért nem marad el, és Ben sem hagyja el a Flottát, marad az állomás élén. Pechére (legalábbis kezdetben ezt valószínűleg szerencsétlenségnek véli), mert ő lesz a Próféták (róluk majd később) kiválasztottja, így a bajori vallás középpontja is. Ez újabb konfrontációkhoz és kérdésekhez vezet majd.

A fővezérnek persze kell egy jobb kéz, akivel ellentétben állhat, aki a bölcsességet, a megfontoltságot adja, rámutat a hibákra, és javaslatokkal bír. Ilyen volt Spock Kirknek, Riker Picardnak. Siskonak Kira Nerys őrnagy (Nana Visitor) jutott, egy bajori nő, és még csak nem is Csillagflottás. Sőt, egyenesen utálja a Flottát. Véleménye szerint az Ideiglenes Kormány annyit csinált, hogy a kardassziai megszállók kezéből a Föderációs megszállók kezébe adta a stafétabotot. Szóval az ellentét megvan, így hát Kira és Sisko kapcsolata kezdetben igencsak feszéjes, de egész jól megszokják majd egymást. Az őrnagyról azonban egyvalamit érdemes tudni. Ex-terrorista. Persze, csak nézőpont kérdése, mert terrorista a kardassziaiak szemszögéből, és szabadságharcos a bajoriakéból. Így vagy úgy, Kira azon bajoriak sorait színesíti, akik a megszállás alatt mindent elkövettek, hogy elűzzék a megszállókat. Ha kellett, merényletet követtek el (akkor is, ha ebbe ártatlanok is belehaltak, köztük bajoriak), máskor szabotáltak… szóval a repertoárjukban volt minden, ami a terroristáknak van (talán az öngyilkos merénylet nem, vagy csak én nem emlékszem rá). Most pedig katonaként kénytelen engedelmeskedni valakinek, aki nem is bajori, illetve az Ideiglenes Kormánynak (ami később valós kormánnyá alakul), akiket meg nem szívlel. Apja és anyja a megszállás alatt halt meg, testvérei a Bajoron élnek, bár őket kivételesen sohasem látjuk. Legjobb barátjának pedig Odo-t tartja, aki egyszer megmentette a kivégzés elől, még a megszállás alatt. Kira is átmegy mindenen a sorozat alatt, terhes lesz, bár nem ő az anya, elveszít barátot, ellenséget, szeretőt, s végül még a Föderáció gúnyáját is kénytelen lesz felhúzni.

Aztán, lássuk, ki van még itt. A szokásos sémából, ami a legénységeket jellemzi a Trekben, nem maradhat ki a tudományos tiszt (igaz, ilyen nem volt a TNG-ben, illetve Data végül is az volt, csak őt operatív tisztnek nevezték). Ő egy igazán gyönyörű, ifjú hölgy, Jadzia Dax hadnagy (Terry Farrell), aki trill. Ezzel a fajjal már találkozhattunk a TNG-ben, bár akkor még torz fejük volt. Jadzia ellenben már nincs elmaszkírozva (Farrell szerint így a szép Jadzia igencsak csúnyácska lett volna) elmaszkírozott, csak pöttyös (a férfiak találgatják is, hogy a nyaktól kiinduló foltok meddig is tarthatnak meg hány van belőlük… egyes szerencsések meg is tudhatják ). Amit érdemes tudni, hogy bár Jadzia csak huszonéves, a benne lévő Dax szimbionta már a nyolcadik életét éli, amikre Jadzia emlékszik is. Bár később kiderül, hogy akad még egy kilencedik gazdatest is. Elődje, Curson Dax egy igen életvidám, hirtelen ember volt, mellesleg Sisko mentora és barátja. Imigyen Jadzia is ilyen viszonyban van Siskoval. Amúgy nagyon okos, rátermett figura. Élettel teli, határozott, kedélyes és kalandszerető, nem mellesleg bukik a klingonokra.

