Transformers 2 - Revenge of the Fallen: nagyobb, zúzósabb, hangosabb, látványosabb, coolabb, Megan Fox meg dögösebb.
Find more videos like this on SFport.net
Látjátok, milyen jó motor lesz a filmben?
Nuku ragozni való, ez kérem szépen ütős egy darab. Látvány lesz, akció lesz, úgy néz ki, történet is lesz, ráadásul érdekesnek (és léc rezegtetőnek is) tűnik, szóval, van rá egy hangyányi esély, hogy a Terminator legújabb epizódja bizony jó lesz.
Sajna viszont se jutyúbos link, és még az SFPortra sem tudtam feltölteni, mert az istenért sem találtam HD-nál kisebb darabot, és abból még a legkisebb is túl van a 100 MB-on, szóval feltölthetetlen kategória (pedig próbáltam). Ha majd lesz kisebb verzió, felteszem oda, addig innen letölthető a:
HD 720p 118Mb
Innen meg a:
HD 1080p 171Mb
Jobb klikk -> mentés másként.
Probléma áthidalva, csináltam én egy kisebb méretűt, ha már van hozzá technikám 
Find more videos like this on SFport.net
A Transformers 2 a folytatásokra jellemző jól bejáratott hagyományt viszi tovább: még nagyobb robotok, ráadásul jóval több, még radikálisabb környezetformálás, és még hangosabb ütleg-váglak. Bár Bay előzetes ígéretei szerint ezúttal a történet is komolyabb lesz, és hát, az F-22-eseket le is szedték az anyahajókról, helyüket az F/A-18-asok vették át, ami máris komolyabban vehető 
Na jó, ahogy az első részt, ezt sem a története miatt fogom szeretni, hanem a nagy robik nagy harca miatt, amiről a trailer kellőképpen informál (a sztori részleteit amúgy hétpecsétes titokként őrzik)
Find more videos like this on SFport.net
Letölthető:
480p
720p
1080p
Kikerült egy új spot a hamarosan bemutatásra kerülő Star Trekről, melyben van egy olyan jelenet, amelytől engem hasonló érzés kerített hatalmába, mint mikor az ep1-ben Qui-Gon Jinn bemutatta egymásnak Obi-Wan Kenobit és Anakin Skywalkert:
Find more videos like this on SFport.net
És itt a (legalábbis általam) várva-várt Transformers 2 - The Fallen első spotja is, mely innét nézve még látványosabb rombolda lesz, mint amilyen az első volt. A teasere HD minőségben innen letölthető:
http://media.kino-govno.com/movies/t/transformers2/trailers/transformers2_superbowl_1280.mp4
Ha nem lenne jó hír, hogy Christian Bale alakítja John Connort, és a forgatókönyvet Jonathan Nolan jegyzi, akkor íme egy új: a zeneszerző az a Danny Elfman, akinek olyan filmek zenéihez van köze ilyen-olyan formában, mint Men In Black I-II, Batman, Batman Returns, Ghostbusters II, Mission: Impossible, Wanted, vagy a Hellboy II. És ez egy kurta lista volt most. Szóval, azt hiszem, ezúttal a zenére sem lehet majd panasz.
No, tegnap írtam a Dead Space játékról, most jöjjön az előzményekről szóló rajzfilm. Az EA érdekes húzással állt elő. Már többször megesett, hogy egy játékhoz marketing célokból kiadtak képregényeket, egyre elterjedtebbek a könyvek is (na nem hazánkban), de most az Electronic Arts azzal támogatta meg üdvöskéje kampányát (a képregény mellett), hogy készített hozzá egy 74 perces DVD-re és TV-re szánt rajzfilmet. Ehhez képest viszont egész kellemes mű lesz, ami meghozza az ember kedvét a játékhoz.
