LIGHTSPEED

Túl vagyunk a Star Trek éjféli premierjén, aminek én személy szerint minden percét élveztem. Jó kis műsor volt, én sem sültem bele a spontán lerövidített előadásomba, sőt, a visszajelzések alapján elég jól csináltam. Na és persze ott volt a lényeg, a film. Aki rendszeres olvasója a blognak, az tudja, hogy még anno a kezdet kezdetén elég rossz véleménnyel voltam erről a filmről. Mégis, pár nappal ezelőtt már jó rajongó módjára izgatottan pörögtem, vártam a filmet, mert a cikkek és trailerek alapján mégis valami ütőst láttam megformálódni. Ráadásul, bár a Star Trek az egyik cím, ami sci-fi rajongóvá tett (talán előbb voltam Trek, mint Star Wars rajongó), mégis ez volt az első film az Enterprise kalandjaiból, amit a moziban láthattam. Ráadásul kedvenc csapatom, James T. Kirk és az ósdi NCC-1701 USS Enterprise került újra elő. Hát, rajongó legyen a talpán, aki minden rossz érzés ellenére nem lett kicsit izgatott.

Nos, milyen a film? Ha röviden kéne összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy olyan, mint a TOS, azaz az eredeti sorozat, és mégis teljesen más. Minden benne van, ami azt naggyá tette, de hiányzik az összes hibája. Mindemellett merész, nagyon merész, hiszen olyan momentumok vannak benne, amitől a rajongó lefordul a székről. Ugyanakkor saját, egyedi hangulata van, és ami a legfontosabb, rendkívül tiszteli az elődöket. A szemfülesek minden sorozatra találhatnak benne utalást, sőt, még a filmekre is, továbbá időmanipulálás ide vagy oda, hű a Trek univerzum történelméhez, csak itt-ott kicsit átírja. Mégis, nincs olyan drasztikus változás, hogy azt mondjuk, most aztán már semmi sem lesz ugyanaz. Nem igaz, maximum néhány párbeszéd máshogy alakul, illetve egyes események nem teljesen úgy fognak lezajlani, illetve pár dolog lett csak biztosan meg nem történt. Na de akkor lássuk bővebben.

Olyan masszív spoiler az érzékelőn, hogy az már magában is feketelyukat generál.

A USS Kelvin egy érdekes jelenségre reagálva a Hobus-rendszerbe megy, ahol összefutnak a Néró nevű romulan hatalmas hajójával, a Naradaval. Néró azonnal megtámadja őket, megöli a kapitányt, és tüzet nyittat a menekülő kompokra. Azonban George Kirk fedezi a visszavonulókat, miközben a Kelvint saját maga kormányozza bele a Naradaba. Az ifjú elsőtiszt halála előtt még halhatja az egyik kompon megszülető fiát, és közös megegyezés alapján feleségével elnevezik Jim Kirknek. A kis Jim eztán felnő, majd Christopher Pike kapitány hatására belép a Csillagflottába. Miközben lefut három évet, és legyőzi a legyőzhetetlen Kobayashi Maru tesztet, Néró is hozzálát 25 éves tervéhez, vagyis a Vulcan, majd a Föld elpusztításához. Előtte persze elfogja a jövőből érkező Spock nagykövetet, és kiteszi a Vulcan tőszomszédságában keringő Delta Vegán. Közben Kirköt épp ki akarják rúgni, amiért átírta a Kobayashi Maru tesztet, amikor vészhívás fut be a Vulcanról. Egy egész flotta indul, sereghajtójuk pedig az új zászlóshajó, a USS Enterprise. Ám ezt az egy hajót leszámítva a teljes flotta odavész, és az Enterprise is csak azért ússza meg, mert egyrészt lemaradt, másrészt, mert ez az Enterprise. Néró elfogja Pike kapitányt, a hajó természetesen megsérül, de legalább közben Kirk és Sulu megállítja Néró fúrógépét. Spock – mármint az ifjabb parancsnok – evakuálja a vulcani nagytanácsot, köztük a szüleivel. Azonban az anyja odavész transzportáció közben. Eztán a Vulcant is elnyeli egy instant feketelyuk, amit Néró hozott létre a közepén. A Narada elindul a Föld felé, az Enterprise pedig egy másik csillagrendszerbe, hogy találkozzon a Csillagflotta hajóinak maradékával. Azonban Kirknek nem tetszik Spock ideiglenes kapitány parancsa, aki ezért lázadásért kiteszi a szűrét a Delta Vegán. Kirk némi állatszelídítés után rálel az öreg Spockra, aki beavatja, mibe is keveredtek, majd elruccannak a közeli Csillagflotta helyőrségre, ahol nem másba botlanak, mint Montgomery Scottba. Scotty aztán, az öreg Spock sugallatára, újra (vagy inkább a kelleténél kicsit előbb) feltalálja a transzwarpon át történő transzportálást, így Kirk és Scott azonnal az Enterprise-on teremnek, ahol Kirk, kissé felidegesítve Spockot, átveszi a parancsnokságot, majd megcélozzák a Földet támadó Naradat. A végső összecsapásban Kirk megmenti Pike-ot, Spock elpusztítja a fúrófejet, majd a Narada közepén létrehoz egy feketelyukat, és végül mindenki megmenekül, kivétel persze a gonoszokat. A film végére Kirk kapitány lesz – a legfiatalabb kapitány a flottában, ahogyan azt kell -, megkapja az Enterpris-t, és elindul első útjára az ifjú hölggyel, régi-új legénységével, hogy eljusson oda, ahová ember még nem merészkedett.

