Avatar
Mindnél jobban leülepedik ez a film, annál jobban kezd tetszeni. Ezt tudom így mondani az év legjobban reklámozott filmjével kapcsolatban. Vasárnap többedmagammal megnéztem IMAX 3D-ben. Nos, bár erős félelmem volt, hogy szemkínjaim miatt nálam a 3D nem fog érvényesülni, hál’ isten ez nem így lett. Sőt, nem volt szem- és fejfájásom sem, szédülni is csak azért szédültem meg, mert a kamera forgott, és a térhatás bizony szédítően átjött. Szóval, ez a film A látványfilm. Ami pedig a legszebb benne, hogy emellett minden más is megvan benne, ami a szórakozáshoz kell: sztori, jó karakterek, hangulat. De a szuperfegyvere a látvány. Olyan látvány, ami Transformerseket, Terminatorokat és Star Trekeket eszik reggelire, mert mostantól az idei év három másik erősebb látványfilmje elavult. Ha másért nem, hát ezért új fejezet nyílhat a filmgyártásban. Essünk is neki.
Már nem Kansasban vannak, hanem a Spoileren!!!
Kezdjük a történettel. Az emberek nekiesnek a Pandora nevű holdnak (merthogy nem bolygó), mely a Proxima Centauri rendszerben kering a Jupiter típusú Polyphemus nevű bolygó körül. Idilli kis környezet, buja trópusi erdők, színes, szagos… Kész üdülőparadicsom lehetne, ha nem lenne veszélyesebb, mint a Sorna és Nublar szigetek együtt véve. Ugyanis a Pandora légköre mérgező, ráadásul az állatok zöme azon túl, hogy dinoszauruszokat megszégyenítő méretekkel rendelkezik, igencsak emberevő. Plusz még ott vannak a primitív benszülöttek, a na’vik, akik szintén négy méteresek, baromi kemény a csontjuk és mocskosul nem tetszik nekik, hogy az emberek szép lassan kinyírják a Pandorát. Merthogy szeretetre méltó fajunk az RDA (Resources Development Administration) nevű cég közreműködésével tudósok, zsoldosok és bányászok egész hadseregét telepítette a Pandorára, hogy kitermeljék az Unobtanium nevű ércet, melynek egy kilója 20 millió dollárt ér, és azért jó, mert lebeg, ami jól jön az űrhajókban, légi járművekben (ettől lebegnek a Hallelúja-hegység bazi sziklái is). Csakhogy az egyik na’vi törzs otthonfája pont egy méretesebb Unobtanium lelőhely fölött van, így jó lenne eltűntetni őket onnan. A verzió: a tudósok tudatát áttöltik az avatárokba, melyek afféle távirányítású ember-na’vi hibrid testek, és így békés úton elküldik a na’vikat. B verzió: Miles Quaritch ezredes (Stephen Lang) kifüstöli őket. A pénzes mogulok, hogy azért ne kapjanak rossz sajtót, kezdetben az A tervet preferálják, csakhogy az egyik tudós, Tom Sully (Sam Worthington) elhunyt egy rablótámadásban. A probléma az, hogy az Avatar testek genetikailag a használóikhoz vannak igazítva, és piszok drágák, így nem lehet csak úgy legyártani egy másikat (nem utolsó sorban, hat év alatt fejlődnek ki, ami pont annyi idő, ami alatt odaér az űrhajó a Földről a Pandorára). Hopp, mázli, Tomnak van egy ikertesója, egy tengerészgyalogos. Bár Jake (Sam Worthington) tolószékhez van kötve, ez kit zavar, ha amúgy is új testet kap? Uccu, máris a Pandorán vagyunk, és itt kezdődik a film, mindez eddig az előzmény, amit zanzásítva elmesél Jake (talán, ha lesz rendezői változat, akkor már nem csak mesélve lesz, mert a film elméletben a Földön kezdődött volna, de az IMAX korlátai miatt Cameronnak meg kellett kurtítania a filmet), illetve ez a háttér, amit útközben megtudhatunk. Jake feladata: biztosítani Dr. Grace Augustine (Sigourney Weaver) és Dr. Norm Spellman (Joel Moore) kirándulásait, és ha már ott van, épüljön be a na’vik közé, hogy kémkedhessen Quaritch-nak. Jake sikerrel is jár. Miután kinnreked, rálel Neytiri (Zoe Saldana), aki egy kiválasztottat lát benne (méghozzá Pandora szelleme, Eywa választotta ki). A na’vi lány elviszi a törzshöz, ahol a mama és a papa (az Omaticaya klán vezetői) rátestálja a feladatot, hogy tanítsa Dzsékszulit. A tengerészgyalogos és a na’vi hercegnő között pedig csakhamar szerelem szövődik, miközben Jake a törzs tagja lesz. Csakhogy jön Quaritch, és aztán kitör a háború, mert ő akkor már a B tervet követi, és szétbombáztat mindent, aminek a na’vikhoz köze van. Sajnos azonban egy valamivel nem számol: Jake a na’vik élére áll, és hadsereggé szervezi őket, plusz még a Pandora is mellé áll. Ezzel pedig már az emberek sem boldogulnak, így kénytelenek maguk mögött hagyni a holdat. Eztán Jake örökre az avatárjába költözik, és minden jó, ha a vége jó.