Főgépészünk is van, ráadásul régi ismerős. Miles Edward O’Brien (Colm Meaney), azaz becenevén Főnök (ez a rangja is), a TNG pilotjában tűnt fel, akkor még név nélkül, vörös egyenruhában, kormányosi posztban. Idővel ruhája bearanyozódott, aztán családnevet kapott, utána két keresztnevet, transzporterfőnöki állást és a TNG mellékszereplői közül talán ő lett a legfontosabb, hiszen végül megnősült és gyereke is született. A DS9-ben meg már az egyik főszereplő. Ő afféle vén róka, nem tiszt, csak sorállományú, de az állomás gépészbrigádját ő vezeti. Hasonló mentalitású, mint Scotty volt, tehát nem az a fajta „megnyomok két gombot, aztán már működik is”, ahogyan azt Geordi csinálta, hanem csavarkulccsal nekiáll és ízekre szed mindent. Igen, O’Brienból ugyanúgy kinézem azt, mint Scotty-ból, hogy ha azt mondják neki, hogy lője ki a reaktormagot, és az nem megy gombnyomásra, akkor kiszedi puszta kézzel, elviszi a legközelebbi zsilipig és kilöki. A Főnök egyben tartja az állomást, bár hosszú küzdelmet kellet lefolytatnia a komputerrel ezért. Ráadásul a később érkező USS Defiantot is meg kell bütykölnie, hogy az ne tépje szét magát az első kanyarnál. De megteszi. Azontúl szerető férj, remek apa, odaadó barát és kiváló katona.

A főorvos szintén flottás: Dr. Julian Bashir (Alexander Siddig, a sorozat kezdetén még Siddig El Fadil). Frissen végzett az Akadémián, méghozzá másodikként, és bármilyen helyet választhatott volna, de ő a Deep Space Nine-ra akart menni. Ugyanis ott várta a kalandot, ahol csak tudta. Mindezek tetejében az ellenkező nem hódolója, az első pillanattól fogva csapja is a szelet Jadzianak, és be nem áll a szája. Sőt, ő és Jadzia az állomás fő pletykaforrásai. Sokszor jár fel a vezérlőbe pusztán pletyizni. Kezdetben O’Briennel nincsenek túl jóban, aztán a legjobb barátok lesznek. Később kiderül róla, hogy nem véletlen olyan okos és ügyes, mint amilyen, sőt, sokáig még vissza is fogta magát. Aztán, miután lehullik a lepel génmanipulált mivoltáról, már belead apait-anyait, ettől egy kicsit nagyképűnek tűnik, pedig annyira nem az. Sőt, mindene az orvoslás, küzd a betegeiért, és bármeddig elmegy. Ilyen esetekben még az sem érdekli, ha az ellenséget kell ellátnia. Hasonlóan lojális a Föderációhoz, melynek elveit teljes mellszélességgel védi, akár a Föderáció ellen is. Szüleivel azonban génmanipuláltsága miatt nincs jóban, mivel sosem bocsátotta meg nekik, hogy beleavatkoztak a fejlődésébe, és nem szerették azt, aki azelőtt volt.

A biztonságiak főnöke talán a legérdekesebb figura az állomáson. Ő Odo (Rene Auberjonois), nevének jelentése: ismeretlen minta. Faját tekintve alakváltó (elcserélt), azaz bármivé át tud változni (a sorozat folyamán kiderül, hogy ez a „bármi” szó szerinti, a T-1000-es kismiska hozzá képest). A Bajori Milícia tagja, és már a megszállás alatt is ő volt a biztonsági főnök. Igazságérzete határtalan, minden ügyben pártatlan. Kívülről rideg, mint egy jéghegy, de belül ott lakik az a bizonyos érző lény, aki rettenetesen szerelmes Kirába, csak éppen (kezdetben) nem is tudja, és nem is meri ezt kimutatni. A legnagyobb baja pedig, hogy fogalma sincs, honnan származik, vagy melyik fajba tartozik. Ugyanis anno egy Dr. Mora Pol nevű bajori tudós talált rá, akkor még tenyérnyi kocsonya állapotban. Mora „nevelte” fel, kissé erőszakos kísérleteivel vette rá az alakváltásra, révén sokáig nem tudta, hogy értelmes élőlénnyel van dolga. Persze pár évadon belül fény derül Odo fajának kilétére, illetve arra, hogyan is szakadt el tőlük, de ebben az Alfa Kvadránsnak nem lesz köszönete. Az elcseréltek ugyanis az Alapítók, a Domínium vezérei, akiket a vorta és a jem’hadar istennek tart. Odo emiatt a hazatérés helyett inkább továbbra is fajtársaitól elszakadva él. Azaz távol a Nagy Lánctól, mely az összes elcserélt egybeolvad tenger a bolygójukon.