A történet nagyvonalakban meséli el, hogy találják meg a bányászok a gondokat okozó oszlopot az Aegis 7-en, majd az hogyan kerül az USG Ishimurára. Eztán megtekinthetjük, miképpen jutottak fel a nekromorfok is a hajóra, és végül, mi vezetett oda, hogy szegény Isaac Clarke-nak legyen egy baromi rossz napja. A történetet főként Alissia Vincent, az Ishimura biztonsági főnökének szemszögéből kísérhetjük végig, aki kis csapatával próbálja megállítani a nekromorfok elterjedését. Mondanom sem kell, belebuknak. Őt Nika Futterman szinkronizálja, akit Asajj Ventress hangjaként ismerhettünk meg a Star Wars The Clone Warsban. A történetben fontos szerepet kap Mathius kapitány, akivel a játék folyamán csak videókban és a hullaházban nekromorf formában találkozhattunk. Ezúttal is láthatjuk a halálát, bár itt van egy kis eltérés a játékhoz képest, mivel abban a videófelvétel alapján egyértelműen meggyilkolják, itt viszont inkább tűnik balesetnek az eset. A kapitányt amúgy ezúttal Jim Cummings szólaltatja meg, de a játékban az a J.G. Hertzler volt a hangja, akit a Deep Space Nine Martok tábornokaként kedvelhettünk meg. Mellette a másik bajkeverő a játékban is fontos szerepet kapó Dr. Kyne, akit mind a játékban, mind a rajzfilmben a rutinos Keith Szarabajka szólaltat meg. Bár főként szinkronizálni szokott, azért egy-egy szerepben feltűnik a Voyagerben, az Enterprise-ban és a Babylon 5-ben is. Bár már nem „főhősök”, azért kiemelném még Colin Barrow és Shen karakterét. Előbbi Bruce Boxleitner, azaz a Babylon 5 Sheridan kapitányának orgánumán szólal meg, míg az utóbbi a dögös Kelly Hu hangján rikácsol.
A rajzok nem rosszak, kissé anime-s, természetesen amerikai módra. Nekem nem tetszenek a karakterábrázolások, és egy hozzáértő haverom szerint is eléggé minimalista módon lettek megoldva, de megszokható. A hátterek viszont szépek, viszont azért egyeztethettek volna a rajzolók a fejlesztőkkel, mert az Ishimurán és a Kellionon (no meg nagyvonalakban a nekrokon) kívül semmi sem néz ki úgy, mint a játékban. A híd teljesen más, a közös karakterek, mint Dr. Kyne, vagy Clarke barátnője, Nicole távolról sem hasonlítanak egymásra (Nicole-t fel sem lehet ismerni, ha nem tudod, hol kell keresni, mert még csak nem is szólítják a nevén: ő az a csaj, akit Vincent megkérdez, hogy van-e barátja). És még egyes események is erősen eltérnek, mint a kapitány halála, ahogy azt fent említettem, vagy az Ishimurán a fertőzés ütemének terjedése. Viszont, jó véres, egy emberből 20 liter nagynyomású vér lazán kispriccel, mikor keresztül bökik.
Összességében nem rossz alkotás, ahhoz képest, hogy csak reklámfogásként jött létre. Viszont ennek megvan az a hátránya, hogy a történet igencsak lyukacsos, sőt, olykor ellentmond a játéknak. De kedvcsinálónak jó, az igazi történetet meg úgyis Isaac Clarke kalandjai adják.