Hát ez a történet. Először a negatívumok. A film kicsit kézikamerás felfogásban készült, így extraközelikkel és masszív rángatózásokkal van tele, ami egyben tette számomra hangulatossá és kicsit zavaróvá az akciókat. Olykor tényleg nem tudtam, hogy mi a fene folyik, főleg az elején, a USS Kelvin megtámadásánál. Az ember ott még nincs felkészülve rá, így kettőt pislog, és már azt sem tudja, hol áll a feje. A Star Trekre eddig a nagytotálok és stabil kamerák voltak a jellemzők, hosszú snittekkel, nem pedig az extraközelik, rángatózások és hipergyors vágások. De mint írtam, ez egyben ad neki egy sajátos, egyedi ízt, frankó hangulatot, mert az embert elkaphatja az érzés, hogy tényleg, ő is ott van a hídon, és valójában ő kapkodja a fejét, nem a kameraman. Mindezek mellett hozzátenném még, hogy második megnézésre, ahogy anno a Star Wars ep3 is, meg megannyi más film, ez is kezdett lelassulni. Második megtekintés alatt már sokkal jobban tudtam követni az akciókat, így ez a negatívum szerintem kikopik, mire a film megjelenik DVD-n. A másik negatívum pedig az, hogy sajnos vége lett, pedig még eltudtam volna nézni egy darabig. De komolyan, két óra, és meg sem érezni. Ráadásul lett is volna még mit elmesélni, mert ugye ott van Néró huszonöt éves várakozása. Nos, ez nem csak sima várakozás volt, a történet szerint Néró egy ideig a Rura Pentén raboskodott, és a trailerben is van két jelenet, ami az innét történő szökésről szól (az egyik a „Wait is over!” jelenet). No meg az is kimaradt, hogy az öreg Spock találkozik az anyjával. Jó lenne, ha ezek a jelenetek visszakerülnének a DVD-n a filmbe, így például Néró története teljesebbé válna. Szegény amúgy sem egy erős főgonosz, motivációi és jelleme nem túl részletesen kidolgozott, bár azt azért hozzátenném, hogy szerintem nem is kellett. Miért? Egyszerűen azért, mert az egész történet Kirk és Spock szeméből lett elmesélve, így csak annyit tudhatunk meg róluk, amennyit ők ketten megtudnak (talán ezért is lett végül kivágva a Rura Pente).

Na, ezzel ki is fújt azok sora, ami nem tetszett. Jöjjenek a pozitívumok. Ami a legjobban bejött, az a karakterek kezelése. Arcra az ifjú Spockot alakító Zachary Quinto telitalálat, echte olyan, mint az öreg Spock bőrébe visszatérő Leonard Nimoy (megjegyzem, csodás pillanat, mikor szembekerülnek egymással). Illetve a trailerekből és spotokból már tudni lehetett, hogy McCoy jellemét is nagyon jól visszaadja majd Karl Urban, így is lett. A többiek már erősen kérdésesek voltak, főleg Kirk megformálója, Chris Pine, de én a Scotty-t alakító, a Haláli hullák hajnalából és a Vaskabátokból ismerős Simon Peggen is csak pislogni tudtam. Az előzetesek alapján viszont még a helyén volt Sulu, Uhura és Chekov, hiszen John Cho, Anton Yelchin és Zoe Saldana származásukat tekintve egyeztek a karakterük származásával, bár azért még így is furcsán néztem a szexis Uhurára, a kissé homokosnak tűnő Chekovra, vagy a Dr. House-ban aberrált rinyálót játszó Sulura. Aztán jött a film, és minden karakter a helyén volt. Legnagyobb meglepetésemre Pine vitte a hátán a filmet, Pegg pedig szerintem tökéletesebb Scotty lett, mint az első jelölt, az egyetlen jelenet erejéig feltűnő Paul McGillion. Senki sem lógott ki, és senkire sem mondhatom, hogy kizárt, hogy ő lessz majd később az öregebbik figura. Az interakciójuk egymással telejsen rendben volt, és csak ők képesek voltak eladni a filmet tokkal-vonóval. De természetesen nem feletkezhetünk meg a Nérót alakító Eric Banaról, vagy a Pike kapitányt megformáló Bruce Greenwood.