Ezzel körülbelül ki is merülhetne a DS9 legénységi listája, de ez nem így van. Bár nem a legénység tagja, de az állomás szerves része Quark (Armin Shimerman). Ő a TNG-ben megismert ferengi faj mintapéldánya. Kapzsi, haszonhajhász, sóher… szóval, mindene a pénz, illetve a még több pénz. Az állomáson övé a legnagyobb, és egyetlen bár (egyetlen riválisa a replimata), mely az állomás közösségi életének középpontja. Ezenkívül jó kufárként minden üzletet megragad, legyen az törvényes vagy törvénytelen. Ennek köszönhetően Odo állandóan üldözi, néha meg is szorongatja. Kettejük kapcsolata imigyen a rabló-pandúr játékok netovábbja. Ő sem családtalan, van anyja, öccse és unokaöccse is, akik szintén nem csak emlegetve vannak, vagy néha felbukkanó mellékszereplők, hanem elég sűrűn találkozhatunk velük. És bár látszólag a pénzen kívül semmi és senki sem érdekli, valójában ő is egy igen rendes és érző lény.

Továbbá a főszereplők listáján van Jake Sisko (Cirroc Lofton) is, Ben Sisko fia. A sorozat kezdetén még egészen kisgyerek, szóval láthatjuk, hogyan cseperedik fel, végzi el a sulit, szerez magának munkát, költözik el otthonról. Apjával nagyon jó a kapcsolata, ez talán annak is köszönhető, hogy anyját korán elvesztette. Jó barátja Nognak, és ezzel sokakat lenyűgöz (a sorozat elején az emberek és a ferengik nem különösebben szívlelik egymást). Apjával egyedül talán csak akkor kerül némi konfrontációba, mikor bejelenti, hogy nem akar a Flotta kötelékébe tartozni, illetve mikor a Domínium megszállja a Deep Space Nine-t, ő pedig az állomáson marad, mint haditudósító. Amúgy újságírás mellett pedig könyveket ír.

A kezdetekkor tehát ők a főszereplők. Később azonban történik két jelentősebb változás. A Klingon Birodalom újból kicsattanó hódítási vágya miatt Sisko az állomásra hívja Worf parancsnokhelyettest (Michael Dorn), aki éppen állástalan, mivel az NCC-1701-D USS Enterprise ekkortájt pusztult el (Star Trek: Nemzedékek). Worf jól ismert már a TNG-ből, ennél fogva az ember szinte régi ismerősként üdvözli. Worf viszont csak egy régi ismerőst üdvözölhet, O’Brient, akivel egy ideig együtt szolgált az Enterprise-on. Nehezen szokik hozzá a DS9 forgatagához, ezért néha belekotnyeleskedik Odo dolgába, aztán meg inkább felköltözik a Defiantra. Élete viszonylag jól alakul, míg az állomáson tartózkodik, hiszen egyrészt visszakapja vörös egyenruháját, melyet a TNG első évadában hordott, és stratégiai tiszt lesz, ráadásul Jadzia Dax személyében feleséget is talál magának. Martok tábornok is beveszi dicső házába, így a klingonok szemében sem kitaszított már, sőt, még egy háborút is kap a nyakába, ami ugye lételeme eme fajnak. Szóval a DS9-en Worfot nagy szerencse érte… többnyire.

Sajnos szeretett hitvesét, Jadziát meggyilkolják (a színésznő, Terry Farrell ekkoriban saját sorozatot kapott, amit nem tudott összeegyeztetni a Deep Space Nine-nal, ezért lépett ki). Dax (ő a szimbionta) azonban életben marad és átkerül Ezri Tigan zászlósba (Nicole de Boer), aki eléggé más jellegű karakter, mint Jadzia volt. Ő kedves, aranyos, önmagában bizonytalan lélek, amúgy pszichológus, és ezt a posztot is fogja betölteni az állomáson. Az új Vénember (ahogy Sisko hívja a Daxokat) kezdetben a Worfhoz fűződő érzelmeivel, illetve a kilenc előd emlékeivel viaskodik, mivel ő pont azon kevés trillhez tartozik, aki nem akart soha szimniontát, éppen ezért nem is készítették föl rá. Miután végre legyűri elődeinek jellemeit, és sikerül Worfot is a helyére tenni, előtérbe kerülnek Bashir iránti érzelmei. Szóval ő az a tipikus „olyan bizonytalan vagyok… vagy nem?” karakter, de talán éppen ezért szereti meg gyorsan az ember.