Megjött hát az új trailer az újfilmről. Nem néz ki rosszúl, nekem bejött. Szerintem jó film lesz ez, melyben egész jól felépítik a jövőt amellett, hogy újat látunk. Néhány utalás alapján úgy vélem, a T3 jövőjét folytatják, mely teljesen más irányú, mint a T1-2-jé volt. Valószínűleg, sokkal rosszabb lett a jövő
Ezekről a helyekről le is tölthető:
Videojáték adaptáció. Sokszor, mikor az ember meghallja ezt a két szót, elfintorodik és felsóhajt: még egy borzalom? Sajnos, a játékfejlesztők még nem jöttek rá arra, amire a képregény kiadók már igen. Vagyis, ha a játékuk jogait nem adnák el boldog boldogtalannak (mint amilyen a méltán ismert és elismert Uwe Boll), vagy olyan stúdióknak, akik eztán olcsó, szolgalelkű rendezőknek (pl.: Paul W. S. Anderson) adják át a projektet, akkor sokkal jobb filmek készülnének, amik sokkal több profitot termelnének. Mert ugye, amennyiben maguk felügyelnék, mint ahogy a Marvel tette azt az Ironman és a The Incredible Hulk esetében, úgy ha nem is kiemelkedő, de mindenképpen élvezhető alkotások születnének. Hogyha pedig olyan alkotókat keresnek a filmekhez, mint a DC a Batman Beginshez és a The Dark Knight-hoz, olyat alkothatnának, melynek ország-világ csodájára járna. No, ezekre még nem igazán jöttek rá a játékfejlesztők. Így nem is beszélhetünk túl sok kiemelkedő, vagy legalább élvezhető videojáték-adaptációról. Mert ugye az ember csak gyerekfejjel élvezi a Mortal Combatot, a Doom tipikusan egyszer nézhető, a Tomb Ridert pedig talán csak Angelina Jolie miatt lenne érdemes megtekinteni, amúgy se füle, se farka. A poén, hogy még ezek tartoznak a „jobb” kategóriába, mert léteznek olyan címek, mint Blood Rayne, Alone in the Dark vagy Dungeons & Dragons, ne adj isten a szintén tegnap szemem elé került Wing Commander, amiket minden jóérzésű film- és játékrajongó igyekszik örökre elfelejteni. Szóval, kiemelkedni ebből a mélységből ritkán sikerül, pedig elvben nem kéne nehéznek lennie. Mégis, eddig talán csak a Silent Hill tűnt ki, mely bár nem ragaszkodik görcsösen az eredetihez, mégis sikerült a mozivászonra átemelni a játékok frusztrált légkörét, undorító elemeit és elvontságát. Szóval volt feelingje, története, jó karakterei, mellette pedig sok dolgot rejtett, ami a Silent Hill játékok rajongóinak ismerős lehetett valamelyik etapból, de azok nem lógtak ki, nem tömték bele az arcunkba. És még az alapjátékok ismerete nélkül is élvezhető volt.
Aztán itt van a Resident Evil trilógia, melynek első része még ugyan élvezhető, de köze a játékokhoz annyi volt, mint hamburgernek a melegszendvicshez. Az első filmben az ember még nagyvonalakban találhat közös pontokat, mint a titkos labort rejtő villa (az első játékban speciel kastély volt, de majdnem), a zombik, a T-vírus és Liker (a mutálódó szörny a végén, mely mondjuk a játékban nem volt mutálódó, de Anderson szerint az a szörny béna volt, ezért – mint az AVP-ben a predator űrhajók esetén – itt is belerondított). A következő két részt ugyan már nem Anderson rendezte, de ő írta, és ez meg is látszik. A T-víruson és a zombikon kívül semmi sem maradt a játékokból, még az átvett karakterek is csak névrokonok az eredetiekkel. Arról nem beszélve, hogy zombifilmet készíteni vér nélkül olyan, mint akciófilmet csinálni légpisztolyokkal és petárdákkal. Szóval, az első film szódával elment, a többit meg inkább hanyagoljuk (ha csak nem akarunk iskolapéldát keresni arra, hogy még Andersonnál is vannak rosszabb rendezők Hollywoodban).
Nos, valószínűleg a játékokat fejlesztő Capcom is ráébredt bűnének súlyosságára, ami abban tetőződött, hogy eladták a játék jogait Amerikának, és egyetlen pillantást sem vetettek a műre. Így a Resident Evil cím úgy kerülhetett be a filmtörténelembe, mint egy harmatgyenge B horror.
Szóval, a Capcom valószínűleg felbuzdult a Square Soft. sikerén, akik az első Final Fantasy, a The Spirits Within (a játékokhoz talán hajszálakkal sem kapcsolódó) film csúfos bukása után (pedig ők felügyelték, és annyira szvsz nem rossz) elkészítették a Final Fantasy VII: Advent Childrent. Tévedés ne essék, a két film között nem maradt ki öt rész. Az FF VII egyszerűen közvetlen folytatása a hetedik játéknak, ennél fogva köze sincs az első mozihoz. Ennek megfelelően, aki nem ismeri azt a game-t, lövése sem lesz a történetről. Én nem ismertem, de a haverom végig kommentálta, mi micsoda, ki kicsoda, ez és az miért van úgy, ahogy. De még így sem tudtam lépést tartani a sodró lendületű akciókkal és töménytelen információval. Ám a játék rajongói igen, és az Advent Children sikerrel zárult, annak ellenére, hogy moziban csak japánban mutatták be (ami mondjuk nem csoda, ez a film a kasszáknál bukott volna). A Capcom fejesei pedig ezt látva úgy döntöttek, némi profit reményében helyrehozzák azt, amit a jogok eladásával és teljes közönyükkel elfuseráltak.