Nos. Ez a sztori, tényleg lehetne a címe akár Űr-Pocahontas vagy Torukokkal repkedő. Láttunk is, olvastunk is már ilyet. Ez azonban engem egy fikarcnyit sem zavart. Szeretem ezt a fajta történetet, könnyed, vidám, emészthető, mint minden mese, és az Avatar biza egy sci-fi-mese. Nem sütném rá, hogy űropera, mert ahhoz túl sok a sci-fi elem és nem annyira epikus, de mindenképpen mese. És a mesék nem szoktak túl bonyolultak lenni, lényegük inkább a szórakoztató történeten keresztül tanítani, irányt mutatni.
Szóval lehetett volna talán fordulatosabb (a múltkor egy fórumon csak a trailerek alapján megtippeltem, ki fog meghalni, mind bejött, ennyire kiszámítható a film), de ez nem változtat azon, hogy baromi jól volt elmesélve. A szokásos Cameroni profizmussal. LM kritikájában olvastam az SFPortalon, hogy a jó szakács azért jó, mert a világ legegyszerűbb kajáját, az omlettet is jól készíti el. És igaza van, Cameron ilyen, egyszerű, de nagyszerű. Karakterei sablonosak (igaz, sok sablont ő maga talált ki), történetei nem túl csavarosak, viszont annál szórakoztatóbbak, mert nagyszerűen meséli el.
És a karaktereknél sablonok vagy sem, személy szerint imádom ezeket a fajta figurákat. Jó szövegük van, szimpatikus színészek alakítják (Michelle Rodriguez még sosem nézett ilyen jól ki). A legjobb mindenképpen Quaritch figurája, élmény, mikor a vásznon van. És keményebb baka, mint eddig bárki, akit Cameron vászonra álmodott, szerintem még Rambot is lenyomná. Jake és Neytiri is nagyon jók, de aki igazán tetszett, az Sigourney Weaver. Öröm volt újra Cameron filmben látni, és még jobban örültem, hogy nem Ripley tért vissza. Dr. Augustine és Ripley között ugyanis az arcukon kívül csak egy közös vonás van: mindketten dohányoznak.
Szóval, a karakterek jók, a színészek pedig jól játszanak. Az igazán lenyűgöző ebben pedig az volt, ahogy a na’vi karakterek játszottak. Láttunk már hasonlót Jar Jarral, Gollammal, Davy Jones-sal és Beowulffal, de sohasem éreztem a CG mögött a színészt. Ugyanolyanok voltak, mint a mesefilmek rajzolt karakterei (ez semmiképpen sem negatív értelemben értendő, nekem igazán sosem volt bajom a CG karakterekkel). Itt viszont először éreztem a színészt az animált karakter mögött. Főleg Sigourney Weaver avatárjánál jött ez át igazán, mivel az ő játékát töviről hegyire ismerem (Zoé Saldana és Sam Worthington játékát eddig csak egy-egy filmben láttam, így túl sok ismeretem nem volt). A nézése, a mozgása, a mimikája, minden Weaver volt, és ha nem tudtam volna, hogy az az avatár CG, azt hittem volna, hogy Weavert öltöztették be na’vinak. Szóval, ha más nem, ez az új motion capture eljárás tuti forradalmi lesz technikai szinten.