 

Szóval ők a főhősök, ám nem az egyetlen hősök. Mert a DS9-ban nyüzsögnek a mellékszereplők, akikkel néha többet foglalkoznak egy-egy részben, mint a főszereplőkkel. És ez a következő, ami a Deep Space Nine kellemes ízét adja. Nézzük hát őket.

Itt van mindjárt Gul Dukat (Marc Alaimo; a gul egy rang), a főgonosz, a bajori megszállás végén ő volt a prefektus (vezető). Serényen hitegeti mind Siskot, mind Kirat, hogy neki köszönhetően sokkal jobb volt az élet a Bajoron, mint amilyen nélküle lett volna, persze ez valószínűleg nagyrészt nem igaz. Dukat nem tud belenyugodni abba, hogy elvesztették a Bajort, így nem is szívleli őket. Azonban nem velejéig gonosz. Mikor az ember már azt hinné, hogy mégis, mert meg akarja ölni félig bajori lányát, hopp, kiderül, hogy nem képes rá (igaz, ebben nagy része volt Kiranak is). Igen lojális kardassziához, így mikor azok behódolni látszanak a klingonoknak, inkább terrorista akciókba kezd, majd ennek végén lepaktál a Domíniummal. Ezen kívül van felesége, gyerekei, és Zyalt (az említett félig bajori lánya) nagyon szereti, annyira, hogy az elvesztésébe (és ezzel egy időben a hatalmát is elveszti) beleőrül. Innentől kezdve a Pah démonok előcsalásán, a Bajor elpusztításán és Sisko megölésén ügyködik, akit riválisának tart.

Szintén kardassziai, de már korántsem annyira gonosz karakter Elim Garak (Andrew Robinson). Ő egy sima, egyszerű szabó, akit száműztek Kardassziából, így a DS9-on működteti picinyke üzletét. Néha elkölt egy-egy ebédet Dr. Bashirral, anekdotázgatva. Persze, miért is száműznének egy szabót? Hát talán mert nem annyira sima és egyszerű. Elim Garak ugyanis az Obszidian Rend, a kardasszaiai kém és elhárító hivatal (hasonló a romulan Tal Shiarhoz) oszlopos tagja volt. Mint később kiderült, a Rend feje ráadásul az apja. Azonban elkövetett valamit (pontosan nem derül ki, hogy mit), amiért el kellett hagynia Kardassziát. Ellenfele Dukatnak, akinek valószínűleg megölette (vagy ő maga ölte meg) az apját. Annyi biztos, hogy Garak az egyik legjellemesebb és legtitokzatosabb karakter a sorozat folyamán. Nyakatekert monológjainak igazságtartalma igencsak kétes, ám mindezt legalább nyájas, sima modorral tálalja. Sokáig tagadja kém múltját, ellenben senki sem hisz neki, pláne, mikor olyan dolgokat ér el órák alatt, amit a Csillagflotta elhárításának évtizedek alatt sem menne.

Kezdetben ugyan jelentéktelennek tűnő karakternek tűnik, de később nagyon fontos szerephez jut Quark idióta öccse, Rom (Max Grodénchik). Ő szó szerint idióta, gyerek korában eggyel többször ejthették a fejére, mint kellett volna. Kezdetben bátyuskája bárjában dolgozik, mint pincér és karbantartó, ám mivel valóságos műszaki zseni, és mivel az agyára megy a testvére, úgy dönt, beáll az állomás karbantartói közé. Innentől aztán, mondhatni, sínen van a karrierje. Ildomos még tudni róla, hogy egyszer már volt nős, ám egy előnytelen szerződés miatt az asszonyka és a kedves após kisemmizte szegény Romot, majd faképnél hagyták. Egyedül egy szem fia, Nog maradt meg abból a házasságból. Szerencsére hibbant ferengink élete is jóra fordul, hiszen nemhogy új feleséget talál magának a bajori Leeta személyében, a sorozat végén olyan állást ajánlanak neki, amitől Quark majdnem a kardjába dől… már ha lenne neki.