Sikerült? Igen. Számomra ez az első Resident Evil film. Na de mi a túró is ez? A hosszas felvezető után kibököm: egy animációs horror-akció-sci-fi, melynek semmi, hangsúlyozom: SEMMI köze az Anderson fejéből kipattant rémálom-szüleményekhez. Felejtsétek el superwomen Alice-t, a Kaptárt (erre a címre még kitérek), a boxoló Nemesist, a vértelen zombikat… mindent. Ez A Resident Evil, mely szerves folytatása a játékoknak. Lássuk hát, miért jó ez, és miért nem?
A T-Spoiler elszabadult!
A történet hét évvel kezdődik az első három játék eseményei után (az első három fejezet közel egy időben játszódik, melyet Raccoon City incidensként emlegetnek; az Apocalypse ezt próbálta harmatgyenge módon feldolgozni). Az elmúlt évek eseményeit a híradó bejátszásokon keresztül ismerhetjük meg, vagyis megtudhatjuk, hogyan érte el a végzet a zombiktól hemzsegő Raccoont, majd hogyan került ki a szörnygyártó T-vírus a feketepiacra. A történet fő bonyodalma ott indul, hogy egy, a T-vírust kifejlesztő Umbrella céghez hasonló vállalat, a WilPharma Harvardville-be költöztetett egy kutatólabort, melyben a T-vírussal is foglalkoznak. Szóval mindenki egy második Raccoontól tart. Tűntetnek is ezerrel a reptéren, mikor megérkezik Ron Davis szenátor, a vállalat támogatója és főrészvényese, illetve, a tüntetőket tömörítő alapítvány egyik embere, Claire Redfield. A hölgyről érdemes tudni, hogy egyike azon kevés embernek, akik élve kijutottak Racoonból (a Resident Evil 2-ben és a Code: Veronica-ban ő volt az egyik játszható karakter, ala főhős). Míg a reptéren vár a limuzinjára, összefut a szenátorral, aki meg belefut egy zombiba. Aztán még egybe és még egybe, és hirtelen lendületből nyüzsögni kezdenek a zombik a terminálon, sőt, egyszer csak becsapódik egy repülő, melynek az utasai szintén megragadtak az élet és halál mezsgyéjén, legalábbis testileg. Szerencsére, ezúttal nincs vállalat, mely meggátolná a dolgok helyes menetét, a kormány a tengerészgyalogsággal azonnal karantén alá zárja a repteret, egyúttal bevetik az S.R.T.-t (Special Response Team), melynek vezetője Angela Miller. Sőt, a helyszínre érkezik egy kormányügynök is, az egykori raccooni zsaru, Leon S. Kennedy (ő a másik főhőse a Resident Evil 2-nek, illetve a legfőbb hőse a 4. résznek). Kennedy azonnal átveszi a vezetést, és gyorsan kimenekítik a túlélőket a reptérről. Eztán a tengerészgyalogság felszámolja a zombikat, miközben kiderült, hogy nem a WilPharma a felelős az esetért, mint ahogy azt Claire gondolta. Ők ugyanis az ellenszert gyártják, amit ki is szállítanak a helyszínre. A tettesek valójában bioterroristák, akik a feketepiacról szerezték be a T-vírust. Sajnos, eme terroristák közül valaki felrobbantja az ellenszert szállító teherautókat. Az is kiderül, hogy e Terror Pista Curtis Miller, Angela bátyja. Míg a kommandós csaj és Leon a tesó felkutatására indulnak, Claire a WilPharma vezető tudósa, Frederic Downing társaságában a laborba megy, hogy megnézzék, maradt-e még ellenszer. A krach itt üt be, mert Curtis, aki a Raccoonban meghalt családjáért akar bosszút állni, szintén ott van, és bombát robbant. Ennek köszönhetően a T-vírus újra kijut, de csak az elszigetelt laborban. Claire okos, odarendeli Leont és Angelat. Előbbi előkeríti Redfieldet, utóbbi pedig tanúja lesz