Ám a látvány emellett is magáért beszél. A CG szinte kiszúrhatatlan, csak egy-két helyen éreztem, hogy még rágyúrhattak volna. Na de ez sem olyan égbekiáltó volt, mint mondjuk a Terminator Salvation némely jelenete (ki-ki gondolja ide a számára legrosszabb CG jelenetet), hanem itt inkább az volt a legrosszabb, ami a Star Trekben vagy Transformers 2-ben a legjobb. És ez szerintem nem semmi.
Ha már CG, kezdetben kicsit tartottam attól, hogy a két trükk-technológiai cégóriás, Lucas ILM-je és Jackson WETA-ja egy filmen dolgozik, ugyanis a két csapatnak érezhető kézjegyeik vannak a munkáikon. Én pedig féltem, hogy ezek a jegyek egymás mellett túlságosan feltűnővé vállnak. Szerencsére tévedtem, minden nagyon egységes volt. És iszonyú részletgazdag. Míg az Indiana Jones 4-ben üvöltött, hogy a dzsungel CG és montázs eredménye, itt csak azért tudtam, hogy nem valós az erdő, mert a biológia órán ez a flóra és fauna nem került szóba. Pandorán a bogaraktól a nagytestű növény- és húsevőkön át a madarakig minden ki lett dolgozva. Ezek mellé növények garmadája társul. S érzi az ember, hogy mindez működik, hiszi, hogy Pandora tényleg él, lélegzik, akár el is ugorhatnánk oda. Minden kapcsolatban áll mindennel, és ezt a történet remekül kibontja, hogy végül a nagy igazság értelmet nyerjen: maga Pandora él.
És maga a világ is igen részletgazdag, noha maga a film kicsit fukarul bánik az információkkal. Ezen a téren bátorkodnék az Alienhez hasonlítani, mert abban van az, hogy a világot inkább a háttérben lévő dolgokból és elbeszélésekből ismerhetjük meg. Itt is, például a cég nevét csak a Venture Star űrhajó oldaláról, vagy Jake videónaplóiról leolvasva tudhatjuk meg (anno a Weyland-Yutani – akkor még d nélkül – nevét is csak a sörösdobozokról lehetett leolvasni). Ugyanígy az évszám is el lett rejtve (szintén a videónaplóban), de magáról a Földről is csak sejthetjük, milyen hely lehet. Pedig Cameron tényleg nagyon részletes világot alkotott meg, és ez alatt nem csak a na’vik nyelvét értem, de az állatok és járművek neveit, a műszerek működését… Nagyon sok mindent. És természetesen, amit a velejéig kidolgozott, az a na’vi kultúra és a szimbiózisuk a Pandorával. Ezzel pedig megvett a film, tokkal, vonóval, mert imádom, ha valaki ennyire kidolgozza a saját kis világát.
Haditechnikailag pedig az Avatar idén a number one. Többen írták, hogy Cameron a gépek egy részét a régi filmjeiből vette át, hát ez részben igaz, részben nonszensz. Cameron minden géppel azon van, hogy a mai technológiát hitelesen fejlessze tovább, ami azért nem baj egy sci-finél. És kérem, akárhogy is akarjuk, a lézerfegyverek és szárnynélküli, csak úgy magától lebegő gépek kora valószínűleg 500 év múlva sem fog eljönni. A lebegést VTOL és STOVL hajtóműrendszerekkel lehet elérni, míg általában a pilótafülke elrendezés harci gépeknél mindig az AH-1 mintáját követi, így nem csoda, ha ezek a gépek hasonlítanak a maiakra. Mert ez lesz a jövőben, és nagyon helyes, hogy Cameron ezeket a rendszereket fejleszti tovább a filmjeiben. És az Avatar ezen a fronton pöcre teljesített. Mert így kell kinéznie egy sci-fiben – melynek egyik lényege a mai világ hiteles jövőbeni ábrázolása – egy helikopternek, másképp hitelét vesztené (kivétel, ha átmennénk űroperába, de mint írtam, ez nem az). Erdős területen szántalpak kellenek, függőleges repüléshez forgatható hajtóművek. A fegyverzet meg száz év múlva még tuti nem lesz lézer, de szerintem fél évezred múlva sem, mert a szilárd töltény gazdaságosabb, egyszerűbb és sokkal nagyobb romboló erejű. Szóval a Dragon, Scorpion és Samson gépek úgy jók, ahogy vannak, mert hitelesek, ami az Avatar világában nagyon fontos. Talán csak az AMP az, ami elment egy kicsit extrémebb irányba, mivel azzal szerintem nem lehetne úgy ugrálni, mint ahogy a filmben láttuk, bár megemlítik, hogy a Pandorán alacsonyabb a gravitáció, mint a Földön.
