LIGHTSPEED

Na, acélkapitány (alias acélpatkány ) után én is képernyőre vetem eme frenetikus filmről megfogant gondolataimat. Ugyanúgy vagyok ezzel, mint a Transforemerssel. Mikor meghallottam, hogy lesz, el sem tudtam volna képzelni, hogyan lehet épkézláb filmet kreálni belőle. Hiszen miről van szó? Van egy halom Hasbro által gyártott figura, a tökös amerikai akcióhősök serege (G. I. Joe-k, ami a Government Issue Joe rövidítése… A Joe hogyan jön ide, azt ne kérdezzétek…). Ellenlábasnak meg ott vannak a gonosz Kobrák. Mindkét fél hiper-szuper kütyükkel ütik-vágják egymást. Hogy színesebbé (és eladhatóbbá) tegyék a terméket, elkészült a rajzfilmsorozat is, amiben a G. I. Joe-k az örökkévalóságig küzdenek a Kobrákkal, várva a harsonaszót. Na, ebből rakjon valaki össze egy filmet… A poén, hogy akárcsak a Transformers esetén, itt is sikerült. Bár azt azért leszögezném, hogy Michael Bay jobban megfogta a lényeget, mint Stephen Sommers.

Mert milyen is a Dzsi Áj Dzsó? Pont olyan, mint a Transformers, csak kevésbé megalomán, rosszabb a látvány és több ruhát hordanak a csajok. A történet itt is csak körítésnek van. Vagyis, van a számító James McCullen (Christopher Eccleston), a MARS (nem a bolygó) vezetője, kinek fegyvergyárában létrehozták a nanobotokat (nanoatkákat, ahogy a szép magyar ferdítés szól), ami egy zöld trutyi formájában jelenik meg. El is készítenek négy robbanófejet a kis zöld kütyükkel, amiket a főhősnek, Duke-nak (Channing Tatum), leghűségesebb társának, Ripcordnak (Marlon Wayans; magyarosítva Kioldó), és kis különítményüknek kell elszállítania A-ból B-be. Naná, hogy megjönnek a gonosz Kobrák (akik itt még nem Kobrák), és Anastasia ‘Ana’ DeCobray (Sienna Miller), becenevén a Baroness (Bárónő) vezetésével elrabolják a zöld nanotrutyit. De megjönnek ám a G. I. Joe-k is, és gyorsan rendet vágnak, majd a trutyi után mennek, persze előtte még beveszik a bandába Duke-ot és Ripcordot is, akikről kiderül, hogy a tökös szuperkatonák között is a legtökösebb, legszuperebb katonák. Clint Eastwood egyik karakterének örökzöldjével élve: szögesdrótot zabálnak és napalmot hugyoznak.

Össze is áll a number 1 G. I. Joe csapat, amibe olyan emberek kerülnek két hősünk mellé, mint Heavy Duty (Adewale Akinnuoye-Agbaje), azaz magyarosan Kőkemény, Shana ‘Scarlett’ O’Hara (Rachel Nichols, aki nem tudná, ő volt Kirk zöld barátnője a Star Trekben), Courtney A. Kreiger (Karolina Kurkova), alias Cover Girl, és persze a dumagép Snake Eye, azaz Kígyószem, aki mindenki kedvenc Darth Maulja, Ray Park kelt életre, újfent megcsillogtatva kardforgató profizmusát (és az arcát megint gondosan elmaszkírozták… Szegény fickó, neki csak ilyen szerepek jutnak, bár lehet nem véletlen? ). Ja, és majd megfeledkeztem a vezérről, Hawk tábornokról (Dennis Quaid).

Na persze a túloldalon is fantáziadús, kicsit sem kínos nevekkel megáldott és mélyen kidolgozott karakterek vannak. A fővezér, McCullen lesz Destro, vagy ott a Doktor (Joseph Gordon-Levitt), aki a történetbeli csavart szolgáltatja, mellesleg a film végére ő szellemül át Kobraparancsnokká is. Hű segédeik Storm Sahdow (Byung-hun Lee; Viharárny), a már fentebb említett Bárónő, aki azért annyira nem hű, és még annyira sem önkéntes. És persze van egy Múmiánk is, azaz itt inkább Zartanunk (Arnold Vosloo).

És ha van két ily neves személyekből verbuvált ellentétes ideológiájú csapat, naná, hogy összeeresztésük vad akciót fog eredményezni. Hogy ezt még meg is spékeljék, mindenkit felszereltek high-tech kütyükkel, olyan kocsikkal, amik láttán még KITT is elsápadna, meg több tonnányi kilőhető golyóval. Mindezt vegyítve garantált az eredmény: sok robbanás, üldözés, futás, sikoltás, halál, vér… Ja, az nem. A nanociták üldözése közben lerombolják a Joe bázist, Párizst (Eiffel torony vs zöld trutyi – 0:1), sőt, még egy sarkvidéki tengeralatti „űrcsata” (egy másodpercig sem éreztem úgy, hogy a tenger alatt folyna a csata) is kikerekedik a végére.

Szóval, a G. I. Joe sok robbanást, golyót, csatát és romot ad, szűk bőrrucit viselő dögös csajokkal (fiúknak), izmos felsőtestű Adoniszokkal (lányoknak). A trükkök sajnos harmatgyengék, a ’99-es Star Wars ep1 tízszer jobban fest, pedig tíz éves film. De azért élvezhető, a film, amennyit ad, ahhoz ez is elég (annyira nem sikerül látványfilmnek lennie, mint a Transformersnek). Színészi játék… Aki azt vár, az el se indítsa a filmet, mert az nincs. Egysorosok, csihi-puhi, szexin lebbenő szempilla, riszáló fenék, ezek vannak helyette.

És mindez mégis jó? Vicces, de igen. Van benne valami bájosság, talán, hogy egyszerűbb, mint egy asztal lapja, vagy, hogy próbálja komolyan venni magát. De lehet, hogy csak Dennis Quaid vigyora, vagy a csajok és robbanások azok, amik képesek elviselhetővé tenni a filmet. A csuda tudja. De aki szereti az együgyű, akcióra és látványra kihelyezett filmeket, annak érdemes bepróbálnia. Nem lesz Oscar-díjas, se kult, sőt, még két-három rész, és el is felejtjük mindörökre, de ha nincs jobb a TV-ben, se kedvünk komolyabb filmekhez, akkor ezzel is el lehet ütni két órát. Ahogy acélpatkány blogján írtam, mint a plázacica: esze semmi, dugd meg jól. A film esetében: értelme nuku, nézd meg jól.