annak, ahogy Curtis a G-vírus hatására átalakul mutánssá és letarol jó pár tengerészgyalogost. Míg Claire kifelé igyekszik, illetve az épület vezérlőjében tesz-vesz, addig Leon az esze helyett a második agyára hagyatkozva próbálja menteni Angelat a mutálódott Curtistől, miközben az épület biztonsági rendszere éppen mindent megtesz a vírus elpusztításáért (a biztonsági rendszer kicsit jobb, mint az ódon kastélyban volt Raccoonban). Természetesen sikerrel járnak, sőt, kiderül, hogy Davis szenátor közvetve, Dr. Frederic pedig közvetlenül felelős az eseményekért. A doki ugyanis ex-Umbrellás, és már Raccoonban el akarta adni a T-vírust, de onnét csak azt sikerült kimentenie, pedig még a terroristák sem annyira hülyék, hogy ellenszer nélkül vegyék meg. Ezért a dok bedolgozta magát az ellenszert gyártó WilPharma sorai közé, hogy megszerezze az ellenanyagot. Időben leleplezik, lecsukják, Davist meg valaki megöli, valószínűleg azok, akik a TriCell vállalatot irányítják (a játék ismerőinek lehet van egy tippje, ki lehetett az… nekem van ).
Mint látható, a történet több ponton megcsavart, ahogy az egy Resident Eviltől elvárható. Igen, a játékok sokkal jobb és összetettebb sztorival vannak megáldva, mint a három Anderson film együttvéve. Ráadásul nagyon részletesen kidolgozottak. A film ebből rendesen merít, mégis, elég jól összefoglalják az első három játék lényeges eseményeit ahhoz, hogy az ember akkor is élvezze, ha sosem nyúlt a game-khez. Persze, az a legjobb, ha a pontosan ismerjük a Resident Evil 2 történetét, mivel akkor tudjuk, ki Claire és Leon, mi az a G-vírus, stb. Tehát alapozónak ez kellhet, bár mint írtam, azért elég jó összefoglalókat kapunk visszaemlékezések képében. Mégis, az élmény úgy teljes, ha ismerjük a játékokat (bár bevallom, én csak a 2. és 4. részt játszottam végig, a többibe csak belenéztem, ennek ellenére mindent tudok mindegyik epizódról, szóval hátrányom nem volt ). Főleg azért, mert sok apró utalás van a játékokra, amit egy magamfajta Resident rajongó nagyon tud értékelni. Kedvencem Leon és Calire újra találkozása, mely szinte majdnem ugyanolyan, mint a 2. játékban (ez lett a kedvencem, mert már a Re. 2-ben is marha jó jelenet volt). De csak a rajongók fogják értékelni az olyan apró utalásokat, hogy Leon elveszti a dzsekijét (Resident Evil 4), ahogy Claire fegyverhez jut (Code: Veronica), vagy pl. említik a másik Redfieldet, Christ, aki a Resident Evil első részének főszereplője volt, illetve felbukkant a Code: Veronicában és a mostanában megjelenő 5. részben is szerepet kapott.
Mint animációs film, tökéletesen megállja a helyét. Nagyon jól néz ki, bár nem teljesen fotorealisztikus, érezhető az animációs jelleg, de ez nem is baj. Messze reálisabb, mint teszem az a Star Wars – The Clone Wars, ami mondjuk nem csoda, hiszen alapból nem ugyanaz a célközönség. A két főhős, Claire és Leon az utolsó játékbeli megjelenésükre hajaznak (természetesen rágyúrva az utóbbi évek technológiáival), vagyis Leon a 4. részbeli önmaga, míg Claire a Code: Veronicából érkezett. Mindezt különösen színesíti, hogy angolul ugyanazok szinkronizálták őket, akik a játékokban is (Redfield: Alyson Court, ő örökös Claire hang; Kennedy: Paul Mercier, ő csak a 4. részben adta a hangját Leonnak). És az angol szinkron nagyon jó.