És mindez igaz a fegyverekre, épületekre, mindenre. Nagyon baba mind, és hangulatosak (de nem olyan a hangulatuk, mint az Aliensben).
S persze ha mindehhez hozzátesszük az IMAX 3D technikát (nem sima 3D, nem mindegy), akkor kész is a mozi élmény új fejezete. Oké, lehet kicsit most ez túlzás, de bennem nagyon nagy volt a félsz, hogy nem érvényesül (és ugye, ha tényleg ez a jövő, az egyben nekem a mozi végét is jelentette volna egy idő után), ám mivel kiderült, hogy mégis látom a 3D-s filmeket, a hatás felülmúlhatatlanul maradandó élménnyé vált. Mozifilm még nem szédített el, hát az Avatarnak sikerült, mind képletes, mind valójában. Aki ezt camos verzióban nézi meg, hát az elvihet megsétáltatni egy kiéheztetett oroszlánt. Ne adjátok alább a sima mozinál, a látvány szerintem úgyis üt, de ha tehetitek, akkor 3D, még inkább, IMAX 3D. Mert ez a film így adja azt, amit a rendező adni akart, és amit adnia is kell!
Az összhatás végül az lett, hogy némely jelenetnél szabályosan borsózott a hátam, ami csak nagyon kevés filmnél fordul elő (és ami furcsa, hogy ezek egyike sem tartozik a rajongott filmek közé). Ilyen volt, mikor kidőlt az Otthonfa, vagy mikor Jake egyesítette a na’vi klánokat. Futkosott a hideg a hátamon, jó értelemben. Mondhatni lelket melengető pillanatok voltak ezek.
De mielőtt megkoronáznám a filmet (nem fogom), azért rákanyarodnék a negatívumokra is. A sztori sablonossága, más filmekből nyúlása (főleg az Aliensből), mint írtam, nem zavart, de attól ez még nem feltétlen az erénye. A zene sem tip-top. Bár a filmben megadja az alaphangulatot, azért ott sem túl erős (nincs egy dallam sem, amit fel tudnék idézni), önmagában pedig nem túl muzikális, legalábbis az én fülemnek.
Negatívum még az, hogy – valószínűleg a vágás miatt – néhány karakter kicsit elsikkadt, bár ez igazán Trudynál és Spellmannál érződött (az előbbinél a parancsmegtagadása előtt, az utóbbinál a film végén). A felvezetés is kicsit összecsapottnak tűnhet, de szerintem csak egy egyszerű in medias res-szel van dolgunk, ami engem személy szerint nem zavart, bár kétségtelen, ha a földi jelenetek lennének Jake monológja helyett, az azért jobban bevezetné az embert az Avatar világába.
Technikai negatívum, hogy néha azért becsúszott egy-egy szellemujj, illetve a gyors mozgás elhomályosodása még nincs teljesen kiküszöbölve. Emellett (számomra a legrosszabb pontja a filmnek) pofátlanságnak érzem a Jurassic Park teljes dinoállományának hangjának elcsaklizását. Egy-egy hangfoszlány még oké, az tisztelgés a nagy elődök előtt, van ilyen (más filmben is hallottam már a T-rex üvöltését), de, hogy a Direhorse a velociraptorok segélykérő hívásán puffog, az kicsit durva volt. Egy ilyen részletes filmhez illett volna minden hangnak egyedinek lennie.
Talán kicsit hiba a három órás játékidő is, ami nem az első, hanem inkább a későbbi megtekintésnél nyomhatja majd rá a bélyegét a filmre. Ugyanis a film egyszerű története hosszan van elmesélve, sok olyan jelenettel, ami a moziban ülve leejti az állad, de otthon, a TV-n (ha csak nem csúcs szuper Blu-ray-HDTV-5.1/7.1 rendszered van) már nem biztos, hogy annyira leköt majd minket a National Geographic tájképeit és bennszülöttekről szóló dokumentumfilmjeit idéző jelenetek. De ez még a jövő kérdése.
