LIGHTSPEED

Tegnap akadt a kezemben ez az ősidőkbeli sci-fi film (vigyázva kell ilyet írnom, mert ezzel magamat is öregítem, és hát az meg nem vagyok ). Olyan régen láttam, hogy Sean Connery-n és a címen kívül már szinte semmire sem emlékeztem, így hát le is kaptam a polcról.

Hát ez a film le sem tagadhatná, mikor is készült. Süt róla a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején domináló hangulat. Ugyan az a nyomottság jellemzi a film képi világát, mint majdnem mindegyik ez idő tájt fellelhető sci-fit, mely alól talán csak a Star Trek és a Star Wars kivétel (bár a Trek első része azért súrolta ezt a hangulatot V’Ger részéről). A film nagy részén a sötétség és a félhomály az úr, míg a díszletek zsúfoltak, kopottak, pusztán funkcionálisak. És ez jó! Imádom ezt a hangulatot, na. Legyen szó a Nostromo-ról, az itteni Io bázisról, vagy akármelyik másik film hasonló díszleteiről, nagyon megnyerők.

A történet nem valami nagy „was is das”. Leginkább a régi idők westernjeiből merített, vagyis az alapkoncepciót úgy foglalhatnánk össze, hogy „új seriff a városban”. O’Neil marsall (Sean Connery) a törvény új őre a Jupiter egyik holdján, az Ion létesített bányatelepen. Büntetésből kapta eme pazar állást, mivel nem tudta, hol a helye. Természetesen itt sem, így csak hamar rálép a helyi sáros nagyfőnökök tyúkszemére, akik ki is akarják nyírni ezért. Hát ennyi röviden a sztori. Nem túl eredeti, aki látott már klasszikus westernt, az itt is hamar képbe kerül. Csak cowboy kalap helyett sisak van, a végtelen pusztaság meg ez esetben az Io sziklái körülvéve a légüres térrel. Ezen kívül minden megvan.

Látvány terén, mint írtam, a nyomottság, célszerűség dominál. Ezt itt még megfejelték nem kevés túlzsúfoltsággal. Egy szardíniásdobozba összepréselve közel háromszáz ember. Bányászok, adminisztrátorok, rendőrök, boltosok, prostik, szóval minden, ami egy kis bányászváros… azaz kis bányászűrállomás üzemeltetéséhez kellhet. Ennek folyamán annyi ember nyüzsög ezen a bázison, mint Coruscant zsúfoltabb negyedeiben. Nem csoda, hogy annyi ember begolyózik.

Ami még a látványra mehet, az a komorság mellé társuló jó sok vér. Ez a film nem rejti véka alá, mi történik az emberrel, ha nulla atmoszférába lépve túlnyomás keletkezik a testében. Az emberek úgy pattognak szét a film alatt, mint a lufik, nem kevés ketchupot felkenve a sisakrostélyokra és ablakokra. Hehe, még hogy régen nem voltak erőszakosak a sci-fik

Na szóval, régi idők hagyományos termése eme film. Néha félek elővenni ilyeneket, mivel emlékeimbe olyan szépen élnek, aztán tartok attól, hogy ráébredek, nem is olyan jó, mint amilyennek gyerekkoromban tűn. Ez esetben hál’ isten ilyen nem volt (szerencsére, ilyet eddig egyedül az Xtro szériával éreztem). Jó kis látványos űrwestern Sean Connery-vel és Jerry Goldsmith kissé Alienes zenéivel (ez különösen a film elején szembe, vagy inkább fülbetűnő). Ja, és egy érdekesség így a végére. A filmet az a Stuart Baird vágta, aki huszonegy évvel később megrendezte nekünk a Star Trek X: Nemesist.