Jöjjön akkor Rom fia, Nog (Aron Eisenberg), aki sokkal értelmesebb lett az apjánál, tehát valószínűleg az anyjára ütött. Szintén ügyes gépész, bár kezdetben a bajkeverő szó jobban illik rá (első felbukkanásakor éppen Odo tartóztatja le). Hamar szoros barátságot köt Jake-kel, Sisko és Quark bánatára, mivel ők nem igazán bíznak a másik fajában. Éppen ezért barátságuk sok próba elé állítja a két fiatalt, amiket néha csak nagyon nehezen tudnak sikeresen venni. Nog ráadásul további meglepetéseket is okozott Siskonak és Quarknak, főleg, mikor jelentkezett a Csillagflottába, és Bent kérte fel támogatónak. Sikeresen elvégezte az Akadémiát, majd zászlósként a Deep Space Nine-ra került, ahol aktív résztvevője volt a Domínium elleni háborúnak. Ebben ráadásul az egyik lábát is elvesztette, ami elég komoly trauma volt a számára.

Nem hagyhatjuk ki az állandó mellékszereplők közül Keiko O’Brient (Rosalind Chao), aki szintén régebb óta részese a Trek világának. Miles felesége hajdan a USS Enterprise botanikusa volt, a DS9-on azonban nem tud magával mit kezdeni. Ezért O’Brien segítségével iskolát nyit, valamivel később pedig a Bajoron kezd dolgozni botanikusként. Mindezek mellett főállású anya, hiszen van egy lányuk, Molly (Hana Hatae), aki még az Enterprise-on született mókás körülmények között (ebből lett is egy vicc a DS9-ban, Worffal). Később újra teherbe esik, ám az a csemete átkerül Kiraba, ami újabb mókás konfliktusokat fog eredményezni. A kicsi Kirayoshi persze megszületik, így Miles O’Brien az egyik legnagyobb családdal rendelkező figurává növi ki magát a Trek világában.

Hadd említsem még meg Kai Winn Adamit (Louise Fletcher), aki a bajori vallási vezető, afféle pápa. Sajnálatos mód nem olyan rendes, mint elődje, sőt, valódi banya. Bár mindig jóságosnak és alázatosnak mutatja magát, aki csak a Bajor érdekeit nézi, valójában fondorlatos, kétszínű, hataloméhes vénasszony, akit Kira és Sisko egyaránt utál. Nem riad vissza a terrorakcióktól sem, de ha az érdeke úgy kívánja, a szeretett Bajort is lazán elárulja. Ráadásul, mint később kiderül, a Prófétákat sem szívleli, mert szerinte azok cserbenhagyták őt. Megjegyzem, a színésznő telitalálat rá. Már megjelenésében is 100%-os unszimpátiát vált ki az emberből, hát még mikor beszélni kezd. Egyetlen bajom a karakterrel, hogy mikor elérte a vég, az nem volt megfelelően fájdalmas neki. Jó lett volna, ha a boszorka kicsit jobban szenvedett volna.