A filmhez igazából már nem sok köze van, de azért még megemlítené, hogy a szinkron egész jó lett. Hosszú idő óta ez volt az első mozi, ahol egyetlen hangot sem éreztem gáznak. Persze ehhez az kellett, hogy nem az utcáról rángattak be Béna Bélákat, hanem tapasztalt öreg motorosokat állítottak mikrofonvégre. A másik, ami egy apró érdekesség ugyan, de baromi furcsa: a na’vi szövegek egy része csak angolul van feliratozva. A film negyedétől már van hozzá magyar felirat is, de addig csak angol. Ami mondjuk nem túl nagy gond, minimális angol ismerettel is érthető. Csak érdekelne, miért nem lett lefordítva az első negyed…
Szóval, ez az Avatar az én szememmel. A köré kanyarított reklámkampány kicsit talán túlzó, bár szerintem annyira nem félrevezető, igaz, én csak a két trailert láttam, ám azok pont azt ajánlották, amit láttam. A többit nem tudom, majd megnézem a spotokat, interjúkat, stb. Ám ezzel úgy vagyok, hogy aki a reklám alapján ítél meg egy még nem látott filmet, az meg is érdemli, hogy koppanjon. Mert a reklámnak nem szabad hinni.
Aztán, az év filmje-e? Nekem semmiképpen, az nálam a Star Trek. Bár az Avatar technikailag beelőzte, míg mint mozi élmény, osztozniuk kell a trónon, mert más-más formában, de mindkettő hatalmas élmény volt. Ám ott van a Star Trek rajongó felem, aki a nyáron sokkal jobb filmet kapott, mint amit várt, és ez egy olyan fegyvertény, amellyel az Avatar – ami pont az lett, mint amit vártam – nem tud versenyre kelni.
S végül, forradalmi-e? Mint film, részben. Se sztori, se karakterek, se zene terén nem tud semmi extrát felmutatni, ám látványilag minden megaláz, ami idén született. Technológiailag forradalmi-e? Abszolúte! Ha más nem, az új motion capture eljárás új teret nyit a CG szereplők háza táján, és az eddig lélektelen figurák mögé is színészek állnak, akik valóban eljátszhatják ezeket a szerepeket; s mikor rájuk nézünk a vásznon, nem egy mesealakot, hanem a színészt láthatjuk. De ugyanígy példaértékű a részletgazdag látvány is, mely után minden eddigi film trükkje harmatgyenge próbálkozás csupán, és valószínűleg egy ideig még az is fog maradni.
Szóval, James Cameron visszatért egy könnyeden mesés, brutálisan látványos filmben. Sablonos ugyan, de szerintem pont így jó. Egyszerű, könnyen fogyasztható, nem veszik el benne se a készítő, se a néző, helyette koncentrálhat a látványra, az abban rejlő dolgokra. És bizony van mire figyelni, mert az Avatar biza tökéletesen megteremti azt az illúziót, amire a mozi született. Most már csak abban reménykedem, hogy Cameron nem tizenkét év múlva készíti el a következő filmjét.
Related posts:
Egy megjegyzés: a magyar felirat valószínűleg technikai baki miatt hiányzott az elején, csütörtökön tökéletes volt minden. Amúgy nagyon jó írás!
A magyar felirat nálam is megvolt, de hadd jegyezzem meg, hogy ezt valami kritikán aluli módon sikerült teljesíteni. Míg az angol feliratok szépen olvashatóak voltak, a magyar feliratokhoz egész egyszerűen zavaróak voltak.
Na igen, mikor először megjelentek a magyar feliratok, az engem is kizökkentett. Akkor inkább lett volna végig angol. Ilyen formában jó is, hogy szinkronos volt, mert ha ilyen lett volna hozzá a magyar felirat, akkor az enyhén illúzióromboló lett volna…
Kither: érdekes. Lehet, hogy a feliratokat külön fűzik hozzá? Hm…
Az IMAX kópia túl drága ahhoz, hogy egy külön magyar változatot készítsenek belőle. inkább legyártanak pár száz(durva becslés) angolt világszinten, és kész… Digitális 3D-ben már rendesen meg vannak csinálva a feliratok, legalábbis azt mondják.
[...] Dzsejtnek: Aki a legnagyobb közönségfilm szakértő. Legyen sok DVD a fája alatt. [...]
Sima moziban semmi gond nem volt a felirattal, zavaró sem volt. Meg a film is tetszett, megint a számból vetted ki a szót.
Vannak benne a National Geographic tájképeit és bennszülöttekről szóló dokumentumfilmjeit idéző jelenetek? Nekem ezt látnom kell! Imádom a lassúságot a filmekben, szeretek sokáig gyönyörködni tájakban meg a szereplők mindennapjain csámcsogni hosszú percekig!