Ha negatívumokat kéne kiemelnem, az egyik a mellékkarakterek sablonjai lennének. Davis szenátor tipikus rosszarcú politikus, már az első perctől tudni, hogy vaj van a füle mögött. Ugyanez a sablon jellemzi Curtist is, aki egyrészt rokona egy másik szereplőnek (ez elég nagy közhely a japán játékokban), a bosszú pedig már nagyon elcsépelt motiváció. Viszont jól sikerült Frederic és Angela karaktere, bár utóbbi szintén sablon, mert Leon mellé mindig kell egy bögyös maca (és ez nagyon is az, annyira, hogy nem tudom, hogyan veszi fel a golyóállómellényt), akibe belehabarodhat és eztán megmenthet (egyúttal állandó jelleggel bajba kerülhet). Illetve negatívum a semmilyen zene, melyet észre sem venni. Ha nem lenne, az sem tűnne fel. S még kiemelném a történet lyukacsosságát. Nem derült ki, hogyan került hirtelen annyi zombi a reptérre (értelmesebb lett volna, ha a lezuhant gépről özönlenek be), mit akart a zombisodó fickó a repülőn azzal az üzenettel, mit csinált tulajdonképpen Claire a WilPharma labor vezérlőjében. Vagy éppen, ha a laborban a robbanás után a T-vírus támadott (a tudósokból zombi lett), Claire miért nem fertőződött meg. Na meg, lehetett volna több zombi benne. Végül személyes negatívumom, ami persze egy csöppet sem von le a szememben a mű értékéből: annyira vártam egy jelenetet Weskerrel.
Soraim zárása előtt pedig hadd emlékezzek meg a magyar cím kitalálói elől. Már az első filmnél is vakartam a fejem, hogyan lett a Resident Evilből Kaptár. De fogjuk rá, hogy volt benne kaptár. DE, KI AZ A SEGGFEJ, AKI A FOLYTATÁSOKRA ÉS ERRE IS MEGTARTOTTA EZT A CÍMET, MIKOR EGY ROHADT KAPTÁR, DE MÉG MÉHKAPTÁR SINCS BENNE??? Tudja, mélyen tisztel idióta, a magyar játékos társadalom nem hülye, tudják, hogy a Resident Evil című film az a Resident Evil játékok adaptációja. Aki meg nem tudja, annak meg édes mindegy, hogy Kaptár, Hive, Resident Evil (bár lenne rá egy fogadásom…), vagy Kockásfülü Nyulak Bankettje a címe a filmnek. De baromságokat ne aggassunk már rá, könyörgöm. Ha nagyon magyarítani akarunk, íme egy lehetőség: Resident Evil: A Kaptár -> Resident Evil: Degeneráció (apropó, újabb kedves kérdés: Hogy lett a Degeneration alcímből Bioterror??? Vajon a fordító hol vette a nyelvvizsgáját, a kínai piacon?). Az meg már egy ettől független kérdés, hogy ha már magyarítanak, miért nem fordítják le egyszerűen a címet, miért találnak ki olyat, aminek köze sincs a filmhez? Mindegy… a magyar szinkron a címgyártással együtt mehet lassan a kukába…
No, mindent összevetve, a film elnyerte a tetszésem. Számomra ez az első és egyetlen Resident Evil film. Lehet, sőt valószínű, hogy a játékok ismerete nélkül az átlag nézőnek nem fog sokat nyújtani, de érdemes vetni rá egy pillantást, hátha. Legalább lesz róla fogalma, mire kellett volna hasonlítania Anderson alkotásainak. Talán, ha sikeres lesz, a Capcom ráveszi magát, hogy megfilmesítse a kanonizált Resident játékokat (szerintem megérné, ahogy anno baromi jó könyvek is születtek belőle, melyeket szintén érdemes elolvasni), és akkor teljes lehetne az élmény, és végre méltó helyére kerülne a Resident Evil cím. A játékgyártóknak meg azt üzenem, hogy tanuljanak a képregényes kollégáktól: figyeljenek oda, kinek mit adnak el és abból az mit csinál!