A visszatérő szereplők sora ezzel persze még nem teljes, mert valóban sok van belőlük. Ott van a vorták vezére, Weyoun (Jeffrey Combs), akiből jó sokat láthatunk (a vorták ugyanis klónok, és ha egy meghal, a helyére egy másik kerül). Dukat leghűbb barátja, Damar (Casey Biggs), aki elég érdekes karriert fut be a sorozat folyamán, ugyanis kezdetben csak egy háttérben csoszogó statiszta. Aztán ott van a Domíniumot az Alfa Kvadránsban képviselő női elcserélt (Salome Jens), ő is egy külön szám. Morn (Mark Allen Shepherd), akinek be nem áll a szája, amúgy legalább olyan szerves része Quark bárjának, mint Norm a Cheersnek (két poént is elrejtette, ebben a mondatban ). Martok tábornok (J.G. Hertzler), a klingon flotta parancsnoka, aki szerintem a legrendesebb klingon széles-e univerzumban. A már említett Leeta (Chase Masterson), aki kezdetben pont az, ami, egy csinibaba, akinek a beszéd nem dolga, csak hogy mutogassa magát és forgassa a dabokereket (Quark egyik alkalmazottja), később meg Rom felesége lesz. Kasydi Yates (Penny Johnson), akit Jake hoz össze Siskoval, és bár egy időre börtönbe vonul, később ő lesz a következő Mrs. Sisko. Michael Eddington (Ken Marshall), aki a DS9 flottás biztonsági tisztje, majd maquies vezér lesz. Vedek Bareill (Philip Anglim), ő Winn legfőbb riválisa a Kai választásokkor (mennyivel jobb lett volna, ha ő győz, pedig őt sem csíptem), azon túl Kira szerelme. A klingon Gowron (Robert O’Reilly ) is nem egyszer felbukkan, akit éppen Worf segített eljutni a kancellár posztig, még a TNG-ben. Aztán ott van Zek (Wallace Shawn), a ferengik nagy nágusa, aki egyben Ishka (Cecily Adams; Quark és Rom anyja, azaz Mamus) hódolója. Zekkel pedig együtt jár Maihar’du (Tiny Ron), afféle… nem is tudom mi. Tanácsnoknak túl szűkszavú, testőrnek túl jámbor. Szóval, valamiféle segéd… megjegyzem, a ferengis részek a legmókásabbak az egész sorozatban. Vic Fontaine-t (James Darren) sem szabad kihagyni, aki csupán egy hologram, de tudja magáról, hogy az, azon túl énekes egy 1940-es évekbeli vegasi bárban. Afféle hangulatfelelős. Joseph Siskot (Brock Peters) sem felejthetem ki a sorból. Ő Ben apja, a Földön vezet egy kis éttermet. Sisko tőle tanulta el a gasztronómia mágiáját. Meg még megemlíteném Ross admirálist (Barry Jenner), aki Ben barátja és közvetlen fölöttese. De itt inkább abbahagyom a mellékszereplők felsorolását, mert már így is baromi hosszú a lista, és még sorolhatnám. Eleve ott vannak a tüköruniverzumos alakok (intendáns, Smile, Worf kancellár… stb), a ferengik, a 38-as szekció vezére… szóval hosszú a lista, ez pedig nagyszerű benne. A készítők nem álltak le a főszereplőknél, mentek tovább, és végül oda jutottak, hogy a legjelentéktelenebb szereplő is fontos lett. Az egyszeri háttérben dolgozó, néha megszólaló pilótából először helyettes főnök, aztán egy bolygó (névleges) ura, utána meg egy felszabadítási front vezetője lesz; hogy csak egy példát mondjak. Sok és változatos utat járnak be ezek a mellékszereplők.

Ráadásul mindegyik igen karakteres. Hobbik, barátságok, családok, szerelmek, szokások egész sora jellemzi őket. És, ami fontos, ami szerintem igazán élővé teszi őket, hogy igen jól tudnak hibázni, illetve olykor meghoznak olyan döntést is, ami nem igazán értékelhető morálisan. Ez nagyon jó, mert így a karakterek nem olyan rózsaszínek, nem tökéletesek. Vegyünk csak egyetlen példát. Worf és Jadzia feladata az volt, hogy menjenek el egy bolygóra és hozzanak el egy kardassziai dezertőrt. Útközben azonban gondok adódtak, Jadzia súlyosan megsérült. A TOS-ban és TNG-ben valószínűleg azt láttuk volna, hogy Worf valami trükkös módszerrel megmenti mind Jadziát, mind a dezertőrt. Itt viszont, Worf a feleségét választja és emiatt a dezertőr meghal. Hát igen, az így járt esete, de én is inkább választottam volna a nejem, mint egy ismeretlent (még akkor is, ha annak túlélésén sok fontos infóhoz jutottak volna a társaim). S (remélem) sokan ugyan így cselekednénk.

Na de, had magasztaljam még kicsit eme remek sorit. Korábban már említettem a Prófétákat, Pah démonokat, a Kai-t, mint vallási vezetőt. Igen, a DS9 a vallási kérdésekben sem fukarkodik. Középpontba a bajori vallást állítja. A bajoriak istenei a Próféták, akikről jól kiderül, hogy a féregjáratban lakó, nem anyagi, nem is lienáris (dunsztjuk sincs arról, mi az az idő) lények. Szóval az első kérdés, amit felvet a sorozat, hogy mitől isten egy isten? Attól, hogy él, vagy attól, hogy nem létezik. Ugyan így szembe állítja a vallást a tudománnyal (ez az egyik legradikálisabb módon kibontott kérdés, mikor is a vallás nevében felrobbantanak egy iskolát… azért nem kell megijedni, halottak nem lesznek), vagyis az egyik fél Prófétákat, a másik Féregjárat-lakókat lát. Ennek egy bizonyos lezárása például, hogy a hitetlen tudomány embere hívővé válik. Aztán itt van a jövendölés kérdése, mely Sisko és az ő kiválasztottsága köré épül, illetve az istenek ellenségei, a Pagh-démonok, akik a legfőbb gonoszok és ki akarják nyuvasztani a Prófétákat, amiért azok kirúgták őket az Égi Szentélyből (féregjárat). Persze a felvetődő kérdések java része itt sem lesz megválaszolva, de a feszegetésük igazán érdekes és merész.