Akkor ez a te filmed
Na jó, nem egy Star Trek I, Alien, 2001 Űrodüsszeia vagy Szárnyas Fejvadász lassúságú, de az utóbbi évek filmjeihez képest bizony lassú, sok olyan jelenettel, ami pusztán a tájat vagy a na’vikat mutatja be, de a történetet sehová se mozdítja. Mondanom sem kell, számomra ez baromira begyütt 
Akárcsak az, hogy nincs benne kamerarángatás. Ó, de szép is volt az a jelenet, amikor a Scorpionok alászálltak a fák közé és rakétákat eresztettek a na’vi lovasok közé… Mintha az Apokalipszis most-ot láttam volna (vagy a Szakaszt, már nem emlékszem, melyikben van egy ugyanilyen jelenet).
Remek írás, gratula hozzá
Digitális 3D-ben rendesen vagy magyar felirat (legalább is más korábbi filmeknél volt, de biztos az Avatar alatt is normális a felirat minősége), vagyis olyan, mintha 2D-mozit nézne valakifelirattal. Persze ez a kópia miatt lehet, ahogy fentebb elhangzott.
Szép bőséges írás, szinte mindenről beszéltél, amiről kellett. A feliratokkal sima 3D-ben sem volt gond, végig magyarul volt feliratozva a na’vik beszéde.
Hosszúnak én sem éreztem egyáltalán. Sőt, inkább rövidnek. Amíg nem unalmas egy film, nem baj hogy hosszú…Szerintem egyáltalán nem fogja rombolni az élményt a hossza még úgy sem, ha valamilyen korongos változatban még hozzácsapják azt a minimum kivágott 15 percet.
Trudy karakteréhez én nem hiányoltam sokat, a tudós srác tényleg nagyon eltűnt a végére. De azon gondolkoztam mindig, hogy azért más filmeknél sokkal-de sokkal jobban látszik, hogy meg van kurtítva a film, esetleg néhol a vágás…Cameron még ezt is lenyűgözően oldotta meg. Ja és Rodrigeznek első a filmje, ahol nem égetném le lángszóróval azt az irritáló fejét.
A szinkronban az ezredes hangja nem volt hozzáillő abszolút. Mondjuk maga a szinkron nem volt rossz valóban, de nagyon karakteridegen volt a számomra.
A legtöbb dologban egyetértek veled, csak nekem a negatívumok sokkal jobban fájtak. Szó-szó, nagyon látványos volt, de nem világmegváltó, meg korrekt a szinkron, de a Star Treké jobb volt - minden pozitívumra tudnék mondani egy “de”-t. Igaz, hogy én jobban benne voltam a hype-ban, mint te, de azért hogy Cameron ilyen biztosra menjen egy butácska sztorival… Az ismerőseimnek (mármint akik utánam nézték meg) inkább tanácsoltam is, hogy úgy nézzék, mintha nem Cameron-, hanem Spielberg-filmet látnának.
Az pedig már az én bajom, hogy nekem viszont bitangul fájt utána a fejem.
De az IMAX 3D akkor is megérte. És bár 19-én már midnenhez volt felriat, kicsit zavaró volt, hogy annyira előrébb van a kép többi rétegéhez képest.
Mondjuk én semmilyen filmtől sem várom el, hogy világmegváltó legyen. Az azért kissé teljesíthetetlen igény. Egyetlen igazi igényem: nekem tetsszen
Az Avatar szvsz semmivel sem rosszabb vagy butább, mint az Aliens, hogy kiragadjam egyik kedvenc filmem. Ugyanazok a betegségei megvannak.
[...] Túl látványos az Avatar? Túl mozgalmas a Star Trek? Túl együgyű a Transformers 2? Imádtad a 2001: A Space Odyssey-t? Hiányolod a lassú lefolyású, elgondolkodtató, régi vágású sci-fiket? Ha ezek közül a kérdések közül többre is igen a válasz, akkor Duncan Jones rendező alkotása, a Moon a te filmed. [...]