Nem sokat szoktam (még egyszer sem ) írni a készülő Terminator filmről, annak ellenére, hogy nagyon várom, hiszen ez lesz az a Terminator film, amire az első rész óta várok. Jövő, háború, endok, HK-k, ellenállók. Végre nem időutazás, hanem tömény sci-fi világ. Egy lepukkant, romos világban, romos kocsikkal, csupa-csupa koolsággal. Végre láthatjuk, milyen is a 600-as gumibőrrel, hogyan alakult ki a 800-as (és kitudja, talánaz 5. és 6. filmben még T-1000-es és TX is lehet). És nem utolsó sorban, milyen gépek vannak még az ismertek mellett (személyes kedvencem a T-600-as, de kezdek megbarátkozni ezzel a kicsit még mindig értelmetlennek tűnő mototerminatorral is). Szóval, végre láthatjuk majd a háborút.
Addig is, december 2. hetében meg érkezik a trailer, most meg jött egy ilyen szuper poszter. Katt a képre:
Aki le akarja tölteni, az ide kattogjon: http://flash.sonypictures.com/banners/intl/global/terminatorsalvation/motionposter/T4MotionPoster_Intl.swf
Hogy az ember miken nem kattog, ha kóros álmatlanságban szenved (na jó, valójában nem szenvedek abban, csak nemrég megint előjött a HUHU – értsd: bagoly – énem ). Nemrégiben, egy-két hete hívták fel a figyelmem ismerősök, hogy Uwe Boll milyen újdonsággal állt elő. Eme év elején indult egy internetes petíció, hogy kedvenc doktorunk, takarodjon a harmatos éjjeli lepkeként dolgozó édes anyukájának a higiéniailag nem kielégítő hátsójába. Erre fel, egy internetes portál szerkesztői Boll császár elé járult, és azt mondták neki: „Nagyuram, 18 000 híved küldött el a kur… szóval, haza édesanyádhoz.”
Boll császár kegyesen, kivételesen nem lengetve öklét, hívván ki mind a 18 000 „kritikust” bokszmeccsre, imigyen felelt: „Csak? Cöcc… lópikulát. Majd ha 1 000 000-an írják alá, akkor.”
S szólá a nép: „Csak ez kell? Ba’ meg, miért nem mondtad hamarabb?”
Azóta buzgón gyűlnek az aláírások. Oly buzgón, hogy én e hónap 7-én írtam alá (nem hiszek ezekben a petíciókban, általában kiröhögöm azt, aki ilyennel traktál, de ez itt elvi, nemzeti, faji, generációi, erkölcsi és mindezek mellett még sorsdöntő kérdés is, szóval kivételesen félredobtam elveimet, és gondolkodás nélkül aláröffentettem, hisz úgyse fog érni jottányit sem). No, vissza a témára, szóval, 7-én alákanyarítottam, akkor volt 30 000 fölött valamennyivel. 8-án estére átlépte a 110 000-et. Eme pillanatokban 202 536 szavazat van. Szóval, bár ha összegyűlne valami isteni csoda folytán az az 1 000 000, valószínűleg minden kontárok élő istene akkor sem húzna el a búsba, de azért már ez az alig tíz nap alatt összegyűlt (és főleg az egy nap alatt behabzsolt mennyiség) jól jelzi, mennyire utálja a világ Uwe Boll-t.
S, ha már témába hoztam őkelmét, had említsem meg nemrég tett újabb bölcsességét. Pár hete írtam arról, hogy a Postal szerinte biztos lenyomja az Indiana Jones IV-et. Magabiztossága túlcsordult, mert hirtelen elhatározással úgy döntött, ő a faszagyerek, és kijelentette (az idézet szó szerinti és cenzúrázatlan): „Én nem egy olyan kibaszott idióta vagyok, mint Michael Bay, vagy mint Eli Roth meg a többi fickó az iparban, akik ugyanazt a szar mozit forgatják le újra és újra. Ha tényleg megnézed a filmjeimet, megérted a valódi zsenialitásomat, és ha elmész május 23-án a Postal bemutatójára, meglátod, hogy olyan mozit csináltam, amilyet senki az elmúlt tíz évben. Ami mérföldekkel jobb, mint az a társadalomkritikás George Clooney szarság, amit minden kibaszott hétvégén megkapsz. Tényleg fel kell ébredned, és meglátnod, mi is vagyok. Én vagyok az egyetlen zseni az egész kibaszott iparban. Viszlát!”
Úgy legyen… mármint, viszlát, soha az életben. Anyád!