A másik szokatlan motívum az ezelőtti Trekkekhez képest a háború. A Föderáció és később a Klingonok és a Romulanok is háborúba keverednek a Domínium nevű, Gamma Kvadránsbeli politikai csoportosulással. Nagyon erősek, nagyon nagy a túlerő, de a kezdetben vesztésre álló Föderáció szépen-lassan felülkerekedik, bár ezek elérésében nem csak morálisan helyes és törvényes eszközöket használnak fel. A háború remek alkalmat szolgáltatott arra, hogy megmutassák a hősök sötét oldalát is, vívódásait, miközben bemutatják, milyen is lehet egy több bolygót felölelő konfliktus. Az eddig Trekkekben a háborúkat leginkább szóban emlegették, itt viszont tanúi lehetünk földi, és megannyi űrcsatának. Ezek utóbbiak olyan összetettek és látványosak, hogy könnyedén lesöprik a Kapcsolatfelvétel csatáját. Ebben a sorozatban ismerkedhetünk meg a Föderáció vadászgépeivel is (tehát nem csak kompjaik és csillaghajóik vannak), illetve a gyalogos katonákkal, illetve itt találkozhatunk az első hadihajóval, a USS Defianttal (ezt követi aztán a Sovereign, amely osztályba az NCC-1701-E USS Enterprise fog tartozni), tehát a Csillagflotta védelmi részével. Sóval a háború összetett és szövevényes, van benne veszteség, nyereség, szövetségek köttetnek, elbuknak, az áldozati listák pedig hétről-hétre frissülnek. A Trek valódi sötét korszaka ez, de szerintem az egyik „legjobb” is. De mégsem annyira nagyon sötét, ennek ellenére továbbra is a pozitív jövőkép a fő példa. Éppen csak ebbe a pozitívumba most némi negatívum keveredett, de maga a háború lezárása, illetve a három, korábban ellenséges nagyhatalom közötti szövetség, a karakterek életfelfogása, és rengeteg motívum viszi a pozitívizmus felé a képet.

A legszebb az egészben pedig az, hogy míg a sorozat elején nagyon minimális az összefüggés a részek között, az utolsó évadok már szinte egy egészet alkotnak. Rendkívül jól lett felépítve az egész sorozat, s ahogy később visszanézi az ember rájön, hogy a főbb dolgokat az írók valószínűleg jó korán kitalálhatták, és eldöntötték, hogy A-ból kiindulva C-n át fognak eljutni B-be. A köztes részeket meg igazán kreatív, fantáziadús és jó humorú emberek alkották meg.

Negatívumként talán csak egyetlen dolgot tudok felhozni, a végét. Félreértés ne essék, nem szörnyű a sorozat vége, sőt, Trekken belül ezzel vagyok a legjobban megelégedve (minő meglepő). Nagyon jó ütemű, mindenkire sor kerül a végső búcsúban, igazán remek (főleg a kibővített verzióban, ami a DVD-re került). Ám hiába a vég, amikor ez nem lezárás. Sisko „halála” névleges, valójában a csak beállt a Próféták közé tanulni, és maga ígérte meg, hogy visszatér. S mintha az alkotók is reménykednének ebben. A végső képsorozatok egyikében ugyanis mutatják Sisko labdáját az asztalán. Márpedig megtudhattuk, hogy ha az ott marad, akkor ő is visszatér. Ráadásul sok egyéb száll sem került lezárásra. Odo visszatért a Nagy Láncba, de onnét újra eljöhet. Bashir és Ezri kapcsolata ugyan elindult, de kérdéses, hogy hová tart. Nem is beszélve Kardasszia helyzetéről. Szóval, ez csak egy vég, nem lezárás. Egy biztos, örülnék, ha Ira Steven Behr (a sorozat fő futtatója) egyszer csak azzal állna elő, hogy készül a Deep Space Nine 8. évadja. Vagy egy DS9 tv-film, vagy mozi sem lenne rossz. Szerintem ez jobban megérné, mint újra előhalászni Kirköt és Spockot. Örülnék neki, ha ez a team visszatérne, mert megérdemlik. Amit alkottak, az nagyon jó lett, és megismételni eddig még senkinek sem sikerült a Star Trek történelmében.