[...] A Földet szétcsesztük (milyen érdekes, hogy mostanában egyre több sci-fi kiindulópontja ez: Moon, Avatar, Pandorum). Úgy elszaporodtunk rajta, mint a nyulak, s az eredmény körülbelül az is, amit a nyulak túlszaporodása jelenteni szokott. Kifogytunk a kajából, vízből, energiaforrásból. De mázlink van! 2153-ban rálelünk egy a Földre nagymértékben hasonlító bolygóra, a Tanisra. 2174-ben, mikor az élelemért és vízért folyó küzdelmek már mindennaposak, a Föld pusztulása előtt útjára indul az Elysium nevű gigantikus űrhajó, hogy 60000 telepest vigyen át a Tanisra. Az út 123 évig tart, ezért a fedélzeten lévőket hibernálva tartják. Az út alatt azonban nem árt, ha valaki figyel a hajóra, ezért a legénységéből három ember midig felébred egy két évig tartó műszak idejére. Jelenleg az ötödik csapatra vár a feladat, ám elődeik nem ébresztik őket. Bower tizedest (Ben Foster) végül a számítógép kelti életre, majd őt követi Payton hadnagy (Dennis Quaid) is. A műszak harmadik tagja, Cooper azonban eltűnt, ráadásul a szállásrészlegük mindkét ajtaja le van zárva. Az áram ingadozik, a gépek nem működnek, ráadásul, ha még ez nem lenne elég, semmire sem emlékeznek. A hosszan tartó hibernáció ugyanis ideiglenes amnéziával jár. Bower és Payton csak a részletekre emlékeznek, így nekilátnak, hogy rájöjjenek, hová lett társuk, miért nem ébresztette fel őket a negyedik műszak, miért vannak bezárva, s ha már így belelendültek, a hajót sem ártana rendbe hozni, mielőtt teljesen kipurcan. Bower kijut a szellőzőkön keresztül, ám az ajtón túl semmi barátságos nem fogadja. Szembe kell néznie a ténnyel: az Elysiumon hemzsegnek az emberevő idegenek. Az utasok javát már felfalták, akit pedig addig megúszta, az vagy még mindig hibernálva van, vagy szakadt, koszos magányos farkasként a túlélésért küzd. Szerencsére Bower három alak képében segítőkre lel: Nadia (Antje Traue) az Elysium kutatótisztjei közé tartozott; Manh (Cung Le), az egyszerű farmer egy szót sem tud angolul, de piszok jól harcol; Leland (Eddie Rouse) pedig régóta ébren van, így szinte mindent tud a hajó katasztrófájáról. A négyes összefog, hogy átverekedjék magukat a reaktorig, ahol Bower életet lehelhet a haldokló Elysiumba. Nem könnyű feladat, mert a rémek fészke is a reaktornál van. De Payton helyzete sem jobb. Miután megszakad az összeköttetése Bowerrel, a szellőzőben rálel Gallo tizedesre (Cam Gigandet) a második műszakból, aki állítólag lemészárolta a társait, mert azokon eluralkodott a Pandorum nevű pszichológiai betegség. A probléma az, hogy a Pandorum Boweren és Pytonon is jelentkezni látszik, és lassan már nem tudják, mi valóság, s mi a képzeletük szüleménye. [...]
a film naggyon jo!
imax vs d3d :
mig itt ami kozel kerult az szetesett (a gyors mozgasok detto, mintha nem birta volna fp/s sel a vetito….) szoval tobbet vartam volna az IMAXtol 
hat nincs igazan lathato elteres a d3d es az imax kozt szerintem.
ami nekem nem tetszett, hogy mar lattam 4-5 imax filmet a 40percesekbol es utana ezt. hat azok 40percesek SOKKAL utosebbek, a kepelesseg, a plasztikussag stb stb sokkal utosebb. az igazan kozel kerulo dolgok total eletlenek az avatarban, (zavaroan azok) soxor a nem fokuszban levo (ez velhetoen amugy a rendezo szandeka) dolgok, meg ha kozel azonos tavra is vannak mint a “lenyeg” eletlenek voltak soxor
a 40percesekebn a dolgok ott vannak toled 40 centire de annyira hogy megfognad es szinte erzed is a tapintasukat
a magyar felirat agyrem volt, kb felszemmel lehetett csak olvasni, meg jo hogy megertettem az angolt is
uncsi tesom kenytelen volt a magyarrral szenvedni mert o nemetes.
szoval en ugy erzem, hogy nem erdemes az IMAXra hajtani, nem ad annyival tobbet mint amivel tobb az ara es a macera a jegyhez jutassal.de persze ez csak az en magan velemenyem