Oké, Michael Bay nem korunk legnagyobb rendezője. Se az évszázadé, és felteszem, az évezredé sem. Már ha nem akciófilmekről van szó, mert abban király. De mindezek ellenére, Bay úr legrosszabb filmje is szórakoztató vagy a baromi sok lőpor, vagy a látvány, vagy a jó nők miatt (teszem hozzá, filmjeibe kilencven százalékban mindhárom megtalálható egyszerre), de ami ziher, hogy elviszi a műveit, az a kíméletlenül sok akció és a remek zene. Szóval, őt lenyomja Boll? Szerinte? Ez azért már pszichiátriai eset… bár már a Spielberges duma után is átadtam volna neki a beutalót. Minden esetre, Bay a saját blogjában reagált Boll-ra:
„Szerintem az olyen emberek, akik szart dobálnak rám és George Clooney-ra, azért kiabálnak, mert senki nem hallja meg őket. Nyilvánvalóan szánalmas alak. És ha azt kérded, „érdekel-e?”. A legkevésbé sem.”
Illetve, a másik megnevezett egyén, Eli Roth is lereagálta: „Ez életem legnagyobb bókja.” Hehe.
S ha már tényleg így belemerültem a Mester… eh, mit képzelek, MESTER, így, nagybetűvel, szóval belé is… no… mit akartam? Ja, a „rajongóinak is üzent ám:
„Azért cseszegetnek, mert nem vagyok a hollywoodi gépezet része. Alapvetően inkább az ellentéte. Ezért utáltok engem, mert bebizonyítottam, hogy a rendszeren kívülről is meg lehet tenni, erre olcsó kifogásokat kerestek. Nektek miért nem sikerül, mert nem tudtok többet összehozni, mint a mini DV házivideót ketchuppal és a kisöcsétekkel. Tényleg úgy gondolom, hogy fel kell már ébrednetek, és félretenni a féltékenykedéseteket. És ha írtok nekem valami szaros álnéven az interneten, írjátok meg a neveteket és címeteket is, hogy elkaphassalak és széttéphesselek titeket. Köszönöm!”
Egyszer készítettünk haverral egy filmet, tényleg használtunk benne ketchupot. Viszont egyikünknek sincs kisöcsikéje, de a húgom szerepelt benne És DV kamerát használtunk! Ős tehetség az öreg, igaz, hogy a túljutással már gondok vannak, mert bár én leragadtam egy más szakmánál, azért a haver pillanatnyilag csak-csak szakmabeli (és ha isten is úgy akarja, talán jövőre már én is a filmes szakmában tanulok). Na, de, azért az önbizalom megint ott van. Féltékenyek, mi, rá. A cápára, arra féltékeny vagyok, mert visszanő a foga, nekem meg nem, pedig jó lenne. Bill Gates-re is az vagyok, mert több a pénze, mint nekem. De, hogy Bollra… mire legyek féltékeny? Arra, hogy a világ utálja? Hogy alkotni nem tud? Hogy nagy a pofája, de nincsen esze? Hogy már ránézésre is akkora paraszt, hogy a fagyit is bicskával eszi? És még sorolhatnám, mennyi féltékenységi faktora van. No mindegy, most szaros nicknévvel itt jár a szám… azaz, a kezem, és meg kéne adnom a nevem és a címem… aztán meg majd jól megjelenik itt, aztán jól széttép, mint etióp gyerek a segélycsomagot. Szerintetek kockáztassak?
A két züzenetet amúgy videjó formájában is megtekinthetitek, mert alapvetően úgy küldte, mivel úgy a menő:
Ez itt az “én vagyok az isteni félisten” züzenete
Ez meg a “király vagyok a bolondok között” című egypercese
No, szóval ez Uwe Boll. Marketingzseni? Lehet… üzletembernek beztos jó, hiszen az adózási törvények kijátszásáról szól ez az egész, de néha kezd az a sanda gyanúm támadni, hogy ez a balfax tényleg elhiszi azt a sok baromságot, amit mond, és valóban úgy gondolja, hogy ő „az egyetlen zseni az egész kibaszott iparban”.
Aki akarja, a petícuót itt röffentheti alá: http://www.petitiononline.com/RRH53888/petition.html -> írjátok alá, és “Munkálkodjunk együtt egy virágzó, virágzó jövőért.” - By Palpatine, kis módosítással 
Utolsó kommentek