És akkor jöjjön az NCC-1701 USS Enterprise. Az első véleményem róla igencsak érzékletes volt. Rondának találtam, és ez csak egy okból volt megnyugtató, méghozzá abból, hogy a TOS-beli Constitutiont is rondának találtam (a refit az első Enterprise, ami tetszett). A további képek sem győztek meg, de a filmben egész jól szuperált, és csakhamar elfogadtam, sőt, ott egyenesen jól nézett ki. Mindehez sokat hozzátett a díszlet, mely hihetetlenül impozáns és lenyűgöző, modern, mégis régies, és ami igazán jó, hogy emberközeli lett. A sorzatokban talán csak az Enterprise E idejében nem volt már hihetetlenül steril a hajó, itt viszont… huh… az egész hajó zsúfolt, ugyanakkor nem minden a hídon van (ami mellesleg baromi jól néz ki). A gépház, azaz gépfedélzet szintje pedig olyan, mint Chernobil fénykorában. Mindenhol csövek, konzolok, karok és vezetékek, tényleg egy hatalmas csillaghajó gépházának tűnik. Viszont éppen ezért nem hat olyan modernnek, mint teszem azt a TNG-s korban lévő hajók, mert hiába a high-tech konzolok (bár annyira nem high-techek, inkább maiak, látszik, hogy az Enterprise vonulatot vitték tovább, nagyon helyesen), az egszből árad az, hogy éppen csak fejlettebb a technika, mint az Enterprise-ban, és még meg sem közelíti az NCC-1701-E-t.

Egy huszárvágással térjünk rá a Trek univerzumba helyezhetőségével. Először is, azok szerint, akik nem voltak Trekker fanok, nagyon is érthető a film, vagyis bátran ajánlható azoknak, akik sosem láttak Star Treket. De természetesen 100%-osan csak azok értékelhetik, akik a belső poénokat és utalásokat is felismerik (persze a film ezek nélkül is maximálisan élvezhető). És ez a szép, hogy bár a Vulcan felrobbantásával alaposan átformálják a Trek univerzumot, mégsem lesz, vagy lehet minden olyan radikálisan megváltozott, mint hinné az ember. Elvégre a vulcaniak letelepedhetnek egy új bólygón, elkeresztelhetik azt is Vulcannak (főleg amilyen fantáziával rendelkeznek), néhány párbeszéd megváltozik (ami ugye kb. annyira veszélyes, mint az, hogy a Deep Space Nine óta a K7-esen a triblik mellett Sisko, Jadzia, Julian és O’Brian is az Enterprise-on vannak). A mozi után feldobtam, hogy Tuvok így meg sem születhet 2264-ben (a Vilcan 2258-ban pusztul el), pedig, ahogy Sheenard mondta, a szülei nyugodtan a túlélők között lehettek. Szóval, változás történt, de nem annyi és oly erejű, hogy az mindent alapjaitól rengetne meg, és még így is kialakulhat a jól ismert Trek univerzum, vagy legalábbis egy ahhoz közeli idővonal. Szóval az utalások – amik között még az Enterprise-ra is találhatunk hivatkozást – bőven meggyőzik a Trekkert, hogy ez a film kicsit más, többet-kevesebbet módosít, ám mégis a történelem kereke nagyjából ugyanarra foroghat tovább.

Mindezek mellett a Trek szellemisége is benne van, még ha nem is oly nyíltan, mint a TNG-ben. Hisz van itt keleti származású kapitány, könyörület, becsület, és a többi, igaz, a fő hangsúly inkább a karaktereken és a történeten van, melyet a látvány és az akció hál’ istennek kiszolgál, és nem nő eme motívumok fejére. És persze ott a sok-sok poén, és a nem kevés űropera motívum, amitől hihetetlen könnyed lesz a film.

Végül még egy pár szót a zenéről. Önamgában hallgatva nem volt túl muzikális, de a filmben pöpecül megállta a helyét, és ez a lényeg, mert ez a feladata, ugye. Bár hiányoltam kicsit a jó öreg Trek motívúmokat, de a végén felcsendülő TOS opening teljes mértékben kárpótolt, plane a megszokott monolog keretében. A film nyitánya pedig önmagában is durva, a legjobb opening az összes film közül, de hasonlóan impozáns az a jelenet is, amiben hőseink megérkeznek az Enterprise-ra.

Szóval, összességében, belevéve az éjféli premier programját és hangulatát is, azt kell mondjam, hogy számomra megvan az év mozis élménye, amit nem éreztem már a Star Wars Episode III: Revenge of the Sith éjféli premierje óta. Sőt mi több, jöhet Terminator Salvation, Transformers 2: Revenge of the Fallen, de még az Avatar is, a Star Treket semmi sem fogja letaszítani az év filmje posztról. J.J. Abrams, ha most nem áll le, akkor sikeresen feltámasztotta a Star Treket, ami eljuthat azokhoz is, akiket eddig hidegen hagyott.